Váczi Közlöny, 1892 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1892-05-29 / 22. szám
XIV. évfolyam. Váoz, 1892. május 29. 22. szám. TÁRSADALMI ES SZÉPIRODALMI HETILAP HELYI ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ I.ÓFHKI'yB'BOSB Á flS i : negyed évre I frt ííO kr. házhoz hordással vagy postai szétküldéssel. Egyes szára ára: SO kr. .pható: KISS EHNYEI ANTÓNIÁNÁL Kossulh-tér (Gyíirky ház.) SZ K K U BOSZTOS KG ÉS Bi B A l>Ó BIB V A T A 1, : Vácz, Gaaparik-utcza 12. az. alatt (hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők). Kéziratokat nem adunk viasza. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. IllltlSKTKSKli : jutányosán eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesittetnek. Nyíl 1-té r : sora ...........................................................5*0 kr. Bélyegilleték minden beiktatásnál 150 kr. A koronázás jubileuma. A magyar nép ünnepel. Megüli fénynyel, égüli díszszel a napot, mely a koronázás hu- onötödik évfordulóját jelenti, és a király, a ki ünnepélyek központja, lejön hű népe közé, ely hódolattal és szeretettel csüng felkent fejeimén. Európában sehol sem áll fönt olyan erős, fán felbonthatatlan kapocs a fejedelem és a p között mint Magyarországban. Itt a királyi ulád minden öröme egyszersmind a nemzetin is öröme, és a bánat, mely királyunkat éri, tszeres nagysággal lépi a nemzet szivét, mely nden érverésével a királynak hódol. A koronázás ünnepe csak megpecsételése nek a kapocsnak, mely nem szűnt meg egy lanatra huszonöt esztendőn keresztül. A ki- y hiven teljesité esküjét és a magyar nemzet ígbecsülte alkotmányát, mely állami önállósá- nak alapját képezi. Más nemzetek kebelében vannak elégeded :ek, a kiknek kiabálása disszonáncziát visz ran ünnepek hangulatába, melyeket a király a nemzet üdvös együttműködésének tiszteleg e megülnek. Nálunk ilyen elégedetlen nincs bátran állítható, hogy széles e hazában nincs igyar, a ki az alkotmány helyreállításának nem iine és a ki állam életünkben emlékezetesebb pót tud, mint az 1867. junius ,8-át, mikor I. rencz József fejére rá tették a magyar szent ’onát. Ettől a naptól kezdve Magyarország újjá kult. A régi bajok orvosol látták, a régi pa- ?.zok megszűntek. Magyarországon uj élet lá- ,dt. Lakossága öntudatra ébredt, úr a saját sában nem úgy mint azelőtt, midőn idegenek yomtak bennünket saját honunkban. Ha dolgozunk, a munka gyümölcsét mi maik élvezhetjük és nem vagyunk kitéve ideiek zaklatásainak, kiknek érzékük, de szivük a volt a mi törekvéseink iránt. I „Yáczi -Közlöny“ tárczája. Az udvarlásról. — Csevegés. — Soká gondolkodtam azon, milyen czimet adjak ezen csevegésnek, mert tudnivaló, hogy a nyájas olvasó különösen a bájos hölgyek a czikk feliratából követetnek annak tartalmára — legtöbb esetben. Én is igy teszem. Azon esetben ha azt látom „a vetések állása“ or biztosan tudom, hogy az egész czíkkben a szererői egy árva betűvel sem lesz említés téve és mit skel engem — a ki nem vagyok gazdász — „a ve- k állása ?“ Hja! egészen másképen áll a dolog, ha ilyet találok íjságomban a reggeli kávénál „a szerelmes piktor indja.