Váczi Közlöny, 1894 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1894-09-09 / 36. szám

Városi és vidéki hírek.

= A hétkápolnai búcsú. Ma vasárnap Mária- névnapján, tartatik meg a hétkápolnai búcsú. A körmenet 9 órakor indul a székesegyházból.

— Vácz a királyért. Ő Felsége Magyarország apostoli királya, a nógrádi hadgyakorlatokra való utaz- tában, szept. hó 17-én délután a váczi határon is fél . kilométernyi távolságon át fog utazni. E körülményre ; való tekintettel Vácz város képviselőtestülete legutóbbi közgyűlésén megbízta a városi tanácsot, hogy tegyen meg minden szükséges intézkedést arra nézve, hogy

ő Felsége minél fényesebb fogadtatásban részesüljön városunk részéről is. Mint értesülünk, azon út, melyen a király fog áthaladni, végig nemzeti zászlókkal lesz díszítve, s több helyütt diadal ivek lesznek felállítva s az út egész hosszában fűvel beli intve. A város küldöttsége Pestvármegye küldöttségével együtt megy ő Felsége elé.

— Egyházmegyei hir. A csongrádi iskolaszék az ottani polgári iskola hitoktatójává Drechsler Antal mácsai segédlel készt választotta meg.

— Kinevezés. A pénzügyminisztérium vezetésével megbízott miniszterelnök Degré Andor pénzügyi fogalmazó gyakornokot ideiglenes minőségű pénzügyi fogalmazóvá nevezte ki.

= A váczi lövószegylet által saját pénztára javára szept. 9-én (Mária nevenapján) a lőház dísztermében tánczestély tartatik. Belépő-jegyek ára: Személyjegy 1 frt. — Családjegy 2 frt. — Fel ül fizetéseket köszönettel fogad az egylet. — Ugyanez alkalomból az egylet szeptember 9- és 10-én évzáró dijlövészetet és tekeversenyt rendez. — A dijlövészét szept. 9-én d.

u. 2—6 óráig. 10-én d. e. 9—\/21 és d. u. 2—6 óráig tart, közben társas ebéd. — A tekeverseny szept. 8-, 9- és 10. napjain d. u. 3 —6-ig lesz. — A lő- és tekedijak kiosztása 10-én 6 óra után történetid.

— Gryászhir. Lévay József, magyar államvasúti tisztviselőt lesújtó csapás érte, fiatal neje, szül. Peremiem Irma, e hó 4-én tüdővészben elhunvt. Az alig 23 évesasszony pár hónap előtt meghűtöttemagátlés sorvadásba esett; a veszedelmes kór ellen Gleicheubergben keresett gyógyirt, de már hiába. Két hét előtt hazajött édes anyjához özv. Perczián Vilmosnéhoz, hol a leggondosabb szülői és hitvesi szeretet sem volt képes őt az életnek megmenteni. Vigasztalhatatlan férjén és édes anyján kívül három gyermeke és fivére siratják a korán elhunytat. Halála városszerte mély részvétet keltett, annál is inkább, mert a Perczián-csa- ládban rövid idő alatt ez már a negyedik haláleset. Temetése igen nagy számú közönség részvétele mellett szerdán délután ment végbe. A beszentelést Mo- j tesitsky János, kanonok-plébános végzé segédlettel. A család a következő gyászjelentést adta ki elhunytéról : Lévay József, mint férj; özv. Perczián Vilmosné szül. Jechlinger Erzsébet, mint anya; Erzsiké. Ilonka, Józsika, mint gyermekei, valamint Perczián Gusztáv, mint fivére, maguk és összes rokonok nevében mély fájdalomtól sújtott szívvel jelentik a legjobb feleség, gyermek, anya és testvérnek Lévay Józsefné szül Perczián Irmának, ez év szeptember 4-én életének 23-ik évében hosszas szenvedés után Váczon bekövetkezett gyászos elhuny tát. A boldogult hült tetemei e hó 5-én délután

