Váczi Közlöny, 1893 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1893-03-19 / 12. szám

De nem erről akarunk írni most, hanem azon mozgalomról, melyet 'nehány városi képviselő Vitt Manóval élén nem régen megindított. Ez a mozgalom pedig oda irányult, hogy Vác.z két vasúti megállóhelyet kapjon.

Vácznak körülbelül 14 ezer lakója van s építkezése olyan, hogy a Duna mellett húzódik a vasút pedig csak a szélét érinti. Ha valahol, úgy Vácznak szüksége van az állomáson kívül egy másik megállóhelyre s meg is mondjuk hol? Kis-Váczon.

A mozgalom vezetői két vasúti megállóhelyet akarnak kérni a minisztertől, azonban erre nincs szükségünk, mert ha az alsóváros kapna egy megállóhelyet, az annyira távol esnék a házaktól, hogy azon idő alatt a mostani vasúti állomástól is elérhetik lakásukat.

De egészen másképen vagyunk a kis-váczi megállóval. Kis-Vácz valamikor külön álló helység volt s a tulajdonképeni kis-váczi lakos most is inkább szívesebben lakik az ő negyedében, minthogy a város közepefelé tömörülne s ezért látjuk is, hogy ott még mindig terjeszkednek s nem úgy mint az alsóvárosban, hol egy házzal sem hosszabitották meg az utczákat évek óta.

De egy másik dolog is amellett loglal állást, hogy megállóhelyet kapjon Kis-Vácz, és ez az, hogy a központtól (a vasúti állomástól) távol esik és ha a megállóhelyet megkapnák kis-váczi polgártársaink, nagy kényelmet biztosíthatnának maguknak.

Majdnem félórába kerül, hogy a Városháztérről elérjük Kis-Vácz végét és még több időbe kerül, ha a vasúti állomástól indulunk ki. Ha Nagy-Maros, ez a néhány ezer lakossal biró nagyközség három megállóhelylyei rendelkezik, akkor Vácz, rendezett tanácsú város, bizonyára kivihet annyit, hogy Kis-Váczon egy megállóhelyet. létesítsenek.

Most fogják építeni a második vágányt, most van ideje annak, hogy a mozgalmat minél szélesebb mederbe tereljék a vezetők, mert ha most nem teszünk Kis-Vácz érdekében, akkor bizonyára később nem lesz semmi. Mert sok jó eszmét elejtettek már a vácziak és ép ezzel is úgy járnánk, mint a tűzőrtoronynyal, melynek kivitele tudvalevőleg szépen nyugszik. És ha most nem teszünk a város érdekében, később, midőn már az államvasút nagyobb költséggel állíthatja fel a megállóhelyet, mint most, úgy aligha lesz eme üdvös eszméből valami. Pedig évek múltán a megállóhelyre még nagyobb szükség lesz.

A siketnémák érdekében.

Mélyen Tisztelt Szerkesztő Úr!

A hazai tankötes sikétnémák nevében van szerencsém hálás köszönettel tennem tanúbizonyságot a nagyközönségnek eme, saját hibájukon kívül gyámo- litásra szoruló siketnémák iránt éreztetett, lekötelező jószívűségéről s vele egyben ama 32 adakozási tételről, melyek hivatalom czimére február 2i-ike óta mai napig érkeztek és imitt felsorolva következnek:

Furcsa öreg — tűnődtem magamban — még mindig remél . . .

De mit is mondtam: öreg?

Dehogy is, hiszen eltekintve attól, hogy egy kicsit meggörbült a háta, különben úgy néz ki, mint tiz-tizenöt évvel azelőtt.

Hosszú szakálla még mindig koromfeketére van — festve, parókája sem változott, arcza is csak olyan sárga mint volt és a mi a fődolog! a szive az még mindig fiatal; legalább úgy hallom, valamint azt is, hogy rokonait már nem nézi le olyan nagyon mint — annakelőtte.

