Váczi Közlöny, 1893 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1893-08-27 / 35. szám
XV. évfolyam. 35. szám. HELYI ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ HETILAP Vácz, 1893. augusztns FIjÖFIZETJHSI ÁHi: negyed évre 1 frt ííO kr. Egyes szám ára: IO kr. Kapható: KISS EIINYEI ANTÓNIÁNÁL Kossuth-tér (Gyürky ház.) Megjelenik miii(len vásárim]». Felesleges bizonyítgatni, hogy ez a hazai ipar fejlődésének egyik leglényegesebb, legsarkalatosabb követelménye . . . Magunk is minden adott alkalommal hangoztattuk ezt. De nem igen régen ez még csak »jámbor óhajtás« volt . . . Közgazdasági viszonyaink javulásával a nagyobb iparosok és ipartelepek lassan-lassan hozzájutottak ugyan azokhoz a forrásokhoz, melyekből az olcsó pénz bőségesen szétárad: de iparosaink nagy tömege, a kisebb kézművesek előtt ezek a források a legújabb időig csak elérhetlen délibábszerű tüneményül lebegett. Ily körülmények között —- az hiszszük — epochális jelentőséggel bir az a tény, hogy az olcsó pénz áhitva óhajtott álma a kisiparosra nézve is úgyszólván egy csapással a megváló sulás stádiumába jutott. Ezt a váratlan örvendetes fordulatot a miniszterelnök által kezdeményezett szövetkezeti reform, illetőleg az erre vonatkozó szervezési javaslat idézte elő, mely felett e napokban igen beható és sikeres szaktanácskozások folytak a miniszterelnök ur elnöklete alatt. A tanácskozások menete a napilapokban közölve lévén, ezek részletes ismertetésébe nem bocsátkozunk; csak a dolog lényegét érintjük nehány szóval. A kormánynak ez az akcziója az 1888-ik évi (XXXVI. t.-cz.) regále-kártalanitási törvényre vezethető vissza, melynek 26. §-ában a pénzügyminiszter utasitást nyert oly módozatok megállapítására, melyek mellett a községek a regáSzerkesztőség : Káptalan-utcm 20. sz. alatt, (hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők). Kiadóhivatal: GaspariJc-utcza 12. sz. alatt, (hová az előfizetési pénzek, hirdetések, reklamácziók küldendők). le-kártalanitási összegeiket kellő biztonsággal átengedhetik az illető helyeken működő szövetkezeteknek. E feladatnak megoldása meglehetősen nehéz volt. Több évi fontolgatás és tanácskozás után a pénzügyminiszter arra a meggyőződésre jutott, hogyha a szövetkezeteket ily készpénzekkel akarjuk dotálni, a szövetkezeti ügyet gyökeres reformnak kel! alávetni. De a szövetkezeti törvénykezés egyszerű reformja erre nem látszott elégségesnek. Valami oly intézkedésre volt szükség, mely a szövetkezeteknek necsak ellenőrzését, hanem először is azok létesitését és a megfelelő alapon létesült és kellően ellenőrzött szövetkezetek hiteligényeinek kielégítését is elősegítse. E hármas czél elérésére a pénzügyminiszter a szövetkezeteknek egy központi egyesületbe való egyesítését vette czélba és pedig állami közreműködéssel — specziális törvény alapján. Az erre ezélzó törvényjavaslat igen beható és bő indokolással, a nevezetesebb európai országok szövetkezeti törvényhozásának ismertetésével együtt egy tág keretű, az ösz- szes hivatott tényezőket felölelő ankét elé terjesztetett. És mi lett az eredmény? Az a javaslat, mely eredetileg is már egy viszonyainknak megfelelő nagyfontosságú alkotást vett czélba, az ankét-tanácskozások folyamában még inkább kibővittetett és oly módon építtetett ki, hogy most már a maga nemében páratlan alkotással állunk szemben, mely — ha megvalósul — a szövetkezeti ügy fejlődéséin imm:tí:keu : jutányosán eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesittetnek. Nyíl