5 órakor a római kath. egyház szertartása szerint beszenteltettek és a középvárosi temetőben örök nyugalomra tétettek. Az engesztelő szentmise-áldozat f. hó 6-án reggel 7 órakor mutattatott be lelkeért a felsővárosi templomban a Mindenhatónak. Váczon, 1894. zseptember 4-én. Béke poraival! — A koporsóra helyezett koszorúk a következő feliratokat viselték: Elfeledni téged nem lehet — Vigasztalhatatlan férjed; Sirat örökké — Gyászoló anyád ; Három árvád sirat — Erzsiké, Ilonka, Józsika ; A legjobb testvérnek — Guszti;

lova nyergéből kivetette, minek folytán ez tetemes sérülést kapott. Duboisra következett a sor.

Dubois jó k dvvel indúlt a csapat élén. A pozi- -czió, mit el kellett foglalnia, négyezer lépésnyire állt a franczia tábortól. A kiállított chasseur sentinelle-ok kardjokat markukba szorítva, várták a támadást, lassú léptekkel haladván előre. Egy órai haladás után ezerszeres „Allah“-kiáltás jelezte az arabsok támadását. Lehetett látni a sötétségben fehérlő humuszos alakokat, körülbelül 8—900-an támadták meg a kisded csapatot. Az összeütközés és a mészárlás borzasztó volt. A körülfogott pikettát egy pillanat alatt tönkre tették. Dubois lova lerogyott s őt maga alá termelte. A kapitány öt kardvágást kapott. Egy félóra múlva ismét mély csend lett. Az arabsok, miután a lovakat összefogdosták, a francziák kizsebeléséhez láttak, egyszersmind azok lenyiszált fejeit egy készen tartott zsákba dugdosták. A fejeket számítván, tudták, hogy azoknak épen száznak kell lenniük. Dubois ebből következtette, hogy jól lehettek értesülve.

Eközben a sötétséget felhasználva, Dubois lova alól nagy erőrnegfeszitéssel mindkét lábát kihúzta és egy közellevő nádasba rejtőzött el. Alig tett azonban néhány lépést a nádasban, a nagy vérveszteség folytán öntudatán kivül rogyott össze. A midőn magához jött, a nap már magasan állott. Egész magára hagyatva, igyekezett a nádasból kihatolni. Egyszerre két izmos kar ragadta meg a vállát. Egy hatalmas kabyl markai közt volt. Ez a reggeli órákban még a lenyakalt francziák zsebeiben akart egy kis utóböngészetet tartani és Duboist csípte meg. „Vedd órám! vedd pénzein — mondá Dubois, — de kíméld életem.“ „Ez úgy is mind az enyém, de ráadásul meg a fejed is.“ „Családom gazdag, tűzz ki bármily váltságdíjat, szívesen megfizetik“. „Erre ugyan nem várok“, — felelt az arabs, jer velem, hadd nyiszáljalak le! Az arabs hosszú kése után kotorászott. E kétségbeejtő helyzetben Duboisnak a dolmányába rejtett tőre jutott

Szeretett Irmának; Felejthetetlen unokatestvérüknek - Nagybátyjai. _

= Pest-Pilis-Soit-Kis-Kunvármegye köz- igazgatási bizottsága a hó 13-án ülést tart.

= Alagi lóversenyek. Az úrlovasok szövetke- zote e hó 8-án és 9-én délután Alagon lóversenyt rendez.

— Gróf Kreith Béla a fővárosi 1848-49. múzeum igazgatója, 100,000 képet nyomtatott az iskolákba leendő szétoszthatás végett. E képek a szabadságharcz dicsőséges momentumait és e korszak jeleseinek arcz- képeit ábrázolják. A szabadságharczi ereklye muzeum a hazafiasabb városokat, községeket és egyleteket kérte föl, hogy vásárolják tömegesen a honfiúi erényekre buzditó-képeket a melyeken leszakítható szelvények is vannak és ezekkel a fővárosba rándulók megtekinthetik a nagybecsű ereklye múzeumot. Reméljük, hogy minden magyar város, község és egylet szívesen támo- gatandja ilyen módon az 1848-49. dicső hőseink és vértanúink Pantheonát a fővárosi ereklye múzeumot. A támogátók neveit hirlapilag teszi közzé az ereklye muzeum.

