Váczi Közlöny, 1894 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1894-02-04 / 5. szám

nyörü színes borítékkal, és 18 szép szövegképpel, figyelemmel átolvassa, hitünk szerint, meggyőződik arról, hogy mig ez a könyv egyfelől a családi nevelésnek és az iskolai oktatásnak nélkülözhetetlen segítsége lesz, másfelől maga a nagy közönség is, az irodalmi műveltségű ember s az irni-olvasni alig tudó ember is egyaránt lelki gyönyörűséggel olvashatja a magyar népköltés e remekeit, melyeket a falusi mesemondó hangján, de irodalmi nyelven, irodalmi Ízléssel s pedagógiai gondossággal igyekezett megírni a magyar föld népének egyik fia.

Nem hangsúlyozhatjuk eléggé, hogy Magyar Mese- és Mondavilágban, mely az ezer év egyik szerény emlékének készül, nem innen-onnan összeollózott mesék gyűjteménye lesz, a miről az olvasó úgy a most megjelent, mint az ezután megjelenendő füzetekből meggyőződhetik. Történeti és helyi mondák, lehető elevenséggel megírva s vegyítve népmesékkel: ez a terve az egyelőre öt kötetes munkának. Minden kötet c. 30 nyomtatott iv. S két hetenként 3 íves füzetekben jelenik meg, gazdagon és szépen illusztrálva. Egy-egy füzet ára 25 kr.

A Magyar Mese- és Mondavilág első füzetét kívánatra bárkinek ingyen megküldjük.

A Magyar Mese- és Mondavilág előfizetési ára 10 füzetre 2 frt 50 kr.; s azok, kik ezen összeget a kiadóhoz előre beküldik, a füzeteket pontosan megjelenés után postán bérmentve megkapják.

lm ezt kívántuk elmondani az első lépésnél.

Budapest, 1894. január hó végén.

Hazafias üdvözlettel: Benedek Elek, mint a „Magyar Mese- és Mondavilág“ Írója. Az Athenaeum irod. és ny. r.-társulat, mint a „Magyar Mese- és Mondavilág“ kiadója.

A „Magyar Mese- és Mondavilág“ czimű uj képes füzetes vállalatot legjobb meggyőződéssel ajánlhatjuk t. olvasóink bizalmába és pártfogásába. Az Athenaeum kiadó-társulat, mely mint Kossuth maga számtalanszor nyilvánosan előadta, a nagy számüzöttnek munkái kiadása által aggkorára foglalkozást ad, mely Petőfi műveit a legnagyobb diszszel és egyidejűleg a legolcsóbb kiadásban is kiadta s mely a nemzeti irodalom minden ágát folyton ápolja és fejleszti, ezen vállalattal méltán fordulhat a magyar nemzet hazafiságához és bizalmához és szívesen is közöltük az ő szózatát e hazafias vállalat ügyében.

Benedek Eleket, ki e mű megírását magára vállalta, széles e hazában mint kitűnő meseirót eléggé ismerik s felesleges volna, az ő hivatottságát a magyar közönség előtt dicsérőleg kiemelni.

Statisztikai adatok.

A lefolyt 1893-dik évben városunk területén, az összes lelkész! hivatalok által készséggel közölt s ide iktatott adatok tanúsítása szerint, a kötött házasságok, születési és halál-esetek száma a következő volt:

I. Házasság köttetett:

1. A felső plébánia területén . 40

2. Az alsó plébánia területén

....................................46

3. A református egyházban .............................. 18

4. Az evangélikus egyházban

.............................. 4

5. Az izraelita orth. hitközségnél .................... 6

6. Az izraelita statusquo hitközségnél . . . . 15

Összesen: 129.

1.

2.

3.

4.

5.

6.

III. Halálozás történt:

A felső plébánia területén . .

. 93

fi,

96

nő

Az alsó plébánia területén

. 104

105

A református egyháznál

12

24

Az evangélikus egyháznál

6

3

Az izr. orth. hitközségnél

2

6

Az izr. statusquo hitközségnél

12

11

»

Összesen

: 229

fi,

245

nő.

