Váczi Közlöny, 1893 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1893-01-22 / 4. szám
pillanatra, a következőben egy durranás tudtul adja a világnak: nincsen semmi, csak rajta, jöhet a másik. És igy megy ez nap nap után, már fel sem tűnnik. Ha körülnézünk azt látjuk, hogy egyik túl akar tenni a másikon; egyik nagyobb luxust fejt ki mint a másik. Nyáron fürdőbe kell menni, vagy legalább is nyaralni, no ezt okvetlen, mert hát mit mondana a világ, ha otthon maradnánk. Télen hálózni kell, klubbokba eljárni, kártyázni, vadászni, estélyeket rendezni. Közbe-közbe azután ott vannak a lóversenyek, ügető versenyek és más miféle mulatságok, melyekről visszamaradni P Ej be furcsa feltevés. igen ám, csakhogy minden rengeteg pénzbe kerül, mely nincs, de amelyet előteremteni kell akármi úton- módon. Amit látunk az minden csak hazugság, csak szemfényvesztés, humbug egy szóval — talmi. — Arról szó sincsen, hogy a világ ne élvezzen, ne mulasson. Sőt ellenkezőleg. Csakhogy azt nem szabad a becsületünk árán tenni. Ne akarjunk négyesfogattal járni, ha még ló- vasutra sem telik : ne adjuk a bankot és ne hazardírozzunk más pénzével. Ne legyünk sportmanek ha nem értünk hozzá, de főleg ha pénzünk nincs; ne lakjunk 5—6 szobás lakásban, ha még a kétszobásért sem fizethetünk lakbért. Nem folytatjuk tovább csak azt mondjuk: mire- való mindez ? Hiszen elébb-utóbb úgyis kiderül, hogy csak talmi az egész, nyomor a következménye és egy irgalmas golyó a — vége! Monsieur Jules. A városi tűzoltóságról. (d) Hát bizony szép dolog is az a kitartás, mely sokaknak keblét duzzasztja. Sokat, talán mindent, melynek egyik fele rajtunk áll, el lehet vele érni. Ha példát akarunk nem kell messzire mennünk: itt van a városunk ; mi mindent produkáltak az intéző körök egy kis megerőltetéssel, vagy jobban mondva: kitartással. Van nagy és szép dunai kőfalunk, mely párját ritkítja Pozsonytól Budapestig; befásitották ut- czáinkat s ezzel oly nagy lépést tettünk előre, hogy számos hasonszerű várost hátunk megett hagytunk el; készítettek sétányt, igaz, hogy meglehetősen rossz helyen, de hát van s mi megelégszünk a jobb híján ilyennel is. Van azonban két kérdésünk, melyek közül egyik, a tűzőrtorony kérdése mélyen alszik, a másik talán létesül, ha az intéző körök az ügyet felkarolják s kitartanak mellette. Ez a városi tűzoltóság. A tűz rtorony érdekében sokat fáradoztak. Voltak néhányan városunkban, kik idejüket ennek a témának szentelték s gondolkodtak a megvalósításán, sőt akadt olyan buzgó hive is, ki házról-házra járt és gyűjtött pénz e czélra. Nagy hévvel, de annál kevesebb kitartással fogtak hozzá s miután nehány száz forint összegyűlt az ügyet szépen eltették s most tűzőrtoronyunk — nincs. Ha már most evvel nem igen tudtunk boldogulni, előtérbe lép a másik kérdés, a városi tűzoltóság kérdése, mely inkább a várostól, mint a lakosságtól függ s mint a legújabb tűzeset is mutatta, nagy, igen nagy szükség van rá. Régen, talán már teljes egy éve nem volt tűz városunkban. Most hirtelen kigyulad egy, a város szélén fekvő ház, melyet úgyszólván viz nélkül oltanak el. De másnap délelőtt ismét lángra gyűl az elrejtett szikra s elhamvasztja a felhalmozott szénát, mert éjjelre nem hagynak ott elég őrt s igy a kár még nagyobb. De e mellett látunk még mást is. Igen ^ is láttuk, hogy ennél a másod kiadású tűznél alig nehány önkéntes tűzoltónk jelent meg. Délutánra fordul az idő s mikor még égett 