— Templom-szentelés történt Nógrád-Verő- cze fiók egyház községében : Szokolyán, hol róm. kát. templom 400 év óta nem létezett. •— E templom csupa könyöradományokból, közel négyezer forint költséggel a szent Őrangyalok tiszteletére épült. Fiossza 8 öl ; szélessége 4 öl, magassága a bádog toronnyal 10 öl. A felszentelési szertartást szeptember hó 2-án teljesítette Kämmerer Ferencz kerületi esperes és plébános, a nógrádi plébános, káplánya és a kóspallagi administrator szives segédkezése mellett kétezer hivő nép jelenlétében, kik a közeli plébániákból nagy buz- galmú lelkészük vezetése mellett jöttek egybe. Ezen néptömeget látva és hallva ezen építkezést létrehozó esperes plébánosnak a szentelés előtt, és azután mondott szent beszédeit, valóban a könnyezésig megható szép ünnepély volt, mely Szokolya községénél soká feledhetetlen lesz; és mindazok, kik nagyobb és .kisebb- szerű pénzadományaik és fáradozásaikkal, úgy a szeretett megyés paptársak, kik szent mise intenciók ingyenes elvállalásával ezen, mondhatni meglepő csin- és diszszel elkészült templom építéséhez hozzá járulni kegyesek vakínak, boldog visszaemlékezésben vegyék jutalmukat a. könyörülő Isten és e templom védő szentje a szent Őrangyaloktól.

= A műpártolók köre legközelebbi előadásul Flennequin Alfréd „Három kalap“ czimű kaczag- tató vígjátékét tűzte ki.

= Köszönet. A sz. Vincze egylet czéljaira újabban ft. Gryikos Péter pécsi főgimnáziumi tanár 25 irtot, tek. Haas István szolgabiró 10 frtot adományozott. Továbbá az irgalmasrendiek gyógyszertárában elhelyezett perselyben befolyt 10 frt 76 kr. Mely nagylelkű adományokért a szegények nevében hálás köszönetét mond az egylet 253. r. gyűlése.

= Lesz csavargőzösünk ! A dunai rév napjai úgy látszik meg vannak már számlálva nálunk. A közel múltban alakult csavargőzös részvénytársaság már megrendelte egy újpesti hajógyárban a csavargőzös elkészíttetését, mely Vácz és Tótfalu között fogja közvetíteni a közlekedést. Mondják csak aztán, hogy nem haladunk?!? . .

— Ajándék a királynak. Egy debreczeni iparos Juhász György, mint a „Debreczeni Ellenőr“ írja, a napokban diszes asztalterítőt mutatott be Deb- reczen polgármesterénél azzal a megjegyzéssel, hogy ezt a sok türelmet igénylő munkáját ő Felségének a királynak szánta ajándékul, alattvalói hűségének kifejezésére. Azt mondja, hogy két esztendeig dolgozott a köralaku asztalterítőn, mely csipkeszerüen, selyem- bársonydarabokból van összerakva, tele varrva, hímezve színes virágokkal és állatokkal. A derék iparos

eszébe s ez után nyúlt, szerencsére az arabs a mozdulatot nem vette észre. Már üstökénél fogta Duboist, de ez egy gyors mozdulattal végerejét megfeszítve a tőrt a kabyl szivébe döfte. Még annyi ereje volt Duboisnak, hogy a körülbelül egy és félmértföldnyire eső franczia tábort elérte, de annyira megváltozva, hogy alig tudtak ráismerni. Hat hét múlva ismét helyreállt az egészsége s szolgálatát megkezdte. A máltai nő azonnal beállított a hordó alicante-borral. Különös, gondolta magában Dubois, hogy minden majd úgy következett be, mint jósolva volt.

