Váczi Közlöny, 1893 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1893-04-09 / 15. szám
XV“. évfolyam. 15 szám. Vácz, 1893. április 9. I HELYI ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ HETILAP. äEEÓEIZETÉNI í IS I : negyed évre I frt í>0 kr. Egyes sy.ám ára: IO kr. Kapható: KISS EHNYEJ ANTÓNIÁNÁL Kossuth-tér (Gyiirky ház.) Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség : Káptalan-utcza 20. sz. alatt, (hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők). Kiadóhivatal: Gáspárik-utcza 12. sz. alatt, (hová az előfizetési pénzek, hirdetések, reklamácziók küldendők). HI It HETÉNEK: jutányosán eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesittetnek. A y i 1 t-t, ó r : sora.........................................................30 kr. Bélyegilleték minden beiktatásnál 30 kr. A munka elején! Emberemlékezet óta nem kínozott meg bennünket a tél annyira mint az idén. Valóságos Isten átkaként nehezedett ránk, mert nemcsak testben sanyargatott, de pénzben is. Alig győztük magunkat a drága tűzrevalóval, melyre többet kellett költenünk, mint az összes egyéb i más szükségletünkre. Elképzelhető, hogy a szegény ember, a kit teljesen kifosztott, mennyire örül most az enyhébb napoknak. A vidéki szegény emberre nézve az ilyen zord időjárás sokkal jobban ránehezedik, mint a nagyváros szegényeire, mert az utóbbiak legalább kaphattak munkát, de hát vidéken kinek dolgozzék a napszámos, mikor ott ilyenkor minden munka szünetel és se fuvarozni nem lehet se napszámba menni. Bizony keserves a szegény nép élete a vidéken. Ha munka idejében ki nem aknázza összes "erejét és megfeszített erővel nem dolgozik, hogy magát télre ellássa, hát ezt a könnyelműségét a télen keservesen megfizeti. A természet úgy van beosztva, hogy a mezei munkával foglalkozók az alkalmat jól felhasználhatják. Nem a legerősebb munka a földművelés, van ennél még nehezebb és veszélyesebb is, mint például a bányamunka. Aztán nem is a legrosszabbul fizetett, van ennél még sokkal rosszabbul fizetett munka is. A szorgalmas mezei munkás nyáron mindig megkereshet annyit, a mennyire télen neki szüksége van. De ha a kinálkozó jó alkalmat elmulasztottuk, akkor az esztendőnek a másik fele csupa szenvedésből áll. Az idei rendkívüli hideg tél kérlelhetetlen példát szolgáltatott, a melyet bizony édes mindannyian megéreztünk. De legjobban a földmunkának az a népe, a melyik számítás nélkül dolgozott, számítás nélkül cselekedett és nem gondoskodott magának előre tűzrevalóval és kenyérrel. Mint mikor erős betegségből épül fel az ember, úgy érezzük magunkat ennek a jótékony olvadásnak a korszaka alatt. Csak valami szerencsétlenség ne érjen bennünket a napnak birtelenül megmelegedett sugarai miatt, mert akkor talán még nagyobb baj ér bennünket, mint a tél hidege volt. Mindenesetre legyünk óvatosak. Ha közeleg a veszély, álljon minden ember talpra és mentsük meg egymást. Az ilyen vész közösen fenyeget mindenkit, tehát közösen is kell cselekednünk. Hiszszük azonban, hogy az Isten keze meg fog bennünket kímélni egy második csapástól és veszély nélkül fog elpárologni a földfagya. Akkor pedig fogjunk a munkához! A váczi jótékony nőegylet jubiláns diszülése. A múlt hétfőn Vácz és környékének intelligencziája a „Pannónia“ szálló nagytermében jelent meg. Soha fényesebb és díszes közönséget nem látott még a Pannónia. Erre az alkalomra növényekkel díszített emelvényt állítottak fel a terem hátsó részében, hol özv. Bmkár Dénesné elnök s a két alelnöki Gosztonyi Jánosné és dr. Freysinger Lajosné foglalt helyet. Előttük virágokkal díszített asztal, rajta a nőegylet tagjai által aláirt piros kötésű emlékkönyv, melyet