E napokban ismét találkoztam Salamon Altmann úrral. Köszöntem neki — mint rendesen — és ő alig hederitett. rám. Nem is vettem rossz néven, ki tudja milyen nehéz gondok nehezednek szegény vállaira. Csalódtam . . .

Salamon Altmann úr nem akart köszönteni. Hogy is, hiszen kezd már megint „valaki“ lenni. És mert már a saját személye révén, nem tudoLL elérni semmit, utána járt és keresett a fiának egy jó — parthit! S nem volna érdemes a Salamon Altmann névre ha nem találta volna meg. Megtalálta. Még pedig várakozáson felül jó parthit.

Ezeket én honnan tudom?

A iegilletékosebb források egyikéből: a rokonaitól.

— És képzelje csak — mesélték — a Salamon bácsi egyetlen egy nőtlen fiatal embert sem akart meghívni, a mint nem is voltak hivatalosak; hát ha az egyik vagy másik kiüti a nyeregből a fiát!! . . . Természetes most már én sem vagyok neki „nagyságos“, mert most már ő mégis kezd ismét lenni „valami“ ő - - Salamon Altmann— der geniale Mann, (a zseniális ember.)

A beregszászi hitelintézet 20 frt, a trencséni takarékpénztár 20 frt, Eger városa gyűjtése 15 frt, a répczevidéki takarékpénztár 15 frt, Szolnok-Doboka vármegye alispánja utján 1 1 frt 5 kr, a mosonrnegyei takarékpénztár 10 frt, Nyíregyházáról névtelenül 10 frt, Schier Erzsébet kisasszony, volt növendékünk útján Schier Mibályné 10 frt, az abauj-szántói takarékpénztár 10 frt, ígió város tanácsa 10 frt, Moson- vármegye alispánja útján 9 frt, Somogyvármegye pénztára 8 frt 10 kr, Besztercze-Naszódmegye alispánja által 7 frt 85 kr, a hódmezővásárhelyi takarékpénztár 5 frt, a Moson városi takarékpénztár 5 frt, Gyöngyös városa 5 frt, a nagyszalontai takarékpénztár 5 frt. a szentesi ev. ref. egyház 5 frt, a szentesvidéki takarék- pénztár 5 frt, az orosházi takarékpénztár 5 frt, Anonymus Váczról 5 frt, Derekegyház községe 4 frt 74 kr, Újvidék sz. k. város 3 frt 25 kr, Csordás községe 3 frt, a gyomai főszolgabíró gyűjtése 2 frt 50 kr, Kőrös-Tarcsa községe 2 frt 33 kr, a zsarnóczai népbank 2 frt, Deutsch Mór 1 frt, Goldschmidt János 1 frt, Földvár községe 1 frt. Összesen : 216 frt 82 kr. Mely összeg a múlt február 24-én elszámolt 1214 fid 8 krral összegül 1430 frt 90 krt ad.

Bátorkodom ugyanezen alkalommal fölemlíteni, hogy Baja város tanácsa a már egy Ízben e becses lapban említettek szerint, felszólításom alapján összeírván illetőségéhez tartozó siketnémáit, azok közöl kettőnek eltartási költségeire nézve, kiket intézetünkbe szeretne bennlakásra fölvétetni, tőlem kimerítő tájékoztatást kért. Bár követnék más hasonló módosságú városok is ezen már a kezdet kezdetén is nemes szándékra mutató példát!

Magamat és törekvéseimet a Tekintetes Szerkesztő Úrnak jólesőleg tapasztalt szeretetébe ajánlva

Váczon, 1893. márczius 16-án

igaz tisztelője Pivár Ignácz s. k.

siketn. int. igazgató.

Városi és vidéki hírek.

