Váczi Közlöny, 1894 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1894-03-11 / 10. szám

Az egyháztanács tagjai — alig tette fel az elnök e kérdést — riadó lelkesedéssel egyhangúlag elhatározták, hogy a folyó hó 1-én a budapesti esküdtszék előtt lefolyt tárgyalás alkalmával rezultátumként kimondott verdikt reájuk semmi befolyást nem gyakorol, mert:

főtisztelendő Illek Vincze plébános úr ellen irt s a sajtóbiróság által inkriminált czikkekben foglalt állítások mindenike — miként az atanuk egész seregével s a hivatalos okmányok egész halmazával napnál fényesebben beigazoltatott.— merő rágalom és becsületsértés; miért is:

főtisztelendő Illek Vincze plébános úr iránt feltétlen bizalmának legteljesebb mértékben újra kifejezést ad, s törhetetlen ragaszkodását, tiszteletét s rajongó szeretetét előtte testületileg tolmácsolja; melylyel kapcsolatban :

minden eszközt felhasznál, minden alkalmat megragad. hogy főtisztelendő Illek Vincze plébános úr érdemdús személye iránt érzett eme mély s az egyháztanács minden egyes tagjának szivében gyökerező érzelmének és ebből kifolyó viselkedésének társadalmi úton is nyílt és kétségbevonhatatlan bizonyságot adjon ; felkérve őt :

hogy miként eddig, éppen úgy ezentúl is lelkipásztori szent hivatásának kötelességszerű buzgó és pontos betöltése mellett, hazafias működését is oly gyönyörű példákkal illusztrálja, mint tette azt bámulatra méltó önzetlenséggel a múltban.

K. m. f.

Keil Károly elnök, Dlopolszky Lajos jegyző, Farkas István jegyző.

Hitelesítjük: Csepreghy Pál, Medveczky József, Ivuthy István.

Gondolatok.

A ruha olyan, mint a bekötési tábla. Gyakran disszkötésben silány tartalom, sokszor meg egyszerű kötésben csupa elragadó költőiség.

* *

Senkisem hazudik nagyobbat, mint az, aki azt meri állítani, hogy tökéletesen ismeri a nőket.

;Jc

Pia néném asszony nem pletykázna, akkor mindnyájan egymás ajtaján hallgatóznánk.

* *

Az élet csak addig ér valamit, mig van az embernek mit elérnie.

*

Tárczakérdést nemcsak a miniszterek vetnek föl, hanem olykor a nők is.

*

Nincs nagyobb örömünk, mint ha örömet szerezhetünk annak, akit igazán szeretünk.

^ %

*

Ahol jó asszony van a háznál, ott mindig verőfényes napot lehet látni.

* *

*

Mindenki kívánja magának, hogy megöregedjék —- de senki, hogy jelenleg öreg legyen.

* *

*

Első kötelességed, hogy magadat boldoggá tedd; ha ezt elérted akkor környezeted is azzá lesz. Aki halálát kívánja, az nem gondol jót életéről.1

* *

Közönséges természetű emberek megelégszenek azzal, ha irigylik őket, s ez őket boldoggá teszi. Nemes szivűek ennél többet óhajtanak, azt akarják, hogy szeressük őket.

Au cun.

— Hm! Tudtam én azt előre, szólt a bakterhez. Hiába komám! csak jó, ha az ember újságot olvas. Benne volt, hogy viszik a katonákat a grániczra. Mindjárt mondtam, a téns jegyző úrnak, hogy háború lesz. No de Isten áldja meg. Sietek ezekkel az adóintésekkel, mert este lesz.

Ezzel elballagott, de nem azért, hogy kötelességét teljesítse, hanem, hogy a hirt a faluban elmondja.

Legelsőbb is beszólt Varga Péter gazd’uramhoz, a ki épen a vásárra készült a közeli városba, hogy egy szép hízót eladjon.

— Jobb lesz Péter gazda, ha azokat a lovakat kifogja és a hízót itthon megöli. Úgy se viheti a vásárra, mert jönnek a muszkák és lehet, hogy az úton elveszik kelmédtől a disznót, de nem kap tőlük pénzt.

Péter gazda szót fogadott és sietett a lovakat kifogni. A hízót pedig azonnal leölte.

Moyzsi szomszéd pedig ismerős lévén a muszkák szokásával, nagy jajveszékelés között befogta a két gebét és összeszedve czókmókját és családját sietett menekülni, nehogy a muszkák itt találják és elverjék rajta a port.

Ekkor a kisbirótól már az egész falu megtudta a hirt. Mindenfelé sirás-jaj gatás hallatszott és sokan holmijukat kezdték az ellenség elől elrejteni.

