Váczi Közlöny, 1894 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1894-12-23 / 51. szám

i-r zr c

(1

v

is

k

k

a

d

h

I;

k

1

r

i

í

1

]

1

i

i

C S A R N O K.

Karácsony.

A kirakatok, bazárok tele, vaunak ezer meg ezer apró csillámló csecsebecsékkel. — Az emberek sokasaga jobbra-Dalra tekint a Szemkápráztató tárgyakra.

Nagy sürgés-forgás van. Mindenki vásárol valamit, hogy a szent nap régi hagyományát felújítsa. Itt díszes selyemöltözetben áll egy úri asszony s kiválogatja az értékesebb tárgyakat; amott egyszerű ruházata nő vesz meghatározott, olcsó áru tárgyakat; odább egy szegény asszony, kinek arczárói a régi nagyságot le lehet olvasni, egy krajczáros tárgygyal beéri; az utcza szögletén, karját kinyújtva ül egy vézna alak, nyomorék .... mert most lesz a szent ünnep, nagy Karácsony ünnepe.

Együtt van a család; a jó háziasszony, a gondos, szerető édes anya nagyobb gyermekével a karácsonyfát, rendezi a nappali szobában. Ráaggatja az aranyosezüstös diókat, a papírból készült tarka lánczot, piros, mosolygó almákat, csillámló csecsebecséket tarka szin- vegyületben: a karácsonyfa alatt emlékek a családtól a családtagoknak, rokonoknak vagy jó barátoknak.

Gyújtani, kezdik a karácsonyfa apró, színes gyertyáit.

A gyermekek a szomszéd szobában égő kiváncsi- sággal, lélekzetöket. visszatartva, az ajtó felé nagy szemeket meresztve, szótlanul, néma csendben lesik a megjelenést.

Az ajtó kinyílik s a fehérbe öltözött, nagyobb testvér, mint angyal, szelíden lép kedves kis testvérei közé. Kezében a fényárban ragyogó karácsonyfa, szemében az öröm csillámló sugara. A gyermekszív örömtől dobog: az anyasziv érzi a gyermekszív érverését s annyira boldog, hogy könv ragyog szemében. A gyermek boldog, az anya pedig gyermekeinek boldogságában.

❖

* *

Az emeletes ház ablakai fényesre vannak kivilágítva. A mama karosszékében hátradőlve szóval rendezi az ünnepélyt. — A bonne-ok szaladgálnak. Az aranyos drága tárgyak csillognak a karácsonyfán. Kis lámpások világítják meg a drágábbnál-drágább csecsebecséket. Ott csüng a babának selyemruha, fehér földig érő boa, arany karperecz, fülbevaló stb.

Szétnyílnak az ajtószárnyak s bevezeti a babát a nevelőnő. — Méltóságteljesen lépked a kicsi. Kíváncsian széttekint s mert:

»Majd a Karácsony hozza végül Az apró szivek örömét;

De a »bubus« már nagy szakértő,

Bírálva hordja meg szemét,

S ha nem drágát hozott az angyal:

A jak lepittyed és befagy ;

Biz édes Jézuskám, te is már •

A lukszus terjesztője vagy.«

(Arany János.)

A mama boldog, ott van a doktor úr: a baba boldog, mert van drágaság; a tata pedig Íróasztala, mellett, anyagi gondokba merülve —- törődött ....

A bölcsességnek kezdete az Urnák félelme; a tiszta örömnek, valódi jólétnek forrása, alapja a jó nevelés.

*

* *

Hó borítja a látóhatárt, nagy jégcsapok függnek a szalmafödeleken, a szán alatt recseg a hó, olyan hideg van, hogy a kutyát sem kell kikergetni. A bak- ter találomra elkiáltja az órát s befordul a csapszékbe s lesi a megkinálást.

Falu végén egy kunyhóban együtt van a nyomor. A kis csecsemő didergő anyja mellett fekszik, három

nagyobb gyermek a szoba egyik szögletében összebújva hever a lehintett szalmán. Az apa nagyokat sóhajt, a kilehelt pára gőzzé lesz. A korsóban megfagyott a viz. Az ablakok és ajtók hasadékait zúzmara borítja s a nyílásokon csípősen fuj be a szél.