Gosztonyi Jánosné fog átadni az elnöknek . . . Középen ülnek az egyleti tagok, két szélén pedig a város ismert férfiai állanak. Legelsőnek az üdvözlő szónokok közöl Gajáry Géza polgármester szólott Áhícz város részéről. Gyakran halljuk a polgármester szavát, de oly páthoszszal előadott beszédet, mint ezen a napon mondott, még nem hallottunk. Beszélt a jótékonyságról, az embersze- retetről, idézett a költőkből mindezt oly hévvel, hogy a koronkint felhangzó éljen egy részt az ő beszédének szólott. Majd pedig felolvasta gr. Gsáky Albin vallás és közoktatásügyi t miniszter leiratát, melyben üdvözli a nőegyletet s annak jeles elnöknőjét. A leirat Beniczky Ferencz főispánhoz volt czimezve, neki kellett volna átadni, de az utolsó pillanatban nem jöhetett el, hanem maga helyett Szabó Antalt küldte ki, hogy jelen legyen a jubileumon. Ezután dr. Freysinyer Lajos egyleti titkár bontotta fel dr. Schuszter Konstantin megyés püspök nem rég érkezett levelét, melyben száz forintot küld az egylet jótékony czéljaira. Mindkét leiratot a közönség éljenzéssel fogadta s jól esett tapasztalnunk, hogy a nőegylet működését még a felsőbb körökben is figyelemmel kisérik. A vöröskereszt-egylet váczi fiók-egylete nevében Csávolszky József kanonok üdvözölte az egyletet, mely után Hdcz Sárika állott a pódiumra s egy hangulatos ünnepi költeményt szavalt el. A végén felzúgó éljenzés és a némelykor elhangzó helyeslések mutatták, hogy a jelenlevőknek tetszett a költemény. A közönség a szerző nevét óhajtotta tudni s ez nagy meglepetésre Helcz Ferencz járásbiró volt. Senki sem gondolta, hogy Vácz- nak ily poetikus érzelmű járásbirója legyen, pedig úgy tudjuk, hogy joghallgató korában a fővárosi szépirodalmi lapok is közöltek tőle költeményeket. Hanem hát változik az idő s mi is változunk. A csinos költeményt különben tárczarovatunkban közöljük. Az óvodából is eljött két kis gyermek megköszönni az egylet jótékonyságát. Az egyiknek nagyon elérzéke- nyült a szive, hogy az első sorok után sírva fakadt és nem tudta folytatni, azonban a. másik bátran, kissé selypítve, de annál kedvesebben hangoztatta el mondó- káját. Persze ezt is megéljenezték. Ezután Racsek János az ipartestület nevében fe- I jezte ki jókivánatait, az izr. nőegylet nevében pedig, mely küldöttségileg képviseltette magát, Natonek Dezső egyleti titkár szólott. A tulajdonképeni családias ünnep akkor kezdődött, mikor Gosztonyi Jánosné szép szavak kíséretében adta át azon pompás kiállítású albumot az elnöknek, melyet a tagok Írtak alá. Meghatottsággal mondott köszönetét özv. Benkár Dénesné az alelnöknőnek és a tagoknak ezért a kitüntető figyelemért. Az utolsó pontja az ünnepségnek dr. Freysinger Lajos e. titkár beszéde volt. Higgadtan szólott ecsetelve az egylet tevékenységét az alapítástól kezdve a jelen időig. A hosszantartó beszédet hosszantartó éljenzés Ä „Váczi Közlöny“ tárczája. Ünnepi vers. Özv. Benkár Dénesné úrnő — a váczi nőegylet elnökének 25 éves elnöki jubileumára. Az ég derűje, ébredő határ. Pacsirta dallal játszó enyhe szél, Mezők virányán fejlő illatár, Súgó patak, mely álmiról beszél, Egész tavasz pompája áll elő, Midőn a női szív ül ünnepet. És hogy köszöntve lett a jótevő, Kit annyi áld és áldva emleget. Jót tenni könnyű, ha az Ég kegye Bőven megadja, a mi földi jó, De, hogy a tettet szívből is vegye, Nem érti azt sok gazdag millió. Csak az nemes, valódi jótevő, Ki más bajában enyhülést fakaszt, Ki sebre írt talál s a szenvedő Leikébe önszivéből nyújt vigaszt. A női szívnek szép erényivel Megáldva tündököl az ünnepelt, Huszonöt éve múlt, hogy jót művel S gyógyíta már, ki tudja hány kebelt. De, mert szerénység lelke óhaja, A hol titokban