Váczi Közlöny, 1894 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1894-07-22 / 29. szám
lók Lajos, Berinza János, Bogányi Gyula, Borbély Sándor, Eygüd Lajos, Herodek Károly, Kiinda Kálmán, Kurzbeck Károly Moussong Pál, Nagy Ede, JVé- csey János, Németh László, Paidl István, Pertik Gyula, Taritzky Ferencz; hitoktatók: Roch Gyula (rk) Tornyos Pál (ág. ev.), Vörös Károly (ev. ref.), Kramer Miksa (izr.); kézimunka tanitónő Weiser Adel, gondnok : Krakker Kálmán. A tanulók létszáma 146 volt. Ezek közül vallásra nézve: 109 római katolikus, 3 gór. kát., 15 helvét, 12 evang., 7 izraelita. A tanítás nyolcz évre terjed, de 7. és 8. osztályra csak azok bocsáttatnak, kik a 6. osztályt jó eredménynyel végezték el, a középszerű tehetségüek a 6. osztály végzése után kilépnek az intézetből. Minthogy a szavak tiszta kimondásában való oktatás a tanulók egyenkénti kezelését követeli és egy tanító 10—12 tanítványnál többet sikeresen nem taníthat, a túlnépes osztályok, két vagy több csoportra voltak osztva s igy az elmúlt tanévben a II., IV. és V. osztályok két-két csoportra, az I. osztály három csoportra voltak osztva. Hogy a múlt évben a siketnéma növendékek közül már jóval több nyert oktatást ezen országos intézetünkben, mint az előző években, ezen körülmény az igazgató által országos gyűjtés folytán begyült adományokban lele magyarázatát, mert ezáltal vált lehetségessé, hogy a szegénysorsú tanköteles siketnémák közül többen segélyezve és oktatva lettek. Az országos gyűjtés a múlt tanévben 3542 frt 45 krt tett ki, melyből 1201 frt 53 kr lett segélyezésre fordítva. A jövő évre marad 2340 frt 92 kr, melyből a jövő tanévben újra legalább 20 növendék lesz segélyezhető. Az értesítőben közölve vannak az alapítványok, az alapítók neveivel, (összesen 37), továbbá mindazon hagyományozok és adakozók nevei, kik a lefolyt tanévben az intézet alaptőkéjének gyarapításához járultak, avagy a szegénysorsú tanköteles siketnémák oktatási czéljaira kisebb-nagyobb összegeket adományoztak. Levél a Tátrából. A hamisítatlan tiszta lég s az üdítő források magas hazájából üdv a jó vácziaknak! Megfogyva bár, de meg nem törve, (csupán czipő szakadva) elértem tervemet, s a magas Tátrának egyik magas csúcsán, a Tengerszem-csúcson gyönyörködöm édes hazánk legszebb látnivalójában. Kár, hogy az én nyugalmas berlini kollegám nem érti nyelvünket s én magamba fojtva hordozom az érzelmeket, melyek e fenséges táj láttára megragadják lelkemet. Ő néha-néha, hogyha tuszkolom, szintén kijön nyugalmából s el- elszalaszt egy-egy schén-t s ezzel jó időre lerótta a Kárpátok szépsége iránti háláját. Szinte pirulok leírni, hogy hazánk e ritka szépségű tájait mily kevesen látogatják a magyarok. A hol csak egy vendégkönyv is akadt kezembe, figyelmesen végig lapozgattam, ha vájjon nem találok-e vagy egy váczira? Nemhogy váczira nem akadtam, de úgy láttam, hogy Berlinből, Drezdából és Boroszlóból több idegen tanulmányozza e vidéket, mint az egész Magyarhonból. A magyarok legfeljebb csak a tagadhatatlanul szép Csorbai-tóig ha elmennek, de nagyobb túrra magyar részről minél kevesebb a vállalkozó szellem. Alig hogy foghattam egy magyar partnert, azonnal ott is