3 —4 derék tűzoltónk fáradozik az eloltáson s igy nem csoda, hogy abban a nehány tűzoltóban az a gondolat támad, hogy nem folytatja a munkát. Igazuk is van ! Minden önkéntes tűzoltónknak van tisztes foglalkozása s ha ott eltölti idejét, bizonyára nehány torint keresetétől elesik. S ha felhagynak a munkával, nem esik nagyobb baj, mert ezzel a házzal, mely leégett, — nem volt egy másik összeépítve, de ha a központon esik meg ez a szerencsétlenség, úgy bizonyára több ház is a pusztító elemnek esik áldozatául, minthogy avatatlan kéz s nem tűzoltó fáradozik a tűz eloltásán. Azon nem csodálkozunk, hogy éjjelre nem maradt ott egy, vagy két önkéntes tűzoltó, ezen szolgálat megtevésére már a városi tűzoltóság van hivatva. Nézzünk végig az alföldi városokon s látni fogjuk, hogy minden egyes, Váczhoz hasonló városnak van tűzoltósága és pedig városi. S ezzel egy város nagy lépéssel halad előre! Nincs kitéve annak, hogy az önkéntes tűzoltók nem jelennek meg ideje korán a tűznél, hát oda siet a városi tűzoltó, kinek ez kötelessége s talán többet tehet, mint az önkéntes tűzoltó, mert kötelességből teszi. A tűzoltók közül azután éjjelre ott maradna egy-kettő s ideje korán értesíthetik a laktanyában levő többieket, ha esetleg újból tűz ütne ki. Vácznak elég volna 10—12 városi tűzoltó s a város költségvetése megbirná ezt a kevés terhet, melylyel ezeket fizetnék. Nem lenne több a költség- vetés 2—3 ezer forinttal s evvel elérjük azt, hogy a lakosságnak több biztonságot nyújthat a város és igy a mit elvesztünk a vámon, azt a réven kamatostul megnyerjük. Nagyvárosiassá akarjuk tenni Vaczot s ez valóban a czélhoz egy nagy lépéssel közelebb vinné. Most még ne áhítozzunk oly elérhetetlen dolgokért, mint például az önálló választó-kerület, hanem tegyük meg azt, mi rajtunk áll, persze kitartással, nehogy ez is a tűzőrtorony sorsára jusson. Annak a városnak intéző köre, mely arra törekszik, hogy Váczot nagyvárosiassá tegye, mely mindent elkövet, hogy a város szépüljön, mely intéző kör a programmjába felvett terveket megvalósítva, épített dunai kőfalat, fásitotta az utczákat, készíttetett jó kövezetei, csatornákat vezettetett, szóval a várost haladás útjára vezérelte, nem zárkózhatik el oly eszme elől, mely szintén egy nagy lépés lenne a haladás utján. Gondoljuk meg azt, hogy első a lakosság nyugalma, anyagi téren való boldogulása s csak azután fogjunk más kérdés megvalósításába, melynek kivitele sokkal könnyebb lesz. ha a város békés lakósága gyarapodik az anyagi téren. A közönség köréből.*) Tisztelt Szerkesztő Úr! Azon reményben hogy a t. szerkesztő úr alábbi soraimnak helyt ad lapjában, kérem a következők közlésére : Váczon a nagysörház-épületen a sörház-utcza felöl kerítő fal közepe táján van régóta egy kifolyás, mely mindenkor levezető csatorna volt és most is az udvarban s a háznál összejött viz lefolyására hasz- náltatik. *) £ rovatban minden közérdekű felszólalásnak készséggel adunk helyet, azonban a felelősség mindenkor a beküldőt terheli. Szerte. Talmi világ. Általános a panasz, hogy a világ ilyen meg amolyan rósz; romlott minden izében és erkölcstelen a végletegig ? Mindnyájan tudjuk, hogy ez tényleg igy van és megdöbbenéssel kérdezzük: vájjon mi lesz ennek a vége! ? Mert, hogy az egésznek vége is lesz, még pedig rósz vége, azt mindenki érzi, de többet nem is tesz senki, hanem áttérünk a napirendre és folytatjuk tovább a régi életmódot. A mit körülöttünk látunk az már nem „Küzdelem a létért* * * ; mert hiszen ha csak az volna, akkor ki-ki a keresetének megfelelőleg élne és beérne avval a mi van. Mostanában valóságos hajtóvadászat az élet, melyben a főtörekvés és főczél minél nagyobb fényűzést kifejteni, minél nagyobb lábon élni és minél több adósságot csinálni. Egyik több akar lenni mint a másik ; a hol csak teheti, tönkre silányitja a szomszédját; a hol csak lehet, ártanak egymásnak az emberek csupa „felebaráti szere- tetből.