Váczi Közlöny, 1893 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1893-03-05 / 10. szám

A polgármester megnyitódnak jelenté a közgyűlést, üdvözlé a középszámban megjelent képviselőket, mely után dr. Zechmeister János főjegyző bejelentő, hogy a megyei alispán tudomásul vette a Vácz városi képviselők 1893-ik évi névjegyzékébe felvett özvegyek, társasezégek, jogi személyek stb. meghatalmazottainak bejelentését.

Most a polgármester 1892-ik évről és a pénztárvizsgálatról szóló jelentése került volna felolvasásra, de mivel a jelentés ki lesz nyomatva, melyből a képviselők jobban tájékozhatják magukat, nem olvasták fel, hanem áttértek a tárgysorozat ama pontjára, melyben a polgármester előterjesztést tett az iránt, hogyan rója le háláját dr. Schuster Konstantin váczi püspök iránt, ki egy városi árvaházra 80 ezer forintos alapítványt tett.

Gajáry Géza indítványára egyhangúlag határozatba ment, hogy az árvaház megyés püspökünk nevét fogja viselni, életnagyságú arczképét lefesteti és a közgyűlési teremben kifüggeszti, végül minden újévkor a képviselők testületileg jelenjenek meg ő nagyméltósága előtt s egy általuk felkért városatya fejezze ki Vácz város közönsége nevében jókivánatukat.

A közgyűlés éljenzéssel fogadta el ezen indítványokat, melyhez Budnyánszky László tb. főszolgabíró még azt akarja határozattá emelni, hogy megyés püspökünk installácziójának napja városi ünneppé legyen, mely alkalommal lehetőleg a város utczái fellobogózva legyenek s a képviselőtestület vegyen részt ama hálaadó misén, melynek alapját egy város által felajánlott összeggel vetik meg, s melyet a székesegyházban fognak megtartani.

A közgyűlés nagy lelkesedéssel magáévá teszi azt az indítványt is és a polgármester ily értelemben kimondja az egyhangú határozatot.

Hosszabb ideig tanácskoztak a betétszerkesztési munkálatok alkalmával követendő eljárásról.

A váczi kir. járásbiró tudatja egyik átiratával, hogy a betétszerkesztési munkálatokra Arany Sándor kir. albirót és Penyigei Sándor telekkönyvvezetőt küldte ki, kiknek lakbér czimen 200, illetve 100 frtot szavaztak meg. A városa, maga részéről dr. Gsányi Jánost és Fóthi Gyula jegyzőt küldi ki s a bizottságnak a tanácstermet engedi át, azon kikötéssel, hogy ezáltal az időközön kint ugyanott tartandó rendes és rendkívüli közgyűlések akadályozva ne legyenek. A bizottság mellé bizalmi férfiakat egyhangúlag választották meg, kik felváltva fognak megjelenni s később meghatározandó tiszteletdijban részesülnek.

Ezután egyhangú határozat folytán a képviselő- testületi szakbizottságokat megválasztottaknak jelentette ki a polgármester, mely után Bocskai Venczel h. állatorvosnak 6 hónapon át teljesített állatorvosi szolgálatokért 75 frtot szavaztak meg.

Következett a tanács előterjesztése, Floch Henrik kérvényének ügyében, ki a várostól birtokával határos terület átengedését kéri. Dr. Zechmeister János főjegyző ismerteti az ügyet, mely szerint Floch azon területért 200 frtot a városi pénztárba, 100 frtot pedig a kórház-alapra ad. Névszerinti szavazást azonban nem ejthették meg, (ezúttal másodszor), mert az általános többség nem volt jelen, ezért tehát a legközelebbi gyűlés tárgysorozatába vették fel, mikor is — tekintet nélkül az általános többségre — fognak határozatot hozni.

Miután még Fridrich Alajosnak 200 frtot szavaztak meg, ki a dunaparti vaskorlát felállításánál anyagi veszteséget szenvedett, Irányi Dániel síremlékére pedig 20 frtot adtak.

Ezzel a tárgysorozat már ki lett merítve, de a polgármester felállott s előterjesztést tett, márczius tizenötödikének megünneplésére, melyet tudvalevőleg minden évben megünneplünk. Büviden vázolta ezen nap jelentőségét s indítványozta, hogy kérjenek fel valakit a honvédszobornál tartandó beszéd elmondására (Gajáry!! — Freysinger!! kiáltották többen közbe) s hogy azon estén tartandó banketten minél számosabban jelenjenek meg a városatyák.

A képviselő urak azonban nagyon siettek és nem szóltak a tárgyhoz, ezért ez ügyben később fognak határozni.

A közgyűlés 4 óra után ért véget. d.

A mi bajainkról.

