Váczi Közlöny, 1893 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1893-04-02 / 14. szám

Városi és vidéki hírek. — A nagyhét. A kereszténység legmeghatóbb ünnepeit tartá a lefolyt héten. A szokásos szertartások minden templomban megtartattak; de legünnepélye­sebben a székesegyházban, hol nagycsütörtökön dr. Schuster Konstantin megyés püspökünk ő exciája pon­tifikáit, mise közben az olajszentelést végzó, mise után pedig megmosá a tizenkét szegény lábait. Nagypénte­ken Spóner József apát-kanonok végezte a szertartáso­kat, inig az oltári szentséget a megyés püspök vitte le a székesegyház sírboltjába, Krisztus koporsójához. Egyházi beszédet Chóbot Ferencz papneveldéi aligazgató mondott az egy begy ült híveknek. A Kálvárián délután Porubszky József karkáplán és Bucsek István theologiai tanár prédikált. — Husvét vasárnapján megyés püspökünk ő nagyméltósága fog pontifikálni a székesegyházban s a mise végeztével pápai áldásban részesitendi az egybe- gyült híveket. = Jung“ János apát-kanonok, ujonan kinevezett. rosalai ez. püspök felszenteltése, mint haljuk, a budai Mátyás-templomban fog végbemenői. = Személyi hir. Hirkó László dr. Pestmegye főorvosa a sorozás ideje alatt Váczon időzött. — Közgyűlés. A sz. Vincze egylet f. hó 9-én vagyis jövő vasárnap délelőtt 11 órakor tartja meg évi rendes közgyűlését, a kath. leányiskola épületében. = Püspöki ebéd. Püspökünk 0 nagyinéltósága nagycsütörtökön ebédet adott, melyre hivatalosak vol­tak dr. Virter Lajos és Jung János püspökök, Kanda István, Csávolszky József és Villásy István kanonokok, Rózsahegyi Gyula papneveldéi lelki igazgató, Ghobot Ferencz papneveldéi aligazgató és Porubszky József karkáplán. = Eljegyzés dr. Hörl Péter városi főorvos e hó 25-én tartotta eljegyzését Emitter István Magyarország egyik legtekintélyesebb kocsigyárosának leányával Kto- tild kisasszonynyal. = Uj gyári orvos. Dr. Vadas József mindin­kább népszerűvé kezd válni. Legutóbb a váczi kötő­szövőgyár-részvénytársaság hívta meg gyári orvosának. =■ A váczi nőegylet 1893. évi április hó 3-iki jubiláns diszgyülésének napirendje: 1. Elnöki megnyitó. — 2. Üdvözlő beszéd Vácz város részéről tartja Gajáry Géza városi polgármester. — 3. Üdvözlő beszéd a vö­röskereszt-egylet váczi fiók-egylete nevében tartja el­nöke, Csávolszky József kanonok. — 4. Alkalmi költe­mény. — 5. Egyéb alkalmi üdvözletek. — 6. A nő­egylet tagjai által Benkár Dénesné egyleti elnök ré­szére aláirt emlékkönyv átadása Gosztonyi Jánosné e. alelnök által. — 7. Záróbeszéd a nőegylet részéről tartja dr. Freysinger Lajos e. titkár. — A váczi nőegylet alapszabályai és tagjainak névsora. Ily czimmel igen csinos kis füzet került ki a sajtó alól az egylet jubileuma alkal­mából. Az első oldalakon az alapszabályok vannak, mely után az egylet tagjainak betüsoros névjegyzéke van feljegyezve. Igen érdekes része a füzetnek az mely az egylet múltjával foglalkozik. Ebből adjuk a követ­kező rövid ismertetést: 1SG7 deczember 1-én volt az alakitó értekezlet, melyet Benkár Dénesne, ki jelenleg is elnök hivott egybe. Az értekezleten csak tizen voltak jelen s ez a tiz indította meg azt az akcziót, melynek következménye lett, hogy az egylet mindinkább mege­rősödve, nemsokára kitűzött czélja felé rohamos lépé­sekben haladhatott. A tagok száma 190 volt már az alakulás évében, s azóta mindig növekedett a tagok száma. 