Váczi Közlöny, 1893 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1893-12-31 / 53. szám
XV. évfolyam. 53. szám. HELYI ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ EEÖFIZETESI Alit: negyed évre 1 frt 50 kr. Egyes szám ára ÍO kr. Kaphatót KISS ERNYEI ANTÓNIÁNÁL Kossuth-tér (Gyürky ház.) Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Káptalan-utcza 20. se. alatt, (hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők). Kiadóhivatal: Gáspárik-uteza 12. se. alatt, (hová az előfizetési pénzek, hirdetések, reklamácziók küldendők). HIRDETÉSEK : jutányosán eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesittetnek. Nyilt-tér: sora . .......................ItO kr. Bélyegilleték minden beiktatásnál !íö kr. Múlt, — jövendő. Néhány óra még s az új színtér feltárul előttünk. Felemelkedik az a misztikus függöny, mely a múltat elválasztja a jövőtől s megkezdődik az élet nagy színjátékának egy újabb felvonása. Ismerjük a darabot! — mondogatjuk magunkban, pedig valójában csak alig is sejtjük ; tudjuk, hogy semmi újat sem hoz ránk ! — De egy kissé mégis tartunk az ellenkezőtől: mert talányszerű a jövő, mely a holnappal feltárul előttünk s az igazi megfejtés csak utólag lesz nyilvánvaló. Hányán vannak, kik a néhány óra múlva >letünt«-nek nevezendő elkopott esztendőt olyannak látták előre, a milyennek utólag bizonyult? Hányán, kik szép reményekkel néztek eléje s kúszált ábrándokkal, keserű csalatkozással fordulnak el tőle? Hányán, kiknek boldogító jólétet Ígért, de aggasztó viszontagságot hozott? Mert hiszen olyan az ember, hogy jót várni mindig hajlandóbb mint rosszat s balsorsában is mindig reménykedik. Ez éltető eleme, bajában mentő horgonya, melyet csak a legvégső esetben bocsát el, akkor is sajgó szívvel. Hányán vannak, kiket a lefolyt év örömekkel halmozott el ? Bizonyára kevesebben, — pedig bizonyára többen reméltek jót, mint vártak rosszat. Bármint van, az a néhány óra majd csak elfolyik s az ó év minden vigaszaival és keserveivel "együtt lemerül abba a megmérhetetlen mélységbe, melynek »idő« a neve. Mi pedig még egy ideig azon elmélkedünk, vájjon vigaszt vagy keservet hozott-e ránk többet a múlt s „Yáczi Közlöny“ tárczája. Az utolsó láz. A hajnali világosság már keresztül bujt az ablak redőnyein, már-már legyőzi a virrasztó mécs utolsó pislogásait. Oly sokáig jött, pedig várva-várta a beteg meg ápolója is. Szegény Boriska! Ki hitte volna még csak egy év előtt is! Egy év előtt — mikor még Tarján Pistával, avval a legjobb tánczossal mulatta át a Kaszinó-bálokat. Hej, hisz csak Tarján Pistát ne ismerte volna soha ! A tavalyi első bálon mutatták be neki. Mit tudta ő, kivel van neki dolga. Hisz azokkal az észbontó szemeivel, avval a mennyországot ígérő tekintetével meghódította volna az egész világot. De hát ha Tarján Pista volt az első. Egy év múlt el, egy hosszú év. Sok, nagyon sok minden történt azóta. Es ma ?! . . . Ott fekszik az a szép, égszemű teremtés a halálos ágyon. Az az átkozott betegség leszedte arczárói a fakadó, üde, piros rózsákat és vészvirágot ültetett oda. Dús, szőke haja kuszáltan borítja hófehér vállait, — nemsokára úgyis meg kell majd fésülni utoljára. „Csakhogy már világosodik, — szólt a beteg, — bárcsak itt volna már a reggel! . . . Eljön Pista, — beszéltem vele . . . Megígérte, hogy itt lesz nemsokára . . . Megbocsájtok neki mindent. Megbocsájtom, hogy megcsalt, elhagyott azért az asszonyért. Beszéltem az asszony férjével is, elmondtam neki mindent ... Az asszony a bűnös . . . Pista jobban szeret engem, mint őt . . . Szebb vagyok, fiatalabb vagyok, mint ő. Hisz az* nem is szereti Pistát, csak kaczérkodik vele. Senkit sem szeret, mert nem is tud szeretni . . . Enyém lesz ismét, mint azelőtti Enyém lesz leikével, enyém szivével . . . reménykedve számiígatjuk a