(Nyilt-levél Monsieur Jules-nek idősb Bomókitól.)

Kedves Uram-öcsém 1

A „Váczi Közlönyében olvasván érdekes czikkét, nagyon meghatott, hogy még emlékezik rám.

De más okból is óhajtottam már soraimmal felkeresni, ugyanis ön minapában említést tett megboldogult hitestársam Borisom (nyugodjék békével) szővén soraiba.De elfeledte hozzá tenni: „nyugodjék békével“ és azóta nincs nyugalma, erre a föl idézésre hazajár a lelke s nem hágy aludni. Most is, hogy kedves Uram-öcsém czikke megjelent a lapban, hát Borisom is megkísértett rákövetkező éjszaka, hogy ijedtemben majd hanyatt vágódtam, jó hogy tajtékpipám égett s ebből merítettem egy kis tekintélyt az asszonynyal szemben. Azt mondta, hogy az Ön által felvetett témához ő tud szólni, mert ő a másvilágon lévén, az ő nyelvét nem tartják kötve földi törvények és társadalmi illemszabályok s mint szellem, mindent jól láthat és vizsgálhat. Lelkemre kötötte hát, hogy leírjam a mit mond s beküldőm a lapba. Szólt pedig vala a gyermeknevelésről meg másról is.

Nr. 1.

A házasulandó, vagyis nősülendő uraknak, szerinte előbb orvosi vizsgálaton kellene átesniük, hogy „tauglich“, vagy „nem tauglich“ s csak ha orvos bizonyítja, hogy ép egészséges, akkor volna szabad családot alapítói, azaz házasságra lépni s ez volna az

első lépés ép emberiséget nevelni, mert beteges fajtából nyafogó kedvetlen gyerek szeszélyes s tökéletlen eszű gyermekek lesznek.

(Ezt én nem mertem volna igy kimondani, de megboldogult hitestársamnak, nyugodjék békével, kissé pergő nyelve volt.)

Nr. 2. Minden kertész tudja, hogy rózsaszenr'és- kor, ha a szem gyönge is, de ha a vadrózsagaly erős, egészséges, a beoltott rózsa is pompás lesz, második föltétel volna tehát a vadrózsa ép volta. De korunkban az a veszett fűző, a mely minden nőnek bizonyos numerusé, egyforma derekat szőrit, tönkre tesz mindent, a vadrózsák mind sápkórosak, sorvadásosak, idegesek, érzelgősek, kívül ólomporral (poudre), belül vasporral üdített virágok és a fűző agyon szorítja a kis leendő rózsabimbókat úgy, hogy vagy testileg, vagy lelkileg, de mint nyomorékok jönnek világra.

Váltig mondtam Borisomnak, nyugodjék békével hogy nem szeretek tudományoskodni, de ő folytatta.

Nr. 3. Ha gyenge a növény, legalább legyen jó a talaj. De mikor a társadalmi talajból is hiányzik az erdei föld: a természet igazsága csupán, kavicsos meg agyagos, meg nem tudom micsodás.

Ilyenkor történik aztán, mint ő mondja, hogy szellemi barangolásaiban ilyeneket tapasztalt: Kis lányok játszanak.

Egyik kis lány, a ki otthon a szép kis mamát nagy figyelemmel kisérte és a szép szobalányt is, felsóhajt. Oh bejó lenne, ha nekem „is“ volna szeretőm! s ez a vágy egészen halvány kis penészvirágot változtatott a hét éves gyermekből.

Másik kis lány uszályos ruhát rögtönöz egy térítőből. Ábrándosán néz s énekel. Én vagyok az éj királynője! Igen az lesz ő, majd rá borul az a sötét lepel: az örök éj.

Harmadik kis lány, alig hét éves. Szájába kis ágacskából rögtönzött szivart vesz, meglepő művészettel utánozza a dandy!, minden mozdulatában. Oda lép egy felnőtt nőhöz, eléje hajol s nézi annak az ujjain a gyűrűt s mondja: Ah! —

Nagysád! — önnek jegygyűrűje van ? — valóban sajnálom, most már nem — izélhetek !

Végtelen káros befolyással van a gyermekekre a felnőttek társasága, még károsabb idegen gyermekekkel, de legkárosabb a cselédekkel együtt lenniök. Vigyáznia kell tehát az anyáknak folytonosan, hogy gyermekeik előtt hogy viseljék magukat, kerülni mindent mi a gyermek lelkében csirájában megölje a tiszta érzést.

Jobb módú embereknél nevelőnő, de nagyon megválasztott nevelőnő társasága ajánlatos és hogy a gyermek ruganyos, üde kedélye megőriztessék, hozzá hasonló helyzetű és korú gyermekek gyakori társasága szükséges. Határozottan és minden körülmények között árt, főleg leánygyermekre nézve az iskola közös nevelése, a hot a mindenféle elemekkel való elmaradhatlau érintkezés, még a leggondosabb tanítói felügyelet alatt is, csak megrontását segíti elő.

