Váczi Közlöny, 1893 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1893-05-14 / 20. szám
ismét arra a bizonyos árnyra látszik mutatni, melyről azt akarják velünk elhitetni, hogy az embert megóvja a napszurástól. Nem a politikai czélról, nem az állam intenczióiról akarunk szólani, hanem arról az árnyról, mely nem a politikában, hanem mindennapi utainkon kisér minket. Arról a félrevezetett közvéleményről, mely reczepcziót követel másoknak és a katholiczizmust oda akarná taszítani, a hol eddig azok sem voltak, a kik reczepczió után esengenek: mert jogot és szabadságot élveztek mindenféleképen, de azt szeretnék, ha a katholiczizmus minden jogot és szabadságot elvesztene és minden méltóságán alul alacsonyittatnék le. Nem a politikára, hanem bizonyos individuálitások közvélemény- csinálására akarunk ujjal mutatni, kik a magyarok ősi keresztényhitét mindenképen degradálni szeretnék és szinte megvárnák, hogy az ember piruljon el, ha kénytelen magát.katholi- kusnak vallani. Igaz, a katholikusok ezt maguk okozták az ő nemhánomságukkal, mikor ennek a hangulatnak a szerénytelen túlkiabálását eltűrték, mikor csaknem elhitték, hogy az ósdiság szekerére való a katholiczizmus, melynek dicső korunk zsibvásárén és az öt krajczáros liberális bazárban sehogy sincs helye. Uraim, egy kis reczepcziót mi is kérünk! És higyjék el, aggodalom nélkül megadhatják, mert a katholiczizmus soha semmiféle polgárosodásnak, haladásnak, szabadságnak útját nem állotta. Hogy többet ne mondjak: ott van kérem, Francziaország; kell-e nálánál czivilizáí- tabb, liberálisabb, szabadabb nemzet ? pedig sohasem követelték tőlük, hogy szégyeljék magukat, mert katholikusok. A nagy franczia forradalom egy pillanatra ugyan el akarta törülni a hitet, de ősi hitét a büszke franczia nemzet csakhamar visszakövetelte. Azért engedjék meg tisztelt uraim, hogy mi is első államalkotó királyunk szent hitét büszkén magunkénak valljuk és ne vegyék rossz néven, hogy az önök által felénk tolt szellem árnyára világosságot vetünk azon őszinte vallomásunkkal, hogy nem látjuk szükségét a haladás, a szabadság és a nemzet jövője érdekében a legliberálisabb alapon sem, hogy kevésbé katholikusok legyünk, mint őseink, kik évszázados har- czaikban a nemzetnek dicsőséget, becsületet és szabadságot szereztek. Eddig is voltunk magyarok és ezentúl is azok leszünk, mert a katholiczizmus még senkitől sem követelte, hogy hazájához hűtlen vagy a szabadságnak árulója legyen! Bizonyságunk a történelem. De a kik rólunk az ellenkezőt akarnák terjeszteni, azok tettéről az alapos bizonyítékok még teljesen hiányzanak! . . . De valamint a szabadság igen tág fogalom, úgy viszont a liberalizmusnak is vannak igen nagy határai. Mi mindenesetre mind a kettőből csak annyit kérünk, a mennyit a becsület megbir, vagyis megenged, mert hol a becsület kivesz, ott az erkölcsök megbénultak, az erkölcstelenségnek pedig a következménye a végpusztulás. Ha a katholiczizmus erényeiben vagy erkölcseiben gyenge volna, akkor Magyarország nem élt volna meg ezer esztendőt! De igy pirulás nélkül tekinthetünk a múltba és »bizalmunkkal az ősi erényben* a jövőbe ! És valamint a franczia forradalom vallás- talansága csakhamar véget ért, kell, hogy a mi liberális frakczióink oda kerüljenek, a hová illenek: a sutba. — Az államalkotó király vallása ne legyen szégyenünk, hanem büsz- I keségünk ! A püspök-szentelés. Áldozó-csütörtökön örörnünnepe volt Budapest fő- és székvárosának, de örömünnepe volt Vácz városának is. E napon szentelte fel ugyanis Vaszary Kolos bíboros berczegprimás Gscllca Nándor esztergomi kanonokot és érseki helynököt első budapesti püspökké, nemkülönben Jung János váczi őrkanonokot s apátot, városunk szülöttét, dr. Schuster Konstantin megyés főpásztorunk segédpüspökévé, ki mint ilyen „rosaliai