jövőt. S így bizonytalansággal és aggódással lelkűnkben lépünk át azon a keskenyke küszöbön, mely a múltat elválasztja a jövőtől. S ime, egy szempillantás alatt tova repül az ismert múlt s elénk áll a lefátyolozott jövő, mely lépésről-lépésre nyílt jelenné sorakozik, de csakhamar sietve megy tovább, hogy szintén múlt legyen belőle. S a mindenek Ura, ki végtelen bölcseséggel rendezi az idők folyását, vigaszaival kiséri az elmúlt felett érzett keserveinket s áldásának reményével biztat a jövőre. Mi pedig haladunk tovább, hogy majdan egy év leforgása után ismét azon gondolattal pillanthassunk vissza, hogy: Ez is elmúlt! S ismét találgathassuk: Mit hoz a jövendő ? Schuszter Konstantin váczi megyés püspök arczképének leleplezese. Egy éve annak, hogy Vácz város püspöke Schuszter Konstantin megyés püspök egy, Váczon felállítandó árvaház alapjára nyolezvanezer forintos adományt tett. Ez oly karácsonyi ajándék, melvlyel nem dicsekedhet egy város sem. Vácz város képviselőtestülete e nagyszerű adományt most azzal viszonozta, hogy lefestette a megyés püspök arczképét, melynek leleplezése múlt vasárnap ment végbe. Délelőtt tizenegy órára a nagy terem megtelt díszes közönséggel, melynek soraiban nem csak a városi képviselőket, hanem a káptalan tagjait, úgy szintén a város orsz. képviselőjét is ott láttuk. A kitűzött időre a polgármester megnyitotta a díszgyülést, mely után dr. Freysinger Lajos állott fel s hosszabb beszédében oda konkludált, hogy a város a püspöktől kapott leveleket külön irattárban helyezze el. Miután a díszgyülés ezt elfogadta, következett volna a küldöttség megválasztása, mely a megyés püspököt Ismét hoz majd reggelenként virágot: az én kedves márcziusi ibolyámat, nefelejtset, gyöngy- és hóvirágot a tópartról . . . Büszke lesz k reá, mert megérdemli. Félteni fogom őt mindentől, még a szellőtől is . . . Boldogok, nagyon boldogok leszünk. Boldogságunkat irigyelni fogják az angyalok is . . . Majd ha kinyílik az első piros rózsa, akkor: pünkösdkor megyünk majd esküvőnkre! Nemde, Manczi néni ? . . . Szép hosszú koszorút vesznek, selyemből lesz a ruhám, süráhból a fátyolom, hajamat is majd feltüzik úgy, mint mikor először látott Pista . . . Nem fáj már semmim! Oly jól érzem magam! Fel is kelek ma . . . Nini, az a fehérruhás angyal, hogy csapkodja szárnyával az ablak tábláit, integet nekem, hogy menjek ki vele. Ugy-e megyünk mindjárt, Manczi néni? . . . Oda fel a hegyekre, arra, ahonnan a nap búvik most elő, még azon is túl, messze-messze . . .“ * * * Megvették a selyem ruhát; tiszta, hófehér annak minden falatja, süráhból van a fátyol is . . . Elő, dércsipte rózsákból van a koszorú, — nagyon hosszú, leér egész a lábig. Csak a haja nincs feltűzve, hanem szépen marokra szedve ott süpped a koszorú mentén, nehány szál beleakad az élő rózsák szirmaiba. Az égő viaszgyertyák fogynak, le-lecsordul néhány megolvadt csepp, mintha ezek is önmagukat emésztve siratnák a szép halottat. Elfogy a gyertyaláng, leszegezik a koporsót, kiteszik azt az udvarra és elmondják felette a szomorú imát, elének!ik felette az utolsó istenhozzádot és a gyászmenet elindulva kiér a zajos utczára. Meg-megállnak a járókelők, végig nézik a menetet : hány kocsi követi, milyenek a koszorúk, milyen szélesek a szallagok, azután tovább mennek, ki-ki a maga dolga után. Ott fenn, az első emeleti erkélyen észre sem veszik a menetet. Jó ízűt nevetnek valami felett. Tarján Pista van ott meg a szeretője. Bcrecz Károly. a leleplezésre meghívja, de Balázs Lajos püspöki irodaigazgató a polgármesterhez czimzett levelet adott át. A megyés püspök a küldött levélben vallásos hangon, hosszasan s nagy szerénységgel fejtegetle, hogy miért nem jelenik meg a díszgyülésen. Ezután Gajáry Géza polgármester állott fel s mondotta el a következő beszédet: Tisztelt