hagyott megsokalván a keveset is. A Poprádi- tónál háltam meg, itt akadtam a berlinire, a ki szintén föl a hegycsúcsokra tartott. Ezzel indultam el a 2528. m. magas Tengerszem csúcsra. Utunk némileg vert nyomon vezetett; itt e magasságban még tehenek legelésznek, melyek hogy kitűnő tejet adnak, érthető, csak az érthetetlen, hogy egy pohár tejhez való kávé miért 30 kr. Ezen különben csak addig gondolkoztam, Az ajtón kopogva azonnal benyitottam. Szegény atyám a veres bőrös díványon ült bóbiskolva, kezében a nagy újsággal. Körülnéztem. Az aranyos rámáju képek, az almárium, az irószekrény, a kerek asztal, minden maga helyén, még a verescsikos hálókabát is a szokott helyén a ruhafogason. A „Gzuki“ vevü kutya (ezt én neveltem fel) egyet mordult és azután a Czuki szóra rám ugrott, farkát csóválván örömében. Atyám felrezzent, a pápaszemét feltolta homlokára, azután egy ugrásra a nyakamba termett. Soká nem tudott szóhoz jutni. Végre ezen szavakba fakadt ki: „Fiam, száműzve voltál s sokat szenvedtél a hazáért. Az Isten különös kegyelméből ismét atyai keblemre szoríthatlak“. Sokáig nyugodtunk szótlanul egymás kebelén. Aztán atyám szeretettel nézett szemembe hosz- szan, újra megölelt s meghatottan mondá: „Az Isten ő felségét, a magyar királyt, ki szabad visszajövetele- det kegyelmesen megengedte, az emberi élet legvégső határáig éltesse.“ „Soká, de igen soká éljen“ válaszo- iám bensőleg. Bejött húgom és öcsém, de meglehetősen megnőtt bajuszom és franczia szakállam miatt azonnaknem ismertek meg. Egyébiránt az afrikai nap melege is igen rnegbarnitott. A hogy rám ösmertek, öcsém kiszaladt, húgom pedig a karosszéket tolta elémbe és leültetett, kezemet mindkét kézzel átfogta s kebléhez szorította. Egyszerre nagy dobogás, kinyílik az ajtó, megjött az összes szomszédság, kiki úgy, a hogy volt. Öcsém dobolta őket össze. Eljött az instruktor bácsi, és csakugyan avval faggatott, leforditottam-e már La- Fontainenek franczia meséit magyarra. Ismét kinyílik az ajtó, a szomszéd kis Mariskája jött be, most már nagy Mariska lett belőle. Teringet- tét, de szépen kinőtte magát. Ö azonnal rám ösmert és szemlesütve közeledett felém. Én mindkét kezét megragadva, magamhoz vontam, azt súgtam a fülébe, a mit Korzika szigetén álmodtam felőle. Mire csintalanul azt válaszolta: „Maga még mindig olyan — olyan hamis, mint azelőtt.“ „És állhatatlan“ tévé hozzá a mig a Békás-tavakhoz'értünk. Ezek tulajdonképen csak egy tó, melyet a közepén álló sziklák kétfelé látszanak választani. E sziklán egy óriás kőbéka áll ugrásra készen, melynek tantalusi kínjában csak látnia szabad, de élveznie nem a friss vizet s annak sovány halait. A nehéz, meredek út tulajdonképen itt kezdődik, mely a hegytetőre 2 és fél óráig tart. Az idő hideg, borús, később felhős lett s látásunk 10 lépésnél tovább nem terjedhetett. Jó reménység fejében azonban feljebb- feljebb nyomultunk. Terjedelmes hómezők könnyilék, omló törmelék-kövek, meredek sziklafalak neheziték s erős hideg széláram gátolta utunkat. így értünk fel folyton felhő között a Tengerszem-csúcsra 3/49 órára. Legnagyobb sajnálatunkra a kifáradt felhő is a bércztetőn pihent meg s látásunknak rövid határt