püspök“ czirnet nyert. A magasztos ünnepély a belvárosi plébániai templomban folyt le, mely ez alkalommal lobogókkal és szőnyegekkel volt felékesitve. A bíboros főpapot a papság a templom ajtajánál várta, ki pont 9 órakor érkezett meg dr. Gsernoch János oldalkanonok kíséretében. A szertartásnál a prímásnak dr. báró Hornig Károly veszprémi és Desscwffy Sándor Csanádi püspökök segédkeztek mint konkonszekrálók. Ezeken kívül segédkeztek még dr. Gzibulka Nándor esztergomi kanonok, Bogisich Mihály prépost-plébános, dr. Czettler Antal váczi prépost-kanonok és a budapesti papság számos tagja. Jung püspöknek a szertartás alatt Balás Lajos titkár és dr. Baksay Károly szentszéki jegyző segédkeztek. Ő eminencziája a menyezet alatt feloltvén magára a miseruhákat, a főoltár előtt leült, s vele szemben a szentély közepén foglaltak helyet a felszentelendő püspökök, valamint a két konkonszekráló püspök is. A pápai bullákat dr. Gsernoch felolvasván, a felszentelendő püspökök a bibornok kezeibe letették az esküt, ki ezután több kérdést intézett hozzájok, melyekre ők „volo“ (akarom) és „credo“ (hiszem) válaszaikkal bizonyságot tettek az egyház iránti hűségökről. Majd a mise vette kezdetét, melyet a ■ felszentelendő püspökök a szentélyben felállított külön oltároknál mondottak egész a felajánlásig, a midőn következett a tulajdonképeni felszentelés. Előzőleg arezra borultak, mialatt a mindenszentek litániáját imádkozták el fölöttük, ezután a prímás a felszentelendők vállaira tette az evangeliumos könyvet; a püspök társakkal együtt a kézrátétel, továbbá a fejnek és kezeknek szentolajjal való megkenése által a püspöki hatalom részeseivé tette őket. Felajánláskor egy gyönyörű, az ősrégi kereszténységre emlékeztető szertartás ment végbe, t. i. az „obla- tum“-oknak átadása. A felszentelendők két-két gyertyát, továbbá aranyozott és ezüstözött kenyeret és borral telt hordócskát adtak át a pontifikansnak. Áldozáskor a bibornok a sz. ostyát és a sz. vért meg- osztá az uj püspökökkel. A mise végén felékesité őket a püspöki jelvényekkel, kik a „Te Deum laudamus“ eléneklése alatt végig mentek a templomon s áldást osztottak a hívekre. Mindkettő a szentélyből a templom hajójába lépve először gróf Csáky Albin vallás- és köz- oktatásügyi miniszter előtt megállóit, meghajolt s áldást adott reá, a főváros képviselői előtt szintén, s csak azután haladt végig a templomon. A szertartás végén az uj püspökök a bibornok előtt háromszor térdet hajtva az „Ad multos annos“ szavakat énekelték, kívánva, hogy őt az Isten sokáig tartsa meg, mire tőle testvéri csókot kaptak. Ezután a hcrczegprimás felöltvén biborpalástját, a papság által a templom ajtajáig kisértetett. A templomban jelenvolt hívek a szentélybe visszatért uj püspökökhöz siettek őket kézcsókkal üdvözlendők. A püspök-szentelésre az esztergomi, váczi, pozsonyi és nagyszombati káptalan küldöttek képviselőket. A váczi káptalan részéről ott voltak dr. Czettler Antal, Villásy István, Újhelyi István és dr. Miltényi Gyula kanonokok. Az egyházmegyei papság köréből megjelentek Illek Vincze újpesti, Tragor Antal sződi, Korpás Pál szegvári plébánosok és dr. Varázséji Béla újpesti hitoktató. Ott volt továbbá Vácz város küldöttsége, melynek tagjai voltak: Gajáry Géza, polgármester, Emerich Lajos, r. kapitány, Korpás Márton, dr. Franyó István, tanácsnokok, dr. Zechmeister János, főjegyző, dr. Gsányi János, takarékpénztári igazgató, dr. Hörl Péter, városi főorvos, továbbá Ursziny Arnold, Pieitter István, Péts Sándor, Nikitits Sándor, Reiser Henrik, Lencsó Sándor, Olaj Ferencz, Kresák József, Friedrich Alajos, Schmidt Ferencz, Almássy János, Uhlig Ede, Báján János, Prokop Károly, Borossy Ferencz, Udvardy János, ifj. Zsidek Ignácz, Klapathi János, Fajcsik Mihály, Kátay Ferencz, Csepreghi Mihály, városi