Váczi Közlöny, 1893 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1893-05-21 / 21. szám

Nézetünk csak az, hogy egy város igyekezz^ minden irányban fejlődni, a miben természetesen a sok okoskodás helyett többet lendítene egy kis pénz!

A pénz pedig nincs annyira a város, mint a magánosok kasszájában, A városokat az egyesek vállalkozó szelleme emeli, hát ebből kérnénk minél többet!

Pozsonyban, Gráczban folyton uj dolgokat látunk, de azokat legkevésbé sem csinálja a magisztrátus, hanem az üzletemberek befektetik tőkéiket, hogy minél jobban kamatozzanak. Attól aztán pezsdül az élet, czivilizálódik a város és az emberek haszontalan kicsiségekkel nem törődnek. Szóval, minden ember arra van utalva, hogy a maga lábán járjon és hiába várná, hogy valamelyik városatya délben 12 órakor előtte járjon egy villamos lámpással, nehogy az érdemes polgártárs zúgolódjék, hogy nincsen kivilágítás ! (Szerk.)

f Ruth ev. János

aranymisés áldozópap, tiszteletbeli kormánysegéd és érdemesült űjonczmester. — 1809—1893.

Nem volt városunk szülötte, mégis őszinte szeretettel ragaszkodott hozzánk, mert azon hosszú idő alatt, melyet a tanügy szolgálatában körünkben töltött megszerette Vácz városát melynek mint egyik legérdemesebb polgárát tiszteltük az őszhajú, nagy ismeretéi piarista tanárt, ki sok fáradtságot s munkát igénylő tanári pályát becsülettel befejezvén, megérdemelt nyugalmát a mi városunkban akarta élvezni.

Nyitramegyében, Szobotisztban született 1809. decz. 17-én. A szerzetes-öltönyt 1826. okt. 9-én vette föl s 1834-ben lett misés pap. Mint fiatal professzor sok helyen megfordult: Korponán, Beszterczén (Erdélyben), Selmeczen és Bélabányán. A tanárkodás mellett, mint lelkész és plébános-helyettes is működött. 0 volt a később államosított budai gimnázium utolsó igazgatója.

— 1855-ben jött Váczra; a következő két évre a rend tanácsa Beszterczére küldte helyettes plébánosnak, de már 1858-ban ismét Váczon van, mint novicziatusi tanár,

— mig végre a rend kormány bizalma a derék papra 1859-ben az ujoncznövendékek mesterének tisztét bízta. E fontos és nagy munkát igénylő állásának lelkiisme- tes betöltése közben újabb kitüntetés éri: 1866-ban rendi kormánytanácsos lesz, majd 1867-ben kormánysegéd. E közben a legnagyobb pontossággal viseli ma- gizteri tisztét is egész 1875-ig. A már ekkor 66 éves tanár gyengülő erejére hivatkozva leteszi a nehéz ma- gizteri tisztet, de nem vonul egészen vissza, -— hiszen életét a tanításnak szentelte, tehát tovább akar tanítani s csakugyan 1885-ig a novicziátusban a német nyelv és az egyházi ének tanára maradt. Végre a már 79 éves tanár nyugalmat óhajtott s visszavonult a tanítástól, de mindig érezte hiányát s gyakran elmerengett a múlton. Sokszor emlegette, mint járta be tanítványaival s egyedül is, mint szenvedélyes botanikus a Kárpátokat, a Selmecz és Bélabánya körül elterülő hegyeket; mily ifjú erővel haladt föl, most már a szükséges sétát is megtagadó lábaival a magas Paradicsom és Kálvária hegyekre. Ilyenkor leült a harmonium mellé s a költői lelkületű ember, — ki ifjú korában szép vallásos költeményeket is írt, — az egyházi zene remekeinek eljátszása közben emlékezett vissza fáradságos, de önzetlen munkával eltöltött napjaira. Az előtt üres idejét legalább az is betöltötte, hogy néha felmenvén a székesegyház kórusába, mint képzett műkedvelő részt- vett a zenés miséken, segitve néha-néha. De mindinkább súlyosbodó lábbaja a lépcsőkön való járkálástól is visszatartó. így nem maradt más szórakozása, min] hogy otthon, széleskörű ismereteit gyarapítsa s a zenén kivül olvasgatással töltötte egyhangú napjait. Majd szemei is gyengülvén a rend fiatal növendékei

pedig jócskán ment a dolga, mert néha egész batyuval vitték hozzá a munkát.

Nem is mosolygott olyan édesen, csak a nyomorék furulyázott tovább derűre-borura. Most már bejött a szobámba és annyit furulyázott, hogy már szinte meg- sokaltam.

És a mit soha nem tett szent Bozália, most az egyszer megharagudott. Egy este nagy indignácziót kifejező zörgéssel leakasztotta saját magát a szögről.