= Márczius 15-ike. A szabadság napját a természet is ünnepelte fénylő napsugaraival, hogy annál impozánsabb lehessen. Vácznak pedig ünnepies szint adtak a mindenfelé kitűzött nemzeti lobogók. Meglátszott, hogy a város minden tekintetben fogadását beváltja és megünnepli a legdicsőbb napot! A hangulat is általában olyan volt, meglátszott, hogy átérzett áhitat uralja a kedélyt. Délután a városházán és a téren nagy tömeg jött össze, mintha a föltámadás ünnepére készülnének lobogókkal, ünnepi öltözetben. Várták a város vezérférfiait, hogy azokkal a honvédszoborhoz kivonuljanak. — A sokaság egyre nőtt; a honvéd- szobrot is akkorra már ellepték az ott várakozók és harsány éljennel fogadták az érkezőket. — A dalárda a szózatot énekelte, majd a „Ne sírj, ne sírj Kossuth Lajos“ dalt oly hatással, hogy a hazafias közönség nagy lelkesedéssel kérte annak ismétlését. Itt meg kell jegyeznünk, hogy a dalegyesület Váczon öt tagra apadt le, de Biringer póstafőnök a hazafias ügy iránti buzgalmában sietett minél több műkedvelőt maga köré csoportosítani s elmondhatjuk, hogy a rögtönzött dalegyesület kitünően megfelelt feladatának. A visszavonulásnál már az ifjúság is felbuzdult és énekelte: „Kossuth Lajos azt izente . . .“ mindaddig, mig az ünneplők visszaaérkeztek a városba. — Este igen sok helyen volt bankett s a lelkesedés mindenütt egyforma és általános volt.

= Aszódon a márczius 15-iki napját fényesen ünnepelték meg. A polgárság a „Polgári-kör“ helyiségéből a helybeli gimnázium elé a Petőíi-térre vonult ki, hol a dalkör a „Hymnust“ énekelte el. Itt tartott lelkes beszédet dr. Nemes Felix. Aztán a dalkör „Talpra magyart“ éneklé. Ezt követte „Ledőlt szobor“ szavalva Kiss Albert által. Végre a „Szózatot“ dalolta el a dalkör. Innen elindulva szép sorrendben Bencsik József, mint párt elnök és Adám József karnagy vezetése mellett az evangélikus temetőbe Miskolczy Sándor hon- védhuszár-százados sírjához, ki a függetlenségi harcz- ban elesett. Itt a dalkör a „Szózatot“ éneklé; Ezután szép beszédet tartott Majoros Mihály. Aztán „El őseink hazájá“-t éneklé a dalárda. Ezt követte Poós Ferencz- pek alkalmi szavalata. Végül a „Hymnust“ dalolta a dalkör. Este a nagy vendéglőben bankett melyen toszt a toasztot érte.

= Márczius 15-ét az újpestiek is megünnepelték. Korponai Ödön indítványára a kaszinó helyiségében gyűltek össze, hol szavalat és ének volt, este pedig bankett.

— Dr. Miltényi Gyula kanonok a szemináriumban viselt igazgatói és tanári állásától saját kérelmére felmentetett és az eddig szemináriumban levő lakását a paradicsom-utcza sarkán levő kanonoki épületbe helyezte át. A szeminárium igazgatásával megyés püspökünk ideiglenesen Rózsahegyi Gyula lelkiigazgatót bizta meg.

= Váczi püspöki ösztöndijak. A megyés püspök a következő váczi gimnázium jeles tanulóknak adományozott kegyesen 120—120 frt püspöki ösztöndijat: Wirnhardt Béla, Meiszner Dénes és Horváth Zoltánnak. Mészáros József félegyházi gimnáziumi tanulónak tekintettel arra, hogy rendkívül szorgalmas, jeles, de szegény tanuló, daczára annak, hogy az üresedésben levő három helyet a fentiek kapták, () excel- lencziája mégis 100 Irtot és Molnár Béla főreáliskolai tanulónak Kecskeméten 50 frt adományozott.