í,-t ér: sora.........................................................SO kr Bélyegilleték minden beiktatásnál SO kr. nek és megszilárdulásának megdönthetien véd- bástyáját fogja képezni. A részletektől eltekintve, ez a kibővítés illetőleg kiépítés főleg két irányban történt. A javaslat ugyanis eredetileg — a kiindulási pontot képező regále-kártalanitási törvény inten- cziójának megfelelően — főleg a mezőgazda- sági szövetkezetek ügyével számolt, — eme tőkékre támaszkodva más közpénzekre kevésbbé reflektált és e mellett a hiteligények kielégítésének előmozdítását inkább csak morális eszkö- közökkel vette czélba. Ezzel szemben az ankéten felmerült javaslatok következtében a miniszterelnök ur is elfogadta először azt az eszmét, hogy a tervezett szövetkezeti szervezet a mező- gazdasági hitelszövetkezetek mellett teljesen egyenrangúan figyelmébe vegye az ipari szövetkezetek érdekeit is; elfogadta másodszor azt az eszmét, hogy a szervezet necsak morális alapon igyekezzék a szövetkezetek hiteligényeinek megfelelni, hanem, hogy oly reális alapra helyeztessék, mely a hiteligények kielégítésére kellő ga- rancziát nyújtson. Ez a reális alap pedig abban áll, hogy valamint a szövetkezeti tagok egymásérti kölcsönös jótállás alapján jutnak hitelhez, azonképen az egyes szövetkezetek is kölcsönös jótállással, illetőleg közös biztosítéki alap létrehozásával csoportokká (főszövetkezetekké) egyesüljenek és pedig akár megyei, vagy vidéki csoportokká, akár azonos természetű érdekcsoportokká és az összes ily csoportok ismét hasonló alapon a központ közvetlen vezetése alatt álló szövetséggé egyesittessenek. Ily szervezett mellett a létező elsőrendű Olcsó pénzt az iparosoknak! Ä „Yáczi Közlöny“ tárczája. Kánikula! Irta: H^Hoxisie-cur CPo-les. Kérem szeretettel: milyen eredetű ezen szó : „kánikula“ ? Mert én csak a hatásával vagyok tisztába, mely arra kényszeritett, hogy nagy utazásomat félbeszakítva ott hagyjam a szép országokat, városokat, falvakat, no és a sok és szép asszonyokat. Itt vagyok la, a régi koronázó városban (mert tetszik tudni most itt lakom) melyet a Stella húgom úgy elnevezett, hogy „Schlippstadt“ . . . Es ezt miért, arról majd egy más alkalommal bővebbet. Most az úti élményeimet akarom elmondani napló jegyzeteim alapján. Dátumokat nem idézhetek, mert — különös véletlen — azokat mindenhol elfelejtettem beiktatni. Hát kérem egy szép napon — akkor, a mikor ez a fentebbi kánikula nagyon is türhetlenné tette az ittlétet — egyet gondoltam, még pedig nagyot is, okosat is, fogtam egy jó mappát és magamat és elmentem utazni. Tekintve az uralkodó nagy hőséget lcgczélszerübb- nek véltem, ha legelőször is egy kicsit a tengert megnézem, mely akkoriban — a napilapok egyhangú véleménye szerint — éppen „csendes“ volt. Miután innen Fiumébe, a dunagőzhajózási társulat még nem nyitotta meg a forgalmat (elég nem szép) természetesen vasúttal mehettem csak; még pedig kivételesen harmadik klaszisban; mert tetszik tudni, ha az ember utazik pour plaisir, akkor csak harmadikban utazzék: olcsó is, éppen olyan meleg, mint akár az első osztály és előbb ér a czélhoz, lévén az harmadik osztály a vonat elején. így azután szerencsén megérkeztem a „haza gyöngyének“ elnevezett Fiúméba! Nem kívánhatod kedves olvasó, hogy leírjam neked Fiúmét. Hiszen előttem sokkal hivatottabb urak és talán hölgyek is leírták azt és még többet is. Csak annyit tartok szükségesnek felemlíteni, hogy a kánikula a „haza gyöngyében“ is csak úgy dühöng mint idefönt és hogy a tenger tényleg „csendes“. Felhasználva ezen jó alkalmat és főleg azt, hogy ama bizonyos czápa akkortájban még nem mutatkozott, megfizettem egy első osztályú jegyet a „Gorgonzola“ hajóra és bátran neki mentem a tengernek. Ezen „Gorgonzola“ hajót azért választottam, mert emlékeztet arra a hires sajtra, a sajt pedig tudvalevőleg elősegíti az emésztést, ami nagy előny egy tengeri utazás alkalmával különösen — ha az ember — még csak látásból sem ismeri ezt a tenger sok vizet. Az volt a tervem, hogy meg nézem egy kicsit Triesztet onnan pedig „átrándulok“ az úgynevezett arany szarvhoz, mely mint tetszik tudni ott Konstantinápoly körül található. Kezdetben jól ment minden, de az volt a baj, hogy előző este egy kicsit lumpoltunk, igy hát még a „Gongonzola“ sem segíthetett rajtam, hanem teljes erővel beleestem abba a hires tengeri betegségbe, melyből csak nagy nehezen túdtam kieviczkélni. Hanem az igaz; egy jó tulajdonsággal mégis bir ezen betegség az: hogy nem tart örökké. És ez is csak valami ! Trieszt a láthatáron! Nagyszerű város ez a Trieszt. Közvetlen a tenger mellett fekszik és mint hallom, ennek tulajdonítható, hogy ott az emberek murik után rendesen tengeri betegségbe esnek. Furcsa jelenség az, hogy nálunk csak úgy van, pedig nem fekszünk tenger mellett. Más nevezetesség- nem lévén, átmentem egy másik hajóra, melyet úgy neveztek : Hárem. Kérem, csak tervszerüleg kell mindent megcselekedni ; az utazást is. Konstantinápolybamegyck,ergo a hajó neve: Hárem. Harem ! Mi minden jut az eszünkbe e szó hallatára. No de semmi, majd ott Konstantinápolyban az lesz az első, hogy kibériek magamnak egy háremet, vagy tán kettőt. Azt mondják, hogy a piaczon árulják, mint nálunk az almát. Még a hajón ismerkedtem meg egy pasával; vagy tán még ennél is több volt. Nagyszerűen mulattam evvel a törökkel. Az igaz, hogy ő többet nem tudott magyarul csak ennyit: hm ! hm! De annál többet tudtam én törökül: salem alejkum bimbasi tsok jasa ali ben kajmakám. így aztán valahogyan csak ment. Hanem aztán nagykópék ezek a török basák. A bort a világért sem akarta inni és jól tette: megittam én. Ő pedig a jámbor, sörözött. Az eredmény nála is, nálam is ugyanaz volt: berúgtunk, de alaposan. Ekkor — úgy rémlik, — brudersaftot ittunk egymással és ami természetes — már persze nála a török basánál, gazdagon megajándékozott. Adott tudniillik, egy valódi pasától levetett — fog- piszkálót. A hajó ezalatt vígan tovább siklott a tengeren — azt sem tudom, merre jártunk. Próbáltam ugyan kinézni, de először is koromsötét volt, aztán meg ez a bolond basa mindig belém csimpaszkodott és becsukta előttem az ablakot. Nem akartam lerázni a nyakamról — mert úgy gondoltam — jó lesz vele barátságban maradni, hát ha ott Konstantinápolyban nekem ajándékozza a háremét ............ Hát csak eldiskuráltunk körülbelül ilyenformán: Hát mondja csak, sok bimbási tsokjása effendi van ott maguknál? . . . Hm, hm, basa, pasa, bása. — Iszol e még egy kis sört brúder Salem alejkum ? . . . Hm, hm . . . bér bér bér . . . Hát bizony ittunk, ittunk ............ Konstantinápoly ! üt perez ! Ha basa, tsok jasa ! Hát ez hol van ? Én meg hol vagyok ? Oh kánikula! csak úgy csurog rólam a viz és nincs mentség, még az ebéd utáni pihenés sem esik jól, hát még az — utazás. Feltápászkodtam hát a kanapéról, fölszedtem a csibukomat, de az utazásnak vége volt. A kánikula nem engedett tovább sem utazni, de még csak szundikálni sem.
