Váczi Közlöny, 1893 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1893-12-03 / 49. szám

XV. évfolyam.

49 szám.

HELYI ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ HETILAP

EIíÖMíKI^TKSI ÍIM: negyed évre 1 frt »><> kr.

Egyes szám ára lO kr.

Kapható - KISS ERNYEI ANTÓNIÁNÁL Kossuth-tér (Gyürky ház.) Megjelenik minden vasárnap.

Szerkesztőség : Káptalan-utcza 20. sz. alatt,

(hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők).

Kiadóhivatal: Gasparik-utcza 12. sz. alatt,

(hová az előfizetési pénzek, hirdetések, reklatnácziók küldendők).

mitm'/rs-isivBi:

jutányosán eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesittetnek.

IVyilt-tér: sora ..............................30 kr.

Bélyegilletéli minden beiktatásnál 30 kr.

Schlauch Lőrincz Nagyvárad bíboros püspökéhez.

A kath. egyház ezen bátor előharezosához, ki mindenkor nyílt sisakkal küzd Krisztus egyháza érdekében, mély meghatottsággal irt üdvözlő leveleket küld a váczi főtisztelendő káptalan.

Ilyen üdvözlő sorokat kap most a fenkölt szellemű, tudományos főpap az ország minden részéből. Ideje is, hogy újra fölébredjen ez a szellem, öntudatra ébredjenek hazánk népei és dicső első királyunk, szent István hitét, mely- lyel Magyarország államiságát megalkotá, védelmezzék azzal is, hogy derék bátor harcosainak tiszteletet és hódolatot nylvánítsanak.

Nem rejtették, nem titkolták azon elveket soha, melyeket egyházunk követ.

Nem kérünk, nem követelünk senkitől semmit, csak azt, ami a mienk volt, maradjon is!

Közöljük a főtisztelendő káptalan nemes szellemben irt fenkölt levelét, hagyj dokumentálja ez is őszinte szándékainkat és óhajainkat:

Főmagasságú és Főtisztélendö Bib omolt, Valóságos Belső Titkos Tanácsos és

Püspök Úr.

Az aggodalom, a félelem szemben a kormánynak részint már a képviselőház elé nyújtott, részint előre hirdetett katholikus ellenes törvényjavaslataival már- már erőt vett az egyházukhoz híven ragaszkodó katolikusok keblein, midőn megjelent Főmagasságodnak az egységes polgári házasság jogról szóló törvényjavaslatra és indokolására legfelsői} b helyre benyújtott felterjesztése, melynek nem tudjuk, a régi hitvallók fellépésére emlékeztető s az isteni örök igazság megdönt- hetlenségét hirdető bátor hangját, avagy a hittudomány fényében oly ellenállhatlan erővel jelentkező érvek gazdagságát bámuljuk-e inkább, az igazság egyszerű, de mégis oly való megnyilatkozását, avagy a Szentlélek- től megvilágositott emberi elme tájékoztató megszólalását figyeljük-e meg jobban?

Eminencziád remek • fogalmazványú felterjesztése aggodalmainkat enyhíti, félelmünket eloszlatja, mert ily fényesen védett igazság előtt az ellenvéleménynek

„Yáczi Közlöny“ tárczája.

Ismeretlennek.

Találkozánk — két elsuhanó árnyék !

De szívem hozzád már nem idegen.

Nevem’ is tán kimondta édes ajkad S én elmerengtem már a tieden.

Ismerlek, bár szemed színét se láttam,

Ismerlek, bár nem haliám egy szavad’,

És sorsod, titkos vágyad, szenvedélyed Már egyszer háboríták álmimat.

Oh lehet hívünk messze, messze tőlünk,

Bár a kezünk nem érinté kezét.

S ki lépést jár velünk az élet útján :

Szívünk elveszté. elsiratta rég.

Ha csüggedsz, gondolj rám, igaz hívedre!

Bárhol is légy: sohsem léssz egyedül.

Melletted állok, rád tekint a lelkem,

Örökre, híven — ismeretlenül !

Prém József.

Vihar a tengeren.

Több vihart éltem át már a tengeren. Eszembe is jutott mindannyiszor az a latin közmondás, miszerint: „Qui non seit orare, pergat ad mare,u vagyis magyarúl: „aki nem tud imádkozni, menjen a tengerre.“

Legnagyobb rettegésbe ejtett azonban az a vihar, melyet 2G évvel ezelőtt Siczilia és Malta közt a tengerszorosban éltem át. Meglehet, hogy főleg azért hatott reám oly nagyon, mert első volt az nálam.

