Váczi Közlöny, 1893 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1893-10-29 / 44. szám

tunkat. Ez pedig akként történnék, hogy a polgármester bandérium és zászlós kocsik élén a nagytemplomból a Te Deum után a zászlókkal, virág- és lomb füzérekkel diszitett kőkapuhoz lovagol és ott a király, a királyné és az uralkodóház iránti hódolatunkat kifejező hímzett feliratos szalagokkal diszitett egy-egy koszorút, hódolati szónoklat után a város nevében letesz. E beszédben azt is meg kellene említeni, hogy a kőkapu mily alkalomból építtetett. A szalagok később a városház tanácstermében (üveg alatt) emlékül őriztetnének

IV. Ünnepi közgyűlés a városházán.

E diszgyülésen a polgármester jelentést tesz az ünneplés addigi lefolyásáról és megemlíti : hogy mi fog még folytatólag történni.

Ezután mind a három kerületből egy-egy választott képviselő, választói, illetőleg az összes lakosság nevében, lendületes szavakban ad kifejezést annak a hazafias lelkesültségnek, melylyel Vácz polgárai a mille- niumban rejlő dicső és magasztos eszmének megünnepléséhez járultak.

Úgy a polgármesternek, mint az említett képviselőknek szónoklatai, az ülésről szóló jegyzőkönyvbe egész kiterjedésükben vétetnek föl.

Ezen a közgyűlésen adatna ki továbbá, ama emlék- füzet is, mely Váczon született, vagy itt hosszabb ideig élt hírneves hazafiak rövid életleirását foglalná magában.

E mű elején előbb jeles férfiak nevei, születésük és elhalálozásuk napja volna kronologikus sorrendben olvasható ; ezután következnék betűs sorrendben a tulaj- donképeni biografikus rész, lehetőleg tömören előadva! minél a Szinnyey-féle lexikon is jó szolgálatokat tehetne.

Az emlékfüzetben Vácz összes püspökeiről kellene megemlékezni, minthogy kevés volt közöttük, kinek országnagyi működése nem terjedett volna ki e város és egyházmegye határain túl, koronkint az egész hazára is.

A füzet Írójának még azt is kellene utasításul adni: hogy ne szorítkozzék csupán a városunk körül szerzett érdemek ecsetelésére, hanem emelje ki kellően az illetők országos érdemeit is, minthogy a füzet a millenium alkalmából Íratván, az államfentartó és a haza nagyságát előmozdító tevékenység külön hangsúlyozandó.

Végre a közgyűlés e nemzeti nagy ünnepnapon azokról is emlékezzék meg, kik az 1848-ik évi lendületes korszak mozgalmaiban tevékeny részt vettek, minélfogva leginkább nekik köszönhetjük, hogy az ezer évi ünnepet a felszabadított Magyarország ülheti meg. E megemlékezés abban állana, hogy nehány érdemesebbet a még életben lévő 48-as hazafiak közül a közgyűlés díszpolgárul megválaszt.

V. A püspök üdvözlése és meghívása a dísz- ebédre.

A közgyűlés után az összes városi képviselők a püspöki palotába mennek, hol a polgármester a püspöknek a város köszönetét fejezi ki az ünnepben való részvételéért és fölkéri, hogy a palotája közelében felvisszavonulva élt, úgy, hogy Calaisban a „magányos toronylakó“-nak nevezték el.

Nagyon jó ember volt, roppant türelmes minden : emberi gyöngeséggel szemben, mindazáltal kivételeket ; is tett, mert nemes és őszinte lelke tele volt gyűlölettel { a képmutatók és ál-becsvágyók ellen, a kik személyes ! érdekük javára ki tudják zsákmányolni az embereket. ; Az emberek e két faját az emberi nem fekélyének 1 tekintette. Egyszerűen élt, nem túl szerényen, de nem ' is kevélyen, minden idejét a tudománynak szentelő. : Senki sem tudta, hogy gróf. Nem láttak nála czimert, 1 távol tartotta magát, minden politikai gyülekezettől.

Ama feledhetetlen nap estéjén óhajtottam, hogy j szemrehányás, vagy erősebb bírálata árán nyerjek bocsánatot ügyetlenségemért; de legkisebb czélzást sem j tett távollétemre. Nekem kellett megkezdenem a tüzelést, j

— Ma reggel — mondám — bánatot okozott 1 nekem, nagybátyám.- Oh, oh, barátom, ügy látom, elvesztetted az eszedet. Hát én vagyok a bűnös?

