Váczi Közlöny, 1893 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1893-11-26 / 48. szám

XV. évfolyam.-18. szám.

HELYI ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ

HETILAP.

KFOFIÍfl F.'fi' FSI Áll A : negyed évre i frt 50 kr.

Egyes szám ára IO kr.

Kapható • KISS ERNYEl ANTÓNIÁNÁL Kossuth-tér (Gyürky liáz.) jJIegJelonils: minden vasárnap.

Szerkesztőség : Káptalan-utcza 20. sz. alatt,

(hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők).

Kiadóhivatal: Gasparik-utcza 12. sz. alatt,

(hová az előfizetési pénzek, hirdetések, reklamácziók küldendők).

EIIl£l>FTF$EBi :

jutányosán eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesittetnek.

Nyíl t-t é r: sora ... ...............;iO kr.

Bélyegilleték minden beiktatásnál 150 kr.

A kath. legényegyletről.

Az iparos, különösen a kath. iparos mindig hálával és tisztelettel kell, hogy elteljen, midőn e nevet hallja: Kolping Adolf. Áldania kell az iparosnak még poraiban is e férfiút, kinek nagy szelleme, jóságos szive az iparos osztály boldogitására volt feláldozva. Kolping megalapította a kath. legényegylet fontos és nemes intézményét, a humanizmus fájának ezen üde virágát, melynek gyümölcsét ma széles e világon 800 helyen élvezik a derék iparos ifjak, lévén a világon 800 kath, legényegylet. A Köln szomszédságában fekvő Kerpen városkában született e férfiú, kit szegénysorsú atyja daczára tanulni vágyó szellemének czipész inasnak adott. Felszabadulása után nemsokára Kölnbe ment s itt volt valódi alkalma megismerni legénytársainak állapotát, kiknek legnagyobb része nyomor, tudatlanság és mély erkölcstelenség fetrengett. Lelke elborult, megborzadt s vallásosan nevelt szive ez imában nyert vigaszt s azon merész, de elhatározott szándék fogamzott meg lelkében, hogy pappá lesz. Egy 23 éves czipész- segéd pap akar lenni! Atyjához ment jó tanácsért, ki ilyenféleképen biztatta: „Varga, ne tovább a kaptafánál!“ De találkoztak jó szívű emberek, papok, kik magán úton tanították s egy év múlva annyira ment, hogy felvették őt a kölni gimnázium negyedik osztályába. Nappal tanított, éjjel tanult; a titkos vágy, mely lelkében ébredt, legyőzte a szégyent, hogy gyermekeknek lett iskolatársa. Pár év múlva növendékpap lett a kölni szemináriumban s 1835-ben áldozópappá szentelték. A Gondviselés hangja megcsendült lelkében s 1848-ban „A legényegyletu czimű nyomtatványát nagy sikerrel bocsátotta közre. Én — úgymond ez iratban — azt az osztályt választottam ki magamnak, melyre eddig legkevesebb gondot fordítottak. Volt idő, midőn

„Yáczi Közlöny“ tárczája.

A katholikus legényegylet szelleme.

Ifjú szívünk az élet küzdterén Óh, de megérzi a sivár valót!

Reményeinktől megfoszt a világ;

Úgy élünk benne, mint az elhagyott.

Nincs résztvevő szív, nincs baráti jobb,

Mely felemelne, hogyha bú emészt;

És ha örömre gyúlad kebelünk,

A külvilág ? ... az nem vesz benne részt.

De mint a gyermek szívrepesve fut,

Hogy felkeresse anyja szent ölét,

Ha lepkéit már elfáradt űzni S picziny lábát a tüske marta szét:

Oly szívrepesve a sivár világból Fáradtan bár, de boldogan jövünk Mi is anyánkhoz . . . Ö szeretve vár.

E jó anya : szerény kis egyletünk.

És ím az egylet boldog otthonán A hit nemtője áldva int nekünk,

Hogy megtanítson bátran küzdeni,

A hiterénynyel szentül eltelünk.

Ifjú lelkűnknek végső vértet ad,

Ha győzni kell a vész kisértetén,

Hogy ostromolt ifjú szívünk felett A bűn helyett ragyogjon szent erény.

A hont szeretni ... óh mily édes ez ! Szivünkben égni érted szent haza ! Fellelkesülni, hogyha híva int A szent hazának lelkes szózata!

És ím ez édes, boldog érzelem,

E szent igézet tápját itt nyeri;

Ha nem hévül az egylet szent szava Ifjú szívünkben tudja kelteni.