No no, drága szentem, inkább eltávolítóm Calvinus Jánost, ha már nem tudsz összeférni a nyakas szomszéddal.

Ezt megteendő, éppen le akarom akasztani Calvinus Jánost, midőn a másik még egyszer lekivánkozott. Most már szögestől. Nem volt elég erős az a szög !

A mint az üvegdarabokat eltakarítottam, a képet is felemeltem.

Hát akkor látom, hogy ezres bankjegy fülel a kép háta mögött.

Hm! . . . ha egy szent ilyen gazdag, akkor méltán nézhet le megvetéssel egy másik, garasos szentet. (Éppen öt garasért vettem egy liczitáczión).

Hanem most az én fejembe ütött szeget az az ezres.

Hogy került az oda?!

Az öreg és a fia éppen nem néztek úgy ki mint az emberevők, hanem azért mégis börtönbe kerültek.

Egy kis gyönge orgazdaság sült ki reájuk.

Dejszen, nem fognak meg engem többet szép furu- lyaszóval!

A csalogató rózsának pedig nem hiszek már.

De még azt is gyanús szemmel nézem, aki folto- nadrágot visel. Gerenday Kálmán.

olvastak föl neki egyes franczia, német nyelvű történelmi muuRát s a hírlapokat, mert a fiatal lelkű öreg- tanár miedvégig figyelemmel kisérte a világ dolgait, különösen pedig szeretett egyházának ügyeit s az ebédnél találkozván rendtársaival, az országot érdeklő események józan és higgadt megbirálásában élénk részt- vett társaival, kik szerették a csendes, szerény és békés rendtársat, kinek mindannyian kivétel nélkül tanítványai valónak.

E közben néha-néha elsétált lassan a püspöki kertbe, majd több erőt érezvén lábaiban, a mizerikor- diánusok gyógyszertárába is. Ha a téli idő jött, rövid sétáját a folyosón végezte; majd kijővén fáradt ifjabb tanártársai az iskolából, felkereste őket s el-elbeszélgetett velők, szívesen emlékezvén azon napokra, mikor még ő is taníthatott. Ha pedig beköszöntött a melegebb idő, ismét felkereste üdülő és szórakozási helyeit. De az idei hosszú s gyakran zord téli napok az öreg- tanár kedélyét is lehangolták, ereje lankadt s a társainál tett látogatások is igen megritkultak, sétái rövi- debb- s rövidebbek lettek; majd az ágyhoz szegezte idült lábbaja s most már csők gondos házfőnökének s az ujoncznövelde mestereinek s társainak naponkénti látogatása nyújtottak neki rövid szórakozást. A gyenge, elaggott öreg végre közeledni érezvén végső napjait elkészült a nagy útra s fájdalmai daczára bámulatos türelemmel belső, mély vallásossággal várta utolsó perczét. Ez beköszöntött e hét keddi napján s ő reggeli 9 órakor visszaadta lelkét Teremtőjének 84 éves korában. Társai mély megilletődéssel állottak hűlt tetemei mellett, maguk előtt látva életnélküli szeretett egykori tanárukat. Rögtön értesítették a rend kormányát a szomorú esetről s tudatták vele a temetés napját.

Szerdán délután 4:j2 órakor a társház kapuja alatt volt díszes érczkoporsóban a megboldogult földi maradványa a gyertyákkal körülvett ravatalon, melyre a rend kormánya s hálás tanítványai szép koszorúkat helyeztek. A házfőnökkel s a budapesti társház kiküldött tagjaival együtt várták a ház tagjai Gzettler kanonok urat, ki a temetési szertartást végezte a segédkező papsággal. Majd megérkezett ő nagyméltósága, megyés püspökünk is titkárával s a szertartás kezdetét vette, melynek végezte után nagyméltóságú Püspök urunk is megáldván a drága hamvakat, megindult a temetési menet, élén az elemi fiú- és leányiskolával; közben a gimnázium ifjúsága haladt, mellettük a gyászoló ke - gyesrendi tagok. A temetőben a rövid ima s az ifjúsági énekkar megható dalai után a testet örök nyugalomra helyezték.

A szertartás alatt ott láttuk a főtisztelendő papságot s a papnövendékeket. A városi hatóság tagjai közül: Gajáry Géza polgármestert. Emerich Lajos rendőrkapitányt, dr. Franyó István városi tanácsost. Továbbá Pauer Béla ezredorvost, Helcz Ferencz járásbirót s még néhányak.