“ Az már egészen más, jóllehet nem vagyok sem ebnes, sem piktor, de még csak ábrándozni sem Jam ... Egy furcsa szenvedélyem van: szerelmes vagyok a ebnes párokba! Hallottak már ilyet? Pedig úgy i Persze joggal kérdezhetik tőlem, hogy miképen váriul ezen szerelmem és boldog-e az, vagy boldog- i . . . Mindenekelőtt kijelentem, hogy szerelmem boldog, váriul pedig oly formán, hogy felkeresem azon .tája- rnolyekot a. szerelmes párok leginkább szoktak fa- 'álrii. Ott aztán lesbe állok és ha egy szerelmes megpillantok, akkor felcsapok, árnyéknak és mint kövei cm a boldog párt, hegyen-völgyön, árkonHa nagyot alkotunk, hasznosat hazára és népre nézve, akkor önmagunk javára munkálkodtunk, mert a hazában csak magyar lakik, egy vér és test. Testvérek vagyunk mindnyájan, kik a drága hazát szülőföldünknek nevezhetjük. Ha czélokat tűzünk ki, áldozatokat kell hoznunk, örömest áldozunk a haza oltárán és nem idegen bályányoknak. Szabadok vagyunk, büszke polgárai a hazának, mely fejlődik és gyarapodik az alkotmány védszárnyai alatt. És ez alkotmány legfőbb őre a király. Boldoggá teszi a tudat, hogy népe ez alkotmányban megtalálta jólétének feltételeit és szigorú igazságossággal ügyel arra, hogy ez alkotmány hiven megóvassék minden ellenséges befolyás elől. A koronázás napjának huszonötödik évfordulóján a nemzet visszapillant a múltba és megelégedéssel látja a haladást, melyet e negyedszázad alatt tett. De örömét növeli a jövőbe vetett hit is, mely abban erősiti meg a nemzetet, hogy ami eddig történt, csak alapvetés volt, biztos és czéltudatos, hogy ez alapon eljuthassunk á nemzeti és népboldogság t‘éj jelűié zz el folyó édenéhez. A ,,Vácz-vidéki egyetemi ifjak köre“ a helyi társadalmi érdekek szolgálatában. Minden kornak meg van a maga sajátos jellege a szerint, a mint benne az emberiség nemzedékről- nemzedékre változik. A fényes érdemeknek mindig meg lesznek árnyoldalai, melyek reájuk gyászos homályt vetnek. Nehéz a kóros társadalom hibáit orvosolni, mert nagyon kevesen vannak, kik örömmel s köszönettel vennék, ha hibáikra rámutatunk és kijelöljük az utat, eszközöket és módot, a mely úton haladva s a mely módon és eszközökkel élve hasznára lesznek .a társadalomnak és hazának. Mennyi toll kopott el, mily sok tinta folyt már el a társadalmi félszegségek leírásában! S vájjon eredménynyel ? bokron keresztül-kasul mindenhova természetesen — discréten. És ilyen hajtóvadászatok alkalmával tanulok — udvarolni. Tessék elhinni tisztelt hölgyeim, hogy már is igen sokat tanultam ezen mesterségből. Mert hát kétséget nem szenved, hogy mesterség ez is — a mai világban! De a mellett, hogy tanulok: roppant sok és értékes, de érdekes tapasztalatokra is teszek szert. Többek közt bámulatos az a türelem, melylyel a hölgyek az udvarlót (kérem, csak szerelmesekről beszélek) meghallgatják és még bámulatosabb az a kitartás, melylyel a szerelmes — vagy, sói disant szerelmes — urak udvarolnak. Ennél kitartóbbak — szerintem — csak az anyósok lehetnek a pörlekedésben ... Azok kedvéért, kik még az udvarlás ezen mézédes nemét nem „élvezték“, elmondanék egyet-mást a hallottakról, de minthogy alapos okom van hinni, hogy a többség úgy is ismeri, lemondok ezen szándékról, már csak azért is, hisz discrét akarok lenni. Van azonban az udvarlásnak egy másik — bogy úgy mondjam — nemesebb fajtája, mely egyenes következménye ama társadalmi alaptörvénynek, mely azt mondja: az első hely a nőt illeti. Én azt hiszem, hogy a férfiak minden nőbe szerelmesek egy bizonyos fokig. Vagy más szavakkal, mi férfiak minden hölgy iránt érdeklődünk; már az a vérünkben van. Már most ezen érdeklődésünknek a legkülönfélébb módon adunk kifejezést. Ezek közt pedig ' legelső helyen áll: az udvarlás. Ha a társaságban á hölgyeknek udvarolunk akkor A helyi sajtó hónapok óta foglalkozik már társadalmi kérdésünkkel. Sok igen üdvös és komolyan figyelembe veendő eszme került ezóta felszínre társadalmunk újjáalakítását illetőleg. Mindenik közelebb visz e kérdés megoldásának czéljához.