Váczi Közlöny, 1894 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1894-11-25 / 47. szám

XVI. évfolyam. 47. szám. Vácz, 1894. nőve HELYI ES VIDÉKI ERDEKÚ HETILAP. ELŐFIZETÉSI Ált A: negyed évre 1 frt *5© kr. Egyes szám ára 10 kr. Kapható KISS ERNYEI ANTÓNIÁNÁL Kossuth-tér (Gyürky ház.) Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hová a lap szellemi részét illető közlemények, előfizetési pénzek hirdetések, stb. küldendők). Vácz, Gáspárik-uteza 12. sz. alatt. IIIltl>ETÉSEEÍ : jutányosán eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél ked részesittetnek. Nyíl t-t é r : sora ....... Bélyegilleték minden beiktatásnál ÍIO kr. vezményben . . JiO kr. A Váczi Kath. Kör megalakulása. Eppur si muove . . . mozog a társadalom azon része, mely szivén-lelkén viseli a közjót, a társadalmi rend föntartását s az ebből fa­kadó boldogulás előhaladását. A század- végi szellem orczátlan czinizmusával, melylyel a tár­sadalom összetartó kapcsát — a vailáserkölcsi- séget megveti, gúnyolja, lábbal tapodja, szük­ségképen fölébreszti a jobb érzésüeket, hogy vele szembe szádjának. Bármit is mondanak, minden nagy probléma mélyén — legyen az akár társadalmi, akár politikai, — ott van a vallás kérdése, melyet a társadalmi rend ellenségei — mivel őket feszélyezi ezen rend — minden lehető eszközzel támadnak, a közjót leikükön viselők pedig oltalmaznak. E körül forog a harcz, mint Achilles holtteste körül. Mi helyesnek, nemesnek, hősiesnek tartjuk ezt a védő karezot. Azon törekszünk lelkünk egész erejéből, meg­győződésünk mélységével, hogy a vallásosság és a vele kapcsolatos jó erkölcsök minden felé terjedjenek, a társadalom minden rétegét áthas­sák. Üdvözöljük az igazi vallásosság terjesztőit, védőit minden téren. A katholikusok — autonómia híján — ha­zánkban társadalmilag legkevésbé voltak szer­vezve s azért — habár úgy számuk, mint ma­gyarságuk és vagyonuk által mindenben döntő befolyásra lettek volna hivatva — mégis hát­térbe szorultak. Ennek súlyát most már fájdal­masan érzik és kezdenek éledni s tömörülni, összetartani. Nem félünk attól, hogy a katholi­kusok ezen tömörülése a felekezetek közötti békét meg fogja bontani, nem félünk, mert oly férfiakat láttunk mosi együtt s oly nyilatkoza­tokat hallottunk tőlük, akikben megvan a ne­Ä „Váczi Közlöny“ tárczája. Egyedül. Sötét az est, ködös, borult; Párával telt a levegő, Bolygok az utczán eygeelül, Mely néma, mint a temető, A csendet olykor megtöri Elsiető léptek zaja, Dolgát végezte valaki S most megpihenni megy haza. Nyájaskodón egy-egy sugár Az ablakból reám esik, Tán a szeretet fényiből, Mely ott benn áldón boldogít! S oly elhagyottnak erezem A sok ember közt is magam, Sejtem, hogy kit egy szív szeret, Az nem lehet boldogtalan . . . De megkondul az est-harang, Széthangzik a város felett Mint egy mindent átölelő Es boldogító szeretet. Vigasztalón lelkemre száll S megnyugtat az a gondolat: Hogy egy helyett egész világ, Hová, szivem áldón kihat. Viz Zoltán. mes törekvés minden garancziája. Azért üdvö­zöljük a Váczi Kath. Kört. * * * Az a lelkes mozgalom, mely csak néhány hete indult meg városunkban, végre eredményre vezetett. Múlt vasárnap nagyszámú és előkelő polgárság megalakította a katkolikus kört. Dél­előtt 11 órára volt hirdetve a gyűlés, de már jóval előbb csaknem egészen megtelt