szabott. Remény télén hangulatban tértünk a lengyel oldalon le. A felhő ott maradt s reményünk végkép oszolni kezde már, hogy a látnivalókban gyönyörködhessünk, midőn a nap egy pillanatban felküldte sugarát, parancsolón szétűzte a felleget s elénk tárult egy szikla-bérczektől körül szegélyzett mély katlan, a melyben a Tengerszem s a Nagy-halastó sötétkék tükre pompázott. Kopár, élettelen itt e csúcs, mint mindenik; egy szál fű nem terem, itt csak a vihar csépel s az orkán szór. Kevésbe múlt, hogy az erős szélvihar engem is le nem sodort egy borzongató mélységbe, honnan nincs többé visszatérés. A csúcson, hol ez évben mi voltunk az elsők, jeléül annak, hogy még más is járt itt, egy száfETz fenyő hirdeti a végpontot, Van ott még egy tábla is, melyet e csúcs első megmászójának Blázi Edének (1840.) emlékére Strauch Béla felkai ev. pap, lelkes túrista helyezett oda. Az egész Tátrában e csúcsról van a legszebb kilátás. A Lomniczi-csúcs lehet magasabb, a Gerlach- falvinak megmászása bravúrosabb, de a megtett fáradsággal szemben a kilátás leghálásabb innen. Derült időben látszanak az összes csúcsok, a Krivántól a Lomnicziig, mélyre beláthatni Lengyelbe s a tavaknak és vízeséseknek egész légiója esik a szem látókörébe. Az úti fáradalmakat feledtető a kilátás elbájoló szépsége. Emitt egy gyepes oldalon egy zerge legelész, a Tátra-csúcs felőli oldalon pedig, mintha szitán szűrték volna át, permetező fátyolszerü vízesés állít meg; itt egy terjedelmes hómező hívogat, mert arra könnyebb az út, lent Gaíicziában szelidebb a táj, de legcsábitób- ban integet a tengerszem sötétkék színével. Észre sem veszi az ember, mily meredek hajláson ereszkedik alá, hacsak egy-egy, a sziklába vert kapocs nem int, hogy itt könyelmüen járni nem szabad. A hajtás, ha több nem, 60 fok bizonnyal van. Kerek 4 óra hosszat mentünk folyton a csúcstól a hegy lábához épített nagyhalastói menedékházig. A szél a völgybe is elhatott, felkorbácsolta a 33 hektár területű nagy tavat s az, miként egy kis tenger, csap- dosta hullámaival az útjába álló szirteket. A lengyel szeretné az egész tavat bírni, a magyar azonban csak felét akarja adni. Majd megválik, ki fog halászni benne. A szél viharja- s a lengyel korcsmáros zajától keveset alhattunk. FIáromnegyedöt órakor indulva a Podublaszki-völgyön felfelé fél 11 órára a Lengyelnyeregre értünk. Akárcsak vendégfogadó volna ott az a kőasztal, úgy összegyülekeztünk ott. Különböző irányból 4 társaság tartá ott ugyanakkor pihenőjét. Máskor észre sem szoktuk venni ismeretlen embertársunkat, itt a szóváltás (jó értelemben) azonnal megvan s egy pár szó elég, hogy becsüljük egymást. Innen Tátrafüredre siettünk megtudandók, hogy nekünk smakkol-e a tátra-füredi viz. Azt mondják, hogy a németek smakkolgatták e vizet először s azóta a németnek Sclimeks ez a hely. Nekem nem nagyon smakkolt, mert borzongatón drága itt minden. zöldkötényes órás szomszéd. Apám nevetve az ujjával fenyegetett meg. A kis nagy Mariska pedig kiszaladt. Az órásnak igaza volt, a mit mondott, azt magáról is tudhatta, hisz ő is volt fiatal . . . Csik Sándor. Hogy ment szét a léczfalvi kaszinó ? No valahára mégis! Ki hitte volna? Kinek jutott