Váczi Közlöny, 1894 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1894-03-25 / 12. szám

Melléklet a »Váozi Közlöny« 1894. évi 12. számához.

nemzet sorsán, addig Pesten a nemzet ifjúsága, közöttük legjobbjaink, hogy többeket ne említsék: Petőfi S. •Jókai M. Irinyi J. Egressy G. Vasvári P. „az ifjú kedély fogékonyságával, lelkesedésének hevével s az ifjúkor bátorságával vitatták a népszabadság kérdéseit.“

Az ország feje Pozsony, szive Pest vala s miként a szívből a vérkeringés ágazatja, akként indult ki Pestről a közvélemény.

Mig Pesten az ifjúság egy szebb világról festett magának képeket s azt létrehozni, megteremteni mindenre kész, eltökélt vala, addig Pozsonyban Kossuth vette fel a szót. E szellemóriás — kinek drága életéért minden magyar hőn imádkozik — e szeilemóriás akkor, midőn még a szabad szó tiltva volt, felállt s foly ajkáról a fülbemászó hang, magával ragadva elmét és szivet, mely meghódolni kénytelen neki.

A nemzet baját ismerte úgy, miként magát, nyelvén beszélni úgy tudott, miként még senki más és elmondta nyíltan leplezetlenül, hogy „rajtunk egy fojtó gőznek nehéz átka ül. a bécsi rendszer csontkamarájából sorvasztó szél fú ránk, mely idegeinket megmerevíti s lelkünk röptére zsibasztólag hat!“

Mintegy üstökös csillag, volt e beszéd, bevilágított a sötét éjszakába s utat jelölt azoknak, kik azt előbb hasztalan keresték. Egy beszéddel a nemzet vezére lön. Az alsó tábla miként egy ember állt föl mellette s foglalt állást e remekmű szellemében s levett kalappal, de fölemelt fővel adta tudtára a fölségnek, hogy „Bízunk ugyan a Gondviselés oltalmában, de mert az események Isten kezében vannak, hazánkat esélyeknek kitennünk nem szabad, — a nemzet számára alkotmányt kérünk.“

S mig az alsó tábla ily dicsérendő buzgalommal igyekezett a nemzet lelánczolt ügyét százados rabságából kiszabadítani, addig a pesti ifjúság tettre készen állt s várva-várta, lesve-leste mit végeznek, mit üzennek Pozsonyból. A hir zsibbasztó és leverő volt, mert a Duna habjai azt susogták, hogy a felső tábla elfogadni vonakodik, érthetetlen mérséklettel elodázni szándékszik, a mit Kossuth és a Karok kigondoltak, elfogadtak.

Az ifjúság, a lelkes ifjúság nem várva be, hogy a megmérhetlen nyugalmú felső tábla a nemzet megbillentett ügyét posványba döntse újra, ez ifjúság a lelkesülés szent hevével gondolt merészet és nagyot s rá tette életét és ma épen 46 éve márczius idusán kimondta bátran, lelkesülten : Legyen szabadság, egyenlőség, testvériség! E hármas eszme hatott, gyújtott, lázba jött a város tőle s miként a csendes vízbe eldobott kő, gyűrűket hány sokat: akként hatolt ez eszme- tüz tovább-tovább, meghódítva a sziveket. A nép elhagyta csendes otthonát, a kereskedő bezárta boltját, a kézműves letette eszközét s ment-ment a szabadba ki, mert egy titkos szózat azt sugá: dolgozni máskor is lehet, de most a nemzet munkáján van a sor.

Pest város utczáin a szabadság érzetétől fanatizált több ezernyi lelkes néptömeg hullámzott föl s alá éltetve a reform eszméket, ezeknek harczosait: az aranyszájú Lajost, a lánglelkü költőt és ezeknek elvbarátait.

S hogy a nemzet óhajtása légbe röppenő szó ne legyen, összeírták: Mit kíván a magyar nemzet?

Legyen szabadság, egyenlőség, testvériség !

Kikiáltották a sajtószabadságot, hogy lehessen írnia kinek-kinek úgy, miként azt érezi s nyomban eltörültetett a censura. Erre a szörnyetegre, mely a gondolatnak legjavát nyelte el, most ütött a végóra. A nép vezérei, ennek nevében lefoglalták a sajtót s minden censori engedély nélkül kinyomatták a nemzet kívánságát.