* * *

•*

Szép, nagy három árbóczos vitorláshajó volt az

el kell hallgatnia és ha meg is kísérli, amint elég gyarló próbálkozás történt is, a nagy többség akarva, nem akarva, előbb utóbb meg fog hajolni az általunk védett ügy igazsága előtt. Hisz ha az ellenvélemény is elismeri, hogy a házasság szilárdságban, tisztaságban és erkölcsi erőben nyer, ha vallási befolyásoktól elzárva nincs, valamint hogy a házasságból eredő jogok és kötelmek merőben jogi szabályozás által sem ki nem menthetők, sem nem biztosíthatók, nem tagadhatja sokáig azt sem, hogy a haza jólétére, szilárd fenállá- sára, mely a családok szilárd fenállásával elválaszthat- lanul egybe függ, a kath. egyház elve vezet el legbiztosabban, mert a házasságkötést vallási cselekménynyé magasztositja, a férfi és nő szövetségét a szentség nimbuszával veszi körül úgy, hogy ami másból az érzékiség kielégítésének egyszerű alkalmául tekinthető, azaz Isten rendelése nyomán az eszme hatalma alatt a legnemesebb frigynek mutatkozik, melyre az Isten áldása kéretik s melyre a gyermekek áhitatos tisztelettel tekintenek. Ha Istentől nem volna rendelve igy a házasság a haza és társadalom szilárdsága czéljából, azt a bölcs emberi elmének most kellene kitalálni, ha tételes törvényeink nem volna, az ész követelménye szerint azt mégis mint szükségest behoznunk kellene.

De mindezt szebben, jobban elmondja Eminencziád megczáfolhatlan felterjesztésében s mi csak keblünk egész melegével a hála és tisztelet érzelmével mondhatunk köszönetét bölcs és nemes fáradozásáért, kifejezve mindenben egyetértésünket és hirdetett elveihez tántorithatlan ragaszkodásunkat.

Kitüntetések és rendjelek.

A franczia köztársaság elnöke csakúgy osztogat rendjeleket, mint a legrégibb uralkodó fejedelem, mert a demokráczia összeegyeztethető rendjelek adományozásával.

A személyes érdemet — főleg a hadi téren — már az ókorban is diszjelekkel tüntették ki. A görög diadalkoszorúk, a rómaiak koronái, nyaklánczai stb. valamint a középkori kegylánezok is, mind ide tartoznak.

A nemzetközi szokásjog szerint, jelenleg csak államfők alapíthatnak érdemrendeket és adományozhatják díszes rendjeleiket.

Kivételképen megemlítjük: hogy a német vitéz„Adria“ melylyel Florio kapitány, a mindinkább erős- bödő északnyugati ellenszél daczára, a máltai tenger- szoroson nyugat felé áthatolni iparkodott; mire (a vihar növekedtével) kevés reményünk volt ugyan, mindamellett Florio nem tágított és annyit akart legalább elérni, hogy délkelet felé ki ne szorittassunk. így tehát kerülni-fordúlni („lavírozni“) kellett a hajóval, ami eleinte, t. i. midőn a szél még nem fújt oly rémületesen, nem merité ki 18 matrózunk erejét; de midőn a szél már viharrá nőtt, és ha a közel szigetek partjaiba ütközni nem akartunk, a vitorlákat mind- úntalan a szélső jobboldali helyzetből a legszélsőbb baloldalra kellett át forgatni, derék dalmatáink ereje is aláhanyatlani kezdett, úgy hogyha két napnál tovább tart a vihar, a kapitánynak talán mégis engedni kellett volna egy kicsit az ő szívós előretörekvéséből.

* *

*

És most a vihar keletkezéséről mondok el nehány szót. Többnyire szélcseni előzi meg a vihart. Egyszerre mindinkább nyomasztóvá válik a levegő ; a légsúlymérő feltűnően esik és a légkör napnyugta felé komor szint ölt fel. Delfinek és más halak seregei széles körökben úsznak a hajó körül. Nyilsebesen üldözik egymást a tengernek e fürge lakói és magasra vetik föl magukat a vízből, mig a mindinkább nagyobbodó sötétségben foszforosan világló sávok fény- lenek nyomukban.

Ámbár még szellő sem leng, a födélzeten mindenfelé kitekintő kapitány a könnyebb vitorlákat egészen összekötteti, a marsvitorlákat (alsó nagy vitorlákat) pedig keskenyebbre begyűreti és általában előre intézkedik, hogy a közeledő rossz idő meg ne lephesse.

