Váczi Közlöny, 1893 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1893-09-10 / 37. szám

Merész terv, s dicséretet érdemel érte Veszprémy, hogy nem unt bele Váczra jönni. Most ismét eljött, itt van a társulata és sajnosán tapasztalja, hogy Váczon minden megy a régiben: szin- házlátogató közönség nincs. A sok színtársulat közt, Veszprémy mindig az el­sők közé tartozott. Veszprémy Jenő társulatának tagjai nagyobb része ismeretes a váczi közönség előtt. A társulat primadon­nája Szöllösy Ilona igen szép hanggal és behízelgő já­tékkal rendelkezik. A másod énekesnő Guthy Sarolta, kinek hangja, mióta nem láttuk, megerősödött. Játéka szintén kifejezőbb, mint a múlt években. Lux Matilddal és Oláhnéval szintén meg van elégedve közönségünk. Komlósy Ilona a társulat naivája, kedves előadásával elfelejteti azt, hogy termete nem impozáns. Vértan Anna a társulat nő tagjai közt egyike a leghasznave- hetöbbeknek. Társalgási modora a vígjátékokban, éneke az operettekben egyaránt kielégít. | A férfi tagok közt Déry Bélát említem első helyen. Úgy az operettekben, mint a vígjátékokban rendkívül ügyes színész s bármely fővárosi színház díszére vál­nék. Tisztái szintén régi tagja a társulatnak és ugyan az a jó színész, ki évekkel ezelőtt volt. Szabó József énekes szerepekben játszik. Szép hangja van. Játéka elég megnyerő. Balázsi Sándor színdarabok rendezője s mint ilyen a darabokat daczára a kevés díszletnek jól állítja össze, de mint színész különösen a grófokat, bárókat jól festi játékával. Réthy Istvánt a közönség hamar megkedvelte. Kedves játéka és jó hangja van s ha nagyobb szerepeket kap, talentuma bizonyára jobban kitűnik. Végül a társulat vezetőiről Veszprémyné és Vesz- prémyről kell megemlékeznünk. Valóságos lelkei a tár­sulatnak s a közönség mindig élénk tapssal jutalmazza játékukat. A társulat karnagya Vanda Gusztáv, kinek nagy érdeme, hogy a dalokat pontosan tanítja be s a kar mindig egyöntetűen működik. Relay Gyulának, a tár­sulat titkárának, hálátlan szerep jutott Váczon: bér­leteket kellett volna gyűjtenie s hogy ez nem sikerült, nem rajta múlt. A titkárnál ügyesebb benne a színész s reméljük, a színpadon fogjuk őt látni. Most pedig az előadott darabokról valamit. Bemutató előadáson Herczeg nagyhirrű Dolovai nábob leányát adták. Veszprémy, Déry és főleg Rétliy adták szerepeiket jól, mig a nő-tagok közöl Veszprémyné kifejező játékával, Komlósy kedves modorával hatott. Vasárnap a „Próbaházasságot“ hozták színre. A darab sokat nem ért, mindazonáltal van benne elég kaczagtató s a közönség, mely a színházat majdnem megtöltötte, jól mulatott. Szöllösy Hona a naiv de pajkos Birikét nagy ügyességgel alakította, Komlósy Sági Julcsa, Vertán Anna a nagyzó kávémérőné sze­repében pompás volt. A férfiak közöl Réthy a káplár kedves humorral és jó játékkal adta, Déryn egy kis idegenszerűséget vettünk észre, Tisztái Kossuth nó­tájával hatott. A közönség élénken megtapsolta s maga is kétszer énekelte el a hires dalt. Kedden a „Szegény Jonathán“ operett került színre. Szöllösy énekéért többször tapsot aratott s Tisztáival a házasság definiczióját pompásan adták elő. Guthy az első felvonásban sokkal jobb volt, mint az utóbbi kettőben s különösen a „Lennél a kedvesem“ kezdetű dallal szép hatást ért el. Déry az impreszárió szerepét alakította ügyesen, Szabó (Vandergold) kissé dispo- nálva volt. Szerdán Murai darabját a „Pezsgőt“ hozták színre. A vígjáték nagyon keveset ér s hogy a közönség mégis jól mulatott, egyedül a szereplőknek köszönhetjük, kik latba vetették minden tehetségüket. Egyike volt ez az előadás a legjobbaknak. Csütörtökön Veszprémyné hirtelen közbe jött be­tegsége folytán a „Valeni nász“ elmaradt s helyette a kedves zenéjű MiJcádó