Váczi Közlöny, 1894 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1894-12-09 / 49. szám
XVI. évfolyam. 49. szám. HETILAP. HELYI ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ EIjÖFIJKKTFSI Ált.4: negyed évre 1 frt * *50 kr. Egyes szám ára IO kv. Kapható KISS ERNYEl ANTÓNIÁNÁL Kossulh-tér (Gyiirky liáz.j minden vasárnap. Szerkesztöseg és kiadóhivatal: (hová a lap szellemi részét illető közlemények, előfizetési pénzek, hirdetések, stb. küldendők). Vácz, Gasparik-utcza 12. sz. alatt. EilltltldTlvSIdCi : jutányosán eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesittetnek. IV y i 1 1-t é r : sora ......................................:*0 kr. Bélyegilleték minden beiktatásnál CIO kr. A szeszély. II. Vannak nemes passziók, amelyek igen sok esetben a közérdekre is hasznosak, különösen, ha nem szeszélyes természetnek, ilyenek a tudományok és művészetek egyes specziális ágainak beható és következetes kultiválása; de ha ma egyik, holnap másik képezi a szenvedély tárgyát és igy tovább, ez már nem bir értékkel, mert ez esetben már a szeszély szerepel. A divatban látjuk mégis manapság a leghűbb kinyomatát a szeszélynek. Az emberiség, különösen a műveltebb és tehetősebb osztály ma már valóságos rabja a divatnak ugyannyira, hogy vakon követi annak a szélsőségekbe csapongó minden átmenet nélküli változatait. A divat tehát nem más. mint utánzása, a felcsigázott fantázia találékonysága által kigondolható legnagyobb furcsaságoknak. Hogy ebből az emberiség valaha szabadulni tudjon, vagy magát alóla emanczipálni képes legyen : arra nézve, sajnos, még csak reményünk sem lehet; sőt azt tapasztaljuk, hogy mindjobban oda adja magát a divatnak, a melynek változatai rohamos gyorsaságuk miatt már any- nyira kimeritvék, hogy daczára a variáczió kifogyhatatlan voltának, már is többé kevésbbé ismétlésekbe keveredett a kifáradt fantázia. Megfoghatatlan az a szellemi vakság, amely az emberiséget a divat tekintetében ellepte, jól tudva azt, hogy az nem egyébre, mint legíoké- pen egyes lelketlen üzérek anyagi érdekeinek előmozdítására vezethető vissza; és mégsem igyekeznek az észszerűség .egyenes és biztos útjára térni. Persze a kezdeményezés is nehéz ; mert annyi bizonyos, hogy aki elsőnek tér le a divat kacskaringós ösvényéről, az kezdetben nevetség tárgya lesz s őt mint az elmaradottság bigott hívét fogják feltüntetni olyanok, akiknek véleménye ugyan mit sem nyom a latban. A divat, a melynek hatalmas istápolója még az emberiségnél túlsúlyra vergődött hiúság is, egyenes irányban halad a czivilizáczióval és felvilágosodottsággal, amely ugyancsak eklatáns bizonyítéka annak, hogy a felvilágosodottság téves irányban halad és elérhetetlen czél télé törekszik, mert észszerűen nem követhetné a divatot, a mely teljesen mellőzi a takarékosság elveit, mert hiszen fő indoka a gyors és feltűnő változatosság, legcsekélyebb tekintet nélkül a hasznos körülményekre. Sok boldogságnak és jólétnek volt már sírásója a divat — valljuk be nyíltan — legtöbb esetben a nők révén, akiknél a józan Ízlés érzékét már jórészt csaknem teljesen eltompitotta, sőt részben mar teljesen meg is semmisítette a divat szeszélye, mert szerintük szép csak az lehet, a mi divat. Amit ma mint divatosat büszke önérzettel viselnek, ugyanarra holnap mint nem divatosra utálattal tekintenek. Innen veszik eredetüket és ennek köszönik nagy keresettségüket a legújabban kiterjedt hírnévnek örvendő »táraságokról és magasrangu úri hölgyekről levetett ruhák« czégei. mert a divat ma már oly gyors egymásutánban változik, hogy teljes lehetetlenség elviselni az egyik formátumát s már is megjelenik a másik. Már most, aki ezeket hűségesen követi, arról természetesen legjobb karban levő ruhákat vettet le a divat szeszélye. Ez a fő oka annak, hogy a divat, bár jelentékeny időköz-külömbséggel, már az alsóbb néposztálynál is kezd hódítani, a melynél mindig ott kezdődik, ahol a magasabb rangúaké végződik. Ezt pedig előidézi az alkalom, amelyhez járul a lelketlen üzéreknek azon fáradságot nem ismerő önző törekvése: megunttá tenni a régit és vágyat ébreszteni az újabb iránt. Hogy a józan társadalom is már kezdi megunni a divat fékvesztett önkényuralmát, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az úgynevezett divatbábukat — gigerliket — igyekszik nevetség tárgyaivá tenni a szipadokon, amely törekvésnek legalább is mérséklő hatását elvitatni lehetetlen. Komoly, higgadt és tárgyilagos megfontolás alapján arra a következtetésre jutunk, hogy utánozzuk azt, ami hasznos és czélszerü addig, amíg hasznosabbal és czélszerübbel fel nem cserélhetjük s ne engedjük magunkat orrunknál fogva vezettetni a szeszélyes és költséges divat oktalanságai által. Kövessük a természetet és a természetest, amelyet a örök bölcseség kormányoz és szívleljük meg Cicerónak következő szép mondását : Vi rí boni sequuntur naturam. optimam bene vivendi ducem ! V. M. i ;a !u k. illa-: telin Ilit Írek aj e‘an/.