Eleinte azonban a folyton tartó csend a napnak vészt jelző leáldoztát meghazudtolni látszik; csak

rend nagymestere, az úgynevezett mariánus-kerésztét nyilvános kitüntetésül adományozhatja.

A pápa a következő rendjeleket adományozza :

1. A Krisztus-rendjelet;

2. a Gergely-rendjelet; vagy szent Gergely rendjét;

3. szent Szilveszter rendjét;

4. a Pius-rendjelet és 5. a szent sir rendjelét, melyet tényleg a jeruzsálemi pátriárka adományoz, de a pápa is adományozhat. Ez öt rendjel rangsor szerint következik egymás után.

A Krisztusrend lovagjait utazásaik közben, minden plébános teljes egyházi ornátusban, a harangok zúgása mellett tartozik fogadni, ha pedig valamely kolostorba szállnak, az őket ottidézésük alatt mindennel ellátni tartoznak.

0 császári és apostoli királyi Felsége a következő rendjeleket adományozza :

1. az aranygyapjas rendet, mint rangban legelsőt,

2. a Mária-Terézia katonai rendet;

3. a Szent István-rendet;

4. a Lipót-rendet;

5. a Vaskorona-rendet és 6. a Ferencz-József- rendet.

Ezekhez járulnak még a kisebb rangú kitüntetőjelek, mint érdemkeresztek, érmek stb.

Külföldi rendjelek csak ő Felsége engedelmével fogadhatók el, illetőleg viselhetők.

A kitűntető-jelekhez tartoznak a díszfegyverek is. Ezek rendszerint hadi tiszteletjelek, melyeket mesteri készítésű és nagy értékű diszkardok, diszpaizsok stb. alakjában, magukat kitüntetett, oly hadvezetőknek ajánlanak fel, akik bármily okból rendjellel stb. egyelőre nem diszithetők.

Nálunk a díszfegyverek nem szolgálnak fejedelmi (állami) kitüntetésül, társadalmi úton azonban már több európai nevezetesség — ha nem is volt hadi érdem — jutott általunk diszkarddal való kitüntetéshez (Liszt, Dumas, Abdul Kerim stb.)

Az állami kitüntetésnek legkegyeletesebb jelei: nagy férfiak emlékére állami költségen, vagy a törvényhozás rendeletére közadakozás útján állított ema láthatár nyugati részén tornyosúlnak sötét fellegeknek tömegei. Álmosan csoszognak ide-oda az épen munka nélkül lévő őrségi matrózok a hajó elején, vagy pedig a nagy sajka aljába húzódnak, hogy ismét ama borzadalmas meséknek egyikét hallgassák meg, melyet az „árbóczmelléki“ szónokok egyike szokott hosszadalmassággal ad elő, hogy ezzel is hamarább múljanak el az őrszolgálatnak nem mindig mulatságos hosszú órái.

Éjfél után a marsvitorlák az északnyugatról lengedezni kezdő széltől reszketni, a kisebb vitorlák pedig dagadni kezdenek. A hajó kissé oldalra dől és erősebben tolja félre a vizet, mely eleinte halk morajjal csapódik hajónk orrához. A tenger fölszine töredezni kezd és fehér tajtéknak hosszú vonalai kigyódzanak végig a vizen, előjeléül annak, hogy némi távolságban máris háborog a tenger; e tajtékokra később egyes, gördülő hullámok következnek; ezután jő a tengernek mindinkább fokozódó erősebb háborgása, mig végre az elemek szilaj tombolása viharrá fajúi.

Eközben a kapitány leszedeti az árbóczok felső függőleges toldalékait az ottani vitorlákkal és vitorlafákkal együtt. A vihar teljes bekövetkeztével _ pedig az alsóbb ily részeket is a födélzetre ereszteti, úgy hogy végre a rézsútos orrárbócz két kisebb vitorláján kívül csak az árbócztörzseken marad egy-egy duplán begyűrt marsvitorla kifeszitve.

Már hullámok zúdúlnak a födélzetre, a hajó pedig oly erősen „bukdál“, azaz orra oly mélyen merül alá a vízbe, hogy ha először látja igy az ember a hajót, még a lélekzete is megszórni s a legerősebb szív is megdobban.

Florio kapitány azonban már régen túleshetett mindezen, oly hideg vérrel adja parancsait a vitorlák