Váczi Közlöny, 1893 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1893-02-19 / 8. szám

mindenét a czélra szentelte s valódi aesthetikai gyönyörben élt mind halálig.

f Évtizedeken keresztül1 irta meg Vácz városának történetét kilencz kötetben, a melyet a napi sajtó, a kritika jóval kedvezőbb fogadtatásban részesített, mint a mennyit a nagy közönség részéről tapasztalt, miután az iró, a mint az a következményeiből kitűnt, sokkal nagyobb fába vágta bele nem éppen hivatás nélkül való fejszéjét, mint a mekkorával megbirkózni képes leendett és azért az olvasó nem a mű előnyeit nézte, hanem a hibákat keresgélte benne s egy-két oda nem illő kifejezés és csekélyebb botlás miatt elitélte az egész törekvést; elitélte a szerző legnemesebb intenczióit. Pedig a ki tudja, hogy Karcsú mily gondosan átvizsgálta a magyar történetírás valamennyi kútforrását, mily csinosan fordította le a városi és székeskáptalani levéltárak latin jegyzőkönyveit, hátra maradt oklevéltárát: az egy cseppet sem fogja keve- selni azt a fáradságot, a melyet az iró, a tudós, a tanár, a szerzetes, ily hosszú évtizedeken át annyi állhatatossággal, önzetlenül kifejtett.

Nem is volt más vágya, mint e város temetőjében találni nyugvó helyet. Ki-kilátogatott az alsóvárosi temetőbe, elmélázva az emberi múlandóság fölött s édes megnyugvást keresett és talált abban a gondolatban, hogy hamvai fölött egykor áldást fog rebegni a késő utód. Azonban a sors másként határozott. Egy szép nap reggelén arra ébredt, hogy elöljárósága huszonöt évi váczi tartózkodás után a szolnoki kolostor rideg falai közé rendelte s ő fiúi engedelmességre fogadalmat tett. Két álló esztendeig küzködött azzal a gondolattal, hogy a kedves várost végkép el fogja hagyni s ez úgy tűnt fel neki, mint az elitéit rabnak, a kinek életereit lekötik, eleinte különös volt csak képzelni is, olykor elviselhetetlennek tartotta ezt, azonban meg kellett ennek lenni és ő végre is megadta magát.

Egyszer-kétszer visszatért még Szolnokról is közénk, elhitetni magamagával és az emberekkel, hogy hiszen ez az uj tartózkodás helye a mostani közlekedési viszonyok mellett talán nincs is messze; sőt ha az ember bizonyos összehasonlításra szánná el magát: hát az a Tisza partján épült nagy magyar város, bizonyos tekintetben még Váczczal szemben előnyösnek mutatkozik. Az az örökös sürgés-forgás visszaidézte emlékébe azt a boldogabb időt, mikor még a vácz-balassagyarmati országúton annyi társzekér robogott s ő tulajdonképen Szolnokon is el tudta hitetni magával, hogy ifjú lélekkel Vácz régi látóképet, városunk fölséges panorámáját élvezi.

Hanem ez mégis csak hiú önámitásnak bizonyult. Karcsú Antal Arzénnek először szemei kezdettek káp- rázni, látó-szervei megtompultak, majd kedve lankadt el s ereje hanyatlott, úgy hogy a sir hideg lehelletét mindig közelebb érezte, reményei és vágyai fogyatkozásával.

„Egy negyed századot töltöttem el kebeledben — írja 1888. augusztus 3-ikáról nemes Vácz városáról — oly sok lelki fájdalom, keserűség, méltatlankodás, gond, bú, bánat, aggodalmak és sértegetések közt, azok részéről, a kiktől megfeszített fáradalmaim és áldozataimért forró hálákat és becsülést érdemeltem volna; de mégis a te történeted megírásában telt napjaim elfeledteték velem, vagy legalább türhetőkké tevék nekem ama keserveket ... Ki kijártam az alsóvárosi temetőbe társaim sirhal maihoz, azon édes reményben, hogy majd egykor, talán előbb, mint én gondolom, ott fognak porladozni az én tetemeim is. De, a mint látom, ezt máskép akarja a jó Isten. Megyek, távozom hát kebeledből, de szivemben viszem magammal, te nemes város! nekem örökké kedves képedet és bárhol hajtom is le a halálra bágyadt fejemet, fölmerülsz még egyszer, akkor és ott is hű emlékemben, azon forró sóhajjal: „Vajha ott, azon sirkertben nyugodhattak volna tetemeim, a melyben s a melynek környékén pihennek azon százak és ezerek, a kik a haza szabadságáért, a becsület mezején vérzettek el! . . . .“