A nagyobbik gyermek Így szól atvjához; „Édes apám, a kis Jézuska nem fázik meg?“

Az apa szeméből hideg köny pereg le arczán s némán feleli: „Nem!“

Oh ti, kik kényelemben s boldogságban élvezitek a karácsonyi ünnepek örömeit, ne feledkezzetek meg azokról, kik nélkülözik a szerető édes anya meleg öleléseit, csókjait. —- szenvednek az édes apa hiánya miatt, ruhátalan és éhezve künn az utczán dideregnek. Nyújtsatok, oh nyújtsatok abból a szegényeknek és árváknak, mit nektek bőségesen adott a jó ég! — Oszszátok meg meleg szobátokat a fázó árvákkal, a kenyeret az éhező szegényekkel, hisz Jézus tanitá: „Valamit cselekesztek egygyel az én kicsinyeim közül, én velem cseíekszitek azt.“

Gazdagok ! gondoskodjatok a szegényekről, hogy boldogan ünnepelhessetek.

Kövér Sándor.

Városi és vidéki hírek.

= HohI«g karácsonyi sssa népekét kívánunk lapunk minden olvasójának, úgyszintén szives munkatársainknak is!

= Dr. Schuster Konstantin püspökünk ő exciája a hét elején a fővárosban időzött s részt vett a herczegprimás elnöklete alatt e hó 19-én tartott tanácskozmányon. Csütörtökön tért vissza székhelyére.

= Lorettái zarándokok. F. hó 13-án jöttek vissza azon utazók kik Madár János polgártársunk vezetése alatt jártak Lorettóba. Városunkból 13-an vettek részt ez utazásban s az egész országból 161-en mentek, hogy résztvegyenek a lorettói fényes jubileumi ünnepélyeken.

= Egyházmegyei hírek. Kápláni minőségben áthelyeztettek Sisa Imre Uj-Hartyánból Verőczére, innen Varga József Dorozsmára, innen Bodonyi János An tál Uj - Hártván ba.- A „Váczi Kath Kör“ tagjait 'tisztelettel értesítjük, hogy a Kör helyiségeit Városház-tér 19 szám alatt a mai nappal rendelkezésökre bocsátjuk. Váczon. 1894 decz. 23-án, Az Elnökség.

= Jótékonyság. Farnady József ügyvéd, váczi villatulajdonos budapesti kereskedő kliensei által, perköltségei számlájára, több rendbeli adományt juttatott a váczi nőegylet szegényének a karácsonyi ünnepek alkalmából. — Kollarits József, Mössmer József és Szénásy Gyula budapesti első rangú ezégek mindegyike egy-egy csomag szövetet küldött a nőegylet elnökségéhez, mely az egylet újév napján tartandó karácsonyfa ünnepélyén lesz kiosztva a szegények között. — Mös- mer József koronaherczeg-utczai nagy vászon kereskedése azonkívül külön is megkereste a nőegyletet, hogy ajánljon neki ügyes hímzőket Váczról kik biztos munkát nyernek a ezég budapesti üzletéből. A váczi jótékony nőegylet ezúton mond nyilvános köszönetét Farnady József úr szives ajándékáért, mely az egylet nagyszámú szegényének lesz segítségére a téli Ínség idején.

— A Kát. Kör köszöneté. A Kát. Kör legutóbb tartott választmányi ülésén Dr. Schuster Konstantin püspökünk ő nagyméltóságának azon nagylelkű adományáért, melyről múlt számunkban adtunk hirt, Kovách Ernő választmányi tag indítványára nagy lelkesedéssel jegyzőkönyvi köszönetét szavazott.

= Köszönet. A sz. Vincze egylet szegényeinek javára újabban a következő adományok folytak be : N. N. úr 10 frt., N. N. úrnő a karácsonyi sz. ünnepek

Oda mennek, a hova telik.

Szép jövedelme van, mégis oly egyszerű mindenben. A „szerénység“ és a „munkásság“ az ő alap elvei.

Van e valami áldásosabb a munkánál, és épen a munka az, — ami a mai nőknek lealázó.

Ok ínaguk sem dolgoznak, hogy tanítanák tehát leányaikat dolgozni?

Mit szólnának a fiatal emberek, ha talán egyszerűen öltözködve dologban találnák őket, s nem czif- rán felöltözve a zongora mellett ?

Nagy fiiba, hogy a nők összetévesztik a tetszvá- gyat a hiúsággal. Kell, hogy a nő hiú legyen magára, s mindenre ami őt körül veszi. Mi sem rútabb, mint I egy hanyag nő.

De mentsen meg az Isten minden férjet, egy tetsz- j vágyó nőtől, mert az rendesen a férj bukását s a gyermekek vesztét idézi elő.

Nagy baj, hogy ilyen a nagyobb rész, — s még nagyobb baj, hogy leányaikat is úgy szoktatják,

Képesek mindent a cselédekre bízni, csak maguknak ne keljen fáradniuk.

