Váczi Közlöny, 1894 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1894-12-09 / 49. szám

csak — elszólta magát. A siketnémaként szereplő Kölni ezzel természetesen nagyon gyanússá vált, s mikor faggatni kezdték, csakugyan kisült, hogy az ipsze közönséges csaló. A budapesti törvényszék a napokban, miután a tanúk kihallgatását megejtette, a "furfangos csalót közokirat — hamisítás czimén két — évi fogházzal sújtotta. Fellebbezett. (VN.)

= Búcsú. Verőczén múlt vasárnap volt a búcsú, melyet ez évben is ünnepélyesen tartottak meg. Az isteni tiszteletet Kämmerer Ferencz esperes-plebános végezte. A községben több családnál, nevezetesen Vales Rudolf házánál vig társaság volt együtt.

= Palóczok díszben. Van öröm a szomszédos Nógrád vármegyében a palóczok körében. A megye közönsége ugyanis közelebb az alispán elnöklete alatt ülést tartott, s egyhangúlag elhatározta, hogy az ezredéves kiállításon Nógrád vármegye is részt vesz. A kiállításon bemutatnak egy palóczházat is melléképületeivel és belső berendezésével együtt. Egyszersmind határozatba ment, hogy festményekben örökítik meg a palócz népszokásokat, továbbá Kékkő, Fülek, Gács, és Nógrád várát,' valamint B.-Gyarmat és Losoncz városok látképét.

= Rendőrségünk figyelmébe! „Van-e tudomása Vácz városa t. rendőrségének arról, hogy a vasúti indóháznál 10—12 éves-fiúk hordári teendőket végeznek? Van-e tudomása arról, hogy ezen iskolás fiúk az utasoktól kapott pénzen egy közeli kocsmában bort vesznek s azt ugyanott egy teljeseu elzüllőtt su- hauez társaságában czigaretta-szó mellett publice isz- szák ? S ha igen, akkor legyen szabad kérdenünk : van-e szándéka ezen ügyben mihamarább erélyesen intézkedni ?“ (Beküldetett.)

= Szaván fogta. Jelenet a Velzer műcsarnokában.

A. Hogyan, az a fukar Vendel oda kölcsönözte neked a frakkját?

B. Persze. Hát a dolog úgy esett meg, hogy Vendelt egy szívességre kértem meg. Vendel mindent Ígért, csak pénzt- ne kérjek. Akkor kérlek, kölcsönözd ide holnapig a frakkodat, mondám és megkaptam a frakkot.

= A jó adoma hatása. Barátom ! a verőczei kaszinóban oly remekül adomaznák, hogy reggelenként a szolga legalább egy tuczat leszakadt nadrág-gombot söpör össze.

— Az semmi. Nálunk Nagy-Maroson a jó ado- mázás folytán oly általános a nevetőgörcs, hogy állandóan két maszirozót tartunk a kaszinóban.

= A Nikel. Által ánosan terjed a Nikel használata ipari ezéiokra. Főző edényeket készítenek belőle és szifon-csapoknak alkalmazzák. A Nikel természeténél fogva savak által nehezen támadtatik meg, sőt éleny-összeköttetései sem veszélyesek és így legalkalmasabb fém- szodacsapnak. Többen nevezetesen Schrött kis-váezi szódavizgyáros, Nikellel pótolják a régi csapokat.

= Az orosy.lán-ketreczben. Múltkor megírtuk azt. hogyan esküdött egymásnak örök hűséget egy szerelmes pár az oroszlán-ketreczben. De nemcsak hűséget lehet esküdni a förtelmes vad közelében, hanem verseket is lehet faragni. Flórenczben ugyanis egy bizonyos Polazzi nevű úri ember fogadásból az oroszlán-szeliditő társaságában bement az oroszlán- ketreezbe és öt perczig időzött ott és a mi fő, annyira ignorálta a dühösen morgó fenevadat, hogy az öt perez alatt négy kis verset és rögtönzött, ezekre a rímekre: lány. oroszlány, galambom, lantom. Ezt a verset igy ütötte össze:

Ha nem szeretsz bájos lány,

Tépjen szót az oroszlány,

De ha szeretsz galambom,

Itt is rólad szól lantom.