Az születési esetek összes száma

612

A halálozások összes száma

474

Születési

többlet

138.

Gondolatok.

Az élet ezerszeresen megtört visszhangjait egy akkordba foglalni: ez a költészet.

* *

*

Tropikus hőliez, fagyos északhoz hozzátörődöl: de közönyös emberekkel együtt élned, mig a szived forró, erre képtelen vagy.

* *

*

Ábránd meg a báli ruha, az egyre megy. Mire a bálnak vége, mindakettő elfoszlott.

* *

*

Hány bálkirálynő tánczolja keresztül a farsangot és utoljára mégis ülve marad.

* *

*

Nehéz meghatározni, hogy mihez ragaszkodnak csökönyösebben a nők ? Erényeikhez-e, vagy apró hibáikhoz ?

* *

A férfiakat a nők sohase tudják megigézni férfias tulajdonságokkal. A nőiesség gyöngédsége az, mely előtt a teremtés urai leborulnak.

Az apai szeretet túlzásaira nem egyszer mondjuk, hogy: majomszeretet. De az anyai szeretetet még túlzásaiban is elragadónak találjuk.

5-C #

A*A házasság olyan váltó, mely örök hűségre szól. *

Ha egy okos ember tiz ostobaságot követ el, azon nincs mit csodálkozni. De ha tiz ember egy okos dolgot végez, — az már bámulatos.

A közönség köréből.

Kérjük akit illet, legyen szives hatáskörében az iránt szigorúan intézkedni, hogy temetések alkalmával a város tulajdonát képező halottas kocsi annak idején ott legyen.

Többször volt már arra eset, hogy a kocsira a gyász-szertartás után még negyed, sőt félóráig is várakozni kellett, igy legújabban is. Ez nincs rendén!

Vácz, 1894. február hó 1-én. Többen.

Városi és vidéki hírek.

II. Születések száma:

1. A felső plébánia területén .

102 fi,

1.27

leány

2. Az alsó plébánia területén .

130 „

133

3. A református egyháznál . . .

26 „

23

1)

4. Az evangélikus egyháznál . .

7 „

' 2

5. Az izr. orth. hitközségnél

15 „

18

6. Az izr. statusquo hitközségnél.

16 .

13

Összesen :

296 fi,

316

leány.

= Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén a gyertyaszentelési szertartást megyés püspökünk ő exciája végezte a székesegyházban.

= Egyházmegyei hir. Dr. Ében Mihály eddig mágocsi lelkész és Halmai) József szt. lőrincz-kátai lelkész javadalmat cseréltek.--- Jótékony hagyományok. A nemrég elhunyt Strohmayer Teréz, mint hiteles forrásból értesülünk, vagyonának egy részét jótékony czélokra hagyta. A végrendelet értelmében a pozsonyi zárda-iskola ezer

forint, a vácz városi kórház 200 frt, árvaház 200 frt hagyományban részesült, mely összegek legközelebb már ki is lőnek fizetve a hagyatékból.

= A legény egyleti tánczvigalom ma tartatik meg a „Curia“ szálló dísztermében Előzőleg az egyleti helyiségben (Gasparik utcza) d. u. 0 órakor szavalatokkal egybekötött szinelőadás lesz.

= A korcsolyabál lapunk zártékor vette kezdetét. Lefolyásáról jövő számunkban referálunk.

— Nyúl helyett. A közelmúlt napokban Duka község határában körvadászat volt, melyen városunkból is többen részt vettek. Hogyan történt a dolog, alig érthető, de elég hiteles forrásból értesülünk, hogy a vadásztársaság egy váczi tagja nyúl helyett emberre sütötte el puskáját, s azt több helyen megsörétezte. A hajtok közül állítólag még két gyereknek is jutott a sörétből.