került színre. Itt láttuk, hogy Veszprémy társulata mennyire érdemes a pártolásra. Ké­születlenül belemenni egy nagy zenéjű darabba, nem kis feladat. Szöllösy (Jum-Jum) Guthy Kadisa szerepé­ben igen jók voltak. A férfi tagok közöl Réthy és Elképed! gúnyosan mosolyog. Kétszázat ? . . . E kis szűk lakásért ? Alás szolgája. Elmennek. — Úristen, hová lettek ezalatt szépen rendezett gondolataim a novella kezdéséhez ? . . . Leülök, tintába ütöm a toliamat. Csengetés. — No ez már valami! Kinyitom az ajtót, mert sürgönyt hoztak. írják: Vigyük rögtön a festményt, mert kell! A sürgönyt hordó elmegy. A festőnő neki esik a festésnek. Holnapra be lehet vinni. Csengetés. Kimegyek, de már remegve. — Lakást nézünk. Jött egy hölgy, a házmester- nével. — Jaj be kicsiny, de sötét konyha! Itt nem lehet főzni. Lámpát égetni egy kicsit költséges volna. — Én nem főzök itthon, mondom, — hordátok ebédet. — A más főztét nem eheti férjem. No a kamra jó nagy, de ez is sötét. Az előszoba is sötét. Itt, meg­vakulnék. Meg se nézem a szobákat, ilyen sötét kony­hában meg nem lenne az én szakácsnőm. Alás szolgája! Tizenegy óra. Fél órát végre Írhattam. Akkor ismét a levélhordó jön. A lapokba bele kell tekinteni, fél órát olvasni! . . Csengetés. Ebédet hoznak. Üljünk ebédJni. Utána jön a leány, elviszi az edényeket: ők mossák el. Takarékosságból nem tartok cselédet. Dolgozunk magunk. Leülök fél kettőkor Írni. Félig beirtani már a Tisztái nyújtottak énekükkel úgy, mint játékukkal jó alakítást. Déry jó játéka mellett kissé nagyított. A ház üres volt. Pénteken szintén üres ház előtt adták a Tót leányt. Szöllössy kedves Blanka volt, Lux Matild mint a férjén uralkodó asszonyt mutatta be ügyesen. Balázsi Gyar­mati Istvánban igen hálás szerepre akadt, ilyen jól még nem láttuk játszani. Déry (Misó) Tisztái (Brbolya) jól voltak. Tukorai is igen hasznavehető színész, csak­hogy igen gyorsan beszél. A közönséghez is van szavunk. Kérjük szépen, az előadásokat ne zavarja hangos beszédével s az előadá­sok végét pedig várja be. (d. d.) A szőlőtelepítéshez szükséges vessző be­szerzéséről. Mindinkább közeledik az az idő, melyben szőlő birtokosainknak legyen bár homoki szőlőjük avagy hegyi szőlőjük, gondoskodni kell a tovább telepítés­hez szükséges vesszőről. Sajnos, hogy a magyar szőlőbirtokosok ennek be­szerzését a legtöbb esetben az utolsó pillanatra hagy­ják, akkor azután kapkodnak s nem egyszer kényte­lenek más szőlő fajtákkal megelégedni, mint a mit elő­irányoztak s azokért magasabb árat kénytelenek fizetni, mintha korán gondoskodtak volna róla s harmadszor, csakhogy terület beültetve legyen dirib-darab fejletlen, esetleg beteg vesszőket is alkalmaznak. Jelen sorok czélja épen az, hogy idejében figyel­meztessük vármegyénk közönségét, lapunk olvasóit arra, hogy először milyen fajtákat szerezzen be telepítési czélokra; másodszor az igy kijelölt fajtákat, hogy le­het beszerezni legczélszerűbben; harmadszor mire kell vigyázni az ily vessző beszerzésnél, hogy ép egézséges vesszőt nyerhessünk s igy telepítésünk sikerét már előre biztosítsuk. Ha valaki immunis homok területet óhajt betele­píteni, tisztába kell lenni azzal, hogy vörös bort, fe­hér bort vagy pedig csemegeszőlőt akar-e produ­kálni. Pia valaki vörös bort akar termelni, első sor­ban ajánlhatjuk neki a Nagyburgandit, mely vörös bor fajta homokon igen jól növekedik, bőven terem s megfelelő színű vörös bort szolgáltat. Elég edzett arra, hogy homokon a telet jól kiállja, szóval kevésbbé szen­ved oly elemi csapásoktól, melyek más fajtákat köny- nyen tönkre tehetnek. Homokon a legfinomabb vörös bort Merlot szol­gáltatja, e fajtáról homokon oly borokat nyerhetünk, mely bátran kiállja a versenyt, finomság, zamat, illat, szin, szóval