A fenevad bőgését tulharsogta a kevésbbé kritikus közönség tapsvihara. No ! nem tudom, kinek volna kedve az ilyen orgona szó mellett kántálni. Váczi süldőpoéták és kántálok serege! meg tudnátok-e ezt tenni ?

= Karácsony mindinkább közeleg és evvel sok szülő részére a karácsonyi ajándékok helyes kiválasztásának gondja mindig sürgősebbé válik. Ha mi mostan mint igen ajánlatos ajándékképen 3 éven felüli gyermekek számára a Richter-féle Horgony-Kő- épitőszekrényeket megnevezzük, igen jól tudjuk, hogy ezáltal új játékra nem adunk. Fianem épen ez eme kitűnő játék-foglalkoztatószernek nagy és ritka előnye, hogy mindig új marad. Az elmés kiegészitőrendszerek által a Horgony-Kőépitőszekrények mindig új alakot nyernek, mivel mindegyik kiegészitőszekrény újat hoz: sőt a régi szekrények ezen berendezés által mindig értékesebbé és mulattatóbbá lesznek, igen messze vezetne, ha itten ezen játékszernek sok előnyeit megbeszélni akarnék, a Richter F. Ad. és társa bécsi ezég- től beszerezhető képes árjegyzékre és mindenekelőtt magukra aHorgony-Kőépitőszekrényekreakarunk utalni, ezeknek pompás építési mintalapjai a legjobb ajánlás.

= Báli-selyemszöveteket méterenként 45 krtól II frt 05 ki*ig, valamint fekete, fehér és színes selyemszöveteket is méterenként 45 krtól 11 frt 05 kiig* —- sima, csíkozott, koczkázott, mintázott, damasztot stb. minőségben (mintegy 200 különböző fajta és 2000 különböző színes árnyalatban) póstabér és vámmentesen a privát megrendelők lakására szállít: Ilefiíia«4»er^ (cs. kir. udv. szállító) wt-lyem- gjára Zürichben. Minták póstafordulóval küldetnek. Svajczba czimzett levelekre 10 kros és levelezőlapokra 5 kros bélyeg ragasztandó. (4)

Felelős szerkesztő és laplulajdonos:

Dr. Varázséji Béla.

HIRDSTÉSKK

Árverési hirdetmény.

738/1894. v. számhoz. Alulírott kiküldött bírósági végrehajtó ezennel közhírré teszi, hogy a miskolezi kir. törvényszék 1892. évi 6494. számú végzésével Dr. Pollacsek Károly ügyvéd által képviselt Özv. Klein Fáni felperes részére Pannsipp Miklós és neje alperes ellen 300 frt követelés és jár. erejéig elrendelt kielégítési végrehajtás folytán alperestől lefoglalt 494 írtra lóecsült ingóságokra a váczi kir. járásbirósági 5361/1894. számú végzésével az árverés elrendeltetvén, annak a felül foglaltatok követelése erejéig is amennyiben azok törvényes zálogjogot nyertek volna alperes lakásán R.-Palotán, Fő-utcza90. sz. házban leendő megtartására határidőül 1894. évi dcczesaíber hó lO, napján dél. iá. 5 órája tűzetik ki, a mikor a biróilag lefoglalt bútorok s egyébb ingóságok a legtöbbet Ígérőnek készpénz fizetés mellett, szükség esetén becsáron alul is elfognak adatni.

Felhivatnak mindazok, kik az elárverezendő ingóságok vételárából a végrehajtató követelését megelőző kielégítéshez tartanak jogot, a mennyiben részükre foglalás korábban eszközöltetett volna, és ez a végrehajtási jegyzőkönyvből ki nem tűnik, elsőbbségi bejelentéseiket az árverés megkezdéséig alulirt kiküldöttnél vagy írásban beadni, vagy pedig szóval bejelenteni tartoznak.

A törvényes határidő a hirdetménynek a bíróság tábláján történt kifüggesztését követő naptól számittatik.