az eszébe, hogy Léczfalván Kaszinó legyen? Hát kinek másnak mint Pamutos Mukinak: Mindenekelőtt a tisztikar megválasztásához fogtak, még pediglen első sorban elnököt kellett választani. Ez nehéz dolog volt, mert valamennyi elnök akart lenni. Flosszas vita után azonban Mukit és Visz- kocsil Mátét, a gazdag sajtost jelölték ki az elnökségre. Mind a kettőnek erős pártja volt és mind a kettő hatalmasan korteskedett. Viszkocsil hat bődön túrót, négy láda kvarglit és hat ostyepka sajtot Ígért megválasztása esetére. Ennél gavallérosabb Ígéretet tett Muki: „Nyolcz üveg igazi pezsgőt isznak, ha megválasztják.“ Győzött a pezsgő, Mukit megválasztották elnöknek. Viszkocsil bele törődött a lehetetlenbe; már csak azért is, hogy kijusson a pezsgő része, békejobbot nyújtott ellenfelének és a „Zöld Pelikán“ felé indult. Ott már behűtve várta őket a pezsgő. A vendéglős értett a pezsgő bontásához, valamikor a „Vadászkürt“-nél borfiú volt. Majd megmutatja, mit tud az, a ki Pesten tanult. A vendégsereg összegyűlt már, mikor Muki Visz- kocsilt karján vezetve, a terembe lépett. Általános örömrivalgás. „Éljen az elnök ! éljen Viszkocsil mellette,“ — volt az általános óhaj. Kézszoritás és ölelkezés követte ezt. — Vendéglős, előre a pezsgőkkel! No még ilyet nem láttak Léczfalván. Egy csavarintás a dróton, egy nyomás a dugón és egy puffanás. Még az nap elsiettünk a Tarpataki-vizeséshez. A ki erre jár, ne mulaszsza el megnézni. A mellette levő Rajner-menházban azonban csak akkor egyék, ha nagyon üres a gyomra és nagyon tele a zsebe. A berlini kollegámat a Tarpataknál hagyva egy másikat, magyart fogtam meg a Lengyel-nyergen, a kivel aztán Tátra-Füredről Felkára jöttem még azon éjjel. Szegény annyira ki volt már merülve, hogy engem is berlininek gondolt s gyakorta németül szólott hoznám. Mikor aztán a bágyadlság okuzta fél álmából föl-föl ocsúdott, egyre azon törte a fejét, mit is csináljon, hogy holnap elhigyjék, hogy milyen nagy utat tett meg ma. Én meg azon csodálkozom, hogy a magyarság különösen pedig a kisebb és nagyobb fajta tanuló- ifjúság részéről miért oly kevés az érdeklődés hazánk természeti és történeti szépségei, látni valói iránt ? Szép, szép itt e hely, gyerünk megnézni sokan ! Borbély Sándor. Városi és vidéki hírek. = Egyházmegyei hírek. Dorozsmai plebá- I nossá az ottani képviselő testület szótöbbséggel Nagy I Zakariás kartali plébánost választotta meg. — Sandula | Imre, a budapesti első gyermekmenhely egyesület istvántelki iparos- és kertészképző intézetének lelkésze, ezen állásáról lemondván Ujszászra tétetett káplánt minőségben. Állására Schwarcz Gusztáv ujszászi káplán neveztetett ki. = Kossuth Lajos arczképének leleplezése. Kossuth Lajos, a történelem nagy alakja, Vdcz város díszpolgára, olajfestményű arczképének ünnepélyes leleplezése julius hó 17-én ment végbe a polgármester által összehívott díszközgyűlés alkalmával. Mint értesülünk, a városatyák nem nagy számmal jelentek meg az ünnepélyes aktusra. Ez alkalommal Gajáry Géza polgármester jól átgondolt s átérzett beszéd kíséretében a városház tanácskozó terme részére átvette a díszes kivitelű képet ..s azt ünnepélyesen leleplezte. = A kegyes-tanitórend