— Az ötödik tea estély. Január 31-én volt az ötödik, vagyis az utolsó előtti tea estély, mely a várt jó sikernek épen nem felelt meg. Csodálatos, hogy a ffii fiataljaink nem tudják, vagy nem akarják felhasználni az úgy is rövid farsangot, a melyen eddig csak egy nagyobb estély volt, az ifjak estélye, igaz, hogy az remekül sikerült. Igen, ám, de hol késnek, a mi még ugyan nem bálozó, de estélyre már elvihető szép hölgyeink? Mily örömmel szemléltük az előző tea estélyek egyikén, a szép hölgyeink sorában a néhány uj alakot, mily nagy reményeket fűztünk a többi tea estélyhez, mily nagyszerűeknek Ígérkeztek még akkor s ime csalatkoztunk. Nem hogy szerencséjének tartaná a váczi közönség, hogy van, azaz inkább volna alkalma felhasználni a rövid farsangot s az úgyis egyhangú estéket felváltani néha-néha egy kellemes jól eltöltött estével, a mikor nagyobb számmal összejönnének s a hol fiataljaink mulathatnak, tánczolhatnak. De sajnos ez az oldal, ki van törülve a váczi társas élet könyvéből. Elő példa erre az ötödik tea estély, a melyen oly kevesen voltak, hogy a jelen alkalommal még azok névsorával is elhallgatunk. Pedig a kedves hölgyeink, ha eddig mindig, de az idei farsangon nem félhetnek attól, hogy kevés a tánezos, mert az idei farsangon az ifjúság kitett magáért s hihető, hogy ezután is hozzá illően fogja magát viselni. Nagyot lendített ezen — sőt egyedül ennek köszönhető, az ifjak körének megalakulása, mely kör igyekszik is a kitűzött czélját elérni t. i. a társas életet Vaczon tőle telhető módon előmozdi- tani. Ezen kívül még egy tea estély lesz, mely e hó 6-án azaz farsang keddjén lesz megtartva. Reméljük, hogy az a jó siker tekintetében jóval felülmúlja az eddigi tea estélyeket s különösen az ötödiket.

— A „Váczi takarékpénztár“ közgyűlése febr. 2-án tartatott meg Morlin Imre elnöklete alatt. Az igazgatóság tagjai újból meg választattak. A múlt évi osztalék részvényenkint 25 írtban állapíttatott meg.

= A jég. A folytonosan enyhe időjárás követkövetkeztében a Duna jégpánczélja rohamos korhadásnak indult. Nem sokáig tartott a dicsősége január 14-én állott be s már is pusztulni készül. Ha a viz áradna s a vízállás csak egy méterrel emelkednék, bizonyára nem volna maradása. Február t-én délben megmozdult a lomha tömeg, ámde a fegyház alsó végénél az egész tábla hirtelen áthasadt egyik parttól a másikig a leszabadult rész ment néhány Ölet, aztán megállt. Volt egy kis riadalom is, mert épen akkor többen mentek rajta, köztük egy tótfalusi ember is, ki disznókat hajtott át a jégen bokáig vizben gázolva. Váczi halászok eveztek be értök a keletkezett rianásokon s szerencsésen kimentették a szegény párákkal együtt. Azóta rendőr vigyáz a parton, mert ezek a merész tótfalusiak bizonyosan még most is rámennének. Ha az időjárás enyhe marad, a jég elindulása minden perezben várható.

— Hering-estély. A szokásos régi kedélyes hering estélyt Hornung Albert, a káptalani kis sörház vendéglőse f. hó 7-én mint minden évben az idén is megtartja.

= Füstbe ment. Hazánkban újabb időben a dohány és szivarfogyasztás erős lendületet vett. Az

A színész tréfája.

Az Alföld egyik jelentékenyebb városának színtársulatánál alkalmazva volt komikus, a város nagy vendéglőjének első emeletén vett szállást.

A vendéglő földszinti részében több kereskedői üzlet mellett egy borbélyműhely is volt, hogy a vendégek kényelmesen juthassanak a borotváláshoz és hajnyiráshoz.

Egyik nyári reggelen a komikus belső szobájában ült és éppen az asztalán levő szeszkészleten főzte reggeli kávéját, s az alatt, mig a tej felforrt, a mindennapi borotválkozását végezte.

Éppen készen volt a borotválkozással, midőn lakása első szoba aj tatában azt kinyitva megjelent valaki s fennhangon kiáltá: „Nincs itt senki?“ s ezzel a jött valaki kényelmesen nézte magát a falon függő nagy tükörben, az az előtt álló karosszékbe kényelmesen elhelyezkedve.