bármi tekintetben jelesebb borvidékeink vörös boraival is. E fajta elég erős növekedéssel bir, elég edzett, azonban kevesebbet terem, mint a Nagy­burgundi. Említésre méltó harmadszor a vörös borfajták kö­zül a Cabernet frank. Ez minőségileg a Merlotnál gyengébbb ellenben a Nagyburgondinál jobb bort szol­gáltat, hátránya, hogy ez is kevesebbet terem. Ha valaki nem nagy súlyt fektet vörös bora mi­nőségére, különösen annak színére, felveheti még ho­moki szőlők telepítéséhez a Kadarkát is. Tudvalevőleg ez a homokon jól találja magát bőven terem, edzett faj ; azonban nem érik be, fürtjei sötét kesely színűek maradnak s a legtöbb esetben csak jó siller, de nem vörös borokat szolgáltat. — Rögtön kisajtolva fehér bort is nyerhetünk belőle. A fehér bor fajták közül összes jó tulajdonait te­kintve, első helyen az olasz Riezlinget kell említenem. Bőven terem, jó fehér bort szolgáltat, tőkéje edzett, téli fagyokat kiállja ; jó tulajdonságai folytán továbbá használhatjuk még fehér bor nyerés czéljából Mézes fehéret, Ezerjót, Érdéit. — Igen finom bort szolgáltat a Sylvánia zöld, hátránya azonban, hogy kevesebbet terem és a téli fagyokat kevésbbé állja ki, mint pl. az olasz Riezling. Fehér bor fajták közül még számos oly fajtát ismerünk, mely vagy minőségileg, vagy meny- nyiségileg kiválik hegyvidéki szőlőinkben, ezen fajták jó tulajdonságaikat kisebb-nagyobb mértékben a ho­mok talajokon is megtartják minden esetre, azonban harmadik kutyanyelvet, csengetnek. Egy kis leány ott áll. — Mi kell fiam ? — Kérem alásan ide küldött édes anyám, tessék megadni az irósvaj árát. — Kit keresnél fiam, én nem tartozom anyádnak. — Idát a K ... né tensasszonyt keresem. — Menj keresd más ajtónál. Én nem vagyok K . . . né. Bezárom az ajtót! Itt nem lehet ma kiállni! A lábamat nem is tettem még a szobám küszö­bére, csengetés. Visszamegyek, nyitok, mert lakásnéző jött a ház­mester kis lányával és szolgálóval egy úri asszony. — Bocsánat, lakást nézek. — Tessék. — Jaj be piczi sötét konyha! Ez nem ér nekem semmit. Ez a kamra lesz jó konyhának, de csak ha ablakot vágnak a másik felőli falba. Nézi a szobákat. En leültem asztalomhoz, kezembe vettem a tollat. Ez az úrinő csak látja, hogy én Írni akarok, a leányom meg fest, — talán nem cseveg itt soká. — Jaj be kicsinyek ezek a szobák. Hisz itt egy ajtó kellene a konyhába, — az embernek kényelmet­len az előszobán átjárni télen. Jól fűlnek ezek a hályhák kérem? — Jól, szénnel! — Mit fizetnek kérem ? — Két százat. — Két százat! Hallatlan. Budapesten kapok ilyet százért! Ha ha! . . . Szabad a padlót beeresztetni? — Hogyne ?! nem ajánlhatom eléggé, hogy az ily fajták nagyban való alkalmazásánál körültekintők és óvatosak le­gyünk, nehogy telepítésünk sikere kétségessé váljék. A csemege fajták közül telepítésre ajálhatunk a Muscat llamburgot és Trollingi kéket, mindakettő kék bogyókat hoz, elég bőven terem, gyümölcsei igen íz­letesek. Vörös bogyókkal a Chasselas Ruoge, Chasselas Rouge Royal, Chasselas de Fontainableau, Rouge és Muscat Frontignan Rouge ajánlhatók. Zöld, fehér, vagy sárga bogyókkal Chasselas blanc croquant, Chasselas musque blanc (Pássá Tutti), Chas­selas de Fontinebleau, Chasselas Chasselas Nepoleon, Chasselas Vibert, Chasse'as Buleherry, Genuai szagos, Madlein Augevine, Muscat Ottonel blanc. A szőlővesszők beszerzését egyedül megbízható forrásokból eszközöljük, különösen nagyon fontos do­log az, hogy a beszerzett vesszők fajtiszták legyenek. Fájdalom, egészen fajtiszta forrásokkal kevéssel rendelkezünk. A földmivelésügyi minisztérium a faj­tiszta telepítés érdekében szakközegeivel bejáratja a privát birtokosok szőlőjé és mindazon szőlőbirtokos czimét s azoknál nyerhető fajtiszta vesszők