1870-ben kezdte meg a szegények segélyezését 1873-ban pedig már házat is vehetett, hová az ovodát áthelyezték. Ez időtől fogva a humanizmus számos tanujelét adta az egylet. Rendezett tánczvigalmakat, melynek jövedelméből a kolerában elhaltak árváit Uj szállásadóm egy kövér, gömbölyű asszonyság volt, se nem öreg, se nem fiatal és igen erényes. A férje már meghalt, de az étkes asszonyságon épen nem látszott meg a szomorú özvegység. Sőt a mióta a férje meghalt, az étvágya megkétszereződött. Lehet, hogy ő nála ez fejezte ki a gyászt. Hiszen ős magya­roknál szokásban voltak a halotti torok s az oroszok máig is evéssel-ivással ülik meg a kegyelet napját sze­retteik sírjánál! De gustibus non est disputandum. Miattam tehetett a jó asszony a mit akart. Ez legalább nem volt kiváncsi a dohányomra. Szobám csínnal volt bútorozva és két ablaka egy szép nagy kertre nyílt. E mellett csendes volt a ház, nem háborgatott senki. A kövér asszonyságnak meg volt az a jó szokása, hogy nem nyitott minduntalan a „szobaur“-ra, mint a kiváncsi cseh atyafi, hanem szépen meghúzta ma­gát a hátulsó tractusban. Csak hatalmas szuszogásai árulták el beesés jelenlétét, midőn a jó lélek úgy ebéd után tovább folytatta gasztronómikus észleleteit. Szobám egyik szekrényén egy megbámult halálfő vigyorgott barátságosan a belépőre. Mintha csak mondta volna: Vanitatum vanitas! Halál ellen nincs orvosság. Megmondtam az asszonyomnak, hogy vitesse el onnan azt a volt imperátort, vagy kit. Bánom is én, akárki volt! Én rám bizony ne nevessen senki, se éle­tében, se halálában. Az erényes asszonyság éppen a liba pecsenyénél ült, midőn beléptem hozzá. — Csak nem fél ön attól a „darab csont“-tói? —• Szólt, egy nagyot nyelve. — Nem félek, de az a caput máshol is állhatna, miért éppen az én szobámban ? — Hja kedves uram, folytató zavartalanul a pe- csenyézést a derék asszonyság, azon nem segíthetek. Őrinek hozzá kell szoknia, az már a szobával jár. — De hát kiért és miért van ott az az átkozott koponya? firtattam tovább. Az étkes asszonyság addig nem felelt, inig a liba utolsó maradványát el nem költötte. segélyeszte később népkonyhát állított fel, majd árviz- hárosultaknak adott nagyobb összeget stb. 1880-ban tartott rendkívüli közgyűlésén a Magyar Vörös Kereszt egylet váczi fiókját külön egyletté alakította s ennek 100 írttal alapitó tagja lett. Később (1889-ben) a Rákóczy-téri gyermek menhely alapításához nagyban hozzá járult s évi segélyképen 300 frtot szavazott meg részére. Az egylet jelenlegi vagyona 13 ezret felülhaladja jótékony czélokra pedig majdnem hat ezer forintot adott. Alapitó tagjainak száma 8 pártoló tagoké: 19 rendes tagoké pedig 149. — A kis füzet átolvasása után meggyőződhetik mindenki, hogy mily nagy jóté­konyságot gyakorol ez az egylet Váczon s mily hat­hatós előmozdítója a társadalmi életnek is. 25 év az emberi életben nem nagy idő de igen is nagy egy oly egylet életében, mely kezdetben küzd a létért s e mel­lett czéljait is sikerül a létért s e mellett czéljait is siksrült elérnie. Reméljük, hogy a 25 éves jubileum