Váczi Közlöny, 1893 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1893-06-18 / 25. szám

talta s egy nagy hézag, egy nagy ür tátong mindenütt: a kis emberek érdekeinek elhanyagolása, a magyar nemzet millióinak oktalan, mód nélkül való alárendelése!

A zsíros konczok hajhászata, a hivatalvadászat után való versengés — mint sajnosán tapasztaltuk — nemcsak rendszerré fejlődött, hanem a nevetségességig fajult. Hogy méltóságokra, hírnévre tegyünk szert : mindenre vállalkoztunk, mindent megígértünk; érette még hitetlenek, pogányok lenni is képesek lettünk volna, mintha ahhoz, hogy valamely ember nagygyá legyen, semmi egyébb se volna szükséges, mint ennek a kihiresztelése !

A magyar sajtó, vagy legalább a sajtó azon része, a mely a közvélemény megalkotására volna hivatva, idegen czélok szolgálatában áll; ausztriai sablonok után indul, szellemsivárság mindenben, mindenütt: éppen mint Bécsben, a hol emberi hiúság, gyenge jellem, sőt a ledérség járszalagán és támaszbotján ha- nyakodó egy-egy »Hanstkurst,« az is, a minek pedig valóban komoly dolognak kellene lenni; töprenkedve keresi az ember: hova tévedt az erkölcsi világrend örök törvényeinek megbecsülése, tiszteletben tartása?

Nem minden nyomaték nélkül mondja tehát Bernát: »Ott hol a nemzeti jellemben nincs meg a szükséges korrektivum, hol a legjobbak vágyai sem terjednek túl ezen a körön, diadalra jut a materialismus, áthatja, betölti a sziveket és elméket egyaránt.«

Fűzzük tovább a gondolkodó publicista elmélkedéseit. F. I.

Publicum és publicanus.*)

— A vámszedők visszaélései. —

Mióta a kövezetvám és helypénzszedés új bérlő kezébe ment át, nagyon sok panaszt hallunk a vám- és helypénzszedés körüli önkénykedések és jogtalanságok miatt.

Egy időig a közönség túlérzékenységének és a szabályrendelet, illetve tarifa határozatlanságának — melysok csürést-csavarást megenged, — róttuk fel a lép- ten-nyomon felhangzó zúgolódásokat. Az újabban felmerült esetek azonban kétségtelenné teszik, bogy a közönség tervszerű szipolyozásával állunk szemben. S a vámbérlő és alkalmazott emberei —■ kiknek eljárásáért szintén a bérlő felelős — oly kihívó modorban s oly leplezetlen elbizakodottsággal önkénykednek a publicum felett, mintha teljesen meg lennének róla győződve, hogy a hatóság, különösen pedig a rendőrség az ő szolgálatukban áll s a közönség basáskodásukkal szemben védelmet hiába keres.

Alig néhány napja, hogy az egyik helypénzszedő egy falusi asszonyon — ki neki a helypénzt másodszor megfizetni nem akarta —■ olyan súlyos testi sértéseket követett el, hogy a más állapotban levő nő a szenvedett bántalmazás folytán méhmagzatát vesztette. — A

*) Publicanus = vámbérlő a rómaiaknál. Zsarolásaik miatt gyűlölt és megvetett emberek.

minden bizonynyal szivére ölelné és lakását megosztaná vele.

Lehet, hogy elkövetkezik az az idő, mert „ki nem jár igaz úton, hamar elbukik.“

Ágnes

Gonda Dezső szenzácziós regénye.

Nem régen a fővárosi előkelő képes lapok egy divatos iró arczképét közölték, a kinek legutóbb megjelent regényéről a budapesti lapok kritikusai a teljes elismerés ritka egyértelműségével nyilatkoztak. Hosszan elmerengve szemléltem a férfias, arezot, melyből a rózsás ifjúkor boldog illúziója sugárzott elő. Nem hittem szemeimnek, kétkedtem ez lenne az a Gonda Dezső, kinek homlokát már ifjú éveiben övezé a babér? Hát ilyen fiatal az az iró, kinek minden sora visszaálmocltatja velünk a múltat, elénk varázsolja a jövőt és tiszta, bájos fénynyel mutatja be az életet? Szóval a valóság tiszta képe az, hogy Gonda nem járta be az élet iskoláját, csak tanulta azt és álérezte, belehatolt gondolataiba és eszméibe s mégis a realizmusnak minden erejével, az élettapasztalatoknak színgazdagságával tükrözi le — az életet.