A komikus hallva a hangot, kiszólt a belső szobából: De igen, én itt vagyok.

— Nos, hát jöjjön elő, sietek — szólt az idegen.

— Hálóköntösben vagyok, — mentegetődzött a komikus.

— Bánom is én, csak jöjjön már, a városba kel! mennem, minden perczem drága — sürgetó az idegen.

A komikus kilépett belső szobájából csakugyan hálóköntösben s a végzett borotválkozás után még mindig kezében tartva a borotvát.- Mivel lehetek szolgálatára? — kérdé a színész vendégét udvariasan.

— Borotváljon meg, de gyorsan, mert sietek, jól szappanozzon, szakálam kissé erős s nem szeretem, ha 1 a borotva karczol.

A színész azonnal észrevette, hogy embere tévedésből a borbély helyett az ő lakására jött; nem szólt egy szót sem, csak mosolygott s kis idő múlva mondá: Azonnal uram s azzal bement a másik szobába, a honnét rövid idő múlva a szappanhabbal s egy törülközővel lépett ki.

Felkötötte a törülközőt, s úgy szappanozta vendégét, mint bármely legelső fodrász.

A szappanozással elkészülvén, a színész ismét a mellékszobába ment.

A vendég azon hitben, hogy a borbély a borotváját élesíti, várt egy darabig, de a vélt borbély nem mutatkozott, a vendég megunta a várakozást s bekiáltott.

— Nos, lesz már valami abból a borotválásból ?

Semmi válasz.

Újból bekiáltott: — Meddig fogok itt várni? —

Ismét semmi válasz.

Ekkor már indulatosan felugrott a székről, fel- rántotta a mellékszoba ajtaját s belépett.

Álmélkodása a legmagasabb fokra hágott. Ott ült az ő borbélya, kifogástalan elegancziával öltözködve, egy kényelmes karszékben illatos czigarettát szíva s szürcsölgetve a kínai po rezedán csészében párolgó mokkát.-- Mit csinál ön? Engem beszappanoz, ott liágy s bejön ide, hogy itt kényelmesen reggelizzék, ez szemtelenség, fogja mindjárt a borivóját s borotváljon meg.

A komikus meg sem mozdult helyéből.

A vendéget elfutotta a méreg s öklét felemelve fenyegetőlég' szólt: Ön pimasz, meddig fog még várakoztatni.

A komikus, mintha észre sem venné a dühöngőt, tovább szürcsöite mokkáját.

— Rögtön rendőrért küldök, — fenyegetődzött a vendég.

— Tessék, — felelt a szinész czinikusan.

— Ön egy haszontalan ember, ön bolondot űz belőlem.

— Meglehet, — veté oda a színész.

— S még elég vakmerő, azt be is ismerni P

— Csak azt teszem, mit ön velem tett.

— Mit tettem én önnel?

— Borbélylyá tett engem — s én megtréfáltam önt, — mert mi ugyan beszoktuk szappanozni, festeni egymást, de megborotválni soha.

— őrült ön ?

A szinész nem felelt.

— Őrült ön, — rivált fel ismét a vendég.^

— Épp oly kevéssé, felelt most a szinész hidegen, nagyot szippantva szivarkájából, mint a mily kévéssé vagyok borbély . . .

— Micsoda! ön nem . . . bor . . . bély . . . ta- golgatá a szavakat vendég.

— Nem! Én a helybeli színtársulat komikusa vagyok.

A vendég iszonyúan mcgrestelte a dolgot, köszönés nélkül ott hagyta a színészt, beszappanozva lefutott a földszintre a borbélyhoz, de mint meg volt borotválva, ki is költözött a vendéglőből, nehogy a pin- czérek s szobalányok gúnyjává váljék.

A komikus nagyot nevetett sikerült tréfáján^ s este a legnagyobb kaczagás közt beszélte el szinész társainak ez esetet, hozzá téve: Most már hiszem, hogy jövőben egy vendég sem fogja eltéveszteni ajtómat s a borbélyéval felcserélni.