a »Curia« nagyterme. Ott volt a város szine-java, s min­denkin látható volt, hogy a nemes ügyért való lelkes buzgalom hozta őket össze. Csávolszky József kanonok nyitotta meg az ülést, ismertetve a czélt, melyért összehivatott. Az ő indítványára Kovách Ernő, 1848)49. honvéd­őrnagyot választották meg korelnökül. S a sza­badság régi bajnoka lelkes szavakat intézett az egybegyűltekhez, hangoztatva a vallásosság szük­ségességét s vázolva- a kath. kör czélját. — Ez­után megkezdődött az alapszabályok tárgyalása. Az alapszabály-tervezetet dr. Kiss Ernő körjegyző olvasta fel pontonkint. Alig mutatja valami inkább az előkészilő- bizottság bölcs körültekintését, mint az, hogy a szabályok legnagyobb részét minden vitatkozás nélkül fogadták el. Némely pontnál rövidebb-hosszabb hozzá­szólások történtek, igy az 5. 8. 11. 13. 19. 21. §§-nál, jelentékenyebb vita pedig csak a 8. és 11. §-nál volt. Az alapszabályok tárgya­lásában részint alkalmas észrevételekkel, részint módositványokkal tevékeny részt vettek : Udvardy Kálmán, Csávolszky József, Marossy Ferencz, dr. Mii tény i Gyula, Motesiczky János, Donovitz Vilmos, Bucsek István, Fludorovits Zsigmond, Chobot Ferencz, Racsek János, dr. Baksay Károly stb. A Torda-hasadék.*) Jöjj, vetődj, fel újra emlékemben merész képzel- meket túlszárnyaló csodás jelenség, melyről a költőnek ihlett ajka, szólt, hadd mondjak rólad én is szépet, szépet, mint csak tudnom lehet, hogy még az is, ki messze van, fölkeressen, megszeressen s emlékében maradj mindig. Gyermek valék, midőn e helet először láthatám, azóta többször felkerestem ifjúi vágygyal s megsze­rettem én is a férfi állandó szeretetével. Túl a bérczen, Királyhágón, Erdély kies belsejében »mintegy szilaj ménes sörényét lengetve vágtat a sziklákon nyugatról keletre« az Aranyos folyó. Itt e folyó partján, a nyugatról keletre húzódó Erdélyi Érczhegység egyik nyúlványá­ban, Tordától nyugatra 10 kilométer távolságra, tün- döklik e hegy a rendkivüliség fényében. A kikeleti hóvirág korai megjelenésétől az első hó leszakadtáig nap-nap után zarándokhelye ez a természet fenséges megnyilatkozása iránt fogékony lelkeknek. A Tordáról induló közönség két oldalról közelít­heti meg: észak felé kerülve Peterd felől, vagy dél felől Mészkő fölött. Kocsin emerre közelebb, de arra könnyebb, járhatóbb. A kirándulók nagyobb raja a délirányba indul el, emerre menjünk hát mi is. Két órai derék séta Tordáról elég, hogy Mészkő fölé a Szőkedombra érjünk,^honnan a Geszteg (Szé­kelykő) ősz fejére, a régi Aranyos-szék faluira s a tör­ténelmi nevű szép lapályra, a Keresztesmezőre szét- tekintést nyerhetünk. Mig e kilátás délre s részben keletre és nyugatra szól, egy északra tett fordulat a meghatványozott pompának fenséges képét tárja fel elénk, a melytől elbűvölten szögezzük tekintetünket *) Némelyek, sőt sokan tordai hasadéknak Írják. Én azonban sajátosabb geográfiai elnevezésnek vélem a Torda -liasadékot s annyival inkább merem alkalmazni is, minthogy Tordán kivétel nélkül mindenki igy szokta mondani. Az alapszabályok rendszeres letárgyalása és egész összeségökben történt elfogadása után Kovách Ernő korelnök ünnepélyesen föltette a kérdést: vájjon megalakul-e a váczi Kath. Kör? Lelkes éljenzés és helyeslés volt a felelet a feltett kérdésre, minek lecsillapultával ugyanő a váczi