Váczi Közlöny, 1893 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1893-06-04 / 23. szám

ban ismerkedjünk meg a valuta forgalmával, hogy megérthessük az uj pénz értékét is.

A valuta az az érték, melyre egy ország pénz rendszere alapítva van. A pénz csereeszköz, azon érték, amivel az összes dolgok méretnek, amiben kifejezzük azt, hogy a dolgok, a tárgyak egymás közt milyen arányban állanak. A pénz értékfogalma különböző, amennyiben azt minden országban a fcnálló törvények szabályozzák. Ha valamely országnak a pénzértékre vonatkozó törvényei megegyeznek az általános gazdasági törvényekkel, akkor annak az illető országnak jó a pénzrendszere, de viszont, ha törvényekben csak a törvényhozó akarata jut parancsszóra érvényre, úgy a pénzrendszer rossz, amennyiben ennek következése a kényszerforgalmú pénz, vagy is a rossz pénz.

Milyen tehát a jó pénz? Amint már elmondottam, a pénz azon mérték, melylyel a dolgok értékét mérjük, de mivel ez az értékmérő egyúttal csereeszköz is, csak úgy felelhet meg a kettős feladatnak, ha mint mérték, valódi benső értékkel is bir és értéke ameny- nyire csak lehetséges, szilárd és változatlan. Mert mihelyt a pénz értéke ingadozó, a mérték hamis lesz és a cserebérlők, akik a esere közvetítésére a pénzt használják fel, kárt szenvednek.

Ép ezért annak ez anyagnak, miből a jó pénz keletkezik, olyannak kell lenni, melynek megszerzése mindenki számára kívánatos, mely aránylag könnyen kezelhető és melynek értéke lehető legkevesebbet ingadozik, mert pénz csak az lehet, ami el nem éghet, sem el nem pusztulhat.

Egy másik főkelléke a jó pénznek, hogy kényelmesen legyen kezelhető. Ha pénzünk vasból, ólomból, vagy más hasonló anyagból volna, a használati czik- kek mai áránál, bizony bajos volna a bevásárláshoz szükséges pénzt zsebben hordani. Ezért még a vörös rezet is kiszorította az ezüst a forgalomból. Ugyanaz történik majd később az ezüsttel is. Hajdan, ha valakinek 1000 forintja volt ezüstben, annak súlya 22 font és 2 lat volt és a mi nagyapáinknak ez a 22 font ezüst elég volt egy egész évi szükséglet fedezésére, ma ellenben ezzel az összeggel némely unoka 2 hónapig is alig jönne ki. Tehát az ezüstpénz, mely elődeink számára könnyen kezelhető, kényelmes pénz volt, ma már kényelmetlen.

Másik oka az ezüstpénz kiszorításának az, hogy az ezüst termelés óriási mértékben növekedik, minek következtében az ezüstpénz elvesztette értékállandóságát, már pedig az érték árhullámzása minden tekintetben káros következményeket von maga után, mert ha a pénz értéke emelkedik, ebből veszteséget szenvednek az adósok és állandó beszerződések által kötelezettek, az összes iparosok, mezőgazdák, föld- és lakbérlők. A pénz értékének nagymérvű emelkedése kereskedelmi és termelési váltságokat okoz, amely esetben a hitelezők, alkalmazottak és munkások, kik eleintén előnyt látnak, nyomorba juthatnak. A pénz értékének csökkenése természetesen ellenkező hatást idéz elő, a válság itt megfordítva halad; amott a munkaadók tönkrejutása okozza a tömeges nyomort, emitt a tömeges nyomor teszi tönkre a munkaadót.

Ép ezért nagyon is indokolt pénzviszonyunk rendezése, mert ennek következtében minden értékemelkedés, vagy csökkenés megszűnik, mert egy kilo arany angol sterlingekké, vagy német márkává verve rendesen éppen annyit ér, mintha koronákká vernék és leg- roszabb esetben is csak a szállítási és pénzverési költség tesz némi csekély árkülömbséget.