Különös, de mégis érthető Gonda Dezső fiatalsága daczára már sok mindenen átment, nagy világot látott és sok embert nyílt módja tanulmányozni. Már az. egyetemen sokoldalú zseniálitása egyik vezérévé avatta az ifjúságnak s a véderővita emlékezetes napjaiban nagy szónoki erejével magával ragadta hallgatóit, s az országos ifjúsági gyűlésen mondott beszéde nemcsak a budapesti lapok vezérczikkoiben, hanem a külföldi sajtóban is viszhaiigot keltett. Mint az „Egyetemi Lapok“ szerkesztője Gonda Dezső éveken át adott irányt a magyar egyetemek és akadémiák eszmehul- láirizásának. Majd külföldön, Franczia-, Német- és Olaszországban tartózkodott hosszú ideig s tanulmányai kedvéért, épúgy ellátogatott a kórházak, börtönök és pinezék nyomorultjaihoz, mint a dogé palota, a franczia Elysée, a. müncheni királyiak termeibe. Visszatérvén, „Ismerőseim“ czimi'i novella-kötetével hódította meg a magyar olvasóközönséget magának, melynek

helypénz lefizetését tanúsító jegy ugyan a szegény asz- szonv hátikosarából előkerült, de azért a helypénzt még egyszer megvették rajta. A brutális helypénzszedő — megszeppenve a súlyos következményeken — a sértett nő együgyü férjének először bíróságon kívüli egyezséget ajánlott, mikor azonban a szegény jámbor paraszt az egyezségre hajlandónak mutatkozott s kárpótlásul pénzt kért, a helypénzszedő kerekedett felül és zsarolás miatt feljelentette a parasztot.

Az ilyen eseteknek természetesen hirök futamodik s a váczi piaczról elidegenedik a környék népe. Iparosaink s kereskedőink pedig ott ülhetnek portékájuk mellett, ha a vidéki nép — kitől pénzt láthatnának — elszokik, elvadul tőlünk!

A vámszedők vakmerőségének ékes példája az is, hogy a kisváczi vámnál liszt-raktárt tartanak s a vidékről bejövő parasztokat arra kényszerítik, hogy ne a lisztkereskedőknél, hanem náluk vegyenek lisztet és korpát.

Tegnapelőtt egy bánki ember emelt panaszt a rendőrségnél, hogy tőle a felső vámnál 12 kr. helyett 17 kr. vámot vett a vámszedő, ki az okot nyíltan meg is mondotta, hogy azért vesz magasabb vámot a paraszttól, mert ez — minden rábeszélés daczára — nem a vámon, hanem a városban szerezte be lisztszükségletét. A panasz folytán megejtett rendőri vizsgálat igazolta, hogy az említett vámon 22 zsák liszt volt készletben! A vámoknál tehát engedély nélkül liszt,-raktárt tartanak s a lisztkereskedök elöl a vevőket elfogják. A melyik vevő pedig nem akar ott venni lisztet, azt magasabb vám fizetésre kényszerűik!

Szép állapotok ; melyek a régi publiccmusok viselt dolgait elevenítik meg fantáziánk előtt!

S most már igazán kiváncsiak vagyunk hogy:

1. Milyen büntetést kap a vámszedő azért, hogy — a lisztet nem nála vásárlóktól — a jogosultnód magasabb vámot szed?

2. Mi lesz a büntetése azért, hogy a vámnál jogo- sulatlanid lisztkereskedést folytat?

3. El fogja-e tiltani a hatóság a vámszedöket a foglalkozásukkal össze nem egyeztethető mellék üzérkedéstől s hajlandó-e megvédeni súlyosan adózó kereskedőinket a jogtalan konkurrencziával szemben ?

Avagy tovább fog folyni a vámoknál a kalózkodás: most még csak liszttel s korpával, azután majd sóval, vassal, fűszerekkel, rövid árúkkal, divatezikkek stb. stbvel . . . kereskedelmünk felvirágoztatására s hatóságunk díszére és dicsőségére? Tiborcz.

»Hazánk.«

„Hazánk“ irodalmi és nyomdai részvény-társaság czimmel alakulandó uj vállalat alapitói tartották f. hó 5-én Budapesten az országos magyar gazdasági egyesületben értekezletüket. Az uj vállalat G0Ü.000 korona alaptőkével indul meg, melynek felét az alapítók jegyezték, 300,000 koronára pedig 400 koronás részvények bocsájtatnak ki. Az uj vállalat egy nagy nyomdát és egy minden párton kivid álló politikai napilapot létesít. Az uj napilap, mely összes létező lapjaink közölt a legnagyobb alaptőkével indul meg, főczélja a magyar gazdasági és telmikai érdekek érvényre jutására hatni közre s kiváló figyelemben fogja a magyar földbirtok és földművelő nép érdekeit részesíteni. A vállalatot!, létesítő mozgalom vezetői az országos magyar gazdasági egyesület, az országos erdészeti, a mérnök- és építész- egyesület tagjai közül kerültek ki. A vállalat igazgató ságába az első 3 évre kineveztettek: Baross Károly, Bedö Albert, dr. Bernáth István, Bujanovits Sándor, Cserháti Sándor, Fábián János, Forster Géza, Förster