Ha soha egyebet nem is irt volna Karcsú, mint ezeket a szavakat, melyekkel Vácz városának késő ivadékát igazi honszerelemre tanította, még akkor is megérdemelte azokat a könycseppeket, melyeket a hűség csal a jó barát szemébe egy nem éppen nyomtalanul letűnt egyszerű, de boldog élet után.

Tegyük le azért az elismerés, a hála igénytelen koszorúját kisded sirhalmára s mondjuk meg gyermekeinknek is, hogy a kéz, a mely Vácz történetét irta, az igaz ügy szolgálatában fáradt ki. F. I.

A váczi korcsolyázó-egylet tánczestélye.

E hó 11-ikén (szombaton) tartották meg a váczi korcsolyázó-egyesület tagjai évi tánczmulatságukat. A mulatság — mint általában az egyesület által már az előző években rendezett mulatságok — ez úttal is fényesen sikerült.

Az igazán kedves bálanya Gajáry Gézáné úr- hölgy — Ursziny Arnold bálrendező biz. elnök kíséretében — este 9V2 órakor lépett a fényesen díszített bálterembe. A bálanyát követte a sok szép leány ki-ki a maga párja kíséretében. Pezsgő jókedv uralkodott a nagyszámú mulató közönség között s vígan folyt a táncz egész a késő hajnali órákig, sőt néhány jó mulató pár még reggeli 7 órakor is járta az igazi ropogós csárdást.

A figyelmes rendező-bizottság a bálanyát Gajdry Gézáné úrhölgyet egy igen díszes, óriási várágcsokorral lepte meg, a hölgyeknek pedig díszes tánczrendekkel kedveskedett.

A jelen volt hölgyek közül tudósítónknak a következőket sikerült följegyeznie:

Leómyók: Bartoss Irén, Páros Irma, Bencze Margit, Beringer Vilma, Benkert Gizella, Havas Jolán, Intzédy Irma, Intzédy Nelli, Kacskovits Sárika, Krottenthaller Erzsiké, Kiss Etelka, Krezsák nővérek, Kulin Antónia,

Lelovics Aranka (Bpest), Monus Jolán, Marossy nővérek, Melczer Ilona (Ácsa), Meiszner Erzsiké, Pertik Paula, báró lőrét L., Reitter Lotti, Tápay Irma, Velzer Ilonka.

Asszonyok: Barosné, Bartoss Pálné, Beringer Ká- rolyné, özv. Bencze Györgyné, dr. Falcsik Dezscné, dr. Franyó Istvánná, Gajáry Gézáné, Gyürky Károlyné, Havas Adolfné, Intzédy Sománé, Iványi Lajosné, Kováéit Ernőné, dr. Krno Péterné, özv. Kacskovics Fe- renczné, Lelovics Gyuláné, Lieszkovszky Gusztávné, Marossy Ferenczné, Melczer Gyuláné (Ácsa), Meisznerné, Majthényi Istvánná, Miltényi Aurelné, dr. Pauer Bé- láné, Pertik Gyuláné, Reitter Istvánná, dr. Solti Károlyné, Tápay Jánosné, Tragor Jánosné, Tragor Er- nesztné, Vadas Márkné, Velder Pálné (Bpest), Velzer Lajosné.

Az első négyest 60 pár tánczolta.

Ha a sok szép leány és asszony közül valaki a névsorból kimaradt bocsásanak meg, mert azt a tudósitó a sok szép között biztosan nem látta meg.

*

A hath. Lejényegylet tanczestdye.

Múlt vasárnap tartotta meg a katb. Legényegylet zártkörű tánczestélyét a „Curia“ szálloda nagytermében.

Erre az alkalomra a „Curia“ nagyterme oly csinosan fel volt díszítve, minőt az idei bálok egyikén sem volt alkalmuk látni, a rendezőség is mindent elkövetett, hogy ezen estélyt sikerültté tegye.