Elérkeztünk a jó pénz egy másik főkellékéhez: a veréshez, mert a mellett, hogy a pénznek meg kell lenni a belső állandó értékének, szükséges még az államhatalom beavatkozása is. Az állam ugyanis azt az érczlemezt, melyet pénzzé tesz, ellátja bélyegével verésével egységekre osztja és törvényben kimondja,

:— Fenség! Tudom mi a kötelessége a katonának, de tisztában vagyok azzal is, mi a kötelessége egy hazafinak. Én hazámat szeretem, érette kész vagyok mindenkor feláldozni életemet, mert épen Fenség e rendeletével Németország sirját ássa — itt a kardom — de a parancsot nem teljesítem.

— Tehát ellenem szegül — szólt a hadvezér gúnyosan és egy szúró pillantást vetett az elszánt dandárnokra — Jó! Hadsegéd vegye el kardját, rendelje ki a vadászokat!

Öt perez múlva a dandárnok megszűnt élni.

Egy negyed óra sem telt bele s már nagy por- fellegek jelentették, hogy két lovasdandár vágtat a francziák sorai felé. Braunsveigi Ferdinand már látta a lekaszabolt sorokat odaát, látta Napoleon kudarczát, midőn távcsövét a rohanó vérteshadra irányozta.

A jénai magaslaton volt Napoleon táborkarával. Éles szeme figyelemmel kisért minden legkisebb mozgalmat a porosz táborban; észrevett minden cselt, minden szándékot és rögtön tisztában volt a teendőkkel. A legveszélyesebb pontokon maga jelent meg, hogy személyes jelenlétével, ha kellett bátorságával öntsön erkölcsi erőt a csüggedőkbe. Már nyolez ló dőlt ki alóla, de azért még fáradatlannak látszott, pedig már [estefelé is járt az idő és kora reggeltől fogva egy nyugodt pillanata sem volt. Napoleon kezében tartotta már a győzelmet s csak arra volt még kiváncsi, hogy mely oldalról jön majd az utolsó erőfeszítés. Most azonban egyszerre észreveszi a vértesek gyanús mozgalódását, a porosz támadt fel szenvedélyesen a vezértáborban és a jobb szárnyhoz vágtat.

Mint feltartóztathatatlan ár gomolygolt a porosz lovasság a franczia sorok felé. Elgázolt mindent, embert, bokrot, fűvet. A lovak mintha érezték volna, hogy végső út jókat futják; tomboltak, kapálóztak, majd a sarkanlyúzástói megbokrosodva vágtattak felbomlott sorokban.

— Jól számítottam, agyontiportatom a jobb szárnyat — szólt Braunsveigi Ferdinand és közelebb

hogy az állam által hitelesített érczlemezt minden alattvaló köteles pénz gyanánt elfogadni.

A jó pénz két főkelléke tehát:

1. hogy az érez magában belső, lehetőleg állandó értékkel bírjon ;

2. az állam beavatkozása, amit az állam olykép gyakorol, hogy az általa vert érczlemezet törvényes fizetési eszközöknek mondja ki.

Ez utóbbival azonban nem mondja ki az állam, hogy az ország pénz darabjai mennyit érnek. Az állam kiad egy arany lemezt, melynek súlya és szinarany tartalma pontosan meg van állapitva, ad neki bizonyos nevet és ráveri a bélyeget, hogy mindenki tudhassa, mennyi és miféle aranyat tartalmaz a lemez. Hogy ez a lebélyegezett és elnevezett pénzdarab mennyit érjen ? azt meghatározni nem képes az állam, nem mondhatja ki, hogy hány kilo kenyeret, hány méter szövetet lehet kapni érte. Hogy ugyanazon darab pénzen több kenyeret kapunk ma, mint tegnap, akkor azt mondjuk, hogy a pénz vásárlási ereje emelkedett, ha pedig holnap kevesebbet kapunk, mint ma, akkor a pénz vásárlási ereje csökkent, ekkép nem a pénz értéke emelkedik vagy csökken, csakis vásárló ereje jön kullám- zásba.