Ez volt a szabadsajténak legelső terméke, melyet az örömittas nép azon nedvesen kapkodott el, amint, a gép alól kijött.

Ha megfigyeltünk anyát, ki régen nem látott, messze földről érkezett fiát szorítja keblére, hogy annak arczát csókokkal rakgassa be s örömkönyekben füröszsze meg: úgy tett e nép, midőn az első nyomtatványokat kezében tarthatá, ajkához érinté, hogy miként egy szemtanú jegyzé meg, nem tudni: vájjon nem az örömkönyektől lett-e nedves a szabadsajténak legelső gyermeke!

Nem ! nem ! ez enlhusiazmust leírni nem lehet! Valóban érezni akkor tudjuk csak, ha olyat teremteni egyszer ránk kerül a sor.

És kinyomtatták nyomban ott Petőfi „Nemzeti dal “-át, a „Talpra magyar“-t is, melyet a költő, mint a sza- badságharcz daemona dörgött el rémitőn, és a nép delejes ütést érezve utána zúgta meghatóan: „Esküszünk! esküszünk! hogy rabok tovább nem leszünk!“

De ezzel be nem érte még: a szabad szó rabja, Táncsics Mihály, mert a nép üdvét czélzó munkákat irt, Budán sötét börtönben ült. Ezt kimenteni elment az ifjúság. S bár a várfokon lövésre kész ágyuk s ka- nóczot tartó zsoldosok szomjúztak a nép vérére, az ifjúság bátran, mondhatnék vakmerőn hatolt föl a várba.

S csodák csodája! A nemzet megfékezésére kirendelt szolgalelkü had, mely előbb még az árnyékot is vérpadra hurczoltatá, most a lelkesült tömegtől mintegy elbüvölten azt se tudja, merre fogjon, vagy tanácsot kitől kérjen s jogos szóra mit feleljen, — el- némultan, tétlen áll.

Táncsics börtöne megnyílt, szabaddá lett a fogoly, s tízezernyi rivalgó néptömeg kisérte Pestre át.

Minő egy est volt ez! Lámpák kigyultak, fáklya fénylett, arczok, szemek tűzben égtek, kendők lobogtak ablakokban s a lelkesült tömeg kifogva az ősz iró lovait, maga vontatta kocsiját.

Caesar, ha látta volna, irigység szállta volna meg!

S mindez történt egy napon, márczius 15-én, melyről a költő, ki a népnek vezére volt, méltán mond- hatá: „Még egy ily nap s Napoleop dicsősége, te veled sem cserélek !“

Ilyen volt márczius 15-ike 1848-ban !

fme e napnak emlékét a feledékenységtől megóvni,

j annak ünnepet szentelni hazafias kötelességünknek I tartottuk ez alkalommal is.

lm itt e néma jel, a hősök halma ez, kik a szent I szabadság magasztos ügyéért elhulltanak: e jel, ez emléknek szavát értsük meg máskor, s ha eljő ismét a tavasz, jöjjünk e helyre el, rebegjünk egy imát.

Jöjjetek el ti öregek, a múltnak képei, kik láttátok még a nagy napot, kiket az Ur kegyelme meghagyott, tanítsatok meg minket is a szabadságért úgy lelkesülni, mint volt az akkoron! És jöjjetek el ti javakorbeli férfiak, kik a munka képviselői vagytok, tanuljatok a múltnak fénye mellett nagy eszmékért kitartani! Jöjjetek ide apák, kik legjobban érzitek, hogy mivel tartoztok a honnak; jöjjetek ide magyar honleányok, a mai nemzedék szerető anyái, csepegtessétek már korán gyermekeiteknek mélyen keblébe, hogy e hősök a honért haltanak; jöjj ide te minden szépért, nemesért lelkesülni tudó ifjúság, tanuld meg, miként kell igazán szeretni a hazát! És jöjjünk el mindannyian, kiknek szivünkben vér kering, tegyünk fogadást itten, hogyha az ádáz sorstól elpusztittatnék is a hősöknek emelt e szent szobor s ha a kérlelhetlen halál — mitől meg Isten óvjon! — kidöntené nemzeti büszkeségünk, — dicsőségünknek oszlopát: tegyünk itt szent fogadást, hogy sziveinkben építjük fel az oltárt, oda Írjuk be nemzedékről nemzedékre a márcziusi eszméket s azoknak alkotóit, mert halhatatlanok ők és azok. miként maga a magyar nemzet halhatatlan !