már egyik legkedveltebb novellairójaként lön a „Magyar Géniusz“ segédszerkesztője s a „Pesti Napló“ belső munkatársa. Mialatt irodalmi pályáján jóformán rohamléptekkel haladt előre, nagy szónoki tehetségét a kriminalisztika humánus terén érvényesíti, mint védő, jogilag és szónokilag egyaránt kiváló beszédeivel szerepelvén a budapesti törvényszékek előtt.

Ezért mondhatta róla az elmés emberünk Kóbor Tamás a Pesti Napló tárczájában, melyet Gonda Dezső uj regényéről „Ágnes“-ről irt, hogy „ez a fiatal iró egy ritka képzettségű, széles filozófiai látókörű ember, a ki épp oly ismerős Paris boulevardjain, mint a József-körúton.“

Irodalmi müveiben a szenvedélyek szilaj háborgását, az örömök andalító vonásait festői plaszticzitás- sal domborítja ki, s ha az ő müveit olvassuk, oda kell hagynunk a köznapiasság légkörét, felemelkedünk az érzelmek boldog világába.

Elolvastam, átélveztem „Ágnest“ Gonda Dezsőnek e feltűnést keltett uj regényét, és tiszta fényében láttam itt ragyogni az iró nemes idealizmusát, mely üldözi azt, a ki szivéhez tapasztja az önzés szennyét, ellenben megadja jótévő nyugalmát annak, a ki egyedüli mentsvárát, boldogságát a morálban keresi, mely előtte oly isteni szép.

„Ágnes“ a legszebb regények egyike, melyet valaha olvastam s midőn fejezetről-fejezetre lapozgattam, folyton előttem lebegett Jókainak örökzöld babérral koszoruzottt idealizmusa, mely realisztikus alakban keres és talál formát. És a valóság vonzó varázsával tartja fogva a lelket, bilincseli le a szív érzelmeit.

Gonda Dezső regény hőse Pradár György, egy uzsorás, az anyagiság kiéhezett proletárja. Nem érezte mit kíván a szív, nem áhítozott a családi élet enyhe fészkébe, s az érzelmek színes világa helyett aljas üzleti érdekek után sóvárgott.

S itt megjelenik előttünk ragyogó színében a költő idealizmusa, midőn leírja, hogy végre eljött az idő mikor az érzelmek húrja megcsendült a gonosztevőben s lángoló érzelmek váltották fel az önzéstélt szenvedélyeket. A gonosztevő szivének minden érze- ményével ideális szerelem után eped.

Lajos, Holtán Érnő, Kiss István, Kvassay Jenő, K. Lipthay Sándor, Losonczy Mihály, Máday Izidor, Ney Béla. Az uj napilap 1894-ik év január hóban indul meg s köréje, mint teljesen független lap köré már most is a magyar journalisztika legjelesebb tagjai csoportosulnak.

*

* *

Az uj vállalat lapjára vonatkozólag teljesen megbízható forrásból arról értesülünk, hogy ez nem lesz kizárólag a főváros orgánuma, hanem külön felállitott képviseleti úton Magyarország összes részeivel és összes érdekeivel behatóan fog foglalkozni; úgy, hogy az új lap összes közgazdasági, közigazgatási, telmikai tényezőinkre politikai és minden egyéb érdekeinek hiteles értesülése szempontjából nélkülözhetlen faktort fog képezni, mert eltéröleg a jelenlegi napi sajtótól különös figyelmet fog fordítani a vidékre, annak minden mozzanatára ; szóval a vidék eseményei az uj lap hasábjain nem lesznek lakonikus rövidséggel odavetett megemlítések, hanem alapos megbirálás és megvitatás tárgyát fogják képezni. A nagy fontosságú új lapról, még külön és behatóan fogjuk értesítéseinket közölni.

Részvények szerkesztőségünkben és a Köztelek szerkesztőségénél jegyezhetők.

Városi és vidéki hírek.

— Jenő főherczeg aztratégiai szemleutja.