De térjünk át a papírpénzre, mi tulajdonképen a papírpénz? A papirpénz nem valódi pénz. Lehet a papírpénznek a törvényben megállapított érteke, lehet továbbá törvényes fizetési eszköz, amely esetben kényszer árfolyammal biró pénz.

Mint ilyen, lehet azon területen, hol a reá vonatkozó törvények érvényesek értékmérő, de magában véve a papirpénz csak értéktelen papirfoszlány, melynek az állami hatalom adott csak forgalmi értéket.

Ilyen a mi jelenlegi papírpénzünk. Hogy ezt köny- nyebben megérthessük, vegyünk elő egy államjegyet, azaz egy papirforintost, vagy egy papír 5, illetve 50 forintost.

Ezeknek szövege következő:

„Ezen államjegy az osztrák-magyar monarchia közös függő adósságának részét képezvén, minden állam- pénztár és hivatal által mindazon fizetéseknél, melyek nem érezpénzben teljesitendők, osztrák értékű egy forintban elfogadtatik és kiadatik.“

Ugyanily tartalmú szöveg található az 5 és 50 forintos államjegyeken csupán annyiban különbözik, hogy ott 5, illetve 50 forintról van szó.

Beváltásról jelenlegi pénzünknél szó sem lehet. Az állampénztárak nem rendelkeznek aranypénz felett, melylyel a papírpénzt beválthatnák, hanem ugyazon papírpénzzel fizetnek, melyet az adófizető polgároktól beszednek. Vannak még más papírpénzek is forgalomban, az úgynevezett bankjegyek, ilyenek a 10, 100 és 1000 forintos bankjegyek, melyeket az osztrák-magyar bank bocsájt ki, ezek sem válthatók be érezpénzre mindannak daczára, hogy ezt a bank kibocsájtott jegyein Ígéri. Nem válthatók pedig azért be, mivel erről egy külön törvény intézkedik, mely a bankra nézve nem teszi kötelezővé bankjegyeinek beváltását mindaddig, mig érczalappai nem biró, tehát kényszerforgalmú államjegyek vannak forgalomba. Ennek pedig egyszerű magyarázata az, hogy a banknak is államjegyekkel fizetnek, ennélfogva a bank sem fizethet érezpénzben.

Innen ered a papirpénz és fémpénz névértékű között létező különbözet, az úgynevezett ágió, vagy dis- ágió, más szóval ráfizetés, vagy levonás. Az érték, melyre egy ország pénzrendszere alapítva van, vagyis egyszóval a valuta rendezett, ha a pénz névértéke és árfolyama vagy egyenlő, vagy ha az árfolyam magasabb a névértéknél.

Ha az elmondottakat összefoglaljuk, látjuk, hogy a valuta viszonyok többfélék.

Abban az esetben, ha az ország pénzrendszere csak is kényszer árfolyamú államjegyekre van alapítva,

vonta szeméhez a távcsövet. A környezet visszafojtott lélekzettel várta a következő perczet.

Már csak 200 méternyi távolság választotta el a rohanó lovasságot a franczia gyalogságtól, de ez mind a márványszobor hidegen és rendületlenül állt. Kiseb- bedett a távolság 150, 100, 90, 70, 50 méter. Ekkor megmozdult Napoleon alakja felriadt 20—30 trombita és végig dörgött a seregen a vezényszó:

Szuronyt szegezz !!!

És nyomban:

Bataillon karrá!!!

A jobbszárny három tagra szakadt, a középső négyszöget formált, az elsők térdre ereszkedtek a következők skálaszerűen fedezték egymás szuronyait. Ismét felsikoltottak a trombiták és a másik két tag szurony-szegezve jobbról és balról zárta körül a vérteseket. Visszafordulni nem lehetett, a halál kikerülhetetlen volt. Irtóztató pillanat! Puff-puff haitik mindenünnen és ez azt jelenti, hogy megnyílt a rés, melyen a lélek a testből kibújhat. Tüdőfoszlányok, májszilánkok, vesedarabok, vér és velő piszkitják, színezik a szuronyokat. Lovak hörgése, emberek nyögése... Oh, a szuronyharcz iszonyait leírni nem lehet!