Városi és vidéki hírek.

= ISolriog h bis véti ünnepeltet kiválniuk lapunk minden olvasójának. úgyKxintén szives munka társaiul« nak is.

— Tisztelettel kérjük előfizetőinket, hogy az uj évnegyed közeledtével az előfizetést megújítani szíveskedjenek. Különösen hátralékos előfizetőinket kérjük tartozásaik mielőbbi kiegyenlítésére.

= A nagyhét. Virágvasárnapján a barkaszentelést dr. Schuster Konstantin megyés püspökünk végezte a székesegyházban. Ugyancsak ő exciája végezte a nagycsütörtöki ünnepélyes szentmisét, valamint az olajszentelési és lábmosási szertartást is. Nagypénteken, az isteni Megváltó halálának emléknapján a székes- egyházban a gyász-szertartásokat részben megyés püspökünk ő exciája, részben Jung János fölsz. püspök végezte. Az ünnepélyes ajtatosság után Újhelyi István kanonok-plébános sz. beszédet mondott. A felső-ple- bániatemplomban Motesiczky János kanonok-plébános végezte a szertartást, egyházi beszédet Bucsek István theol. tanár intézett a németajkú hívekhez. Délután 2 órakor a Kálvárián magyar és német predikáczió volt, melyeket Porubszky József és Léska József karkáplánok tartottak.

= Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe ezidén liusvét első napjára esik. Ez eset a ritkábbak közé tartozik s a jelen században csak kétszer fordult elő: 1883-ban és az idén, legközelebb pedig 1951-ben lesz.

— Szent József napján az ácsok, régi szép szokásukhoz híven ezidén is ünnepélyes sz. misét mondattak védszentjök tiszteletére a felvárosi plébánia- templomban. Az isteni tiszteleten igen sokan vettek részt.

— Köszönet. A sz. Vincze egylet javára Tragor Károly szakértői dij és persely gyűjtési czimén 6 frt 20 krt adományozott. Továbbá özv. Györy Károlyné kávémérésében a perselyben befolyt 2 frt 60 kr. Mely kegyes adományokért hálás köszönetét mond az egylet elnöksége.

— Lelki gyakorlatok. A nagyhét első napjaiban szokásos lelki gyakorlatok ez évben is megtartattak városunk összes nevelő intézeteiben. A közép és felsővárosi elemi iskolásokat s a polgári iskola növendékeit illető hitoktatóik részesiték alkalmas lelki tanításban.

= Vasúti aluljáró. A már hónapok előtt tervbe vett vasúti aluljáró építése legközelebb vette kezdetét, a külső oldalon. A földmunkálatok után Ítélve úgy látszik, hogy az aluljáró vagy alagút nem közvetlen a mostani kocsiút mellett, hanem néhány lépéssel feljebb (Verőcze-felé) lesz, következésképen az út elhajlása is sokkal jelentékenyebb lesz, mint eddi- gelé sejtettük.

— Közgyűlés. A „Páli sz. Vincze egylet“ évi rendes közgyűlését husvét után második vasárnapon, azaz április hó 8-án fogja megtartani.

= A harmadik gyógyszertár. Pár éve annak, hogy egy harmadik gyógyszertár fölállításának eszméje szőnyegre került, azóta elhallgattak vele, most azonban ismét hangoztatják annak szükségességét. Véleményünk szerint városunkban a gyógyszertári forgalom nem oly nagy, hogy a két gyógyszertár nem bírná el és közegészségig is sokkal előnyösebbnek tűnik fel, ha két gyógyszertár van, mely mindig friss anyagokat tarthat készletben, mint ha három, mely a silány forgalom következtében gyógyszereit nem dolgozhatja fel s igy azok hosszabb idő múlva minden gyógyerejüket elveszítik.