nagykáptalanja az elmúlt hét folyamán tartatott meg. Az első napokat a rendfőnök, a tanügyi és számvizsgáló bizottságok jelentései töltötték be. Csütörtökön volt a nagygyűlés legfontosabb mozzanata, t. i. a rendfőnök és a központi kormánytanács tagjainak megválasztása. A nagygyűlés egyhangú lelkesedéssel újra megválasztotta rendfőnökké Lévay Imrét, ki három évi működése alatt üdvös reformokat teremtett s a rend tagjainak osztatlan szeretetét vívta ki magának. A kormánytanács tagjai lettek: Horváth Pins, Pap János, Fekete Endre, Milliner Pál, Frank Ferencz (budapesti házfőnök), Farkas József, Vajda Gyula, Váry Gellért, Magyar Gábor és Balezer Érnő. = Személyi hir. Ulrich Károly, székesegyházi karnagy, négy heti fegyvergyakorlatra behivatott. = A nőegyleti kisdedóvóban tegnap délelőtt tartatott meg a vizsga, melyen megjelent Csel- volszky József apát-kananok, iskolaszéki elnök is. A szülők nagy része ott volt, hogy gyönyörködjék a fáradságos munka eredményében, melyet a „kedves testvér“ Benedikovics Beáta az apróságokkal elért, azokat játszva tanítván a hasznos és tanulságos ismeretekre. —- A nőegylet, mely az óvodát annyi éven át fentartja, méltán érdemli meg a közönség háláját és elismerését. = Kifogták. Múlt vasárnap délután fürdés közben majdnem a Dunába fűlt Bajtay kádármesternek inasa. Az eset a fegyintézet közeiében történt. Kétszer bukott már alá, s mikor kifogták, csak nagy nehezen bírták életre ébreszteni. Mely alkalomból nem hagyhatjuk megrovás nélkül különösen a fiatalságnak azt a rossz kedvtelését, hogy akárhol vállalkozik a fürdésre, holott sokszor a medret sem ismeri, némelyiknek meg A dugó Viszkocsil atyus orrára repült és majd kiütötte a balszemét. — „Hamar elő a poharakkal!“ Egy perez alatt üres volt a palaczk. Ez aztán az ügyesség. Éljen a vendéglős! Azonnal toasztot mondtak rá. Jött a második to- aszt; ez Viszkocsil Máté orrának a megmentésére szólt. Még egy toaszt, — azután még egy. Előre! Ide a második palaczkkal! Csavarintás, nyomás a dugón, puffanás, azután toaszt, — toaszt, toaszt. A harmadig palaczknál is csavarintás stb. utána toaszt — toaszt — toaszt. A negyediknél detto. Az ötödiknél azonban az első toaszt elmondása után Viszkocsil gyanús mozdulattal fölkelt a székről, s az ajtó felé indult. A második toasztnál már ketten mentek ki. A hatodik pezsgő bontásánál már csak öten ültek az asztalnál a hetediknél mind, valamennyien kimentek, nem is jöttek vissza. Még csak egy palaczk maradt az asztalon. Ezt meg a pinezér sereg bontotta fel. Utczu neki! ugyancsak nyakalták a pezsgőt. Úgy egy óra múlva ezek is eltávoztak. De mi lehetett oka mindennek? Talán a pezsgő volt olyan erős, hogy berúgott tőle az ivó kompánia ? Ments Isten! A dolog nyitja az, hogy Pamutos Mukinak volt odahaza nyolcz üres pezsgős palaczkja, ezeket megtöltötte 30 kros vinkóval, tetejébe pedig ledu- gaszolás előtt hat adag Seidlitz-port öntött, a mi hűsítő ital ugyan; főtulajdonsága azonban abban rejlik, hogy rendkivülileg megkönnyebbül utána, a ki hatszoros adagot vesz be egyszerre belőle. Hogy a kaszinó ezeknek utána feloszlott, az a 48 adag seidlitz-por hatásának volt tulajdonítható. Csik Sándor. p. &