— Igen, Ön, azt mondta — és még . . .

— Mi még ?

— Én még jól emlékszem. Ön azt mondá: nincs más igaz, mint a szerelem, és még . . . Önnek olyan közönbős, olyan kétkedő arcza volt. Pedig még nincs abban a korban, hogy mindent megvessen.

— Oh, most arra a térre jutunk, feleit nagybátyám, a hol már gyakran időztünk beszélgetésünkkel, melyet soha sem fejeztünk be, mert . . .

lit megállt Boe gróf és mereven szemébe nézett a grófnak.

— Miért? kérdém félénken.

— Mert ez nagyon komoly dolog a te korodhoz képest. Ha akarod, majd beszélünk róla pár év múlva.

Ekkor kezdérn érteni, hogy a szavak: „és még“ sokkal nagyobb fontosságúak, mint bármely más szava s a mint észrevevém, ezen alapul egész filozófiája.

Mert nem volt ritka, hogy beszélgetés közben e kifejezést használta: és még. „A csillagászat a legelső

állított ősmagyar alkatú sátorban rendezett diszebéden az első helyet foglalja el.

A diszebéden csak magyaros ételeket kellene tálalni.

VI. Népünnep. A nyaralótelep felavatása.

A diszebéd után a polgármester és a képviselők a Vásártérre mennek, hogy ott a népünnepet megnyissák és egyszerűbb foglalkozású polgártársaink ünnepi örömében és szórakozásaiban egy ideig részt is vegyenek.

Innen aztán a Papvölgyre vonul a küldöttség az esetben, ha ott 1896-ig nyaralótelep (még oly kis ter- ! jedelemben is) létesülne.

j A telepesek részéről történő ünnepies fogadtatásnál a polgármester üdvözli városunk uj lakosait és kijelenti, hogy a millenium ötletéből az ottani házak csoportját a város nevében Árpád-telepnek nevezi el és intézkedni fog, hogy az Árpád-telep elnevezés az illető közokiratokban előjegyeztessék és közforgalomba hozassák.

VII. Hangverseny és bál a löházban.

Este felé hangversenyt és bált kellene rendezni a löházban.

VIII. A királyi hamvak felkutatása.

Hagyomány és némi csekély történelmi bizonyíték szerint is, Árpádházbeli egyik királyunk örök álmait aluszsza e város területén.

Történtek ugyan már kutatások ez áldott maradványok után, de mindeddig siker nélkül.

Pedig ha megtalálnék Géza király hamvait, nemcsak régészetileg fontos leletünk volna, hanem a történelmi kegyelet- és áldó emlékezetnek egyik legdicsőbb hálaünnepét ülhetnők ama magasztos uralkodóház irányában, mely a magyar államot megalapitá és fajunkat a keresztény cziviliszácziónak megnyerő.

Mily lélekemelő nagy esemény volna az, ha serény kutatásunk épen a millenium időszakában vezetne kedvező eredményre; mily méltó czél ez az illető kezdeményezők további nemes buzgalmára. Esedezünk tehát: tegyék a sikert lehetővé !

*

Ámbár a felsorolt javaslatok talán magunk részéről is fognak még némi kiegészítésben részeülni, mindamellett siettünk közlésükkel, mert ily rendkívüli dolgot hosszabb időn át előre jól, de igen jól kell megfontolni és nem szabad az utolsó perezre halasztani. Főleg ha tisztelt polgártársaink az emlékoszlop eszméjét is helyeselnék, akkor már az 1894. évben kellene intézkedni pályázat hirdetése, alapozása stb. iránt.

Végre szivünk mélyéből óhajtjuk, hogy ha az itt előadott nézeteinktől esetleg eltérő módozatokkal is sirül e városban a miileniumot a benne rejlő magasztos eszméhez és dicső őseink emlékéhez méltóan megünnepelni és egyúttal azt is elérni, hogy az ebbeli kiadások városunk háztartásának egyensúlyát meg nem zavarják, — akkor távol vidékek és a legszélesebb körök figyelme is reánk fog irányulni. Egy kis jó hírnévre pedig (városunk gyarapodása tekintetéből) elég szükségünk volna; mert hiába e mai reklámos világban, a mindenkor szerényen hallgatók bizony csak a sutban fognak más tolakodóbb embertársaik boldogulásán töprenkedhetni. ? {). [.

tudomány; egyedül az tanít bennünket a mindenség ismeretére ... és még“ — „Az ember csak tökéletes állat ... és még“ —

— Soha sem voltam jobban elkészülve, mondám a beszélgetésre, mint ma este kedves nagybátyám.