= A váczi nöegylet közgyűlése. A váczi nőegylet f. é. márczius 19-én (ma vasárnap) egyleti helyiségében közgyűlést tart. A tárgysorozat következő: 1. Évi jelentés 2. Számadások, — 3. Tisztuji- tás 4. Folyó ügyek.

— Kisteleki Lévay Henrik alapítványa.

Lévay Henrik a nemeslelkű emberbarát, az I. magyar általános biztosító-társaság egyik alapitó-tagja, vezér- igazgatója és győrmegyei nagybirtokos, 1883-ban midőn a fenti biztosító-társaság fennállásának 25 éves évfordulóját ünnepelte márczius 13-án, a népszerű vezérigazgató 10 ezer forintot tett le, hogy annak kamatai évenkint 500 frt egy oly siketnémának adassanak, ki az intézetet Váczon végezte és valamely mesterségben annyira kiképezte magát, hogy önálló üzletet nyithat, mit iparhatósági igazolványnyal tartozik kimutatni. Ezért az alapítványért évről-évre többen folyamodnak, a mi kétségtelenül a siketnémák kiképeztetése mellett tanúskodik. Az idén az alapítvány felett rendelkező minisztérium az ösztöndíjat Zsufa Györgynek ígérte, kinek előnyére szolgált az a körülmény is, hogy 9 év óta nagybeteg anyját eltartja. Zsufa György czipész-segéd Váczon Klapka Józsefnél. A mester a szorgalmas legényt rendkívül dicséri, a többi között, hogy mig más — 20 óra alatt varr meg egy pár czipőt, addig Zsufának csak 7 órára van szüksége. Azután Zsufa egyformán érti a férfi és női lábbeli készítését, továbbá rendkívül szolid, józan, takarékos fiatal embernek mondja őt nemcsak mestere, hanem mindenki, a ki őt csak ismeri. Márczius 13-ikát az intézetben, midőn az ösztöndíj kiosztása történik megünnepiik. Ezt az aktust most is mise előzte meg, melyet főt. Pivár Ignácz az intézet önfeláldozásig buzgó igazgatója, kegyesrendi áldozár mondott az intézeti kápolnában. Két siketnéma ministrált, kik a latin ministrácziót elég jól mondották el az ájtatos hívek csodálkozására, a mi már Pivár tanitásj rendszerének tulajdonítható, hogy a siketnémák érthetően tanulnak beszélni. A mise végeztével a növendékek, tanári kar, vendégek, kik között a helybeli káptalan több tagja és az aulikus papok vettek részt, bevonultak az intézet tágas rajztermébe, melynek közepén egy állványon ott diszlett a nemeslelkű aiapitó olaj festésű képe. Ima végeztével buzditó szavak kíséretében tudatta Pivár igazgató úr, hogy az ösztöndíjat ebben az évben Zsufa György nyerte el, ki azonban akkor fogja csak megkapni az 500 frtot, ha igazolványnyal kimutatja, hogy üzletet nyit, addig az összeg a takarékpénztárban fog az ő javára kamatozni. Azután Zsufa Zyörgy igyekezett tőle telhető módon meghatottságának és köszönetének kifejezést adni. Megemlítendő még, hogy a folyamodók között volt egy 46 éves férfi is, ki asztalos, de az életben még pintérséget is tanult s oly kitűnően dolgozik, hogy munkái kiállításokon remekeltek. Ő is szeretett volna önálló iparossá lenni s hogy azt megérdemli, ánnak a pozsonyi főispán Zichy József gróf adott kifejezést ajánló szavaival, de ezzel szemben győzött az a körülmény, hogy Zsufa köszvényben szenvedő édes anyjának a fentartója.