Kelt Váczon, 1894. évi november hó 22. napján.

Szilák János,

kir. bir. végrehajtó.

1893—94-ki

termelési évad}

h

Budapest vidéki ,

67642. m. kir. pénzügyigazgatóság.

X.1894.

Gróf Keglevich István utódai

budafoki cognac és borszeszgyáros ezégnek.

Kérelmére a budafoki cognacgyárban az 1893—94. termelési évadban feldolgozott

bormennyiségről és a fizetett szeszadóról szerkesztett kimutatás mellékelve kiadatik.

Budapest, 1894. aug. 14.

Fináczy m. p.

ív i 114 iá tat ás.

A Budafokon levő Gróf Keglevich István utódai cognacgyára által az 1893—94. termelési évadban feldolgozott bormennyiség:

összegezve: 1,195,780 liter.

ezután .fizetett termelési adó

összegezve: 12555 frt 69 ki*.

Budafokon, M. kir. pénzügyőri szakasz.

1894. aug. 9.

Gurszky Rezső m. p.

szemlész.

Nyilvánosság elé csakis mi hoztunk tevékenységünkről hivatalos adatokat, ezzel ismételten bizonyítékát akarjuk adni ama körülménynek, hogy cognacunk megbízhatóság tekintetében felül múl minden más gyártmányt. Tekintetbe véve, hogy gyárunk 1882- ben alapittatott és az * és * * cognac 1885- és 1886-ban * * * » 1888-ban

* * * * > 1891-ben

hozatott általunk forgalomba, méltányos ama bizalom, mely gyártmányunkban helyeztetik.

A fentiek által bizonyítékát adjuk mily kiváló szoliditással dolgozik gyárunk, és elvárjuk, hogy a fogyasztó közönség, mely

megbízható és kiváló

jó cognacra súlyt fektet: a kizárólag díszoklevelekkel kitüntetett és mindenütt kapható

Gróf K egievieh István

m

m

9

cognac-ot

fogja vásárolni.

Gróf KEGLEVICH ISTVÁN utódai promon- tóri cognac és borszeszgyár igazgatósága.

Az öreg papnak jóságos arcza kiderült, szelid mosoly vonult ajkaira, felállott ülőhelyéről, ránezos kezeit az ifjú vállaira ereszté.

— Helyesen beszélsz édes fiam. Holnap bemegyünk a városba ... én viszlek el apátokhoz. És hiszem, hogy ama szomorú magányban meglágyult szivekre akadunk. Hiszem, hogy a kik nem tudtak megférni a jó módban, megelégedésben, most kiengesztelődnek a szomorúságban. Készüljetek el tehát az útra, holnap Isten nevében indulunk.

%

* *

A börtön udvarán vagyunk.

Szomorú egy udvar, szomorú egy épület.

Ügy nézem én e helyet mindig, mint egy temetőt. Az emberi szabadság bus temetőjét!

Mogorva épületek köritik a négyszögü térséget. Az épületeken kis ablakok láthatók, annak nagyobb része is le van takarva, hogy még a világosság is csak félénken és meggondolva juthasson a szerencsétlen rabok czelIájába.

Az udvar tiszta -és oly sima, mintha minden nap azon dolgoznának, hogy rajta egyetlen durva rög se legyen.

Dolgoznak is !

A rabok egy része most is azt műveli; ott sétálnak egy kiszabott szűk körben, száz és száz lépéssel tapodva mindig azt a földet s látva az égnek ugyanazt a kis részét. Szemeiket mélyen a földre szegzik, mintha bűnök súlya nyomná le fejüket, mintha nem mernének föltekinteni az égnek még arra a kis da- rabkájára sem, mely még olykor-olykor reájuk mosolyog.

Az öreg papot is ily gondolatok ragadhatták meg, mikor híveivel a börtön udvarába lépett.

Ott van vele a két szerencsétlennek felesége, lé- * lórikén simulnak hozzá Juliska és Gyurka*. Remegő -ziwol várnak a pillanatra, mikor a királyi ügyész az lile-- atyjukkal való találkozást megengedi.