Néhány nappal később két arabs szökevény érkezett a táborba. Tunisziak voltak, Sidi-Tahsel-mabd felkelő vezér (Abd-el-Kader egyik rokona) táborból. A reájuk kimért testi büntetés elől ugrottak meg. A máltai nőre azonnal ráösmertek s azzal vádolták, hogy a felkelők táborában járt a franczia csapatok mozdulatairól hirt vive; eleinte nem akartak a vádnak hitelt adni, de a szökevények állításaik mellett maradtak. „S be tudjátok bizonyítani?“ kérdé őket a fő- parancsnok. „Igen Sidi! Egy kis ezüst holdja van, ezt magával hordja.“ Ezt a nyakán függve találták, azonnal el is fogták s a rögtönitélő bíróság elé állították.

Manuella mindent bevallott s rövid tanácskozás után halálra Ítéltetett. Kivégeztetése előtt Dubois kereste fel, vele beszélni óhajtván. „Manuella! nem akarom, hogy itt hagyj bennünket mielőtt beszéltem volna veled. Mit nekem augusztus 20-ról jósoltál, majd bekövetkezett. Hogy tudhadtad azt előre?“ Őszintén beszélek önnel kapitányom, a pénz iránti szeretet tett tönkre. E miatt lettem hűtlen Galamboshoz; tudván, hogy önnek több pénze van, önhöz húzódtam. Bevallom továbbá azt is, hogy úgy a francziák, valamint az arabok részére is spionkodtam, hisz mind a két részen jól fizettek s szabad be- és kijáratom lévén, mind a két tábor állásáról a legjobban voltam értesülve.“ „No de az engem illető jóslatodat még minkészitett egy másik ilyen asztalterítőt is, azt meg József főherczegnek fogja ajándékozni.

= Az élelmes vendéglős. (Beküldetett.) Aki a helybeli „Pannónia“ vendéglő udvarában csak egyszer is megfordult, az bizonyosan látta a falon csüg- geni azt a nagy fekete táblát, amire ez van írva: „A ki ide beszáll és nem itt költ, az 20 kr. helypénzt fizet.“ Ezt azért irta ki a vendéglős, hogy ne menjenek a vidéki atyafiak máshová enni, inni, hanem ő nála költsék el pénzüket. Igen ám, de sokan szívesebben esznek vagy isznak máshol s különösen a szomszédságában levő kimérőben s igy se nem költenek ott, se nem fizetnek helypénzt a kocsi és lovaikért. Az elmúlt keddi heti vásárkor is, mint máskor sok kocsi volt az udvarban, de a korcsma azért üres volt egész nap. Volt ez igy máskor is, de nem bírta őket meglógni a korcsmáros. Most azonban cselhez folyamodott.

I elfogadott egy kis gyereket, hogy menjen a szomszédba és kiáltsa be a kapun, hogy : emberek, akinek lovai vannak a Pannónián, az menjen, mert nagy verekedés van oda át, hogy a lovak az ijedtségtől mind összetörik magukat. Erre természetesen az oda beszállt emberek felugráltak és szaladtak át, de a verekedés helyett a korcsmárost találták a kapuban, aki már leste az embereit, a mikor ki is húzta tőlük a fejenkénti 20 kr. helypénzt. Ily furfangos a vidéki atyafi, de az egyszer túl járt az eszükön a találékony korcsmáros.

= Esküvő Franyó Lajos, a kath. legényegylet volt dékánja e hó 3-án lépett házasságra Tegzes Papp Máriával, T. Papp Antal kisnémedii birtokos kedves leányával. Esküvőjük a kisnémedii róm. kath. templomban történt. A szertartást Millman Sándor szilágyi plébános végezte. Áldás frigyükre !

