Váczi Közlöny, 1893 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1893-04-30 / 18. szám

XV. évfolyam.

1% szám.

HELYI ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ

HETILAP.

Vácz, 1893. április

II

FIjOFIZIüTFKB .4 8? & : negyed évre I fii £»0 ki'.

Egyes szám ára: lO kr.

Kapható : KISS ERNYE1 ANTÓNIÁNÁL Kossulli-tér (Gyürky ház.) 91<‘gjelenik minden vasárnap.

Szerkesztőség : Káptalan-utcza 20. sz. alatt,

(hová a lap szellemi részéi illető közlemények küldendők).

Kiadóhivatal: Gasparik-utcza 12. sz. alatt,

(hová az előfizetési pénzek, hirdetések, reklamácziók küldendők).

llIItDETÍ^EK:

jutányosán eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesittetnek.

Nyíl t-É, ér: sora.........................................................30 kr

Bélyegilleték minden beiktatásnál 30 kr.

Felgyújtott varosok.

Szép hazánk földjén egy egész éven át nem volt annyi tűzeset, mint az elmúlt két hétben. Nem elhagyott, nyomorult falvak égtek le, hanem a szellemi és vagyoni jólétnek örvendő népes városok lettek üszkös romokká. Bártfa, Kalocsa, Jászladány, Alsó-Kubin, Veszprém, Kanizsa . . . egymás után gyultak ki s itt negyven, ott ötven, amott száz ház lelt a féktelen elem martaléka és száz meg száz jómódú polgár földönfutó, koldussá.

A tűzesetek ijesztő nugy száma, mérve és sűrű, majdnem törvényszerű egymásutánja, szinte kényszeríti a gondolkozó elmét, hogy a városok égésének okait fürkészsze.

Talán a megrögzött gyújtogatok áldatlan keze, talán az évszakkal járó szokatlan időjárás, vagy talán a polgárok érdekeit védni és azok felett felügyelni hivatott hatóságok vétkes gondatlansága játszott erre közre, hogy annyi boldog családi fészek helyét most csak üszkös romok mutatják.

Több mint, valószinű, hogy ezek mind tényezők voltak és ezek sajátszerű összejátszása ütötte nemzetgazdaságunkon azt a nagy sebet, melyet talán évtizedek szorgalma sem lesz képes behegeszteni.

Midőn ezen szerencsétlen városok romokban hevernek nem cselekszünk feleslegest, ha rámutatunk azon okokra, melyek rettenetes sorsuk tényezői voltak, melyek náluk is fennállónak és hasonló veszélylyel fenyegetnek.

Eltekintve attól, hogy néhány városnál az el fásult keblű gyújtogatok áldatlan kezének működését konstatálták, mégis a tűzveszélyek főoka a rendezetlen építkezési viszonyokban és tűzoltó intézmény hiányaiban keresendő.

Sem törvény, sem miniszteri rendelet nem létezik, a mely körülirná, kogy miképen szabad, vagy kell Magyarországban házakat épiteni. Innen van az, hogy falvainkban és városainkban olyan botrányos építkezési viszonyok uralkodnak.

E tekintetben Vácz sem képez kivételt!

Nem is kell a leégett városok romjaihoz mennünk, hogy azok megkormosodolt, csonka falai és üszkös gerendáin csodáljuk a magyar gondatlanság szülte építkezési modort. Megtaláljuk ezt saját városunk szivében is. Van minálunk is elég szűk, girbe-görbe utcza, sikátorszerű szűk, fantasztikusan beépiteft udvar; ház három tetővel, minden képzeletet felülmúló összeköttetésű fedélszékkel és a jó Isten tudja még miféle furcsaságokkal. Persze, ezek gondosan leplezett titkok. Az öreg, poros háztetők hűségesen fedezgetik gazdáik bűneit. Csak akkor látunk belőlük valamit, ha nagy ritkán megbontják a tetőt, vagy tűzesetek alkalmával a tűzoltó balták nyitnak rést a korhadt gerendák között. Ekkor borzalommal nézzük, hogy mit is takargatott az öreg telő !