— Nos, ha akarod, hát mindjárt megkezdjük lecz- kénket. Nem lesz hosszú és még . . .

És megtöltve egy poharat pezsgővel, igy kezdé beszélni.

* *

*

— Milyen szép az ég, a mikor egészen tiszta. Mily mély azúrja. Minő csillogó ! Mily fénylő nyugalom ömlik el rajta !

De egy kis futó hideg, könnyű fagy, egy semmiség, mely átvonul az átlátszó levegőn s azonnal látható felhőalakot ölt a láthatatlan vizpára: pedig semmi sincs másképen, mint a hogy előbb volt, egyedül a hőfok változott a végtelen, tiszta, megmérhetetlen ég helyett felhőket látunk magunk előtt.

Tudod te mi az a teremtés? Ez is felhő, köd. Az isten örökös fényességén átvonuló zavar.

Semmiféle tudományos megfigyelés sem engedi meg annak bizonyítását, hogy a teremtés mindig létezett s mindig fog tartani.

Ellenkezőleg, mindig arra a gondolatra visz bennünket, hogy a teremtés kezdődött s végződni fog.

A föld, a viz, a felhők, rétek, erdők, mezők, a hold, a csillagok, bolygók, napok, minden, a mit a mindenségben láttunk, csak átmeneti, kivételes állapot, mely valami zavarásból származott, minta felhő a tiszta égen, mely örökön kék maradhatott volna.

Minden test, melyet látunk és értünk, láthatatlan és érinthetetlen atomokból alakult. A látható mindenség nem egyéb, mint a láthatatlan végtelen, örök min- denségnek mulékony tünete.

A bolygó ásványokat, növényeket, virágokat, fákat, rovarokat, lényeket hozott létre. A földi élet fokozatos kifejlődése az emberi nemnek adott létet. Az emberek élnek, gondolkoznak, cselekszenek, tanulnak,

Városi közgyűlés.

Vácz, október 22-én.

Vácz város képviselőtestülete múlt vasárnap a városházán közgyűlést tartott, mely daczára annak, hogy érdekesnél is érdekesebb tárgyak kerültek megbeszélésre, kevesen jelentek meg.

Gajáry Géza polgármester üdvözölve az összegyűlt városatyákat, megnyitóidnak jelentette ki a közgyűlést s dr. Zechmeiszter János főjegyző a 28 pontból álló tárgysorozat felolvasásához fogott. Az első pont Károly Lajos kir. herczeg átirata volt, melyben megköszöni, hogy a város háború esetére 500 harezos ellátását és ennek költségeit magára vállalja. Az emberbaráti szeretetnek eme tanujelét, melyet a város magára vállalt, valóban dicséretre méltó és a köszönőiratot tudomásul vették.

A második pontot dr. Schuszter Konstantin megyés püspök átirata képezte, melyben a püspök Írja, hogy az ujonan kiépített gimnáziumi szárnyépületet a kegyes tanitórendnek adományozta. Tudjuk azt, hogy a püspöknek több, mint negyvenezer forintjába került az épület, természetes tehát, hogy a képviselőtestület nagy éljenzéssel vei te tudomásul és elhatározta a pol- I gármester indítványára, hogy egyetértve a kegyes ta- nitórend kormányával a püspök arczképét lefestetik s a gimnáziumban helyezik el. A költségek felét a város, felét a rend fogja viselni. Egyben elhatározták, hogy a város külön okmánytárt rendez be, melynek első számát az adományozást jelentő levél kapja.

Ezután következett a polgármester ama jelentése, mely a fogyasztási és ital mérési adók beszedését, miután a királyi kincstár felmondotta, szükségesnek mutatkozott intézkedésekről. A polgármester, dr. Freysinger és Csányi dr. óvást szerkesztettek, melyet egész terjedelmében felolvastak a közgyűlésen s a melyet már a pénzügyigazgatóságnak fel is küldöttek. A képviselő- testület tudomásul vette a felolvasott iratot, a mely bármennyire tiltakozik a felmondás ellen, foganatja bizonyára nem lesz, mert mi abból indulunk ki, hogy a kormánynak mindenkor joga van a regálét felmondani.