tenni nem lehet, Vagy hol erőre gyenge egy maga, Nemének élén alkot egyletet. És ím ! a kis kör bárha csendesen, Nemes hevével tölt be hivatást, De működésre buzgóbb senki sem, Mint ő, kinél az egylet csak palást. S minő magasztos életáradat Forrása lön szivének ihlete. Erős vonásban erre számadat Huszonöt év folyó története. Magyar anyának hívta sorsa őt, De vesztve keblén függött gyermekét, Szivéhez egy helyett sok árva nőtt S a kisdedekkel osztja meg egét. Kik, hogy hazát szeretni tudjanak A csüggedést legyőzve küzd oda, Hol Isten és a hon vezérszavak, És kész a menliely s áll az óvoda. Majd jő a vész, ki tört a bősz elem, Emilt a tűz, amott az áradás; Iszonytató dühében féktelen A mint vagyont s mindent romokba ás. Koldús a sújtott, veszve otthona, A rémtanyákat jajja járja át . . . De itt a jó szív s nem vonul tova Mig sajgni érzi a szegény baját. Segélyre kész a megszorult közül A bánkódó szivébe önt vigaszt, Hogy másnak jót tehát azért örül S nem vár cserét, sőt még kevesli azt. Ám szól a hála és elismerés ■ — Ne légy magadhoz oly igaztalan, A mennyi jót tevéi, az nem kevés : Huszonöt évnek drága múltja van. Helcz Ferencz. A szaliczilsav erényei és bűnei. Alig van az újabb vegyészeinek találmánya, mely tágabb elterjedést nyert, mint a szaliczilsav. Használja a patikárus, az iparos, borkereskedő; de kivált háziasszonyaink, mert neki antiszeptikus (rothadás-, penészképződés — és erjedés-gátló) tulajdonságai vannak. Azonban vele is az történt meg, hogy minden erényei melleit általános alkalmazást akkor nyert, mikor végtére olcsó előállítása sikerült. 1838-ban födüzték föl ezt a nevezetes anyagot Piria és Eltling a bajnócza (Spiraea ulmaria) növénynek, melyet a nép legyezőfű vagy borvirág néven ismer, étheres olajában. Előállította később Gerhardt • a szaliczinból, mely keserű anyag a fűzfa kérgében rejlik és annak füvészeti Salix nevéből kapta elnevezését is. Cahours 1844-ben megtalálta a Gaultheria procumbens éjszakamerikai eredetű cserje olajában; Gerland 1851-ben anthranil savból, 1860-ban Kolbe fenolnatrium és szénsavból kezdte előállítani. 1869-ben Lantemann társaságában rá jött, hogy nyerhető szaliczilsav kaiból és szénsavak összetételével; de drága művelet árán, mert a natriumfém nem volt mellette nélkülözhető. És mivel Kolbe azt is kikutatta, hogy erjedés- gátló a tulajdonsága, oda törekedett, hogy minél olcsóbb előállítással tehesse közhasználatúvá, mert az említett növények illó olajából fejlesztve többe került kilogrammja 180 frtnál. Kolbe Ármin tanárnak törekvését 1873-ban végre siker koronázta; mert a karbolsav, melynek kilogrammja csak 3 frt 12 kr. volt, fém nátriummal szénsav hozzá- járultán 200 fokig hevítve megadta a keresett szaliczil- savat és pedig 10-edrész áron a régihez képest. Az olcsó nátronból a vegyműtétel alatt szaliczilsavas natron lett, ezt vízben föloldva sósavval bontotta szét, mire kijegeczesedett a vízben nehezen oldékony szaliczilsav. É vegyfolyamatnál a fölhasznált karbolsavból felében szaliczilsav lett, a másik fele pedig kiválasztható karbolsav maradt. Erre az egyszerű és olcsó előállítási módra Kolbe 1874-ben kizárólagos szabadalmat szerzett, de megjavította módszerét 1884-ben Schmitt. Radebeulben Drezda mellett Kolbe eljárása szerint gyártják és 1886-ban Németországból 1586 métermázsát vittek ki. Nyerhető még a szegfű olajából, a nyárfa kérgéből; kumarinból, mely meg van a mézkerep (Melilolhus), borjúpázsit (Ánthoxanthum), szagos müge (Asperula), indigo és a kerti rutában; valamint a kőszénkátrányban jelenlevő kreszolból, — de mindezekből oly olcsón elő nem állítható, mint azt Kolbe fáradhatlan kísérletezésekkel kikutatta.