A derék, művelt lelkű tanár hosszú 35 ével töltött Vácz városában. Igen ismert alak volt. Mindenki tisztelettel emelte meg kalapját az őszhajú professzor előtt, megtisztelvén benne az ország legmagyarabb, leghazafiasabb tanitórendjének egyik szerény, de széles ismeretkörű tagját, mely a rend fennállása óta oly önzetlenül, fáradságot nem ismerve, rendkívül nehéz, gyakran hála- datlan munkáját minden elismerést nélkülözve lelki- ismeretesen tölt be. Egy czél lebegett szeme előtt: szeretett magyar hazájának, — mert hiszen magyar rend — olyan ifjakat nevelni, kik a netalán ránehezülő súlyos csapások ellen is megvédik hazafiúi lelkesedéssel.

Mi is résztveszünk a derék rend gyászában, melynek tagjai másfél század óta tanítják Váczon az ifjúságot, kiknek néhány tagját jelenleg is van szerencsénk a város kiváló polgárai közé számitanunk.

Gazdászainkhoz és erdészeinkhez.

A czél, melyet a földmivelésügyi miniszter jelez alábbi fölhívásában, hiszszük, hogy minden magyar gazdát lelkesíteni és buzdítani fog arra, hogy a nemzeti kulturális nagy ügy érdekében közreműködjék. Ez az alábbi felhívás tartalmazza azt a mozgató erőt, mely nemzeti érdekeinket minden egyéb politikai demon- strácziónál biztosabban előbbre viszi.

Fölhívás az ország gazdaközönségéhez, erdőbirtokosaihoz és erdészeihez.

A magyar állam megalapításának ezredik évfordulóját készül 1896-ban megünnepelni a nemzet.

Hogy ez ünnep minél méltóbb legyen, elhatározta a törvényhozás, hogy annak egyik részleteként az ország fővárosában országos kiállítás rendeztessék, mely bemutatandja nemzeti kultúránk fejlődését a múltban s állását a jelenben.

Ő cs. és Apostoli királyi Felsége, legkegyelmesebb Urunk és Királyunk, ezen országos kiállítás védnökségét legkegyelmesebben elfogadni méltóztatott.

A kereskedelemügyi miniszter úr, kire az 1892. évi Il-ik törv.-czikk e kiállításnak az illetékes miniszterek és egyéb szakkörök közreműködésével leendő rendezését reá ruházta, annak érdekében lelkes hangú felhívást intézett a nagy közönséghez, felszólítván az ország minden egyes polgárát, hogy e feladatában a kormányt lelkesedéssel támogassa, s járuljon hozzá a nagy nemzeti mű sikeréhez. E felhívás kapcsán most én, mint a kormány, az ország mezőgazdasági ügyeinek vezetésére hivatott tagja, kire egyszersmind a létrejött megállapodások értelmében az 1896-ki országos kiállítás VI. és VII. mezőgazdasági és erdészeti csoportjainak rendezése bízatott, ezen minőségemben fordulok hazánk mezőgazdáihoz, erdőbirtokosaihoz és erdészeihez azon kérelemmel, hogy engem ezen feladatom megoldásában hazafias buzgalommal, szakértelmükkel lelkesen támogassanak, s járuljanak közre, hogy a kiállításon hazánknak, mint első sorban agrikultur államnak, mezőgazdasága és erdészete nagy fontosságukhoz méltóan legyenek bemutatva.

A magyar mezőgazdáknak és erdészeknek meg

keli mutatmok, hogy az általuk birt föld nem parlag,

hogy daczára azon aránylag rövid időnek, mióta a haladás ösvényén járnak, serényen dolgoztak és felküz- dötték magukat oda, a hol bátran kiállliatják az összehasonlítást Nyugot-Európa gazdáival. Meg kell mutatnunk. mit tudunk, be kell mutatnunk, mink van, s ez által felismerhetővé tenni azon erőt, melv mezőgazdaságunkban és erdészetünkben rejlik, mely kulturális missiónk teljesítésére bennünket első sorban képesít, mely állami életünk legfontosabb alapját képezi.

Ha mezőgazdáink, erdőbirtokosaink és erdészeink áthatva ennek tudatától körültem csoportosulnak, teljes buzgalommal és odaadással vesznek részt a kiállítás munkálataiban, biztos a siker; s a nagy mű minden egyes munkatársa részesévé lesz azon felemelő tudatnak, hogy ő is tényezője ezen üdvös eredménynek, mely továbbhaladhatásunknak egyik útmutatója és nyugodtan elmondhatja, hogy híven teljesítette hazafiul kötelességét.

A jelen a határ a múlt és jövő között, az évezredes ünnep határa leend a múltnak, de egyúttal a jövő kezdete.

Mutassa be tehát a kiállítás is a múlt hű képét, legyen tükre a jelen életerős munkásságának s tanúságot szolgáltató útmutató a jövőben haladásra.