Vácz város képviselőtestülete már jó régen díszpolgárává választotta Kossuth Lajost a kinek számára a díszpolgári oklevél elkészülvén, ennek bejelentése képezte a tárgysorozat negyedik pontját. A polgármester maga vitte le egy szállítóhoz Budapestre az elkészült oklevelet, a ki Túráiba küldötte el kifizetve még a vámdijat is, nehogy Kossuthnak ez is terhére legyen.

Schuszter Konstantin megyés püspökünk arczképé- nek leleplezéséről szóltak ezután s Csávolszky József indítványára elhatározták, hogy bizottságot küldenek ki, a mely leleplezés módozatait megbeszéli s erről a közgyűlésnek jelentést fog tenni. A bizottság tagjai Csávolszky József, Balázs Lajos, Vörös Károly, Kovách Ernő és Tanács Géza lettek.

Majd a választás alá nem kerülő városi képviselők jövő évi névjegyzékének kiigazítására Nikitits Sándor elnöklete alatt Witt Manó és Fridrich Alajosból álló bizottságot küldöttek ki.

Ezután egy fontos ügy került a közgyűlés elé : a második vágány lerakása folytán eltávolitandó útátjárók ügye. A miniszter, ki a vácziak kérelmét, amennyire csak lehetett, figyelembe vette, s leiratában tudatta, hogy födött csatornát fog csináltatni, a bácskai út egy részét kikövezteti. a középvárosi temetőbe vezető út- aluljárót éjjel ki világíttatja szóval a kiküldött bizottság sokat elért s ezért a közgyűlés jegyzőkönyvi köszönetét szavazott Gajáry Géza polgármester, dr. Freysinger Lajos és dr. Csányi János bizottsági tagoknak eredményes utánjárásukért.

A polgármester érdemével foglalkozott ezután a közgyűlés. Ugyanis a polgármester a város érdekében felkereste a magyar kir. államvasutak igazgatóságát,

elemeznek, tanulmányozzák a természetet, szabályokba foglalják az értelem, a gondolkozás működését, okát adják mindennek, a mit látnak.

Ha nem léteznének, a föld csak úgy forogna a nap körül, mint most. Llogy föltevéseket épitenek-e az emberek, vagy tétlenek maradnak, az semmit sem változtat a dolgon. Gondolkozol, vagy nem gondolkozol; szeretsz, vagy nem szeretsz, élsz, vagy nem élsz, okos, vagy eszelős vagy, fiatal, vagy vén, a köztéren szerepelsz-e, vagy alszol a temetőben: ez semmit sem tesz. A teremtés csak egy pillanatig tart a. kezdet és végnélküli örökkévalóságban. Volt idő, mikor az ég egészen tiszta volt, semmi sem volt rajta. Megjön ismét a pillanat, a mikor megint nem lesz.

Ne kutasd tehát. A teremtés máskép is lehetne, meg nem is lehetne. Ne gyötörd magadat; te csak efemer zavarodás vagy. Az örökkévalóságban képződött köd komoly, melyet a sors keze alkotott.

És a sors, az Isten, az felfoghatatlan.

Lám, ezért nincs logika a dolgokban, ezért oly bizarr és összefüggetlen az egész, ezért vesztik el az anyák gyermekeiket, ezért vannak az árvák, ezért éget- teté meg If. Fülöp az eretneket, ezért fért meg a lelkiismerettel az első éj jogának erőszakolása, ezért nyög az ártatlan és az erényes nyomorúságban, ezért kellett föltalálni az ördögöt, ezért lát az ember annyi igazságtalanságot, ostobaságot, haszontalanságot, ezért fáj a fogunk, ezért vezeti a katonai uralom a világot. Ez nemcsak képtelenség, ez jellemezhetetlen, ennek nincs egyáltalában értelme.

* V. * *

így beszélt a csillagász, teljes meggyőződéssel, melyre nem válaszolhattam. E hipothézis újsága és merészsége, mint a kalapácsütés, úgy sújtott le hirtelen agyamra. Az a gondolat, hogy a jelenlegi dolgoknak nincs értelmük, czéljük és értékük, ép oly kellemetlennek, mint tarthatatlannak tetszett előttem; de az az eszme, hogy a dolgok nem egyebek, mint. véletlenség, tévedés, zavar és örökkévaló, tiszta üres égen s hogy