képviselők, továbbá Udvardy Kálmán ügyvéd és Plédéi Ferencz lapunk szerkesztője. A templomi ünnepély végeztével városunk küldöttsége az „Angol királynőkhöz czimzett szállodába ment, hol az uj püspöknél, valamint megyés püspökünknél tisztelgett. Adóemelések. A váczi kir. adóhivatal területén működő adókivetőbizottság tegnap kezdette meg a vácziak III. osztályú kereseti adójának kirovását. Midőn e sorokat írjuk, a bizottság munkálatának — mely előreláthatólag több napra fog terjedni — legkezdetén van s igy mi sem vagyunk még abban a helyzetben, hogy eljárásáról Ítéletet mondhatnánk. Láttuk azonban az adókivetési előirányzatot, mely félreis- merhetlenül jelzi a pénzügyi hatóság állásfoglalását s ez komoly aggodalommal tölt el bennünket; mert az előirányzat a múlt 3 évi adóhoz képest 30 — 50% emeléseket tartalmaz! Ámulattal kérdjük: mire van ez az óriási adóemelés alapítva ? A III. osztályú kereseti adót, melynek kirovása az adókivető bizottság hatásköréhez tartozik, tudvalevőleg a fix-fizetéssel nem biró honoratiorok (ügyvédek, orvosok, mérnökök), továbbá a kereskedők és iparosok fizetik. S váljon oly sokat javult-e a váczi polgárság ezen elemeinek keresete az utóbbi három év alatt, hogy most 30—40 sőt 50°j0 adóemeléssel elő- állani lehessen? De egyátalán javultak-e a lefolyt 3 év alatt városunkban a kereseti viszonyok? Fájdalom, javulás helyett minden téren tetemes hanyatlást kell tapasztalnunk ! Azokat a súlyos veszteségeket, melyeket szőlős gazdáink és földbirtokosaink az utóbbi évek alatt a különféle szőlőbetegségek, kedvezőtlen időjárás s a gabonaárak nagymérvű esése folytán szenvedtek, megérezte városunk ipara és kereskedelme is. A földmi- vclő népség szegényedése és elz ül lése az iparra és kereskedésre is bénitólag hatott. Hiszen honnan látott volna pénzt az iparos és kereskedő, mikor a földmi- velő lakosságnak, mely az ő czikkeik fogyasztóinak zömét képezi, nélkülöznie kellett? A nép általános szegényedésén felül még egy másik tényezővel is kellett számolni a kézrnű-iparnak: a gyárak versenyével. A gyárak több iparágat egészen kivettek már a kézművesek kezéből, számos iparágnál pedig olyan hatalmas konkurrencziát csinálnak a kis iparosoknak, hogy azok a legreménytelenebb küzdelmet folytatják megtámadott exisztencziájukért. Ezt a konkurrencziát a fővároshoz való közelségünk s a vasúti vitelbérek alacsony volta (a zóna) még súlyosabbá teszi iparosainkra nézve, kiknek most kettőzött szorgalomra, éberségre és kitartásra van szükségük, hogy mindennapi kenyerüket megkeressék ! Hasonló nehéz viszonyok között látjuk küzdeni kereskedőinket is, kikre súlyosabb idők soha nem jártak, mint mai napság. Vácz ma már nem olyan jelentékeny beszerzési forrása a vidéknek, mint évekkel ezelőtt. Az ulóbbi években épült vasúti szárnyvonalak a forgalmat elterelték innen s a zóna óta a váczi ember is sok czikket vesz a fővárosban, amit eddig itthon szerzett be. Némely kereskedelmi üzletágnál pedig az általános okokon felül még specziális okok is közrehatottak a forgalom csökkentésére. így pl. a csizmadia-ipar hanyatlása s a csizmadia iparosok elszegényedése a bőrkereskedés hanyatlását vonta maga után. Borkereskedőink üzleti forgalma évről-évre kisebb; évről-évre nagyobb koczkázattal dolgoznak s több-több követelésük megy veszendőbe; mert a csizmadiák nagy része ma már nem készpénzen, hanem hitelbe vásáról és sok közülök önhibája nélkül örökre adós marad. Óriási károkat szenvedtek az elmúlt években a gabona és liszt-kereskedők is. Drágán összevásárolt gabonáikat a váratlanul beállott árhanyatlás folytán csak nagy veszteséggel adhatták el s a magas áron beszerzett őrleményeket jóval a beszerzési áron alul voltak kénytelenek eladni. Egészségtelen és természetellenes konkurrencziát csinált nekik a helybeli gőzmalom részvénytársaság