“ Nem tudom mi igaz abból az agyondicsért „régi jó időből“, de kiváncsi vagyok arra, hogy a mostani időszakot is „régi jó idő“-nek fogjuk e elnevezni. Ha igen, akkor kétségtelen, hogy a világ teljesen fel- és megbomlott. Az életmódot alapul véve, melyet az emberek most folytatnak, azt kell hinnünk, hogy nincs kerek e világon szegény ember. Lehet, hogy ez tényleg úgy is van. Mondom lehet. Biztos csak az, hogy soha annyi kétes existenczia nem népesítette azt a rozoga földünket, mint „fin de siede.“ Az egész világ talmi, mert sohasem lehet tudni, mi igaz és mi nem igaz. Elég jellemző a század végére a franczia Panama história, mely legcsattanobban illusztrálja azt, hogy milyen világot élünk jelenleg. Olyan férfiak, kikre az egész művelt világ bámulattal nézett, kikről azt hittük, hogy bűnt követünk el, ha csak gondolatban is gyanúsítjuk, kik a „becsület- rend“ díszei voltak: most ott ülnek a vádlottak padján, várva az igazságszolgatás kérlelhetlen verdikjét, mely egy másik rendbe sorozza őket, egy oly rendbe, mely kévésé becsületes, de annál népesebb és a melyben ők ismét „vezérek“ lehetnek. Igaz, hogy mind ezek a dolgok, melyek ott a külföldön történnek a legkevésbé sem érintenek bennünket, amennyiben sem Panama-részvényesek nem voltunk, sem pedig a megvesztegetésekre szánt pénzekből egy czentimet sem kaptunk. Anyagi kárt nem szenvedtünk, de erkölcsi kárt az egész világ szenvedett. Mert, kérem, nem merül fel önkéntelenül is a kérdés, melyet azonban hangosan nem merünk kimondani : ha már ezen férfiak is csak közönséges svindlerek, kibe lehet hát akkor bízni? Bizony elég szomorú dolog az, ha már mindenkiről fel kell tenni: hátha ez is ! Az, hogy mi viszi az emberek a bűn karjaiba, mindnyájan jól tudjuk. Viszi őket oda a szereplési vágy, mely természetesen pénzt, sok sok summát követel, mely nincs, de a melyet előteremteni kell, okvetlen kell ; ha mindjárt a becsületbe is kerül. Először csak kis összegekről van szó ; csekélység az egész. Ha aztán az első lépés nehézségein túl vagyunk, akkor már könnyebben megy. Kezdődik a hajtóvadászat, mely feltartóztathat- lanul és szédítő gyorsasággal elviszi az áldozatot az örvény felé; ott egy pillanatra észre tér, de csak egy jára az asszonyokban — mint Dugonics Írja — kutyasággá változik.“ * * * „Jo tettedért jót ne várj.“ A példabeszédek és jeles mondások könyve ezt Hatvani István versével magyarázza, melyet Hatvani francziából fordított. Itt- ott kis gyermekek is reczitálják : Egy favágó szegény ember Nyeleden fejszéjével Egy gallyat sem vághata le Minden mesterségével. Azért is a szomszéd erdőt Mind addig kerülgette, Még kérését, melyet adván Egy fa teljesítette. Ekkor az erdőnek esvén A faragó jóbarát: Egyszerre leapritotta Minkét erdő hátulját. Ellenségnek fegyvert tehát Annyit tészen készitni, Mint embernek maga ellen Véres hadat inditni. * # * „lérti a tréfát.