alkalmából számos uj taggal szaporodik a nőegylet, s ujult erővel folytatja ama munkát, melyet nők kez­dettek meg s melynek áldásos működését mindenkor tapasztaltuk. = Kerületi betegaegélyző pénztár leg­utóbbi ülésén a pénztár szervezésével és módozataival foglalkozott. A vidékre a betegsegélyzőügy rendezésére Donovitz Vilmos küldetett ki, hová Borosy Ferencz egyesületi pénztáros kisérte, Donovitz, ki az egyesületi ügyeket a fővárosban tanulmányozta, ritka jártasság­gal öt nap alatt rendbe hozta az egész vidéket. Az ügyek élére bizalmi fótiakat választoltak, kik a dijakat fogják beszedni és az ellenőrzést végezni; az orvosok­kal és gyógyszertárosokkal pedig az egyességeket szintén megkötötte. A betegsegélyző pénztár f. évi május 1-én megkezdi működését és az előzetes költségek fedezéséről Vácz városa gondoskodik előlegezéssel. = Köszönet. A sz. Vincze egylet szegényeinek javára újabban befolyt, a perselyekben: a püspöki pap­növeldében 2 írt 66 kr., a siketnémák intézetében 2 fit 05 kr., a káptalani sorházban 1 frt 92 kr., Alberty Ferencz kereskedésében 1 fit 48 kr., a váczvidéki Nép­bank irodájában 1 frt 18 kr., Kőbl János üzletében l frt, a felső plébánián 1 frt 26 kr. Mely kegyes adomá­nyokért hálás köszönetét mond az egylet elnöksége. = Húsvéti vakáczió a főgimnáziumban. A múlt szombaton kezdődött a váczi főgimnáziumban a húsvéti szünet. A vidéki tanulók a múlt kedden távoztak el Váczról se hó 4-én kezdődnek az előadások A bizonyítványokat csak husvét után fogják kiosztani. = Bizonyitványkiosztás a leányiskolában. Múlt hó 29-én (szerdán) osztották ki a kedves testvérek a polgáriskola növendékeinek a második harmad bizo­nyítványait, mely után tudtukra adták, hogy a húsvéti vakáczió április 4-ig tart. = A váczi kerületi betegsegélyző pénztár alapszabályait a kiküldöttek számának helyes arány­ba hozatala czéljából, a 28. §. olyan módosítása mel­lett, hogy a 300 — 600-ig terjedő tagszám után 45 helyett 46, az 1.200-on felül, minden további 100 tag után pedig 3 helyett 4 kiküldött lesz választandó, a nagyméltóságú kereskedelmügyi m. kir. miniszter jóvá­hagyta. Egyúttal utasította a nevezett, pénztár igazga­tóságát, hogy a pénztár működésének megkezdését hoz­zá jelentse föl. = Adományozás. A földmivelésügyi m. kir. miniszter a vácz városi faiskola részére 1000 drb. fiatal eperfacsemetét adományozott. = Egy derék polgár temetése. Nagycsü­törtökön délután szomorú csendben temették el Vörös Mátyás vallásos érzületű, derék iparost 66 éves korá­ban, ki évek hosszú során át volt városi képviselő, iskolaszéki tag és az alvárosi temetőnek gondos fel­ügyelője. Minthogy teljes életében közbecsülósnek ör­vendett, végtisztessógénél ott láttuk a klérust nagy számban, a piarista rend tanári karát, több városi képviselőt és iskolaszéki tagot, a tanítói testületet a növendékséggel, igen sok iparost és szép számú gyá­szoló közönséget. Az elhunytnak családja gyászjelentést is adott ki. Ravatalára koszorúkat helyeztek : A jó atyá­nak» gyermekei Ferencz és Mari. — Felejthetetlen jó apámnak, Mátyás. — Felejthetetlen sógornak, Banyák András és neje. — Balázs ügyvéd és nővére, a jó ro­konnak. — A r. k. iskolaszék, gondos temető-felügye­lőjének. Ny. b. ! =• Váczon