E hó 19-én Jenő főherczeg — mint értesülünk — Lob- kowitz herczeg hadtestparancsnok kíséretében sztraté- giai szemleutra indul Budapestről. A szemleutban részt- vesz 6 tábornok, 12 törzstiszt. G főtiszt. Szolgálatra kirendeltettek 8 altiszt, 65 közvitéz 75 lóval és négy társzekér. A főherczeg kíséretével déli egy órakor érkezik Váczra és a püspöki palotába száll; a táborkari tisztek a kanonoki házaknál lesznek elszállásolva. Az utat a főherczeg és kísérete másnap folytatja és Vadkert, Nógrád-Berczel Szirák, Aszód érintésével tér vissza a fővárosba. A sztratégiai szemleút több napig tart, úgy, hogy a főherczeg az említett állomások mindegyikén egy éjt tölt s ottani földbirtokosokhoz száll. Eddigi megállapodás szerint Nógrád-Berczel, Szirák között gyakorlat lesz és a szemleút 24-én végződik.

= Schuster Konstantin püspök 15-én Bécs- ből hol a delegáczió üléseiben vett részt, Vácra érkezett, hogy a 19-én Lobkovitz herczeggel és táborkari tisztekkel stratégia körútra induló Jenő főherczeget fogadja.

= Miniszter Váczon. Múlt vasárnap Csáky gróf miniszter átutazott itt Ácsára Prónay Dezső báróhoz.

= Gyászhir, Salgó János nagy-sallói esperes plébános, életének GG évében, hosszas szenvedés után elhunyt. A boldogult közszeretetben állott megyéjében ; mint megyebizottsági tag részt vett a közgyűléseken, melyekben meggyőződését mindenkor tartózkodás nélkül érvényesítette.

= Előmunkálati engedély. A kereskedelmi miniszter dr. Balogh Tihamér orvos és Kelemeny Gábor ügyvéd budapesti lakosoknak a magyar kir. államvasutak Vácz állomásából kiindulólag Duka, Rátót, Kis- Szt.-Miklós, Veresegyháza, Zsidó és Domony községek érintésével a magyar, kir. államvasutak Aszód állomásáig, esetleg Váczról, Duka, Vácz-Hartyán, Kis-Ujfalu és Mácsa községek érintésével a tervezett aszód-balassa- gyarmati helyi érdekű vasútvonalba beágazólag vezetendő helyiérdekű vasútvonalra az engedélyt egy évre megadta.

S úgy véli, meg is találja azt. Gonosz fondorlatokkal halálba űzött szülők egyetlen leányát Ágnest, veszi gondjaiba és neveli fel, hogy az ártatlan szív melegénél szerezze meg a családi élet nyugalmát. De a sors könyvében nem ez volt megírva. Pradárnak a cselszövényekben társa is volt, a ki tudja, ismeri az ő terveit és tudta azt is, hogy a „kiszemelt“ Ágnes szüleinek Práder volt a gyilkosa.

Goldony — igy hívják Pradár társát — fenyegeti Pradárt, hogy istentelen tetteinek nyilvánossá tétele által elszakítja őt Ágnes kebléről. Irtó szenvedély járja át e fenyegetésnél a gonosz Pradár szivét. Féltékenyen őrzött kincseit nem akarja feláldozni szerelméért önző lelke áhítozik mindkettő után, végre elborítja őt a vak szenvedély — megöli Goldonyt.

Ágnes meghallja Goldony segélykiáltásait, a valóság tiszta képe rögtön világossá lesz előtte, s rémülve fut el a gyikos elől. Hiába ennek esdeklő szavai, hiába borul ideáljának lábai élé bűnbánó vallomással, a Ne- mezis Ágnes kezébe tette le a bosszú fegyverét, a ki irtózaltal fordul el a gonosz férfiútól.

S most megjelenik az iró bírói pálczájával, Pradár öngyilkossá lesz, Ágnes pedig a meggyilkolt Goldony derék orvos fiának válik feleségévé.

Lehet-e ennél szebb és meghatóbb, midőn a szív melege, az indulatok és vak szenvedélyek tomboló ereje oly gyönyörűen nyilvánulnak.

„Ágnes“ Gondának dicsőséget szerzett. Regényében nem csak a szereplők, hanem az iró egyénisége is hatalmasan kidomborodik a sorok között, magunk előtt látjuk a szigorú erkölcsbirót, az ideális férfiút egy személyben, a ki lelkesülni tud az eszményekért, beszélni lúd a szívhez hévvel, duzzadó erővel.

A ki kezébe veszi e regényt, az egyszeri átolvasással nem fog megelégedni, a gyöngysorok varázshatása, a gondolat és érzelem-festések remek volta (drágádnak bennünket. Ha jól tudom, Gonda Dezsőnek ez az első regénye és csak édes anyanyelvűnk s irodalmunk lesz gazdagabb, ha „Ágnesének ..méltó folytatásai következnek. Keleti (). Lajos.