Odalettek a vértesek, oda a porosz győzelem. A rosbachi emlékoszlop ledőlt és Napoleon lett az úr Németországban.

Harmadnap már csendes volt a mühler-völgy. Eljöttek a jóbarátok és keresték a dandárnok testét, ki a hazaszeretet áldozatja lett, de nem találták. Később egy felgyógyult sebesült beszélte el, hogy a csatát követő holdvilágos éjszakán egy női alak vette karjaiba és elszállt vele. Hova, merre? Nem tudja senki. A helyen pedig, hol a dandárnok meghalt egy fűzfa áll, melynek kérgén a következő szavakat olvashatod: Meghalt, mert nagyobb volt hazaszeretete, mint engedelmessége.

. . . a . . .

voltaképen semmi valuta nincs. De eltekintve az ily teljesen rendezetlen viszonyoktól, négyféle valuta van.

A legkezdetlegescbb az ezüst, melynek hiányosságát már kimutattam, akkor, a mikor elmondottam, hogy az ezüst, mint ingadozó érték, nem lehet jó értékmérő.

A legtökéletesebb pénzrendszer a tiszla arany valuta, a mikor a nagyobb fizetség csak is aranypénzben, vagy az ezt helyettesitő tökéletesen fedezett, azaz minden pillanatban aranypénzre beváltható jegyekben teljesítendő.

E kettő között van a kettős valuta, melynek alapelve az, hogy az arany és ezüst törvényesen megállapított érték arányban egyaránt fizetési eszköz és értékmérő. Kettős értékű valutája van ez időszerint Európában Franczia és Olaszországnak, továbbá Svájcz, Belgium és Görögországoknak, hol 1 kilo aranyból vert pénz egyenlő 1 5 7* kilo ezüstpénzzel; továbbá az egyesült államoknak, hol 1 kilo arany egyenlő 15 kilo és 98 deka ezüsttel. A inig ez az értékarány szilárd volt, addig az ezüst elég alkalmasnak mutatkozott pénznak az arany mellett, azonban 1871 óta valóságos forradalmi átalakuláson ment át az ezüstérték, az érték arány leszállt 23’8-re és igy azok az államok, melyek fentartották a megváltozott értékarány daczára a 15 és V2-es arányt, a belföldön ezüst pénzüket csak kényszer árfolyammal tarthatják forgalomba. Mihelyt pedig valamely pénzt csak kényszer árfolyammal tehetni fizetési eszköznek, egyre megy akár ezüstből, akár papírból legyen az a pénz: a káros közgazdasági hatás elmaradhatlan.

Az arany valutának egyik válfaja az úgynevezett sántító valuta, melynél bizonyos mennyiségű ezüstpénz mint folyó forgalomba marad, vagy is daczára annak, hogy az aranyban való fizetés ki van mondva, az ezüst pénz, mint az aranynyal egyenjogú fizetési eszköz el- fogadtatik. Ebben az esetben az arany nem egyedüli fizetési eszköz ugyan, de egyedüli értékmérő. E szerint a mi új korona értékünk is egyelőre sántító valuta ugyan, de rövid idő múlva fokozatosan át fog térni a tiszta arany valutára.

Van még az úgynevezett fedezett papírpénz, a mennyiben a fémpénz mellett rendszerint papírpénz is van forgalomban. A papírpénz, a mint már emlitém kétféle. Az egyik a fedezett bankjegy, a másik a fedezetlen államjegy. A fedezett bankjegy rendezett valuta viszonyok között teljesen egyenértékű a törvényes fémpénzzel, sőt mivel kényelmesebben kezelhető, még kedveltebb is a fémpénznél. Fedezett bankjegy az oly papírpénz, melyet a kibocsájtó bank — esetleg az állam is — a bemutatónak kívánatra bármikor ráfizetés nélkül fémpénzzel vált be. Ezért az ilyen bankjegyek nem tekintetnek papírpénznek, hanem egyenértékű pénznek a fémpénzzel.