Az „Arany oroszlán “-ban épen vigan mulatoztak, midőn Zsuzsi a sürgönynyel belépett. Balassa uram átvette a sürgönyt és bement vele a másik szobába.

A mulatozók körülvették Zsuzsit és kezdtek vele ingerkedni.

Jobb lesz ha békében hagytok és nem mulatoztok, úgyis ki tudja a holnapi napot megéritek-e? Háború lesz. Jönnek a muszkák. Mi pedig épen a határnál vagyunk.

E szavakat hallva ijedten fölugrálták és Zsuzsit körülvéve kérdezték tőle.

— Mit fecsegsz? Háború lesz? Csakugyan jönnek a muszkák?

Városi és vidéki hírek.

= Személyi hir. Dr. Schuszter Konstantin püspökünk ő exciája e hét folyamán a fővárosba utazott s részt vett a főrendiháznak csütörtökön tartott ülésén.

— Kossuth. Lajos nagy hazánkfia, városunk díszpolgára, állapotáról egyre aggasztóbb híreket közölnek a napi lapok. A mai napon megjelent értesítések alig nyújtanak reményt az aggastyán életben maradásához.

= Kinevezés. Rose Gyula, budapesti V. kér. aljárásbiró, ki azelőtt városunkban működött hasonló minőségben, a szentendrei járásbírósághoz járásbiróvá neveztetett ki.

— Jótékonyság. Rudnyánszky László petényi földbirtokos, ipar- és kereskedelmi hitelintézeti volt igazgatósági tag működése idejére eső jutalékát azaz 18 frt 85 krt. a sz. Vincze egylet javára adományozta. Mely nagylelkű adományért leghálásabb köszönetét mond az egylet 239 r. gyűlése.

= Az irgalmas rend védszentjének, istenes sz. Jánosnak napját (márcz. 8.) ünnepélyes isteni tisztelettel ülte meg múlt csütörtökön a váczi rendház is. Kanda István kanonok nagymisét mondott, mely után Rodliorányi József fegyházi lelkész sz. beszédet tartott. Hívek szép számmal voltak jelen.

= A jószivű emberbarátokhoz.! A napokban elhunyt Meinhardt János hátrahagyott árvái érdekében fordulunk a jószivű emberbarátokhoz könyör- adományért, szíveskedjenek a legnagyobb Ínségben maradt családot némikép segélyezni legalább addig, mig ellátásukról kellőkép gondoskodva leend. Lapunk szerkesztősége készséggel vállalkozik az esetleg begyülendő adományok közvetítésére s azokat nyilvánosan nyugtázni fogja. Bis dat, qui cito dat!

= Kinevezés. Brenner Márton, kataszteri segédmérnök, rendes mérnökké neveztetett ki. Gratulálunk !

= Márezius tizenötödikét, mint minden évben úgy az idén is impozánsan fogja megünepelni városunk közönsége. E tárgyban Gajáry Géza polgár- mester a következő végzést adta ki; 1645/1894. Ifj. Morlin Zsigmond váczi lakosnak, mint a „Vácz-vidéki ifjak köre“ elnökének előterjesztése a márezius 15-én megtartandó fogadalmi ünnepélyen a kör tagjai közül Borbély Sándor és Kovács Sándor uraknak szónokokul leendő megbízatása tárgyában. Végzés. A városi tanács őszinte örömmel veszi tudomásul a „Vácz-vidéki ifjak körének“ előterjesztéséről azon örvendetes körülményt, hogy a város képviselőtestülete részéről városi fogadalmi ünneppé emelt s a városi tanács által ren- deztetni határozott márezius 15-iki ünnepélynek minél fényesebben megtartásában a kör mint ilyen testületileg, de külön szónokai áltat is részt venni óhajt s az ünnepély sikerét előmozdítani és annak fényét emelni szives. Hozzájárul tehát a város tanácsa ahhoz hogy a honvédszobornál márezius 15-én megtartandó s a városi tanács által rendezendő ünnepélyen Borbély Sándor egy alkalmi szónoklat tartásával, Kovács Sándor pedig a „Talpra magyar“ elszavalásával közreműködjenek. Midőn ezt a kör elnökével a szónok urak értesítése végett jelen végzéssel közlöm egyben tudatom hogy a gyülekezés a városháza előtt leend. ahonnét délutáni 3 órakor a nemzetőri diszlobogó alatt fogunk a honvédemlékhez kivonulni. Ugyancsak jelen végzéssel felkérem Ulrich Károly helybeli karmester urat, hogy gondoskodni szíveskedjék, miszerint a szobornál alkalmi ének legyen, amelynek vezetésével és rendezésével a városi tanács őt jelen végzéssel ezennel megbízza. Felkérem továbbá ezen végzésem egy-egy példányával a helybeli ipartestület és ipartársulat t. elnökeit, hogy a vezetésük alatt álló testületek tagjait az ünnepélyen való részvételre a f. évi márezius hó 15-én délután 723 órakor a városháza előtt pontos megjelenésre s a a kivonulásra való részvételre felhívni szíveskedjenek.