= Megkeresztelkedés. Tereskén lakó Kohn Karola úrhölgy f. h. 4-én a héber vallásról a kath. vallásra tért, A keresztelés ünnepélyesen történt a rom- hányi plebánia-templomban. Mise után, mely alatt a megkeresztelt az első sz. áldozáshoz járult, jegyesével dr. Glázer József kir. járásbiróval házasságra lépett.

= „A legutóbbi verdikt“ czimmel az „ Ügyvédek Lapja“ márczius 10-iki számában az Illek-Tanos- féle sajtóperből kifolyólag elitélő czikket közöl az esküdtszékről, mely tudvalevőleg az újpesti biróra Tanos Pálra hat szavazattal hat ellenében felmentő Ítéletet hozott. Említett szaklap a többi között ezeket Írja: „Az 1 a verdikt, mely akkor hozatott, az igazsággal van ellentétben s felkorbácsolja az emberben a jogérzetet. Az büntet egy embert és büntet igaztalanul, meggondolatlanul és hozzáteszszük menthetetlenül, a ki nem állott, mint vádlott a verdiktre jogosult budapesti esküdtszék birói fóruma előtt. A mi ott történt, az a

jogász szemében juslizmord volt, elkövetve oly emberen, a ki íölött az esküdtszéki judikáturának nem is voll joga ítéletet mondani. Az egész verdikt a birói szenve- délyesség »is pártos animozitás színében jelenik meg az ember szemei előtt. Egv pap állott az esküdtszék"! előtt, mint vádló, a ki becsületét kereste polgártársai-* nak ítélő fórumától. Bűne e mellett még az volt, hogy*] az ügy tárgyalása elrabolta az esküdtek éjjeli nyugalmát ; szerencsétlensége pedig az, hogy két hírneves, védő állott szemben egymással, hogy gyönyörködtesset a közvetlen szemlélőket és távolabbi köröket. Tény az.' hogy az esküdtek fele határozottan a vádló pap ellenél fordult tiszta bosszúságból s létrejött egy olyan ver-B dikt, a minőnek létrejönnie nem lett volna szabad.® Nekünk ép oly közönyös a lefolyt sajtóperben személyi1 tekintetben a vádlott, mint a vádló. De nem hallgat-"I hattok el, mint a jogászi közérzületnek orgánuma,"J hogy a legutóbbi verdikt olyan volt. mely nagy foltot' ejtett az esküdtszéki bíráskodás hiteién. Nemcsak ért-H hetetlen, de igazságtalan volt s eleg arra, hogy szapo-*] ritsa azoknak már úgyis nagy tömegét, a kik az es-' küdtszéki intézménytől nálunk kevés tisztelettel fordul-' nak el.“ "

= Halálozás. Vettük a következő gyászjelentést.

PolIák János és neje született Schusztler Anna, vala- mint gyermekeik: Ilona, Géza, Margit, János, Gyula és Elemér, úgy szintén számos rokonaik nevében mé-‘| lyen szomorodott szívvel jelentik a szeretett bátya, illetőleg sógor és nagybátya Fóliák Gyulának folyó évi; márczius hó 21-én reggel életének 54-ik évében szív- ’1 szélhűdés következtében történt gyászos elhunytál. A boldogult földi maradványai folyó hó 22-én délután 5 órakor fognak a középvárosi sirkertben levő családi sírboltba örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szentmise- ldozat folyó hó 28-án reggeli 8 órakor fog a felvárosi plebánia-templomban a Mindenhatónak be- mutattatni. Kelt Váczon, 1894. márczius 21-én. Béke ■ hamvaira!

= A tavasz kezdete. A csillagászati naptár szerint a tavasz beállt márczius 20-án délután 4 óra 35 perczkor. Az. időjárás is kezd már tavaszt mutatni, a mennyiben néhány nap óta enyhe, derült napjaink vannak.

= A váczi első általános ipartársulat

1894. évi márczius hó 26-ik (Husvét hétfőn) napján délután 2 órakor saját helyiségében közgyűlést tart a következő tárgysorozattal: 1. Elnök évi jelentése. 2. Az évi számadások előterjesztése s a számvizsgáló bizottság jelentése alapján a felmentvény megadása. 3.