Mert a mostani tanrendszer mindent, nagyon is sokat, rá erőltet a gyermekekre, csak azt nem foglalja magába, a mire égető szüksége volna, az erkölcstant, illemtant, a tisztességtudás módját. A gyermekek rohannak az utczán, mikor iskolából kijönnek, mint a csürhe, nincs bennük szemérnyi jóérzés, löknek, taszitnak, gúnyolnak, kinevetnek mindenkit, a ki utjokba akad. Én rendesen sietek őket kikerülni s tajtékpipámat gondosan a zsebembe rejtem, mert biztos, hogy összetörnék.

De nem ők az okai.

A tanító nem tartja kötelességének őket iskolán kívüli dolgokra figyelmeztetni, mert az nincs a minisztérium által kitűzött tanrend keretében kijelölve. A szülők pedig bálványozzák a kis aranyos okoskákat.

A kis Liliomka három évvel ezelőtt illedelmesen köszönt a jó öreg Bomóki bácsinak : jónapot kívánok, sőt azt is megmondta csókolom kezét. S öreg szivemnek jól esett. Ma már tiz éves szép lányka, de visszataszítóan gőgös és tudja, hogy gazdag s elhalad mellettem mintha nem ismerne. Pedig hát ugyan miért büszke arra egy kis üres fejecske, hogy belecseppen az apja munkája által gyűlt kész vagyonba, hiszen nem az ő egyéni érdeme, hogy a vagyon meg van.

Beteg a szem, beteg a talaj, hogyan fejlődjék pompás rózsa, ha fonnyadt a levele, fakó a színe, görbült a szára, nincsen illata, dértől fázik, naptól megég, féreg üt tanyát rajta, tavasz végét sem éri meg, nem hogy az őszt, lehull szárazon a szemétbe idő előtt.

Még többet is diskurált a megboldogult feleségem, nyugodjék békével, de már azt nem értettem, a nagy tudománytól megfájult a hátam meg a mellcsontom, mint valami lidércznyomástól. Csak arra emlékezem még, hogy önt is tisztelteti kedves Uram-öcsém.

Hej, csak a’ mondó vagyok kedves Uram-öcsém Jules, hogy nagy bátorság kell az embernek a nőtlen élethez, mert mikor az asszony kisértés megjelenik hát bizony megkopogtatja a szív az oldalbordákat és csak úgy reng bele ! Azért ne nagyon dicsekedjék vele, hogy nőtlen !

Hát Budapesten hogy vág a bajusz? írjon megint a lapba valami senzácziósat! üdvözli öreg barátja

idősb Bomóki.

Az arany koronák verése magánosok számlájára.

(Folyt, és vége).

B) Arany érmekből.

1. A veretés végett beszolgáltatott aranyérmek értékük megállapítása előtt a beszolgáltató, vagy megbízottjának jelenlétében minden dij nélkül beolvasztatnak.

2. A beolvasztás megtörténte után a beszolgáltató,

vagy megbízottjának jelenlétében megállapittatik az érmék nyers súlya.

A finomsági tartalom megállapítása úgy történik, a mint az aranyrudakra nézve fönebb a 3. pontban körül van Írva. A további eljárásra nézve ugyancsak irányadók az aranyrudakra nézve a 2—6. pontok alatt megállapított határozmányok.

Az ebből az alkalomból megejtett kémlésekért két koronánál magasabb kémledij nem jár.

3. Ha egynemű és oly érmék szolgáltatnak be, a melyek finomsági tartalma a m. kir. pénzverő hivatalnál árszabásszerüen meg van állapítva, a beolvasztás a beszolgáltató hozzájárulásával elmaradhat. Ebben az esetben az érmék nyers súlya a beszolgáltatónak, vagy megbízottjának jelenlétében állapítandó meg s a talált nyers súlyból az érmekhez tapadt szenny súlya fejében 01 (egy tized) %0 apadás levonandó. A finomsági tartalom megállapítása végett kémle nem ejtetik meg. hanem azt az általam időnkint a hivatalos lapban közzétett s a m. kir. pénzverő hivatalnál kifüggesztett árszabás tételei szerint állapítják meg.

Erről az eljárásról, éppen úgy, mint az a rudakra nézve a fönnebbi 4 pont alatt meg van szabva, kém- ejegy állítandó ki s a beszolgáltatónak átadandó. A beszolgáltató az arany érméket a kémlejegy átvételétől számított három napon belül visszaveheti; ennek az időnek elteltével az érmék a magy. kir. pénzverő hivatalnak veretés végett átadottaknak tekintetnek, a beszolgáltató azonban netaláni hamisítványok előfordul- táért a beszolgáltatás napjától számított három napon át szavatol.