fölállítani tervezett kötszövő tanműhely. A „Magyar kötszövő-ipar részvénytársa­ság“ az iránt fordult a kereskedelemügyi minisztérium­hoz, hogy váczi gyárával kapcsolatosan kötő tanmű­helyt létesítsen, melyben a vidéki szegényebb sorsú nők három hónapon át kiképezhetnének és aztán a gyár által állandó foglalkozást nyernének. Ezen ügyben Szterányi József az ipari szakoktatás országos felügye­letével megbízott kir iparfelügyelő felhívást intézett Gajáry Géza vácz város polgármesteréhez, adandó fel­világosítás iránt. Gajáry Géza polgármester ezen felhí­vásnak készséggel felelt meg, s bejelentette hogy váczon körülbelül 120 — 150-re rúg azon 14 éven felüli sze­gény sorsú nők száma, a kik kézi munkára vannak utalva s azt űznék is. Sőt egészen biztossan állítja hogy a közeli községek nőlakói és szívesen csatlakoznának ezekhez ; mert városunkban úgy mint a környéken a fiatal 14 — 18 éves nők napszám bére alig haladja meg a 30 kit. A második vágány. Mint értesülünk, a má­sodik vágány építését legközelebb megkezdik. A szom­szédos falukbók százával jelentkeznek a munkások és a lerakáshoz szükséges kavicsot 30 kocsi fogja hor­dani. Legelőször is a temetői útnak készítenek alkal­mas átjárót a sínek alatt. — A Magyar Turista-Egyesület. Kirándu­lásai April 2—3-án Esztergomba. Indulás húsvét-va­sárnap a szentendrei vasút Ó-Buda főtéri állomásáról reggeli 6 órakor induló vonatával Pomázra. Innen gyalog Csikóvár, Sikáros, Dobogókőn át Mexikóba; itt ebéd; innen a szentléleki völgyön leereszkedés Eszter­gomba. Érkezés este 7 órakor a fürdő-szállodába; itt vacsora és meghálás. Másnap hétfőn reggel 6 órakor indulás a Kétágú és Feketehegyen át Csévre; Pilis- Csaba érintésével Nagy-Szénáson át érkezés Remete- Máriára ebédre; pihenés után visszatérés Budapestre. A gyaloglás tartama 16 óra. Vezető: Dr. Téry Ödön. A kik az egész kirándulásban nem óhajtanak részt- venni, vasárnap d. u. 4 órakor a m. államvasutak nyugati pályaudvarából indulva, esti 6 óra 24 percz- kor csavargőzössel érkeznek Esztergomba, a fürdő- szállodában csatlakoznak és a kirándulásnak csak más­napi felében vesznek részt. Csatlakozás hétfőn: aj Nagy-Szénáson. Indulás reggel 8 órakor a „Szép Ilona“ kertből. 5 órai gyaloglás. Vezető; Korény János, b) Remete-Márián. Indulás d. u 3 órakor a „Szép Ilona„ kertből. 3 órai gyaloglás. (E kirándulásban hölgyek is résztvesznek.) Vezető ; Lukse Fábry Béla. Április 9 -én a Csíki hegységbe. Indulás reggel 8 óra 15 perckor a m. államvasutak keleti pályaudvarából Tétény-Diósdi állomásra vonattal, innét gyalog Kutyavár érintésével Török-Bálintra; itt villásreggeli; pihenés után fel a Csíki hegyre; innen Makkos-Márián keresztül a Nor­mafa mellett elhaladva, érkezés a Zúgligetbe, ebéd a „Fáczán“-nál. Gyaloglás 6 óra. Vezető: Dr. Marino- vich Imre. April 16-án Nagy-Kevélyre az „Egyetemi Osztály“ rendez kirándulást, melyre Osztályunk is hi­vatalos. Indulás reggel 6 órakor Ó-Buda főtérről in­duló helyi vonattal a Csillaghegyi csárdához ; innét a Rókahegyen át Ürömre. Alexandra Pawlowna orosz nagyherczegnő, néh. József nádor első neje mausoleu- mának megtekintése után villásreggeli a Hartwiger-féle — Egy fiatal orvos növendék lakott abban a szo­bában, szólt