-1 Egy kiéhezett deák betér a falu- szélén lakó megmagyarosodott német családhoz, melynél nem volt otthonos a szives vendéglátás. Epen tálaltak s igy kénytelenek voltak megkínálni a vendéget, is. Az első „tessékre“ — mint otthon tanulta — „köszönöm“-mel válaszolt s csak azután vette észre, hogy többel nem kínálják. Nagyon éhes lévén, egyszerre csak ott terem a tál mellett és se szó, se beszéd, mohón kezd enni. Mérgesen néztek rá a többiek, de a deák azzal vágta ki magát, hogy de hiszen érti ő a tréfát. * * * „Szeret töltögetni.“ Ezt a rezes orrú emberekre mondják, kik szeretnek foglalatoskodni a borral. Egyik 1820-ban Pécsett megjelent gyűjtemény azt jegyzi meg e közmondás mellett, hogy „a’ Váczi Czi- gányoknak nincs egyéb dolgok a' Püspöki Uraságnál, mint a7 hordókat a’ két emeletű pinezébe leereszteni és annak idejében kihúzni. Ezzel a’ Gzigányok meg nem elégednek: hanem azt akarnák, hogy őket a’ mint mondgyák tétegetni is hívnák. * * „Nem úgy verik a czigánytT Ellopta a bíró lovát a czigány és elvitte a pesti vásárra, hová a bíró is bement. A gazda megismeri lovát és a czigányt fülön fogja. A czigány lóra kap és el akar vágtatni, de a biró megfogja a kantárszárat botjával döngeti ct. Erre jajgatva fakad ki a furfangos more: „Jaj jaj! De kírem alássan, nem igy verik a sigányt !„ ; „Hát hogyan?“; „Két kézzel.“ A biró két kézre fogván a botot, megszabadul a kantárszár és a czigány megugrik. Mellékesen megjegyezve ugyanezen czigánynyal történt, hogy katonának került és a generálás a inosdatlan (örökké fekete), félénk fajt a következő szavakkal gúnyolta ki benne: „Nemszeretem a czigányt, mert az egész seregből kifeketít s mert azt szeretné, hogy a puska se durranjon meg az ellenség is oda legyen.“ * * * „A kása nem étel, a tót nem ember.11 E két közmondás a legtöbbször együtt szokott előfordulni s mindig az foglalja az első helyet, a melyikre köz- vetetlenül van szükség. Az alföldön az étel szót csak a túrós mellé teszik. így: „Hozd be anyjuk a túrósételt!“. De már azt nem mondják, hogy „hozd be a ) kása-ételt.“ Innét származott a mondás: „a kása nem étel.“ A másik a kurucz-labancz világ tót emberének vallomásából eredt. Ez t. i. vándorlása alkalmával a kuruezok kérdésére labancznak; ?. labanezok kérdésére kurucznak mondta magát, a minek következménye az elpáholás volt. Midőn a harmadik varosban kéji- dezték, hogy milyen ember ijedten felelt: Én nen vágyom ember, én tót vágyom.“ * " * „Zsíros zsacskóban van az esze.“ Ezt a kövér, emberekre vagy a háj-fejüekre szokták mondani, kik nem szeretnek gondolkodni. Már Caesar is úgy nyilatkozott a kövér emberekről, mint a kiktől nincs mit tartani: Ellenkezőleg az olyan Brutus-féle sápadt emberek, kiknek szemeiről a gond elűzi az álmot, . érezte, hogy gyanúsak az ő terveivel szemben. E közmondás eredetét egy „régi verselő“ igy magyarázza: Bátyám a’ szakáiét fél válra vetette, A’ mi kis esze volt, zatskóba kötötte. A’ zatskó zsíros volt, a’ kutya megette, Már most szegény Bátyámnak oda minden esze. E néhány, lépten-nyomon előforduló közmondás magyarázata elénk tárja a nép szellemét, az igaz magyar észjárást. A nép szülte és terjesztette és adta át azoknak, kik összegyűjtése körül szorgoskodtak. Meg vau bennünk az elevenség az élet, mely nyelvünket is jellemzi, meg van bennünk az. ügyes fordulat, mely meglep és kielégít, meg van a tartalmasság, mely hatásuk magyarázója. Mindez elég ok, hogy közmondásaink gyökereit mint kincseket őrizzük és mutogassuk. . . a .