Fáradozásuk nem is maradt meddő, mivel az estély minden tekintetben jól sikerült, mit leginkább bizonyít az, hogy a nagy terem majdnem szűknek bizonyult.

Az első négyest 74 pár tánczolta, még több is lett volna, de már azoknak is, kik részt vettek ezen tánczban, alig volt elegendő helyük.

Szünóra alatt az egylet által múlt hóban előadott szinelőadása szereplőinek tiszteletére 50 terítékű bankett rendeztetett, melyen a szereplőkön kívül még számosán vettek részt.

Az első fogás után Porubszky József egyleti alelnök állt fel és meleg szavakban mondott köszönetét a múlt hóban előadott szinelőadás szereplőinek, nemkülönben a hölgyek mamáinak, kik szívesek voltak velük együtt éjszakájuk egy részét az előadásért feláldozni.

Azután Bartoss Lajos egyleti tag állott fel és ügyesen kigondolt beszédben fejtegette egy fáradhatatlan férfiú érdemeit. A vendégkoszorú nagy figyelemmel hallgatta végig és nagy volt a lelkesedés, midőn a beszéd végén kitűnt, hogy ezen fáradhatatlan férfiú nem más, mint az egylet szeretett alelnöke Porubszky József. Taps és hosszú éljenzés követte ezt.

Ezt a kellemes meglepetést Porubszky József sem hagyhatta szó nélkül. Rövid beszédben elmondta,,hogy ő arra nem méltó, a mivel őt Bartoss Lajos méltatta, mert csupán kötelességét teljesiti, midőn szabad idejének egy részét az egylet haladása és előmozdítására szenteli. Beszédét Randa István, a nagylelkű elnök éltetésével fejezte be.

Paulik József egyleti könyvtárnok is mondott felköszöntőt Kanda István egyleti elnökre.

Meg kell még említenünk az egyleti dalárdát, mely ez alkalommal öt éneket adott elő Menner Károly karnagy vezetése alatt és amelyek igen sikerültek.

Ä vacsora után újból kezdetét vette a táncz és tartott kivilágos kivirradtig.

Jelenvoltak asszonyok: Banyák Andrásné, özv. Bisztricsán Istvánná. Bubencsok Istvánné, özv. Binder Frigyesné, Csányi Jánosné, Droppa Józsefné, Erős Ferenczné, Fajcsik Mihályné, Fihó Pálné, özv. Hlavács Mátyásné, özv. Hajdú Antalné, Ihász Gáspárné, Jelinek Ágostonná, Jeremias Gábor né, Jancsek Andrásné, özv. Jó- földy Mihályné, özv. Kalencsik Istvánné, Klembala Imréné, Klembala Györgyné, Kövess Károlyné, Kövess Gyuláné, Kondér Jánosné, özv. Kristofóry Lajosné, Lobi Ignáczné, Lopos Jánosné, Mátay Gyuláné, Maretta Pálné, Mayer Lajosné, Mihalovits Jánosné, Muréty Istvánné, Maurer Andrásné, Missányi Pálné, Mérész Lajosné, Nell

Istvánné, Németh Jánosné, Obermajer Lőrinczné, Pap Lászlóné, Pásztor Józsefné, Petrasovits Pálné, Pokorny Jánosné, Picbler Jánosné, Rada Elekné, Rakonczay Jánosné, Román Istvánné, Scheffer Andrásné, Sáry Mátyásné, özv. Sporilné, Simák Jánosné, Szalay Pálné, Szabó Gusztávné, Száder Jánosné, Szabó Lajosné, Szemerád Alajosné, özv. Szinay Györgyné, Tóth Ferenczné, Tonhauser Pálné, Vajk Lárolyné.