= A nöegylet jubileuma. A váczi nőegylet ez év kezdetén töltötte be fennállásának 25. évét s ugyan annyi ideje annak, hogy alapitóját özv. Benkdr Dé- nesné úrnőt 1868 márczius 8-án elnökének választotta. A nőegyesület elhatározta, hogy az egylet és elnökének negyedszázados működését s ezért április 3-án (húsvéthétfőn) a „Pannónia“ dísztermében diszülést tartanak s este ugyanott közlakoma lesz. A meghívókat múlt héten bocsájtották ki.

= Iskolaszéki ülés. A múlt vasárnap tartott iskolaszéki gyűlésben jelentést tett elnök, hogy az iskolákban a tanítás minden fenakadás nélkül a legnagyobb rendben folyik. Ifj. Jankovits Ernő tanító eltávozásával osztálya helyettessel láttatott el. Udvardy Mihály nyugalmazott tanító helye pályázat útján töltetett be és azt Mlinkó István tanító, ki már egy év óta sikerrel működik, 400 frt évi fizetéssel és 50 frtos ötödéves korpótlékkal, nyerte el s kit az iskolaszék egyhangúlag választott meg. Ezzel kapcsolatosan egy másik folyamodót, kinek szintén jeles oklevele van, az iskolaszék megfog hívni 300 írttal helyettesnek. Hosszabb eszmecserére adott alkalmat a számbiráíó- szék észrevételezése a múlt évi számadásokra nézve, mely újításokat, megszorításokat, valamint a gondnok és jegyző tiszteletdijának levonását kívánja. Az ellenészrevételezés iránya kijelöltetvén, az iskolaszék ezekre vonatkozó részletes jelentését megfogja tenni. Elhatároztatott továbbá: hogy az alsóvárosi temetőhöz tartozó szántóföld, mely a honvéd-szobor átellenében terül el, befásitassék, miáltal a temető az út porától jobban védve lesz. A tanítói nyugdij-alapra beszedett 15 krajezárok czimén 177 frt 45 kr. fizettetett az adóhivatalba. Minthogy e 15 krok fizetése által sok szülő idegenkedett gyermekének iskolába váló járatásától és mivel ennek beszedése épen nem szolgál a tanítói tekintély emelésére, de különben a& iskolaszékre is nagy terhet ró, az egyházmegyei főhatóság utján kérelmet intéz az iszkolaszék a kultusz miniszterhez, a 15-kroknak adóban való kivetése végett. Örömmel vette az iskolaszék tudomásul, hogy Gsávolszky József kanonok alapítványt tett két árva gyermeknek a a menhelyben, hogy annak kamatából el áltassanak.

* Tragor Ignáczné szül. Meiszner Herrn in. Váczon nemcsak tekintélynek, hanem nagyrabecsülésnek és szeretetnek örvendő családot fosztott meg egyik legkedvesebb tagjától a halál. Tragor Ignácz nagykereskedő ezég egyik tagja elvesztette felejthetlen nejét. A boldogult hosszú időn át betegeskedett, végre Déltirol regényes és enyhe vidékén keresett gyógyulást, Merán világhírű klimatikus gyógyintézetében. De a magas Gondviselés a szerető nő, anya és rokon fölöft máskép határozott s ez előtt minden világi hatalomnak, tudománynak és akaratnak meg kell hajolnia! Legyen meg az ő szent akarata! A gyászszertartást dr. Czettler Antal kanonok-plébános végezte nagy segédlettel, a temetést pedig egyik budapesti első temetkezési vállalat teljesítette. A családon, nagy rokonságon és számos ismerősön, a sok tisztelőkön kívül a város közönsége kivétel nélkül vett részt. Diszesnél, díszesebb koszorúk takarták a koporsót az őszinte szeretet és tisztelet jeléül : Felejthetlen hű feleségemnek, szerető férjed.

A legjobb anyának, Jani és Irma. — A drága jó anyának, ílermin és Géza. — Felejthetlen anyánknak, Emma és Károly. — Felejthetlen anyánknak, Ernő és Clo-