Dicső a munka, szép a szorgalom,

Dicső a czél. a melyért fáradunk.

Habár a munka terhe oly nehéz,

Lankad karunk, felizzad homlokunk;

De meg van áldva szentül a kenyér,

A melyért küzdünk híven, emberül:

S ha végezénk az egylet hű ölén Velünk vidámság s béke egyesül.

magam is ezen osztály szenvedéseinek részese voltam, most annak megmentésére áldozom magamat. Nincs a mesterlegények számára egy szerető kéz, mely vezetésével róluk gondoskodnék, nincs alkalmuk, hogy munkájuk végeztével — különösen a hosszú téli estéken — másult. mint a korcsmákban kedvük szerint leültessenek és szórakoztassanak. Otthont kell számukra teremtenünk, hogy az iparos osztály szivében a tisztes szórakozás és vallásos érzés új életre gerjedjen. Hogyan lehet ezt előteremteni P Berendez az ember egy barátságos helyiséget. A fiatal emberek eljönnek, egylet alakul, melyet tisztes polgárok vesznek oltalmukba s melynek élén pap áll. Az egyletben minden a czélnak megfelelő. Vannak jó könyvek, hírlapok. Felhangzik a tisztességes dal is, majd komolyabb tanulás veszi igénybe az ifjakat ! Ez körülbelül rövid tartalma Kolping röpiratának, mely bámulandó hatást keltett Németországban. Dr. Gruscha Antal akkori tábori pap most bécsi herczeg- érsek szivére ölelte Kolpingot s 1852-ben megalakult Bécsben is ez egylet. Kedves hazánkban Zalka mostan1 győri püspök kezdeményezése folytán szintén megalakult s az 1856-ban Budapesten megalakult egyletnek a lánglelkű magyar Kolping, a felejthetetlen piarista tanár Szabóky Adolf, — kinek még porait is lelkesülve áldhatja minden magyar iparos — lett éltető lelke. A A budapesti kath. legényegylet még szerencsés volt egy alkalommal Kolpingot mint vendéget fogadni, ki azután 1865-ben adta át az iparosok boldogságáért fáradozó nemes lelkét Teremtőjének. Drága porai ott nyugszanak a kölni minoriták temploma alatt.

A kath. legényegyletek czélja tehát az iparos-ifjak vallás-erkölcsös képzése és szorosabb egyesítése, a veszélyes helyek és erkölcstelen mulatságoktól való visz- szatartás, példaadás, szakszerűleg előadott tanítások által oda hatni, hogy ifjainkból keresztény, vallását,

Ifjú szívünk az élet küzdterén Ámbár megérzi a sivár valót,

De egyletünk csendes körén belül A lélek érzi, hogy nem elhagyott.

Van résztvevő szív, van baráti jobb,

E szent tudatban boldogok vagyunk.

A jóltevőket Isten áldja meg!

Ez hálatelt, ez hódoló szavunk !

P. J.

A Torda-hasadék.*)

Gyermek valék még, midőn e \helyet elsőben láthatára ; azóta többször felkerestem ifjúi vágygyal s megszerettem azt a férfi állandó szeretetével.

Ne rója hát fel bűnömül a szives olvasó, ha megszeretvén azt, elmondok a ritka tájról egyet-mást.

A Torda-hasadék az erdélyi Érczhegységnek egyik, keletre húzódó, más különben jelentéktelen nyúlványában látható. E nyulványnyal egy irányban:

»Mintegy szilaj ménes Sörényét lengetve : —

Vágtat a sziklákon,

Nyugatról keletre«

az Aranyos folyó.

Itt, e folyó partján, Tordától mintegy 10 kmterre, e városnak határában látható a hatalmas természet szeszélyes játéka, vagy ha úgy tetszik: az Alkotó remek csodamüve, a tudósvilág vitatárgya, a természetvizsgálók s a turista közönség kedvelt kiránduló helye: egy hegynek bámulatba ejtő, haránt irányú csodás repedése, tátongó mélysége.

A tudnivágyó, fürkészvén az okot, megáll kutatásában s a hit világában kénytelen megnyugtatni önmagát.

A nép mondja és hiszi, hogy e hegy hajdan egy volt, de az Isten csodát tőn kedvelt királya: Szent László kedvéért. E király csatát vívott a kunokkal, de megvesztvén, üldözőbe vétetett s már-már megejté őt § csapatját az ellen, midőn fohászra nyílik ajka, meg*) A hely neve ez s nem pedig tordai hasadé k, a hogy ugyancsak azok nevezik, kik futólag vettek s vesznek róla tudomást.

hazáját és> polgári kötelességét szerető mesteremberek váljanak. Nem ima- vagy vallásos társulatok ezek, hanem édes otthonok, otthonai az iparos segédeknek, hol nehéz napi munkájuk után testvéri szeretetet, ártatlan szórakozást és önképzést nyerhetnek.