4. Oly érmék után, a melyek finomsági tartama, a beolvasztás eredménye, vagy az árszabás illető tétele szerint '898 ezredrészen alul van, a nyers súly minden kilogrammja után négy korona valutási dij fizetendő.

II. Ez a rendelet az aranynak a m. kir. pénzverő hivatal és a m. kir. fémbeváltó hivatalok részéről való másnemű elfogadására nézve fennálló szabályokat nem érinti.

A mennyiben az aranynak ez a beváltása a koronaérték arany érmeiben történik, a nyers súly minden kilogrammja után négy koronánál magasabb valutási dij és minden tényleg megejtett kémle után egy koronánál magasabb kémledij nem szedhető.

Ezek a dijak törvényes pénzben fizetendők, de a fél kívánatéra a kiszolgáltatandó értékösszegből le is vonhatók. A valutási dij a abban az esetben fizetendő, ha a tételnek finomsági tartalma 898 ezredrészen alul van, vagy ha a fél a tételben netalán meglevő ezüst visszaszolgáltatását igényli.

A kémiák teljes pontossággal ejtendők meg. Oly tételeknél, a melyek nyers súlya egy kilogrammnál többet és a melyek finomsági tartalma legkevesebb 898 ezredrészt tesz, a finomsági tartalom megállapítása egy félezredrészig, oly tételeknél, a melyek súlya egy kilogrammnál kevesebb, vagy a melyek finomsági tartalma 898 ezredrészen alul van, egy ezredrészig kell terjednie!

III. 1. A m. kir. pénzverő hivatal egyelőre további rendelkezésemig csak 20 koronásokban magánosok számlájára való veretését vállalja el. Azt a napot, a melytől fogva a m. kir. pénzverőhivatal a tiz koronásoknak a magánosok számlájára való veretését is megkezdi, külön hirdetménynyel fogom közzétenni.

2. Budapesten a felek és a körmöczbányai m. kir. pénzverő hivatal között a közvetítéssel a m. kir. fő- fémjelző és fémbeváltó hivatalt bízom meg. Ez a hivatal mindazokat a teendőket végzir a melyeket jelen rendeletem az aranyrudak és arany érmék átvétele és értékesítése tekintetében a körmöczbányai m. kir. pénzverő hivatalra ruház, úgy, hogy az általa átvett aranyrudak és érmék a felekkel szemben úgy tekintetnek, mintha azokat a körmöczbányai m. kir. pénzverő hivatal vette volna át.

A budapesti m. kir. főfémjelző és fémbeváltó hivatal által átvett aranyrudak és érmek értéket az összeg nagysága szerint, vagy maga ez a hivatal, vagy a m. kir. központi állampénztár fizeti ki. Az utóbbi esetekben ez a körülmény a kémlejegyen kitüntettetik s a kifizetés az arra kitűzött napon a kémlejegynek a

m. kir. pénzügyminisztérium központi számvevősége által foganatosított előzetes számfejtése után a nevezett pénztárnál történik.

3. Addig, a mig a m. kir. főkémlehivata! működését megkezdi, a finomsági tartalom megállapítása ellen irányuló felszólalás folytán a jelen rendelet I. A,

5. pontja értelmében a m. kir. főkémle hivatal által megejtendő második kémlét az ugyanott szabályozott eljárás szerint a m. kir. pénzverő hivatal igazgatója személyes felelősség mellett végzi.

Ez a rendelet a mai napon hatályba lép.

Budapest, 1892. deczember 15.

Wekerle, s. k.

Városi és vidéki hírek.

= Személyi hir. Dr. Schuster Konstantin megyés püspökünk a múlt hét folyamán Budapesten időzött és jelenvolt a herczegprimás elnöklete alatt tartott püspöki konferenczián, melynek tárgya a napirenden levő vallási s egyházpolitikai kérdések voltak.

= Eljegyzések. Együd Lajos siketnéma intézeti tanár eljegyezte Pertik Gyula, tanár és népbanki hivatalnok leányát Paulát. — Polgár Károly mérnök az „Aszicurazioni Generáli“ biztosítóintézet műszaki felügyelője jegyet váltott Klein Ignácz váczi kereskedő leányával Rózsával.

= Püspöki adomány. Megyés püspökünk száz forintot küldött magánpénztárából a félegyházi gimnázium egyik szorgalmas növendékének, aki egy megfolyamodott ösztöndíjtól elesett s tekintve szegény, özvegy édes anyját és a fiú szorgalmát, nmlt. püspökünk atyailag igy kárpótold azt. E humánus tett nem szorul dicséretre.