Ilyen állapotok voltak a leégett városokban is! Az ő rettenetes sorsuk sorsuk szolgáljon intő például a polgárok vagyoni érdekeit védelmezni hivatott hatóságoknak az építkezési rendészet lelkiismeretesebb gyakorlása körül!

Ha a törvényhozás, ha a kormány nem intézkedik az építkezéseket szabályozó förvények- és rendeletekről: létesítsenek a megyék és városok czélszerű építkezési szabályrendeleteket. Még igen kevés azon törvényhatóságok és r. t. városok száma, a melyek ilyen szabályrendelettel bírnak. Megyénk és városunk szintén nem tartoznak e boldogok közé.

Igaz ugyan, hogy városunkban minden építkezéshez tanácsi engedély szükséges, melyet a

városi tanács csakis akkor ad ki, ha a tervbe vett épület a közegészség, közbiztonság és város rendezés szempontjainak megfelel. De ha az engedélyt nyert az épitkezés feltételeit be nem tartja, hatóságunk építkezési szabályrendelet hiányában, rendeletének nem képes érvényt szerezni.

Ha a kihágást elkövető a reá kiszabott büntetésbe belenyugszik, jó; de ha megfelebbezi, a felettes hatóság jogalap hiányában a városi ta- nács határozatát megsemmisíti!

Természetes, hogy ilyen rendészeti viszonyok között mindenki úgy építtethet, a hogy neki tetszik. Hogy az építkezési ügyünk ilyen szabályozatlansága előbb utóbb Bártfa, Kalocsa és Jászladány sorsára juttat, magától értetődik.

Sokkal rendezettebb, következésképen jobb és az országos tűzoltó intézményünk. Czélszerű, a legapróbb részletekig kiterjeszkedő kormány- rendelet intézkedik a tűzoltó egyesületek létesítése, felszerelése, képzése stb. iránt. S habár lassan, de következetes folytonossággal keletkeznek és szervezkednek országszerte a tűzoltó egyesületek. Hogy a leégett városok e tekintetben és elmaradottak voltak, lehetséges. Szerencsétlen sorsuk majd eszélyesebbekké teszi őket! Mi nem panaszkodhatunk tűzoltó intézményünkre. Már évtizedek előtt szervezkedtek polgáraink a veszélyes elem ellen s ma már egy szép számú, a helyi viszonyoknak megfelelően felszerelt, kitünően képzett önkéntes tűzoltó egylettel dicsekedhetünk. De mi a tűzoltóink személyes tulajdonaikban található biztosítékon kívül, javaink megvédésére más biztosítékot is szeretnénk. Legyenek tűzoltóink a város oly pontján elhelyezve, hogy az őrködést jobban teljesíthessék és veszély esetén a lehető leggyorsabban akczióba léphessenek.

A „Yáczi Közlöny“ tárczája.

Az ünnepeltnek.

Ifjú vagy még, rajta, vigadj !

Teljék benne örömöd.

Irigyelt légy bűbájaddal Lányok, asszonyok között.

Hadd gyönyörködjék te benned,

A ki tudja: mi a szép.

Hadd csodálják fürtid éjét És szemed tekintetét.

A mi bájt adott az Isten Mindnyájunknak adta azt,

Mint a fényes, mint az édes Virághullajtó tavaszt !

Tündökölj ! Ezért születtél,

Ez a czélod, életed;

Árny soha el ne borítsa Virágid közt léptidet.

S a míg kegygyei nézesz másra S mosolyt látok ajkadon :

Mindig lesz számodra bókom S dicsérő dal lantomon.

Mert hát... ki kell sülni végre,

Szép vagy, akár a — húgod !

Már pedig... óh, tudd meg lányka:

Hugódért majd meghalok !

(Pozsony).

Prém József.

Tévesztett élet.

Miért szeretsz, miért remélsz, Hu egy sugár sem int feléd,

Ha egy csillag sem biztat már S eged borúja oly setét V

Ha annyi szép virág között, Mely most lavaszszal úgy fakad,

Élted világa liervadás S halálnak szánva vagy magad.

Ne várj — számodra semmi sincs — Csaták golyója megkímélt S most foszlányokra éltedet Egy tévedés hogy’ tépi szét! . ..