városi képviselőtestület! Tisztelt közönség ! Épen ma egy esztendeje annak, hogy a midőn ugyanezen a helyen a város folyó ügyeinek elintézése végett közgyűlést tartva egybegyűltünk, kegyelmes atyánk, megyés püspök urunk s szeretett főpásztorunk ő nagyméltóságának egy levelét vettem kézhez az ül- lés folyama alatt, a melynek tartalma közöttünk, inig egyfelől a legnagyobb meglepetést s nekünk a legnagyobb örömet okozta, addig másfelől, úgy bennünket s a város összes lakoságát mint utódainkat is örök hálára kötelezett s fogja kötelezni. Tisztelt városi képviselő urak! Nagy Karácsonynak előnapján a királyok palotájában úgy, mint a legszegényebb gunyhójában is, közel két évezredes szokásnak szívesen hódolva, a jó szülők ajándékokkal lepik meg szeretett gyermekeiket és kedveseiket; a mi városunk legjobb atyja szintén e szép napot választá a múlt esztendőben, székvárosának és lakosai késő utódainak egy olyan fejedelmi örökös ajándékot adva aminőt Vácz város közönsége még senkitől áéin kapott soha! Nem kevesebb, mint 80000 forintos alapítvány az, amelyet ő kegyelmessége egy Vácz városában — a város vallás különbségnélküli lakosainak hátra maradó szegény árva gyermekei részére — épitendő árvaházra első alapítványként nekünk karácsonyi ajándékul adni kegyes volt és mi, ő nagyméltóságának nemes szivéhez legközelebb álló, de az irányában tartozó szeretetben és jóságban annyi százezer gyermekével nemes versenyre kelni kész hű fiai pedig, azonnal siettünk megragadni a nekünk 1893 január 1 én Ujévnapjával oly kedvesen kínálkozó alkalmat arra, hogy ő nagy méltóságánál ekkor a város képviselő- testületének egy monstre küldöttségével tisztelegve, midőn ő kegyelmességének a legboldogabb ujeszten- dőt kívántuk, ugyanakkor a legjobban kiválasztott s Vácz városát még soha nem érő fejedelmi alapítványáért s a rendkívüli és örökké emlékezetes meglepetésért hálás köszönetét is mondjunk. De ezzel nem elégedtünk s nem is elégedhettünk meg s igy keletkezett a 4/kgy. 93. számú határozatunk amelylyel utódainknak meghagytuk hogy: 1.) a felállítandó árvaház a „Constantin“ árvaház nevét viselje; 2.) hogy Vácz város képviselőtestületének nagy küldöttsége minden évnek első napján, egy felkért szónoka által üdvözlendő ö nagyméltóságát s előtte hódolatteljes tiszteletét nyilvánítandó a püspöki palotában megjelenjen; 3.) hogy azon, városunkra örökké emlékezetes napon a melyen ő exczelencziája püspöki székét elfoglalta, a város minden évben a főszékesegyházban ünnepélyes hálaadó istenitiszteletet tartasson s erre azóta 2Ó0 frtos alapítványt is tettünk s hogy a városházára a diszlobogót ezen alkalommal ki tűzesse s végül 4.) hogy ő nagyméltóságának életnagyságú képét a város költségén lefestesse s azt a város közgyűlési termében helyezze el. A közgyűlés ezen határozata minden pontjának azóta elég lett téve, csak az utoljára említettem 4. pontnak érvényesítésére vártunk a mai napig, amely nap még első évforduló napja a fejedelmi alapítvány levél általunk történt vételének addig, nagykarácsony előnapja s ezért is a legalkalmasabb arra, hogy a hálás gyermekek szerető atyjuk múlt évi ajándékának némi viszonzásával kedveskedhessenek. íme itt a kép ! Hulljon le róla a lepel! Hadd lássuk mi úgy, mint majdan késő utódaink a legjobb atyának, a leghűbb főpásztornak a művész ecsetje által élethően megörökített nemes vonásait. Élőt, Vácz város képviselőtestülete még nem részesített azon kitüntetésben, hogy képét lefestetve tanácskozó termében helyezte el; dr. Schuster Konstantin megyés püspök urunk ő nagyméltósága az első s a méltán kitüntetett. De nem csak e helyütt, hanem nagynevű elődei között is az első helyet foglalja el úgyis, mint megyé- püspok, de úgyis s különösen, mint a székvárosa mins den ügyét s igaz érdekeit a legmelegebben szivén hor3ZO