Egyesek, testületek, szövetkezetek és a törvényhatóságok mindannyian közremunkállak mezőgazdasági haladásunkon, de mindmegannyian elszórtan, elkülönítve cselekedtek. Reményiem, hogy a nagy mű sikerének biztosítása végett végre egyesülni fogunk s ez alkalom szorosabban füzend bennünket egymáshoz. Hiszem, hogy a közélet minden érdekelt tényezője együttesen és fokozott mérvben fog a nagy czél érdekében munkálkodni : — összegyűjtik mindazt, a mi mezőgazdaságunk és erdészetünk múltjának megismerésére fontos, valamint mind azt, ami azoknak jeles szellemi és anyagi megizmosodását feltüntetni képes.

Budapest, 1893. ápril.

Gróf Bethlen András,

földmivelésügyi m. kir. miniszter.

Városi és vidéki hírek.

= Váczi járás czigányai a múlt században.

Ezzel a nagyérdekű közleménynyel szerencsélteti lapunk jövő számát Hermann Antal dr. a kiváló ethnografus és tudós. Ezen számból egy példány a fenti szerző kívánságára Ő csász. és kir. fenségének József főher- czegnek fog megküldetni.

— A megyés püspök. Schuster Konstantin ő nmltga e héten a főrendiház ülésein részt vett és mint a delegáczió tagja a delegácziók megtartásakor hosz- szabb időt fog tölteni Bécsben.

= Bérmauton. Jung János felszentelt püspök június hó 3-án körútra indul a déli vidékre bérmálás czéljából. Az út hosszabb ideig fog tartani és legelőször Tápió-Szt.-Mártonon fogja a bérmálás szentségét kiosztani.

= Schuster Konstantin váczi megyés püspök a delegáczióba rendes tagul beválasztatolt.

= Bérmálás. Ma délelőtt történik a székesegyházban a bérmálás szentségének kiszolgáltatása. Az ünnepélyes isteni tisztelet 9 órákor veszi kezdetét, s a bérmálást egyházi beszéd előzi meg. Értesülésünk szerint az ezen alkalommal megbérmálandók száma meghaladja a 300-at. A bérmálást a megyés püspök ő exciája és méltóságos Jung János újonnan fölszentelt püspök végezik.

= Szabad szó. A modern nyomdászati technika egyik legnagyobb vívmányát veszi igénybe az a képes politikai napilap, mely „Szabad Szó“ czim alatt f. hó 21-én, pünkösd napján indul meg a fővárosban. A Hevesi József ismert nevű iró szerkesztése mellett megjelenő újság valóságos unikuma lesz a világsajtónak, a mennyiben naponkint művészi kivitelű színes képet fog adni, melynek kivitelére jelenleg egyedül a „Kosmos“ részvénytársaság öt szint nyomó körforgógépe képes. A „Szabad Szó“ ebben a tekintetben páratlanul fog állani az egész világ sajtójában, amennyiben ez lesz az egyetlen napilap, mely naponként közöl többszínű illusztrácziót. Az uj lap prospektusait már városszerte szétosztották s érdeklődéssel várjuk az első szám megjelenését. Még csak azt jegyezzük meg, hogy a „Szabad SzóLl, mely minden irányban független politikai napilap, legolcsóbb napilap lesz, amennyiben előfizetési ára egész évre 12 frt, fél évre 6 frt, negyedévre 3 frt.

= Reitter udvari kocsigyáros újabb kinevezése. Reitter István udv. kocsigyáros felé újból fordult a magyar kereskedelmi miniszter úr figyelme. Ezúttal ugyanis a II. főcsoport V. csoportbizottsági tagjává nevezte ki és ezt az újabban kitüntető kinevezést meg is küldte Reitternek. Egyúttal arra is utalunk itt, hogy a milleniumi kiállítás bizottságában nincsenek, mint némelyek tévesen gondolják albizottságé vagy alcsoport bizottsági tagok, hanem csak is csoportbizoltsági tagok, valamint nincsenek főcsoport bizottsági tagok sem. A milleniumi kiállítás fel lett ugyan osztva két főcsoportra, de csak annyiból, hogy az egyikben történelmi vonatkozású tárgyak mutattatnak be, mig a másikban a jelenkori dolgok versenyeznek és miután a jelenkori produktumok közé mindenféle iparágakba és egyéb művelésekbe vágó dolgok tartoznak, felosztattak ezen főcsoportok csoportokba. Kél ilyen szakcsoport bizottságának tagja most már Reitter István, kinek ez a kettős kitüntetése mindenesetre új bizonyítéka e derék nagyiparos iránt már is gyakran nyilvánult elismerésnek.

= Váczi piaristák a honvédszobor leleplezésénél. Mint értesülünk, a váczi gimnázium tanári kara két tagja által fogja magát képviseltetni a budai honvédszobor leleplezésénél.

= Kinevezés. A kereskedelemügyi rn. kir. miniszter Fortunen Elek és Wessely Ágostont a helybeli kir. posta és Lávirdahivatalnál beosztott posta és távírda segédtiszteket, posta és távirdatisztekké nevezte ki.