Pedig nem képzelek valami kedvesebbet, mint egy helyes, kis asszonyt, aki maga vezeti háztartását s ismeri a munka becsét.

A munka nemcsak, hogy hasznos, de vigasztalást is nyújt a szenvedőknek. Jó anyánk mindig azt mondta: „Úgy imádkozzál gyermekem, mintha ma meghalnál, s úgy dolgozzál, mintha örökké élnél.“

Manapság ezt a bölcs mondást nem halljuk.

A mostani szülők azt hiszik, megtanítják gyermekeiket czifrán, szépen öltözködni, az iskolába kiképez- tetik úgy — a hogy — s ezzel eleget tettek kötelességüknek.

Pedig mennyire csalódnak. Mert bár ismerje meg j valaki az egész világot, vándorolja be az országokat s s szedje fejébe az irodalom egész könyvtárát, boldog csak úgy lehet, ba az időt bölcsen elrendezni s az életet czélszerüen használni megtanulja.

De nem böicselkedem, — hála az Istennek, vannak még, akik a jó nevelésnek adóznak s vannak, akik tudnak annak jó irányt adni.

Ha fiatal leány nem volnék, azt tanácsolnám neked is bátyám s minden fiatal embernek, hogy ne lássátok az egyszerűségben a szegénységet, mert rajtatok is sok fordul ám meg.

Szegény anyák, tudják rólatok, hogy borzadtok a szegénységtől. Ezért használnak az igazi arany helyett talmit s ti későn tudjátok meg, hogy: „nem mind arany, ami fénylik.“

Hugód Stella.

A ki kalap nélkül maradt.

Irta: Bodnár G-áspár.

Fejszés András becsületes szabómester uram házában minden meg volt, a mi csak egy jó módú polgári élethez szükséges.

Nem is tudta volna András mester eltalálni, hogy mi kellene még az ő boldogságához, ha egy vasárnap délután meg nem lát. egy asszonyt, kinek férje sokkal szegényebb, sokkal . . . mint ő la. Ennek az asszonynak a fején pedig kalap volt.

Nagy szeget ütött a fejébe ez a tapasztalat. Hát hiszen az ő felesége is asszony a talpán, az sem valami ágról szakadt, — vagy mi ?

Nyomban el is határozta, hogy meglepi feleségét s kinyilvánítja, bogy a holnapi naplói „neki kalapban járjon ám.“

Haza ment, kivette nagy bugyellárisát s kicsapott az asszonynak egy tekintélyes bankót.

— Asszony, kalapot fogsz venni s „nekem“ abban jársz ezután.

Asszony felesége csakhogy sóbálványnyá nem változott.

Egyszerű, de boldog asszony volt az, soha eszébe

alkalmából 10 írt., Balás Lajos püspöki titkár 5 írt.,. Sztrccskó Jánosné 2 frt., özv. Liptak Jánosné 1 frt., továbbá Mayer Sándor könyvkereskedésében a perselyben 53 kr. M. A. k. a. és Kvell Ferenezné pedig ruhaneműeket ajándékoztak. Mely kegyes adományokért a szegények nevében hálás köszönetét mond az egylet 264 r. gyűlése.

=. Tamás napja. A Kát. Kör uj helyiségében az első nevezetes mozzanat az a benső és mély tisz- i teleiről tanúskodó ünnepség volt, melylvel a kör választmánya elnökét, Fekete Tamás ez. kanonokot névestéjén megtisztelte. Csütörtökön, Tamás apostol elő- napján. a kör választmánya összegyülekezett a fényesen kivilágított helyiségekben, s küldöttséget küldött elnökéért, kit lelkes éljenzéssel fogadott. A megérkezett elnököt Marossy Ferencz alelnök üdvözölte, kiemelve beszédében, hogy az ő nagylelkűségének s áldozatkészségének köszönhetni, bogy a kath. kör oly rohamosan létrejött, s a kezdet nehézségeit oly sikeresen legyőzte. Meghatói tan válaszolt erre az ünnepelt kifejezve köszönetét, s ígérve, hogy minden erejét, mit még ad az Isten, a körnek szenteli, hogy minél előbbi fölvirágoz- hassék, Az egybegyűltek éljenzéssel fogadták a lelkes szavakat.

= Exhumálás. Indokaiban aligha van ekkoráig felderítve azon merénylet, melynek Pál Kálmán kosdi lakos erdőőr lett az áldozata. Több heti szenvedés után hunyt el az irgalmasok kórházában. A hivatalos jelentések azonnal megtétettek, s minthogy a bíróság- részéről semmi intézkedés nem történt, 48 óra elteltével a temetés is végbement. Nyolcz hosszú nap eltelte után végre megjelent a hivatalos küldöttség a közép temetőben, a hullát exhumáltatta, s a hivatalos bonczolás megtörténte után ismét elásatta-.