*) A társadalom, mely egy szerves egészet képez, élet- képességét a tagok harmonikus összefüggésében találja. Korunk lázas izgatottsággal ragad meg minden eszmét, melyet foknak vél a haladás létráján. És ez magában helyes volna, ha (a haladási vágy hevében támadt) rendszer nélküli előtörtetés helyett a higgadt megfontolás ujjmutatását észlelhetnők. Nem egy nemes eszme vált már chimerává, mert a valósulás eszélye a túlbuzgalom lombikjának hevét szilárd állapotban ki nem állhatván, légbe szállt; nem egy nemes czél maradt káprázatos, de megközelithetlen délibábnak, mert a hiúság lidércz-szárnyai a czél pályakörén kívül ledérkedtek; nem egy nemes terv dőlt már dugába, mert a kiviteli módozatok objectivitása az alanyiság Molochjának esett áldozatul. Szép és magasztos a társulás eszméje, mely odairányul, hogy minden nevezetes — akár anyagi, akár szellemi vállalat körül az ügy sikerének biztosítása végett hivatott erők tömörüljenek. Egyetemi ifjaink, midőn néhány év előtt társulattá szervezkedve, megalapították a „Vácz-vidéki egyetemi ifjak köré“-!: a társadalom élénkítését Írták zászlajukra és ifjúi lelkesedéssel kezdtek kitűzött czéljuk eléréséhez, pontos lelkiismeretességgel teljesítette a nem nagyszámú, de lelkes tagokból álló kis társulat az alapszabályai előírta czél elérésében munkáját, erős akarat és kitartással fogtak önkitűzte feladatuk megoldásához. Kezdetben bizalmatlanul fogadták ifjaink e tömörülését, majd midőn a fárad Inti an munkásság által kiküzdötte magának a kis kör polgárjogát a létezésre, kezdett változó szerencséin támogatásban részesülni a nagy közönség részéről. És most, a, mikor kivívta már magának a kör a létjogot, a mikor az elismerés jutalma kiséri működését, midőn mondhatnék, a közönség felkarolja, a mikor társadalmunknak, ha nem is nélkülözhetlen, de mindenesetre egyik hasznos faktoraként jelentkezik, most *) Lapunk hasábjain (Monsieur Jules szakavatott tollából) a közelben hölgyeinkhez apelláltunk, az utczai s Dunaparton való társadalmi élet létesítésének szükségét fejtegetve, ez alkalommal pedig egyleteinkhez, kiválólag pedig a V. V. Egyetemi I. köréhez szólunk, hogy a működés terére lépve, hosszú nyugalmuk után, hozzájáruljanak társadalmunk kívánatos élénkítéséhez. N. tulajdonképen csak lovagias kötelességünknek teszünk eleget. Fájdalom azonban, a mostani Zola- és Edison- világban a melyben az idealizmus mindinkább a háttérbe szorult, hogy a rohamosan előtörő reálizmusnak útjában ne legyen, mondom a mostani világban vége mindennek, vége a lovagiasságnak, vége a romantikának és vége az udvarlásnak. Az volt csak az idő, a mikor az öregapám udvarolt az öreganyámnak; szeretett is az öreg úr ezen boldog időkről beszélgetni és én? természetesen szívesen hallgattam, mert tetszik tudni mindig tanulhatunk az öregektől. Ugyan kérem, tisztelt hölgyeim, méltóztassanak csak megfigyelni és tanulmányozni a fiatal urakat — bál alkalmával — mostanában! Ott állnak a terem közepén oly — tettetett — blazirtsággal, és oly kitartással, mintha megbizás nélküli hordárok volnának. És kérem ez a csókolni való mai ifjúság azt hiszi ez a „pschütt“. Vagy már nem ez a divatos kifejezés. Már-már nem merek barátaim közé menni, vagyis, bogy őszinte legyek, ők már igen szeretnek velem menni, mert képzeljék csak tisztelt hölgyeim — quel malheur! Egy ízben társaságban azt találtam mondani valamire „ej be chic“-es; no volt mit hallanom a Józsi, Pista, Ferkó és a többi kedves pajtásaimtól. „Hallod, hallod Gyula, te már nem vagy a társaságba való, ha még azt sem tudod, hogy már nem a „Chic, hanem a „Pschütt“ járja.“ Azóta aztán richtig többé nem jártam társaságba mert hát igazuk volt barátaimnak, ha ők oda valók, akkor én oda nem tartozom.