A jövő évi költségvetés megállapítása. 4. A czim változás és az alapszabályok módosításának előterjesztése. 5. Az alapszabályok 16. §. 3. pontja alapján netalán beadandó illetve előterjesztendő indítványok. 6. 4 választmányi tag kisorsolása s ezek helyébe újak, valamint 4 póttag választása. Váczon, 1894. márczius 15-én. Reitter István, s. k. elnök.

— Aszódon — mint levelezőnk írja — szintén fényesen megünnepelték márczius tizenötödikét. A polgári körből indultak ki a polgárok a Petőfi-térre, hol az aszódi dalkör elénekelvén a „Hymnuszt“, dr. Nemes Félix ünnepi beszédet tartott. Ezután a „Szózat“ énekeltetett, majd Micsinay Hugó alkalmi költeményt szavalt. — A polgárság ennek végeztével a temetőbe vonult Miskolczy Sándor honvédhuszár százados sírjához. hol Fleiszig Oszkár beszédet tartott, Bencsok Gyula költeményt szavalt, s a dalkör elénekelte a „Nemzeti imát.“ Este a polgári kör dísztermében bankett volt, melyen az első lelkes toasztot Majthényi István országgyűlési képviselő mondotta.

= Borvizsgáló bizottságok. A mesterséges borok készítésének és azok forgalomba hozatalának tilalmazásáról szóló 1893. XXIII. te. végrehajtása iránt kiadott miniszteri rendelettel tudvalevőleg állandó borvizsgáló szakértői bizottságok állíttattak fel Budapesten és Kolozsvárott. A budapesti bizottság elnöke Wartha Vincze műegyetemi tanár, alelnöke Julies Kálmán. A bizottság hivatalos helyisége: Országos m. kir. kémiai intézet, földmivelésügyi minisztérium palotája. A kolozsvári bizottság elnöke Sigmond Dezső orsz. képviselő, alelnöke Benigni Samu borkereskedő.

= Nemzetközi lóvásár Érsekujvárott. A több felől beérkezett kérdezősködések folytán tudatja a vásárrendező nyitramegyei gazdasági egyesület, hogy az Érsekujvárott minden év május hó első hétfőjén megtartatni szokott nemzetközi lóvásárokon a 10—40 krt kitevő helypénzen (a korlátok közt) kívül semminemű illeték nem szedetik. A f. évi nagyon élénknek Ígérkező lóvásár határideje május hó 6—7-re esik. A múlt évben 35 betanított négyes, 100 betanított kettős fogat és 1,100 vezetéken tartott ló volt a vásáron. Eladatott 21 négyes és 66 kettős fogat és 500 drb. vezetéken tartott ló.

= A nyitramegyei gazdasági egyesület csikólegelője Negyeden. A nyitramegyei gazdasági egyesület negyedi csikólegelője (1 órányira a tótmegyeri vasúti állómástól) május hóban a közhasználatnak átadatik. Egy drb. csikó nyári legeltetési dija az idény végéig (körülbelül október hó vége) 15 frt. Ezen kívül semmiféle illeték nem szedetik. Ennek fejében a csikók csikósok által gondoztatnak, állatorvosi ellátásban részesülnek, esős időben az épülőfélben levő nagyobb lóakolban jó szénával, takarmányoztatnak s minden felelősség a legelőtulajdonos egyesületre hárul. Bejelentések, melyek bármely vármegyéből elfogadtatnak, mielőbb a nyitramegyei gazdasági egyesület titkári hivatalához Nyitrára intézendők. Bejelentendő a csikó neme, színe és kora. A negyedi csikólegelő az elsőrendű legelőterületek közé számítható.

= A jobbkéz és a balkéz. Általában az a nézet van elterjedve, hogy a jobbkéz úgy van alkotva a természettől, hogy dolgaink javarészét azzal végezzük. Pedig ez csak öröklött szokáson alapszik. Az ember ugyanis küzdelemre született, vadállatok és embertársai ellen védelmeznie kellett magát. Megtanulta, hogy a szív a test legbecsesebb része s azt kell leggon-