is, mely minden eszközt megkisérlett károsításukra. Gsak példaképen említettünk fel egy-két üzletágat. Az idők súlyát azonban iparunk és kereskedelmünk minden ága érezte. De megérezte a közvetlen termelő lakosság szegénységét a honoratior-elem is, melynek keresete a lefolyt 3 év alatt szintén nem javult semmit! Súlyos megpróbáltatást élő s a mindennapi kenyérért aggódó iparos- és kereskedő-osztályunk feje fölött most — annyi gond mellett — sötét felhőként lebeg az adóemelés réme is ! Soha igaztalanabbal és méltatlanabbul nem sújthatnák lakosságunkat adóemeléssel, mint mostani viszonyai között. Hiszen — mint láttuk — az utóbbi 3 év alatt nemcsak hogy nem javultak ; sőt inkább jelentékenyen rosszabbidtak a kereseti viszonyok s igy nem csak hogy alapja nincs az adóemelésnek ; ellenkezőleg a kereset csökkenésével arányos adó-leszállitást követelhetünk. Az adókivető bizottság tagjai, kiknek lelkiismereti kötelességük polgártársaik jogos érdekét s a tiszta igazságot szem előtt tartani s kik előtt nem lehetnek ismeretlenek a most ecsetelt viszonyok, ne helyezkedjenek tehát a kincstári érdekek rideg és exclusiv álláspontjára; hanem éljenek döntő szavukkal nehéz megélhetési viszonyok közt küzdő polgártársaik javára s hiúsítsanak meg minden adóemelést; mert az kiáltó igaztalanság a mi súlyos viszonyaink között s létérdekében támadja meg iparos és kereskedő lakosságunkat! (d(l.) Közgyűlés. Jung János kanonok úrnak püspökké szenteltetése alkalmából városi képviselőtestületünk is sietett tiszteletének adóját leróni. F. hó 10-én délelőtt 10 órakor rendkívüli közgyűlést tartott, mely alkalommal nagy lelkesedéssel fogadta az elnöklő polgármester azon előterjesztését, hogy Jung János ő méltósága városi képviselő- s városunk szülöttjének püspökké szenteltetése alkalmából a városi képviselőtestület meneszszen egy 36 tagú bizottságot a Budapesten f. hó 11-én tartandó püspök- szentelési ünnepélyre és intézzen üdvözlő feliratot az uj püspökhöz. A képviselőtestület ezen előterjesztést egyhangúlag elfogadta és a küldöttség vezetésére és az ünnepi szónoklat megtartására a polgármestert felkérte. Ezután rátért a tárgysorozat többi tárgyaira, u. m. az adókivető bizottság mellé a városi képviselőtestület részéről 2 rendes és 2 pót bizalmi tag választására és az árvatári tartalékalapból való utalványozások mikénti eszközlése tárgyában kelt belügyminiszteri rendeletre. Az adókivető bizottság mellé rendes tagoknak Reiser Henrik és Schmidt Ferencz, pót bizalmi tagoknak pedig Lencsó Sándor és Haffner Ferencz városi képviselőket választotta meg. Az árvatári tartalék- alapot érdeklő miniszteri rendeletet tudomásul vette. Ezzel a rendkívüli közgyűlés tárgysorozata kimerítve lett volna, de a polgármester a képviselőtestület beleegyezésével még egy tárgyat vett fel a tárgysorozatba. Ez Degré Alajosnak, a budai honvédemlék leleplezési ünnepély rendezésére kiküldött végrehajtó bizottság elnökének, a városh*e intézett következő felhívása volt: „ Tekintetes Tanács! A budai lionvédszobor leleplezése f. évi május hó 21-ik napjának délelőtti II órájára tűzetett ki. A Budavár ostrománál és a szabadság védelmében dicső hallát szenvedett névtelen hősök iránti kegyelet óhajtandóvá teszi, hogy az emléküknek szentelt szobor leleplezésénél az egész magyar nemzet képviselve legyen. Van szerencsém ezennel felkérni a t. városi tanácsot, hogy ezen remek ünnepen küldöttségileg megjelenni és ez által az ünnepély fényét emelni szíveskedjék stb.“ A képviselőtestület elhatározta a budai honvéd- szobor leleplezési ünnepélyen a polgármester vezetése alatt egy három tagú bizottság által képviselteti magát, a melyhez bárki is hozzá csatlakozhatik. A küldöttség a honvédemlékre koszorút is helyez, melynek szallag- feliratát a városi tanács fogja megállapítani.