— A vén tölgyek koronáját A szél zúgása járja át,

E halk szó mintha mondaná • Tűrd küzdve az élet baját! Pozsony, 1893. ápril 125.

Redei F.

Utóhan gok.

Április 8-án gyászba kellett volna borulnia az egész országnak, mert harminczhárom évvel ezelőtt ezen a napon hunyta le szemét' a legnagyobb magyar. Husvét vasárnapja volt, midőn elterjedt a hir, hogy Széchenyi a döblingi tébolydában öngyilkos lett. Kesergett a haza derék fia elvesztén; a hírlapok, a közérzület orgánumai, siró hangon mondtak istenhozzádot; a templomok harangjai komoran és ünnepélyesen kongtak, gyűjtötték a híveket az Úr házába: bimm bamm, bimm bumm Széchenyiért imádkozzunk. 1893. április 8-án hallgatott mindez. Hallgatott a fővárosi sajtó, hallgattak a harangok, hallgatott kevés kivétellel mindenki. Közönyösség volt-e ez, vagy feledékenység ? Az előbbit ne tételezzük fel, az utóbbit bocsájtsuk megremélve, hogy ezen mulasztás újra nem születik; remélve, hogy jövőre a fővárosi sajtó is ismerni fogja kötelességét és felújítja az ország szivében Széchenyi emlékét, ki a hazáért élt, a hazáért tébolyodott meg és lett öngyikossá.

Gróf Széchenyi István 1791. szeptember 21-én született Bécsben. Nem szándékom életrajzot Írni, hisz nem tudok képzelni művelt magyart, ki Széchenyi életét nem ismerné; csak azon eseményeket akarom röviden érinteni, melyek között a lángeszű gróf az öngyilkosság felé vezető úton előbbre és előbbre haladt, mig 1860. április 8-án agyát szétvettette.

Az első magyar minisztérium élete nagyon izgalmas volt. Az ország határain kívül forradalmak; az országban a nemzetiségek a magyar ellen fegyverben; magában a minisztérium keblében elvek harcza, mely ellentétes elvek kiélesitve csak azért nem robbantották szét a magyar kormányt, mert tagjai tudták, hogy visszavonulásukkal még nagyobb veszélybe döntik a hazát. Ezért némultak el sok fontos kérdésben a többi miniszterek* maga Széchenyi is és csak Kossuth beszélt.

Az utolsó időkben gyakran összejöttek a kormány tagjai Kossuth lakásán, tanácskoztak és Kossuth akarata szerint határoztak. Kossuth volt a helyzet ura, Batthyány, Eötvös, Szemere, Széchenyi stb. csak mindmegannyi visszhang. Széchenyi keblében dúlt a fájdalom, mert szeretett hazáját lejtőn látta, melynek lábánál tátongó örvény ásitozik és elnyeléssel fenyeget s ő nem kiálthatott. A „Széchenyi“ név már nem lelkesített; „éljen Kossuth“ ez volt a jelszó.

„Ugy-e én jó fiú vagyok, mindenbe beleegyezem?!“ szólt egy alkalommal Kossuthoz és gúnyolta ki önmagát fájdalmában. De ezután már nem sok ideig tarthatta bilincsekben az ész erejével a szív kínjait; egy végzetes pillanatban széttört a láncz, a fájó érzések kiömlöttek és Széchenyi színéből kikelve, kezeit tördelve, könyek között kiáltott fel: „Én a csillagokból olvasok. Vér és vér mindenütt! A testvér a testvért, a népfaj a népfajt fogja mészárolni engesztelhetetlenül és őrülten. Keresztet rajzolnak vérből a házakra, melyeket le kell égetni. Pest oda van. Száguldó csapatok dúlnak szét mindent, a mit épiténk. Ali! az én füstbe ment életem! Az ég boltozatán lángbetűkkel vonul végig Kossuth neve — flagellum Dei!“ E jóslat alapjában teljesült s a próféta megőrült.

Széchenyi derék orvosa: Balogh Pál már régóta észrevette a nagy hazafin az irtózatos szív fájdalmak jeleit; összeolvasta arczán a rémképek között töltött álmatlan éjszakák számát és ijedve látta, miként vá-