Városunkban 1863. óta létezik kath. legényegylet. Nem említjük múltját, hiszen van városunkban az iparos-osztályban nem kevés derék polgártársunk, kik mindig magasztalva emlegetik ez egylet működését s hálával telnek el még ma is bízva és mint jo családapák értékesítve azon sok szellemi jót, mit ifjúkorukban ezen egylettől nyertek.

A múlt hóban új helyiségbe költözött a kath. legényegylet (Gasparik-utcza) okt. 29-én tartott díszgyűlése kedves emléket hagyott szivünkben. — Az új helyiségben kettőzött szorgalommal és lázas tevékenységgel folyik az egyleti élet. Hétköznapokon 8—10-ig, vasár- és ünnepnapokon egész nap nyitva van a helyiség, hol tekeasztal, sakk s egyéb játékok állnak a tagok rendelkezésére:

Tartatnak rendszeres előadások, konferencziák, felolvasó, vagy elmélkedő modorban. Szívesen hallgat a jó ifjú egy-egy félórán át jóakaró előadást, hiszen nem iskolarendszerben történik ez, nem kell attól tartamok, hogy a tanár feleletre hívja fel, csak figyelnie kell; az ifjú, fogékony elme megjegyzi magának azt, mi majd életének hajóját biztos kikötőbe segíti egykoron. Az előadások mindig 9 órakor kezdődnek s fél, esetleg háromnegyed 10-ig tartanak.

Hétfőn énele (előadja: Menner Károly) és szavalat (előadja : Porubszky József alelnök) ; kedden fogalmazástan és ügyiratok (előadja: Léska József egyl. jegyző); szerdán történelem (előadja: Tölcséry István k. r. tanár) és szavalat; csütörtökön számtan (előadja : Mlinkó István tanító) és ének; pénteken hittan (előadja : Porubszky József

hallja őt az Ur s leikébe önt erőt, ugrik nagyot lovával egyet s im! mögötte szét reped a hegy: túl az ellenség csapatja tétlen áll, ő meg itt az Úrnak hála szót rebeg.

A nép ezt igy hiszi s mert mi jobbat, szebbet nem tudunk: elfogadjuk igy.

A kétkedőknek kedvéért gyerünk a hegyre föl, hol nyugaton, fenn a tetőn mészsziklákba, mélyre vájva lólábaknak patkó-nyoma száz meg száz is látható! — Mintha volna szemkáprázat. olyan hű és való e nyom, ész megáll és kérdve nyílik bámulatra ajakunk.

A hasadék hossza egy a hegy keresztátmérőjével, szélessége fenn a tetőn nézve a fél és egy kméter közt változik, néhol azonban ennél is keskenyebb. Lennt a mélyben a két sziklafal között a távolság 10 és 50 m. között ingadozik. E völgyben egy patak folyik, mely — hol megállva borzongató mélységgé nő, hol áttörve az útjában álló akadályokat — fülsiketítő zajjal csörtet a sziklatörmelékeken odább. E patak a peterdi határról (északról) menekül e sziklák közé s tart a hasadékon át délre, mig Ginfalva mellett az Aranyosba ömlik.

A hasadéknak tehát két bejárója van: a patak be- és kifolyásánál.

Északról kerülve a hasadéknak kezdetéig mehetni kényelmesen, kocsival; déli irányban kevésbbé jó az út, de mert innen inkább kézügyre van, a kirándulók raja emerre indul el.

Eminnen nézzük hát mi is.

Mészkő (falu) felett egy domb emelkedik, a melyre hogyha feljutunk: előttünk tárva, nyitva áll a kétfelé szelt bérez maga. Lábunk alatt mélyen a völgy, fejünk felett magasba nyúl a saskeselyü otthona: a szikla- bércz.

Gyerünk a völgybe le!

Ott egy szelíd molnár uralkodik a természeten, terelvén a patak vizét.

Fennebb a völgy szűkülni kezd, kevesli a patak a tért, hegylábához simul ő is.

íme az út eddig tart csak; de ki vágyik messzebb, tovább: kődarabról-kődarabra ugrik, siet látni szépet. Balra egy kőomladék van. Jaj ki arra lépni merne, meg nem állna lennt az aljig s bárha volna élte több is, meg nem mentne egyet is! Jobbra, föl magasra