Most pedig mielőtt uj pénzünk ismertetésére, vagy is felolvasásom tulajdonképeni czéljára áttérnék vessünk egy rövid pillantást Magyarország pénztörténetére.

Nemzeti királyaink alatt a király pénzverési joga ugyan meg volt állapítva, de ezen jog gyakorlása körül nagy visszaélések történtek. — Robert Károly volt az első magyar király, aki a pénzlábat megállapította, alatta veretett az első aranypénz. A Hunyadiak korában az országgyűlések megszorították a királyok pénzverési jogát s ennek kiterjedését a papírpénzre nem ismerték el. A valuta az ezüst volt — voltak tallérok és forintok krajezárra felosztva, pl. a tallér 75 kraj- czárral számíttatott. A Mohácsi vész után és a Habsburg ház trónra jutásával Magyarország függetlensége közgazdasági tekintetben megcsonkittatott. habár, papiroson fenmaradt. A pénzverés királyi jog volt s azt a király abszolút alakban gyakorolta. Azóta Magyar- országnak önálló valutája csak fáradalmakban volt. Az önálló magyar pénzt Rákóczy verette s a. egyetlen papírpénzén kibocsátás az 1848—49-iki 1 és 2 forintos államjegyek voltak. Annál többet szenvedett az ország az osztrák valuta alatt.

(Vége köv.)

Kimutatás

azon adományokról, melyek a tanköteles si- ketnémák javára f. é. ápril 1-seje óta befolytak :

Kisteleki Lévay Plenrik küldeménye 71 frt, a zein- plénmegyei alispántól 62 frt 70 kr, az itteni t'egyház- ban Balkay István igazgató úr által eszközölt gyűjtés 51 frt 4 kr, Nagy-Küküllő vármegye alispánjától 38 frt 8 kr, Gömör-Kishont vármegye alispánjától 33 frt 88 kr, Békésmegye alispánjától 32 frt 70 kr, Gsongrád- megye alispánjától 25 frt, a kereskedelmi miniszter segédhivatalától 23 frt, Heves vármegye alispánjától 15 frt 96 kr, a nemzeti muzeum igazgatósága és Horváth Sándor debreczeni postatiszt 13 frt 20 krt, Arad- megye főpénztára 13 irtot, a nagyszombati kát. főgimnázium; továbbá a lévai, magyaróvári és nagykárolyi k. r. gimnáziumok; a temesvári kegyesr. főgimnázium adott 12 frt 75 kr; 10—10 frtokat adtak a nagyváradi premontrei és rosnyói kát. főgimnázium igazgatósága; Vámossy Mihály, gimnáziumi igazgató Bpestről; a debreczeni ev. ref. főgimnázium igazgatósága; továbbá Proebsztl Pál újhartyáni esperes-plebá- nos ; a kis-czelli takarékpénztár, Neuschloss Ödön építkezési vállalkozó; a pápai ev. ref. főgimnázium igazgatósága 8 frt 40 kr; bogaras község elöljárósága 8 frt 10 kr, a debreczeni kegyesr. algimnázium 8 frt; Székesfehér vármegye alispánja 7 frt 7 kr; az eperjesi jogakadémia dékánja 7 frt; 6—6 frtot adtak: a kalo- bsai Jézustársaság Stephaneuma, Krausz Adolf siketn. czipész-segéd Bpestről; 5 - 5 frtot adtak : Dorcsák Imre adótárnok úr, az Emkc főtitkári hivatala, az ipolysági takarékpénztár, a gölniezbányai árvaszék, Atyimovits Péter siketnéma Bpestről, a kőszegi r. kát. gimnázium igazgatósága, Marosi Ferencz úr, a pécsi római kát. főgimnázium; Háromszékmegyc 4 frt 95 kr; Rimaszombat városa 4 frt 90 kr; a miskolezi kir. kát, gim-