Kevés idő múlik el és a börtönfelügyelő jelenti, hogy bemehetnek.

Az ajtó nyílt .... és előttük állott a két szerencsétlen apa. A rab-ruha egészen kiforgatta őket régi alakjukból. Arczuk halvány volt, mintha térítőről jöttek volna, szemeikben lelkűk mély bánata sötétlett.

Ajkuk nem mozdult szóra, csak karjaik emelkedtek fel önkénytelenül, hogy keblükre szoríthassák azokat, kiket ölő bánatban hagytak otthon.

Otthon ! Ah ennek az édes otthonnak nagyságát csak most ismerik igazán. Csak most markolt bele valójában szivükbe a fájdalom, mikor szerető övéik meleg ölelését érezték.

— Édes fiam — szakított véget az ősz pap a kölcsönös zokogásnak — haragusztok-e még egymásra ?

Mély csend követte e szavakat! Ott állott a két jómódú gazda egymással szemben . . . összetörve mélyen lesújtva. Tekintetüket nem merték egymásra emelni . . . remeglek ettől az összetalálkozástól.

— Miért hallgattok édes fiaim? — folytatá a szelid lelkű ősz. Fiát a közös fájdalomban sem vagytok képesek megengesztelődni ? Hát még most is jég takarja sziveteket? Vári András nem mozdult. Ügy állott ott. mint egy kőszobor, melyet nem képes megmozgatni semmi hatalom. Biró István uram arczán már látszott a megindulás, vonásait a szelid engeszte- lődés simitá el.

— Hát ha önmagátokért nem vagytok képesek kiengesztelődni, tekintsetek gyermekeitekre, kik szeretik egymást, kik holtiglan egymásé akarnak lenni.

Juliska már nem volt képes tovább elviselni apja hallgatását . . . oda borult annak lábaihoz.

— Apám — zokogta, mi szeretjük egymást, de sohasem lehetünk egygyé, ha ti gyülölségben lesztek.

— Ti nem jöhettek haza — folytatá a tisztelendő úr, hogy szülei áldástokat reájuk adjátok. Eljöttek hát ők. Áldjátok inog őket fiaim és mielőtt ezt tennélek, nyújtsatok egymásnak békojobböto.kal!

Vári András még most sem szólott, de remegett egész testében. Talán nem birt szólani, talán összeszorult szive, talán megfagyott könye, hogy szóhoz nem juthatott.

Annyi bizonyos, hogy nagy lehetett a fájdalma ! Mert mikor Biró István hozzá közeledett, úgy hullott annak keblére, mint egy élő fa, melynek egyszerre gyökerét metszik el. Aztán olyan zokogásban tört ki azon a megengesztelődött kebelen, mintha csak egész szerencsétlenségének könyeit most sirta volna ki.

Mig e két szerencsétlen ember egymás kebelén pihent, gyermekeik térdeikre ereszkedtek.

Es megáldották őket, hogy a szülei áldással megszentelhesse az Isten is tiszta frigyüket.

vr

* >Ií

Az esküvő pár hét múlva egész csendben megtörtént.

A napok aztán múltak s a megbünhődött emberek is visszatértek tűzhelyeikhez.

Csendes, szelid emberek lettek ismét s valahányszor visszaemlékeztek az átélt szomorú napokra, mindig érezték azt a régi igazságot, hogy bizony maga kárán tanul a magyar ember.

Galambfalva községében igy tanulni többé nem akarnak.

Jöhet ismét a kortes-világ, de ők nem fognak az oly emberekre hallgatni, kik kigyómódra csúsznak hozzájuk, hogy elhódítsák eszüket, megvegyék lelkiismeretüket és tönkretegyék békességüket.

De nem ám!

A galambfalusi embertől gúnyosan kérdezik a szomszéd községbeliek, ha az országúton szekereik találkoznak :

— Hé atyafi ! Hát ki a vivát ?

A galambfalusi gazda türelmesen halad tovább és csak annyit szól vissza:

— Bizony hogy nem az. a ki bort ád !