azután egy fájdalmas pillantást vetve a lerágott csontokra. Igen jó, szorgalmas fiú volt, ren­desen fizette a bért, ez volt erényeinek legszebbike — hanem szegény volt az istenadta, de hát én is szegény vagyok; nekem is csak kell élni s igy bizony sokszor megtörtént, hogy éhesen feküdt le a szegény fiú . . . — S ön nem szánta meg őt? kérdém a „szegény“ asszonyt. — Hiszen látja, hogy most is sajnálom! Mikor meghalt — mert hát a nyomor kórágyra vetette — majd megfulladtam a temetés után egy liba ezomb- bon, úgy megsajnáltam. (Most már értettem á dupla étvágyat. Egyiket a férje, a másikat a „jó fiú“ okozta.) — Az a halálfő tehát az övé volt? — Igen is, és most az enyém. Megtartottam em­lékül. Aztán a bérrel is adós maradt, hát ' csak nem engedtem elvinni, mert nagyon szerettem a jó fiút. Egyszer nagyon kiváncsi voltam a koponyára. Hát akkor láttam, hogy ezüst fedéllel van ellátva, s hogy belül is ezüsttel van kifalazva. Abból bizony tisztességes dohánytartót fabrikál­tak. Szép kitüntetés egy koponyára nézve. Ki tudja, érte-e ilyen tisztesség életében ? Nohát, ezentúl én is békében hagytam a „ked­ves emlék‘‘-et. Bánom is én, ha mindjárt aranyból van is, nekem úgy sem imponál ! Hanem éjfélkor még sem hagyott aludni az a ko­ponya. Lehet, hogy megapprehcndált. Egy ilyen kopo­nyától minden kitelik ! Arra ébredtem fel, hogy valaki bizonyos időközök­ben mogkopogtatta az ablakot, a szekrényt, vagy a falat, mit tudom ón. S az olyan sajátságos borzongást ébresztett bennem, hogy rögtön gyertyát gyújtottam, s egyenesen a koponya széniüregeibe világítottam. Az csak vigyorgott tovább. Egyebet nem mondott. Planem a kopogás megszűnt. A tiszteletre méltó kisértet urak csak a sötétben szeretnek manipulálni. A reggelinél előhoztam a dolgot. Az asszonyság elpirult és egy kissé zavarba jött. Mert nem felelt, hát én sem alkalmatlankodtam többé. De az éjszakai kopogások más nap és harmad­nap is ismétlődtek. Én már a poklok fenekére kíván­tam a kitartó kopogó szellemet. Midőn a kopogó szellem a következő éjjel is be­állított, hirtelen kinyitottam az ablak táblákat s ki­tártam az ablakot. — Szervusz kincsem, galambom, — szólalt meg odakünn egy fiatal férfihang — ngyan nagy pró­bára tetted a türelmemet. Most mindjárt beeresztesz magadhoz. Adj egy csókot elöljáróban. Én se meg nem csókoltam, se be nem eresztettem a különös udvarlót. Ahhoz én nekem már semmi közöm; azt hozza rendbe az erényes hölgy. Midőn ismét szóba hoztam az érdekes kisértet-vi- sitet, a jó hírére sokat tartó nő pirulva vallotta be, hogy nem idegenkedik a — fiatal orvos növendéktől. Most, hogy a szobát újra kiadta, elfelejtette a jó fiút erről a körülményről értesíteni. Én megnyugtattam a jó étvágyú szerelmes höl­gyet s most már azt is megtudtam, hogy miért kellett annak a halálfőnek az én szobámban lenni. Hát az bizony mindenkor tele dohánynyal ván­dorolt az asszony szobájába, s onnan üresen vissza hozzám. Az a fránya „kopogó szellem“ nemcsak a dohá­nyomat fogyasztotta, hanem a csibukomat is lefoglalta, mikor nem voltam otthon. Ezt az Aeskülapot már nem tiszteltem meg a pi­pámmal, mert akkor egy egész piparaktárt kellett volna tartanom. Gerenday Kálmán.

Next

/
Thumbnails
Contents