= A szerencsétlen 94-es év. Azok az évszámok, melyekben a 94 foglaltatik, mint régi krónikák mutatják, szerencsétlenségről, rendkívüli időjárásról s elemi csapásokról nevezetesek. A fulclai kolostor évkönyveiben olvashatni, hogy a 1894. év január 28-án „óriási menydörgés hallatszott.“ Saxo bajor barát írja, hogy 994-ben „hosszú és kemény tél után (993. november 11-től 994. május közepéig tartott) olyan szárazság következett, hogy a legtöbb tóból kipusztultak a halak. A fák és növények nagyrészt elszáradtak. Júliusban kiszáradtak a folyók, a gyümölcs és kender elpusztult.“ Egy szász névtelen ugyanez esztendőről azt írja, hogy „Szász országban nagy ínség volt.“ 1094-ben nagy viharok és irtózatos zivatarok voltak. Az Annales Saxoniae-ben meg van írva, hogy ez évben az egyház Francziaországban és Németországban hihetetlen sokat szenvedett, roppant sokan elhaltak s pestis, viharok stb, kínozták.“ Barth Írja erről a sok elhalálozásról, hogy Német ország egy kis (meg nem nevezett) helyén hat hét alatt 1050, Bajorországban tizenkét hét alatt 8500 ember pusztult el. „Sok község lakos nélkül, sok templom pap nélkül maradt, Németországban 1194-ben irtózatos Ínség volt. 1294- ben Németországban és Ausztriában sokat szenvedtek a hőségtől; Elszászban pedig nagy Ínség volt. 1394- ben — Trithem spanheimi apát szerint —- „nagyon forró, száraz és borzasztó nyár volt. E forróságban és szárazságban a bor nagyon keresett czikk volt és drága.“ 1594-ben erős tél volt. Befagyott —- mint Thealdo írja — a Rajna, a Schelde, a tó Velenczében. Az 1694. évben május 21-én erősen zengett az ég Drezdában, junius 23-án zivatar és pusztító felhőszakadás volt Fourciban, aug. 10-én rettentő jégzivatar Stral- sundban s szeptember 11-én Rómában. Svájcz ez évben nagy Ínségben volt, Ausztriában kevés szőlő termett s az is savanyu maradt, Olaszországban és Spanyolországban nagy zivatarok voltak és roppant hideg. A Vezúv kitört: 18 arasz vastag s 15 arasz széles lávatöineget lökött ki magából, de négy nap múlva

dig mem fejtetted meg.“ „Önt, nyíltan megvallom, azért válaszoltam ki czélom eszközéül, mert az ön esete által mint jósnő egy kis renomét akartam szerezni.“ „De hogy tudhattad, hogy épen augusztus 20-án halok meg“. „A dolog igen egyszerű volt. Önnek tudtul adván, hogy aug. 20-án meghal, Sidi Sahs- el-mabd táborába mentem át, a ki- és bejárat mind a két részről szabad lévén —- Tahs-el-mabd felkelő

i vezért a franczia tábor állásáról informáltam s rábírtam, hogy támadásának napjául augusztus 20-át tűzze | ki“ „De hogy tudhattad azt előre, hogy épen azon napon pikettára jutok?“ „A tisztek beszédjén több Ízben jelen vottam, biztosan tudtam tehát, hogy két tiszt áll ön előtt szolgálatban. Én tehát, az egyiknek oly bort -adtam inni, a miben egy kis adag méreg volt, ettől hirtelen rosszúl lett, a másik tiszt lovának egy darab tüzes taplót dugtam az orrába.“

Dubois szótlanul távozott.

Peregtek a dobok, a kiszemelt négy voltigeur vezetésem alatt jelent meg a kivégzés helyén. A négy katona Manuella előtt állott meg. Én „chargez-t (tölts !) kommandiroztam — a „jou“ (czélozz!) szóra czélba vették őt. Mereven tekinték reá és határozottan feu“-t (tüzet!) vezényeltem. Négy biztos golyó által átfúrva, élet nélkül rogyott össze a legszebb, a legbátrabb, de a legszerencsétlenebb nő. Ezután a kiásott gödörbe dobták, én és katonáim letérdeltünk és egy miatyán- kot imádkoztunk érette, egy maroknyi hantot vetettem sírjába, a sirhalmára egy galyból faragott keresztet tűztem ki. Én csak őt szerettem. Ezután nem is fogok senki mást szeretni.“

Befejezve elbeszélését, Galambos egyet törült a szemén. Mélyen megilletődve hagytuk el, kiki sátrát kereste fel.

(Folytatása következik.)