Leányok: Albrecht Anna (Budapest), Banyák Mariska, Binder Lotti, Bónis nővérek, Bugár Anna, Bisztricsán Mariska, Csányi Ilona, Dormány Irma (Albert-Irsa), Erős Etel, Franyó Juliska, Fajcsik Ilonka, Győri Mariska, Hajdú Anna, Hlavács Mariska, Jóföldy Juliska, Jeremiás Etel, Jancsek Erzsiké, Kalencsik nővérek, Kiss Erzsiké, Kristofóry Emma, Kövess Ilka, Kövess N., Légrády Etel, Lopos Ilka, Mátay nővérek, Mihalovits Erzsi, Nell Anna, Orszátzky Etelka, Obermajer nővérek, Pokorny Anna, Pásztor Erzsi, Pap Mariska, Rada Mariska, Sebők Anna, Simák Anna, Sporil nővérek, Szabó Margit, Szinay nővérek, Szalay Mariska, Száder Veronka, Szemerád Mariska, Tóth nővérek. Múczi.

Városi és vidéki hírek.

= Ma van XIII. I*eo pápa 50 éves püspökségének jubileuma. Mint értesültünk, a nagytemplomban fényes mise lesz, melyen jelen lesznek a városi és királyi hivatalok s a tanuló ifjúság.

== Dr. Miltényi Oyula székesegyházi kanonok, mint örömmel értesülünk, Tátrafüreden, hol orvosainak tanácsára közel két hónapot töltött, már annyira jobban érzi magát, hogy már legközelebb ismét visszatérhet körünkbe.

= Egyházmegyei hirek. Püspökünk ő exciája Tanács József fóthi adminisztrátort plébánossá nevezte ki- — 0 exciája múlt vasárnap palotája kápolnájában Schwarz Gusztáv szerpapot áldozó pappá szentelte fel. Az egyházmegye legifjabb áldozára ma mondja első miséjét Békés-Gyulán s fóthi káplánnak neveztetett ki.

= Hymen. Várady Károly Gödöllő orsz. képviselője e hó 15-én tartotta esküvőjét Nyíregyházán Maár Etelkával, Maár földbirtokos leányával.

= XIII. Leo pápa 50 éves püspöki jubileuma alkalmából az ünnepélyes Te Berni és szent mise után a középvárosi leányiskola növendékei is rendeznek ünnepélyt a középvárosi leányiskola nagytermében. Ma d. e. 11 órakor, tehát az érdeklődők ott szívesen láttatnak.

= Jubileumi ünnepély. Ő Szentsége XIII. Leo pápa 50 éves püspöki jubileuma alkalmából a vácz- egyházmegyei növendékpapság „Pázmány-egylete'1 1893. évi február hó 19-én ünnepélyt tart. — Az ünnepély sorrendje: I. Elnöki megnyitó. Tartja: Szemerédy László ÍV. é. hli, — 2. „Pápai hymnusz“ Hoffer K.-tól. Előadja : A növendékpapság ének- és zenekara. — 3. „Örömdal.“ Pályanyertes óda. Irta: Árva Endre III. é. hh. Szavalja: Kokovay János IV. é. hh. — 4. „Az égi honban.“ Férfinégyes isösporertől. Előadja: A növendékpapság énekkara. — 5. „Lumen de coeloT Pályanyertes jellemrajz. Irta s felolvassa : Gossmann Fe- rencz III. é. hh. — 6. „Fohász a Szűz Anyához.“ Bariton solo. Harmonium-, hegedű- és gordonka-előjáték után énekli harmonium- és gordonka-kísérettel: Szemerédy László IV. é. hh. — 7. „A Vatikán.“ Pály E-től. Szavalja: Leshó Mihály I. é. hh. — 8. „Hol szent Péter.“ Férfikar Zsasskovszkytól. Énekli: Á növendékpapság énekkara. Kezdete d. u. 5 órakor.

= IX. Piua pápa emléke. Pénteken volt IX. Pius pápa halálának tizenötödik évfordulója. E napot nagy kegyelettel ülték meg a Vatikánban. A sixtini kápolnában nagyszerű gyászmise volt. melyen a pápa és az olasz nemesség szine-java volt jelen. A pápa trónján ülve áldotta meg a jelenvoltakat. IX. Pius emlékét a Vatikán területén kívül fekvő templomokban is gyászistentiszteletekkel ülték meg.

= Esy kanonok halála. Kalocsán csütörtökön temették el fényes egyházi diszszel Schwerer János főszékesegyházi olvasó kanonokot, aranymisés áldozárt a vaskoronarend lovagját. Schwerer János nyolczvan- hét évet élt s az egész egyházmegyének legkedveltebb, nagyrabecsült alakja volt. A 87 éves pap halála városszerte nagy részvétet keltett.