Kath. Kört megalakultalak jelentette ki. Erre ismételten hatalmas éljenzés hangzott fel. Midőn igy a kath. kör megalakult, első te­endője volt, hogy a székesfehérvári kath. nagy­gyűlést üdvözölje. S csak ekkor vette kezdetét a tisztviselők és igazgató-választmányi tagok vá­lasztása. Elnökké egyhangúlag Fekete Tamás ez. kanonokot választották meg, ki ifjúi hévvel elő­adott megnyitójában megígérte, hogy szellemi és anyagi tekintetben megtesz minden tőle tel­hetőt a kör felvirágoztatására. Ő mutatta be a gyűlésnek dr. Gyürky Ödönt, ki a budapesti kath. kör üdvözletét hozta meg oly beszéd kí­séretében, mely magas eszmejárásával, mély hi­tével, lelkes előadásával feledhetetlen benyomást keltett a jelen voltakban. Előadta, hogy a katholikus köröknek hár­mas czéljok van, egyesíteni és tömöríteni a ka- tholikusokat, ápolni és felébreszteni a katholi- kus öntudatot és önérzetet s végül, a mi a leg­fontosabb, megteremteni a katholikus társadalmi életet, visszahelyezni trónjukra a keresztény eszméket, melyek idáig a társadalmat minden tettében, minden cselekedetében kormányozták. Beszédében ezután megfelelt azon ellenvetésekre is, miket a kath. körök intézménye ellen felhozni szoktak, hogy azok támadást rejtenek magukban más felekezetek ellen, hogy szétforgácsolják a nemzeti erőket s részekre bontják a nemzeti társadalmat. »Küzdve a keresztény eszmék visz- szaállitásáért a társadalomban, a keresztény reá és ha volna szemünk száz is, ott felejtenék va­lamennyit. Előttünk nyugatról keletre hegyláncz húzódik el, mely, Isten csodája-e vagy mi más erő ? megtudnunk nem lehet, haránt irányban tetőtől aljáig, egyik szélétől másikig több száz méternyi mélyre szétrepedve áll. Ereszkedjünk a mélybe le s htunkat folytassuk ott tovább, hadd lássuk mit rejt magában ez alvilág ? A hegyszorosból tör elő a Hesdát vize s zajt ütve eldicsekszi, hogy e hegyet ő törte volna át, s mint ki pályáját dicsőn bevégezé, a közel Aranyos folyó hul­lámaiban keres magának szép halált. E Styx vizén egy új Kharón evez, ki lelkeket már nem terel, csupán malmára hajt vizet s egykedvűen őrölgeti az életet. S bár e völgyben Hades nincs, megjelennek mégis őrei, ez alvilágnak czerberusai: molnárkutyák cso­portja fogadja itt az érkezőt. Öblös hangjuk megre- zegteti a völgyet s ki meg nem szokta még a bor- zadálylyal határos ijesztőn szép szoros mélyébe menni — ómennek tartja azt. Pár év előtt még ómennek vélhetők, mert út se volt. A látni vágyó előre úgy hatolt, ha a vízből kiálló sziklatömbökön ugrálni volt elég merész. Ha lába megsikamlott vagy felborult a kő, a melyre lépett, övig merült a vízbe s bár nem kívánta, megfürödni kényszerült. Most a patak mentén méternyi széles út vezet, a mely veszély nélkül megjárható. De gyorsan mennünk nem szabad. Önmagunk ellen követnők el a bűnt, ha meg nem néznénk min­den helyet, melyhez a nép naiv lelke csodás dolgokat csatol. A rendkivüliség okát az ész megérteni erőtelen, de mert a lélek nem pihenhet, szárnyat ölt a kép­zelem s merész vonásival az Úr remekművét színezni ő is segít. lm! előttünk egy széthasadt hegy áll. Hasztalan keressük az okát, miért repedt meg igy e hegy? Hallgassuk meg, hogy mit regél a nép. Hajdan egy volt a bérez, — igy szól a rege — de Isten csodát tőn Szent László királynak kedvéért.

Next

/
Thumbnails
Contents