— Szabad a vásár. Karácsony előnapja, va- j lamint Szilveszter estéje az idén hétfőre esik. Mivel a ; karácsonyi ünnepekre, valamint újévre szokásos bevásárlásokat a fogyasztó közönség rendszerint az említett ünnepeket megelőző két napon belül szokta teljesíteni, a kereskedelmi miniszter kivételesen megengedte, hogy deczember 23-ára és az ugyanazon hó 30-ára eső vasárnapokon ipari és kereskedési telepeken az ipari munka, illetőleg adás-vevés egész napon át végezfet- hessék.

— Ä müpártolók köre Szilveszter-estélyének műsora; 1. a) Fuvola kettős Mozart Va- rázstuvolájából, előadják Ulrich Károly zongorakisérete mellett Volecz Sándor és Kökény Ferencz urak. b) Dal, Royol M. Delila ez. melodrámájából, előadják fent nevezettek és hegedűn Fortuner Élek úr. —- 2. Szilveszter est, magánjelenet, irta és előadja Bédei. Ferencz. — 3. Kaland. Irta Fortuner Elek. Előadja Szentessy Gyula. — 4. a) „Ha ő nevet.“ Bánfi Sándortól és b) Részlet a Madarászból Ulrich Károly úr zongorakisérete mellett énekli I)úszkál Henriette k. a. -- 5. Jancsi és Nancsi, dráma ü felvonásban. írta és felolvassa dr. Garhonario Balanderio. — 6. Most hagyta el . . . Couplet, Ulrich Károly úr zongorakisérete mellett, énekli Mikuska János úr. — 7. Karének:

Kerek ez a zsemlye,

Nem fér a zsebembe,

Haragszik a rózsám,

Nem ül az ölembe —

Én sem az övébe.

Előadja ? t. ez. közönség. A nagy teremben terítve lesz. Szünetek alatt Jóska zenekara játszik, három nyereménynyel sorsjáték rendeztetik és a t. közönség különféle társasjátékban találhat még mindezeken kívül szórakozást.

= Az első bált, a „ Vacz-vidéki ifjak köre“ fogja tartani január hó 12-én. A meghívók e hét folyamán lesznek szétküldve. Reméljük, hngy az ifjak az idei bálja ép oly jól fog sikerülni, mint a múlt évi és az első nevet méltán kifogja érdemelni úgy

nem jutott az ilyen komédia, hát hogy ne csndálkozott volna.

— Eredj már jó ember — mondá mosolyogva — hát hiszen boldogabb leszek én úgy ?

— Akár leszesz, akár nem, igy kivánja a módi.

Az asszony elhallgatott . . . aztán gondolkozott.

Asszony volt; nem csoda, ha szivének megmozdult az a része, melyben a hiúság terem. Hiszen az igaz, hogy nekik tellett, a mód meg volt — hát miért ne tette volna ő is ? Nem első, nem ő kezdette, ha a világ igy kivánja. meg a férje-ura is akarja — hát legyen meg az akaratja.

A következő vasárnapon, mikor a nagy harang öreg misére megszólalt, már ott volt a kalap s az első próba a tükör előtt megtörtént.

Fejszés András uram nagyot hízott, mikor az asz- szonyt meglátta benne. Tetszett neki. Mikor aztán templomba indultak ... no András majszter olyan hegyesen lépdelt élete párja mellett, mint egy galamb.

De az asszony nem jól érezte magát. Lesütötte szemeit s nem mert az emberekre nezni. A templomban is szinte belépiLult, imádkozni sem tudott, azt hitte minden szem rajta csügg.

Öreg mise végével sietett hazafelé, még Andrást sem várta be. Amint igy siet szemlesütve, egyszer csak hallja két mellette elmenő asszonynak a beszédét.

— Nézze már komámasszony azt a Fejszésnét. A lelkem! Hát még mi nem, már neki is kalap kell?- Olyan, mint egy maskara! Ugyan, mi jutott eszébe ?

Fejszésné azt hitte, rögtön a föld nyeli el. Nem szólt semmit, bekanyarodott egy mellék utczán, onnan egy másikba s a kert alatt jutott. — haza.

András már otthon volt.

Felesége, mint egy hétfejü sárkány rohant haza. Letépte fejéről a kalapot s oda csapta a szegletbe, hogy összelapult, mint egy szotyós körte . . .

— Nesze, itt a kalapod . . .

L

11