ó 1 i, ik ■sz ly raóoín az ra aD>y ó. és d, 'is >1. rn rt y. iai ii lZ íiz k YZ á I. ű d a z e ii Ä „Váczi Közlöny“ tarczája. Ki a vivat? lila : Bodnár Gáspár. (Folytatás és vége). ti. A falunak alig volt szebb leánya, mint Biró István kurátor uram Juliskája. Szép Juliskának hivta ezt a gyönyörűen fejlődő virágszálat a falu apraja nagyja Juliska éppen a templomból ment hazafelé, mikor Gyurka, Vári András legény-fia a mezőre igyekezett. A leány ki akarta kerülni a legényt, bár mikor meglátta, areza hirtelen lángba borult, szive megmozdult helyéből. Hiába tért le az útról, mert Gyurka elébe kerül. — Hol voltál Juliskám, — szólott a legény remegő hangon, mintha érezte volna, hogy a történtek után milyen nehéz ez a találkozás. — A templomban — válaszolt a leány — szép szemeit lesütve. — Aztán imádkoztál-e érettem édes angyalom ? — Az én imádságomra nincs már szüksége Vári Gyurinak. — Hát nem igérted-e meg már százszor is, hogy enyém leszesz ? — Mi már egymásé sohasem lehetünk — suté fogta a leány s kedves szemeiben úgy ragyogott egy könycsepp, mint a gyémánt szokott.- Apád akarja azt ugye ? biztatá a legény egész testében remegve. — Hej Gyuri, hát miért e kérdés? Vájjon Vári Gyurkának szülei mást mondanak? A legény megfogta a leány kezét és édes epedés- sel tekintett szemeinek mélységébe. Én szeretlek — szólott halkan, mintha re- hogy szavát elkapja a szél — és telkemre mondom, hogy mondjanak bármit szüléink, mi egymásé leszünk. Aztán elváltak. Mintha egy nehéz kő szakadt volna le szivükről, olyan könnyen váltak el, hogy ezt elmondhatták. A választás napja meg félemletes gyorsasággal közeledett. Galambfalva községére nehéz, sötét fellegek kezdettek szállani. A villám már czikkázott, minden pillanatban várni lehetett, hogy a vihar bekövetkezik. A félemletes reggel felvirradt. A nap még nem bontakozott ki felhő ágyából, már az egész falu talpon volt. A pálinka folyt, mint a viz, a zászlók tömegében már tánezraperdült a nép. Vári András éppen szekerére akar ülni. Felesége még egyszer félre szólítja és esdo tekintettel néz a felhevült emberre. — András te — kéri az aggódó asszony — az ég szerelmére ügyelj aztán magadra. — Eh, hagyj nekem békét most, nincs szükségem a s s z o n y - b e s z é d r e. Gyurka is ott állott már apja mellett. — Apám, könyörgött a jó fiú, az Isten áldja meg, ne igy ék ma ! — Gyáva kölyök — mormogott András — jobb lesz ha te is velünk jösz. Gyurka nem ment. Neki volt egy őrző angyala, a kinek tekintete, szomorú areza láthatatlanul azt súgta : — Maradj, ne menj a veszedelembe! Az a kedves angyal meg e perezben édes apja urának szivéhez beszél. Biró István is most indul a nehéz útra. Az any- jok is, a leány is kisirt szemekkel kisérik, mintha bizony végtisztességre készülnének. Nem is állhatja meg kurátor uram, hogy oda ne szóljon nekik: — Ne pityeregjetek már, csak nem lőnek agyon. Nem-e? Hát mi szállja meg az ember szivét oly kimondhatlan. ismeretlen érzéssel a közelgő veszély előtt? Mi az, a mi remegéssel tölti el lelkünket, mikor féltjük azokat, kiket szeretünk? Biró István megsimogatta Juliska arczát, aztán —- elment. Az öreg pap meg otthon maradt. Mióta oly méltatlanul megbántották, nem avatkozott sem az egyik, ll sem a másik párt ügyébe. Kitért az emberek elől és csendes magányába vo- s nulva — imádkozott! t * * e * A galambfalusiakat kíváncsian várták a városban. Mindenki érdeklődött irántuk, mert hiszen híresek 1 voltak arról, hogy e község mindig úgy szavaz, mintha egy ember volna. Most megváltozott a dolog! > Ők is szétszakadtak, széthullottak. így szokott a a magyar, már ez régi betegsége e népnek. A szavazás megkezdődött. 1 Öreg estére vált az idő, mikor az eredményt kihirdették. Biró István kurátor uramék követjelöltje lett a győztes! Vári András pártja hosszú orral távozott. Nem szóltak, nem kiabáltak; de bent szivük fenekén forrott a harag. : Szekér szekér után indul Galambfalva felé. A vesztes párt kezdette az indulást. A „Ne búsuljK csárdáig ért a menet. : — Megái Íjatok! kiáltott ak az első szekéren ülők. Egy pillanat és a „Ne busulj“ csárda megtelt Ga- . lambfalusiakkal. A korcsmáros elképedt, midőn ezt a népet meglátta. A galambfalusi szekér elhaladt mindig a korcsma előtt, a nélkül hogy valaki betért volna. ; — Bort ide! — kiáltotta száz torok egyszerre. És folyt a bor. Rövid idő kellett s már ököllel verték a csárda asztalát. Egyszer csak kutyaugatás, csengés-bongás hirdeti, hogy jön a galambfalusiak másik része is. A győztesek. Gyönyörű éj volt. A szendergő természetre fön- ségesen borult az ég millió és millió csillagjaival. A nagy, ünnepélyes éji csöndben messze hangzott az ér- 1 kezők örömzaja. A benlevők felugrottak. megrie