Zsuzsi azonban mit sem felelt, hanem szomorúan ballagott haza felé.

— Meg kell tudnunk, hogy mi igaz a dologban, mondá a.mulatozók egyike. Gondoltam én már régen, hogy a dologban kell valaminek lenni. A minap is azt olvasta a kisbiró az újságból, hogy a katonákat a határra küldik, mert félnek a muszkától.

— De itt jön a korcsmáros, szólt egy másik. Ennek tudni kell valamit.

— Hé korcsmáros igaz az, a mit Zsuzsi mondott, hogy jönnek a muszkák?!

— Bizony igaz, volt a komoly válasz.

Mintha egy bomba csapott volna le közéjük, úgy megijedtek és csakhamar eltűntek. Még poharaikat sem itták ki, a mi még nem történt meg a mióta Balassa uram az „Arany oroszlán“-t bírta. Csak egy nem birt fölkelni a félelem miatt és mert nagyon sűrűn hajtogatta fel a poharat.

— Valami bajnak kellett a faluban történni, mondá a korcsmáros, mert az emberek nagyon futkosnak ide s tova.

Azonban tüzet sehol sem lehetett látni és a mi szintén csodálatos volt, a vészharangot sem lehetett hallani.

Csak a községháza előtt állt egy csapat férfi körülvéve siránkozó asszonyoktól és gyermekektől. Néhány munkás is visszatért a szántóföldről. Búsan lépdeltek és arczukról a szomorúság volt leolvasható.

Nem messze a falutól egy nagy erdő terült el, a melyben nagy porfelhő támadt. Midőn ez eloszlott látni lehetett a katonákat, a mint a falu felé közelednek.

— A katonák! Nézzétek csak! A katonák. így kiáltoztak az emberek egymásnak, a midőn egyszerre nagy dörej hallatszott, a mely a házakat is megrecsegtette.

Az asszonyok jajveszékelve futkostak ide s tova, pedig a dörej onnét támadt, hogy a falutól alig fél órányira fekvő kőbányában sziklákat repesztejtek.

Felhívom a városi tanács tagjait, hogy az ünnepélyen résztvegyenek s az indulásra készen pontosan megjelenjenek. Utasítom végül jelen végzésemmel Bartoss Ferencz gazdasági biztost, hogy a honvédszobornál bekerített helynek és környékének rendbehozatala végett intézkedjék s az emlékszoborra elhelyezendő koszorút rendelje meg s 1. hó 15-én délutáni 3 órakor a szoborra tétesse fel.

— Szőlőojtási tanfolyam. Váczon a városi szőlőtelepen, f. é. április hó 23., 24., 25 és 26-án szőlőojtási tanfolyam fog tartatni Rácz Sándor m. kir. kér. szőlőszeti és borászati felügyelő vezetése alatt. A tanfolyam azért fog több napot igénybe venni, mert nemcsak maga az ojtási eljárás, hanem egyúttal az ojtványok eliskolázása is gyakorlatilag mutattatik be, mert a tapasztalat azt igazolta, hogy az ojtványok megeredése a helyes ojtási eljáráson kívül az ojtványok további kezelésétől, az iskolázási eljárás helyes keresztülvitelétől függ. Az ojtási és iskolázási eljárás a Richter-módszer szerint megfelelő eszközökkel gyakorlatilag mutattatik be. A tanfolyamon részt vehet minden érdeklődő szőlőműves és szőlőbirtokos.

— Váczi ember Ausztráliában. Steiner Mór, városunk szülötte, ki már öt év óta van a Grossé F. rnelbourne-i bornagykereskedő czégnél alkalmazva, a „Borászati Lapok“ szerkesztőjének levelet irt, melyből annak a szőlőszetre és borászatra vonatkozó részét az említett lapok legutóbbi számának tárczája hozza. A levél Melbourneban feladatott műit évi decz. 3-án és Budapestre érkezett f. é. jau. 14-én.