= A római zarándoklat. Rómába a külön gyorsvonat a papai jubileumi ünnepekre február 16-án délután 3 órakor indult Budapestről a keleti pályaudvarból. Február 19-én a magyarok jelen lesznek XIII. Leo pápa miséjén a Péter templomban, február 22-én külön audienczián fogadtatnak.

= A nyitrai püspök kastélyai. Jekelfalussy Lajos miniszteri tanácsos — mint Nyitráról írjak — e napokban megtekintette a nyitrai mocsnoki és radosnai püspöki kastélyokat és elrendelte, hogy renoválják őket. A nyitrai püspöki székhelyen 31 szobát teljesen újonnan átalakítanak, Mocsnokon csak a bútorzatot, mely még Palugyay püspök idejéből való, egészítik ki.

= A Dunáról. Múlt számunkban irtuk, hogy a hatalmas folyó árad. A hét folyamán nem oly rohamosan, de mégis növekszik s el lehetünk rá készülve, hogy ha a tavaszi nap továbbra is ily erősen fog sütni, a nagy hóolvadások következtében a Duna oly nagymértékben fog megnőni, hogy erre még alig volt eset. A városi hatóság annyit tett, hogy a felső rakpartnál két jégtörőt állíttatott fel és a három vaslejárót felszedették, nehogy a meginduló jég elsöpörje. Itt jegyeztük meg, hogy a jég alig tartja magát s már senkit sem bocsájtanak át a tulsópartra.

— Kaszinó-estély. E hó 14-én volt az utolsó tea-estély. Magáról az estélyről nagyon kevés az, ha azt mondjuk, hogy igen jól sikerült mulatság volt, több volt. A legsikerültebb volt ez idén minden mulatság között. S igy méltó koronája volt ez idei farsangunknak. Az első négyest — mert az is volt ám — 28 pár tánczolta. Ott volt városunk szine-java. A leányok közül : Alberty Erzsiké, Bencze Margit, Benkert Gizella, Békefi Emma, Egry Hermin, Havas Jolán, Intzédy Irma, Intzédy Nellike, Kiss Etelka, Kulin Antónia, Lencsó Beatrix, Marossy nővérek, Meiszner Erzsiké, Meiszner Emmike, Orosz Zsuzsika, Pertik Paula,’Reitter Lottika, Varga Adrienne, ifj. Velzer Ilonka, ör. Velzer Ilonka stb. Asszonyok: Alberty Ferenczné, Bencze Györgyné, Benkár Dénesné, Benkert Györgyné, Egry Ferenczné, dr. Freysinger Lajosné, Gajáry Gézáné, Gyürky Károlyné, Havas Adolfné, Helcz Ferenczné, Intzédy Sománé, Iványös Kálmánná, Kovách Ernőné, dr. Krno Péterné, dr. Lencsó Ferenczné, Meiszner Nándorné, Meiszner Rudolfné, Pertik Gyuláné, Reitter Istvánné, Schlauch j Vilmosné, Solti Károlyné, Velzer Kálmánná, Velzer Lajosné, Vida Vilmosné stb. A ropogós csárdás közben® a tombola tárgyakat sorsolták ki, a legszerencsésebb nyerő a férfiak közül városunk polgármestere volt — egy egész világot nyert; a nők közül Reitter Lottika ő a legtöbb ruhaneműt. Játszottak még különben kicsi szivekkel is, ki milyen szerencsével azt megmutatja a közel jövő. A vig társaság a késő hajnali órákban a Rákóczy mellett oszlott szét kiki magával vivén a nyereményt. Sauta Létto.-= Mozgalom indult meg az iránt, hogy vasútállomásunk még két megállóhelylyel bírjon: „Kis- vácz“ és „Vácz alsóváros“ névvel; előbbi a felső részen, utóbbi az alsó részen lakók kényelmére és a hengermalom valamint a sertéshizlalók árúi be- és kiszállításának jelentékeny előnyére szolgálna. Legczélszerübb volna eme megállóhelyek létesítése iránt egyenesen a kereskedelmi miniszterhez fordulni. Ha Nagy-Marosnak három állomása van, talán Vácz is megérdemelne ugyanannyit.