nevét és .mennyiségét egy hirdetményben teszi közzé, hogy igy azok beszerzését a telepíteni óhajtóknak megkönyitse. Az amerikai szőlők közül, mint alanyt Pestmegye területén miként azt egyeseknél és a községi telepeken láthatjuk legjobban bevált a Ripária Portalis s me­szesebb helyeken a Solonis. A direkt termők közül a Jaquezt. találtuk ez ideig legjobbnak. Akár más helyről szereztük be a vesszőt akár ma­gunk szőlejéből vágjuk azokat, különösen vigyáznunk kell arra, hogy azok feltétlenül egézségesek legyenek. A jégverte, esetleg különféle gombák (például Pe­ronospora) által megtámadott vesszők telepítési czélra nem alkalmasak. Tanácsaink alapján beszerzett, vagy megszedett vessző miként való. kiteleléséről legközelebb fogjuk a tudnivalókat elmondani. Rácz Sándor. A közönség köréből.*) Színészetünk. Láttunk Váczon műkedvelőket, kik mint műked­velők megfeleltek az igényeknek, Telis teli ház volt, izzad­tunk a szorongásban és izzadtunk a félelemben, hogy le szakad az első emelet. A gondviselés megtartott, a műkedvelők végig tipegőzték a darabot, mert folyto­nosan mozogtak a színpadon, és meg voltunk elé­gedve. No — mondtam magamban — ne mondja senki hogy nem pártoljuk a becsületes ipart és a művészetet. Azóta hosszú félév, vagy tán több is elmúlt, a mű­vészetből csak annyit élvesztek a vácziak, hogy eljött egy verklis, a műszerét három húzta; azt is meghall­gattuk. Ha nincs ló, a szamár is jó. Azontúl aztán csak jajgattunk, hogy Váczon nincsen semmi kellemes szórakozás, itt nincs társasélet, nincs semmi. Panaszain­kat meghallgatták az egek ; eljött Veszprémy színtársu­lata, még az irigység se szólhat ellenük, jól játszanak a legújabb darabokat adják, melyek iránt mindenütt érdeklődik a közönség és megtölti a házat; de kérdem kell nekünk ? Érdekelnek minket új színdarabok ? Szó­rakoztat minket a legkellemessebb időtöltés egy ujdonat uj színdarab, melyet kitűnőségéért elvittek Bécsbe, Ber­linbe ? Nem! nekünk minden félévben egy kis müked- velösködés, olykor egy egy verkli teljesen elég ! Színház nem kell, mégha akármilyen jót is játszanak, hogy még a német is megbámulja. Mi inkább leülünk egy kvaterka mellé szórjuk a forintokat, hol semmi féle élvezetet nem találhatunk, ha az értelmiség fokán állunk. De el vagyunk ragadtatva, ha másnap is a (vágány mosolyogva kala­pot emel! Pedig ez nem egyéb mint balekság ! Nemzeti *) Szívesen adunk helyet e rovatban a közérdekű esetek elmondására, de ennek felelősége mindenkor a beküldőt terheli. Szerk. — Te Kati! Fordult a szolgálójához, mit gondolsz, hová tegyem az ágyat? Várj csak, hány lépés ennek a belső szobának a szélessége ? Nagyokat lépve méri. A festőnő megrémül, hogy a szeleskedő hölgy letaszít valamit az asztalról, hol festék és ecsetei vannak. Vagy megtaszitja az állványt s leesik a kép. Megszűnik hát festeni és várja mig a szoba- méregetés megtörténik. Ég a talpa alatt a föld, hogy a sürgetett munkát nem folytathatja . . . Az úrinő ki jön az én szobámba, cseveg; lete­szem a tollat. — A kilátás szép, de a többi nem ér semmit! Ugye Kati ide nem tér be az én bútorom! ? — Nem biz a méltóságos asszony ! . . . (No nézze meg az ember, két kis szobát akar ez a méltóság?) — Ugye kérem maga előbb ki nem megy a la- kásból, úgy mondták nekem ? ! — Talán, de az nem bizonyos, miután fizetem mindvégig a lakbért. — Isten áldja! — És ment ő méltósága. — Áldjon meg téged is, csakhogy elmentél. Kifáradva, zavarteszmékkel folytatom az írást! — Vége ennek, nem jó. — Kályhába a két utolsó kutya­nyelvvel. Három óra már ! . . . Csengetés. Egy hölgy a lakást nézni. De a mint meglátja a festőnőt, a képeket, elfeledi a lakást nézni. — Ah kisasszony az a festőnő, a kiről nekem

Next

/
Thumbnails
Contents