= Rémhír. Az egy héttel ezelőtt városunkban előfordult tűzesetről egyik fővárosi újság másnap a következő rémhírt közölte: „Nagy tűz Váczott. Váczi levelezőnk táviratozza: A Viadal téren ma veszedelmes tűz támadt, a melyet a lakosság csak akkor vett észre, mikor hat ház már lángokban állott. A lokalizálás egyelőre, óriás küzdelem után sikerült. De mert a házakkal szomszédos nagy faraktár még mindig ég. az egész várost az elpusztulás fenyegeti. Az egyik kigyulladt ház tetője leszakadt és a rajta álló tűzoltó az izzó zsarátnok közé zuhant. Segítségére siető társai súlyosan megsebesülve, de még élve mentették ki az üszkök közül.“ E hirt hamarosan más lapok is átvették s igy egy pár nap alatt az egész ország tudta : 1) hogy Vácz lakossága azon szombat délután mind egy szálig aludt, mert a tüzet csak akkor vették észre, midőn már majdnem az egész sor ház lángokban állott, 2) hogy a Neuwirth-féle nagy faraktár az utolsó zsindelyig hamuvá lett, 3) hogy az egész várost elpusztulás fenyegette, 4) hogy irtózatos küzdelem volt és súlyos sebesülés is történt. No ez ugyan szépen fel van tálalva, az igaz. Szerencse, hogy mindebből Vácz lakossága csak annyit tud, ami tényleg megtörtént. Mi pedig még azt jegyezzük hozzá, hogy ilyes rémhírekkel kár egy, esetleg ennek révén több tekintélyes lapot felültetni s a levelezők szavahihetőségén ily jelentékeny csorbát ejteni.

— Borászat az ezredéves kiállításon. A

millenáris kiállítás borászati és szőlészeti csoportja az az előkészületekre vonatkozó tanácskozását a múlt hóban tartották meg. A bizottság felvette programm- jába az újonnan létesült szőlőszet bemutatását, s azt is óhajtja elérni, hogy a nagy közönség a filok- szera-vész előtt szőllőtermelésre nem használt területek produktumait is megismerje. Bemutatják tehát a sző- lőkulturát uj módjának minden ágában, ezenkívül ezen mintegy elméleti részen kívül lesz a tulajdonképeni borkiállítás, a melyben magyar borokat fognak a közönségnek felszolgálni. E csarnok konyhával is lenne összekötve, s elfogadna nagyobb megrendeléseket is. Ha a csarnokot alkalmas helyen állítják fel, a kiállítás vendégeinek mindenesetre kedves találkozó helye lesz.

= Halálozás. Részvéttel vettük a következő

— Jaj nekünk, elveszünk. Már itt a muszka. Már hallani az ágyukat.

Ismét néhány dörejt lehetett hallani.

A katonaság pedig megállt az „Arany oroszlán“ előtt, a hol is a kapitány „Pihenj“-t vezényelt. A legénység poros volt a hosszú úttól és a kinek pénze volt egy-két pohár bort megihatott most, a mit a fáradt tisztek is megtenni el nem mulasztottak.

A falubeliek szivébe a már-már eltűnt bátorság ismét visszatért, midőn a sok katonát -meglátták, a kiket kérve-kértek, hogy csak ne engedjék a muszkákat a faluba. Kantákban hordták nekik a bort és kosarakban a sonkákat és szép fehér kenyeret. Soha sem volt a katonáknak olyan jó dolguk, mint most, és a kapitány is nagyon jó kedvű volt.

Rövid pihenés után a katonaság vidám dalolással távozott és a jó falubeliek megkönnyebülve tértek házaikba, mert van már a ki őket megvédelmezi. A távoli ágyúdörej is megszűnt régen, az égbolt azúrszinben ragyogott, de a muszkáknak még semmi nyoma.

Későn este, a midőn már majdnem mindenki pihenni tért, egy csinos úti kocsi állt meg az „Arany- oroszlán“ előtt, a melyből egy úr és egy nő szállt ki.

— íme a muszkák megérkeztek! — szólt és Balassa uram ölelélésére sietett a férfi, a ki nem volt más mint veje Vilnában egy nevelő-intézet igazgatója volt, de ragályos betegség ütött ki és igy az intézetet bizonytalan időre be kellett zárni és a növendékeket haza bocsátani.

— Tudod mit gondoltam kis feleségem — mondá a férj. Lepjük meg szüléidét.

Az asszony örömest beleegyezett. A férj pedig sietett a sürgöny hivatalba, hogy ezen sürgönyt: „Jönnek a muszkák“ földadja, nem gondolván arra, hogy e sürgöny mennyi bajt fog okozni.

Azóta ha Miska bácsit és a falubelieket boszantani akarják, csak azt kell nekik mondani:

„Jönnek a muszkák!“ Bodonyi János Antal