Váczi Közlöny, 1892 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1892-05-22 / 21. szám
XIV. évfolyam. 21. szám. Váoz, 1892. május 22. IíIjÖFIZKTKS! Alti: negyed évre 1 írt 50 kr. házhoz hordással vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára: Hí kr. Kapható: KISS EKNYEI ANTÓNIÁNÁL Kossuth-tér (Gyürky ház.) SXFltKKNXTÖSÉO KS M1 4IMHIIVATÁF : Vácz, Gasparik-utcza 12. sz. alatt (hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők). Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. imglftKTÉBEK : jutányosán eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesittetnek. X y i I t-í, é r : sora ...........................................................30 kr. Bélyegilleték minden beiktatásnál 30 kr. Társadalmi életünk. ni. — Levél egy hölgyhöz. — Tisztelt nagysád! „Club“: ocla az angol „eljár“ ; „Cercle“: azt szokta „frequentálni“ a franczia ... és a magyar? az a „Casinóban“ műveli a „csöndest.“ Mert tetszik tudni kedves nagysád. mi urak vagy iszunk vagy kártyázunk, egy harmadik lehetőség nincsen. Sokan azon (téves) nézetben vannak, hogy a casinóban politizálunk, vagy pedig a napi eseményeket megbeszéljük, már amint az helyén és rendjén volna, mindez azonban a valóságban egészen másképen van. Politikával (természetesen bor mellett,) csak a választások alkalmával foglalkozunk, azontúl ismét csak az „ördög bibliája“ dominál. Aki nem tud kártyázni az ne is járjon a casinóba, mert ott „nincsen számodra hely.“ Jól tudom, hogy én ezeken egy csöppet sem fogok változtatni, de hiszen czélom csak az, ráutalni azon sarkalatos hibáinkra, melyek társadalmi életünk fejlődését meggátolják. A külföldön is vannak casinók, ott is kártyáznak, ott sem vetnek meg egy pohárka jó bort, de amellett szem előtt tartják azt is, hogy időnként a „társadalom“- ért is kell valamit tenni. Ezen czél elérésére alakul egy állandó bizottság, melynek feladata a felolvasásokkal, műkedvelői előadásokkal, kirándulásokkal stbvel egybekötött társas összejövetelek rendezése. Nagyobb városokban ezen estélyek rendszeresittetnek, vagyis épen úgy mint az előkelőbb családok, a casi- nónak is meg van a „jour fix“-e. Persze minálunk ez nem „divatos“ és szinle csodálatos, hogy a hölgyeink — kik pedig, ha akarnak tudnak is erélyesek lenni — e tekintetben nem szólalnak fel. Vagy, hogy hölgyeink mindezeknek a hiányát nem is érzik ? Szerintem e tekintetben igen sokat lehetne és kellene is tenni, mert elvégre nem hoznak az urak az ilyen estélyek rendezése által semmiféle áldozatot, sőt ellenkezőleg, alkalom nyílik úgy a hölgyeknek valamint az uraknak is a kellemest a hasznossal egyesíteni; amennyiben az ilyen estélyeken nemcsak élvezünk, hanem tanulunk is. Reményiem kedves nagysád nem hiszi azt, hogy én talán egy „irodalmi társulat“ alapítását tervezgetem, abba én iratkoznék be — legutolsónak. Nem ilyenről van szó, hanem közérdekű kérdések ismertetése —- érdekesen előadva. És képzelje csak kedves nagysád, milyen hatással volna az, ha még a lisztéit hölgyek is elfoglalnák a felolvasó széket. Meg vagyok győződve arról, hogy ezen társas összejövetelek hova tovább közkedveltségnek örvendenének azon esetben ha . . . hja! itt van most a bibi, ha t. i. vállalkoznék néhány előkelő hölgy és mérvadó úr ezen estélyek rendezésére. És az egészben, kedves nagysád, a fődolog az, hogy semmi néven nevezhető nehézség ezen eszme megvalósítására — úgy hiszem — nem létezik. Mert intelligenczia van elég városunkban és ez a fő, a többi: felolvasás, szavalat, concert stb. arra ne találkoznék városunkban mindig szereplő ? Biztosíthatom kedves nagysád, hogy társadalmi életünk városunkban nagyon hamar érezhető volna és annak befolyása sem maradna el. Nem tudom, lesz-e foganatja szerény soraimnak és az ezekben megpendített eszméknek. A legjobbat reményiem. Kedves nagysád malicziozusan kérdezi: és ha nem? Akkor nagysád, tudni fogom ugyan, hogy társadalmunk van, azt is, hogy „társadalmi életünk“ nincsen, csak azt nem fogom tudni, hogy társadalmunk miért nem akarja azt. Nem tudom határozottsággal, hogy tisztelt hölgyeink miképen vélekednek az általam szóba hozottakról de felette érdekes volna, ha kedves nagysád is nyilvánosságra hozná nézeteit és véleményét. Ha pedig nagysád azt személyesen tenni nem akarja, úgy kérje fel egyik vagy másik szellemes hölgyet — a sok ismerősei közül — ki kegyes volna nézeteit elmondani. Kegyes türelméért, melylyel szives volt — tisztelt nagysád — engem eddig meghallgatni, fogadja hálás köszönetemet és legyen meggyőződve, hogy legszebb jutalmam az lenne, ha minél előbb meghívót kapnék az első estélyre. Monsieur Jules. A „Yáczi Közlöny“ tárczája. Föld alatt. (Egyiptomi rege.) Irta: 2vdl tó. m. I a,. (Folytatás és vége.) Adisa az egiyptomi nő Isis gyöngysorától bátorságot nyerve közeledett. Beszélgetni kezdett a csoda-emberrel, kérte, engedje meg neki, hogy őt ápolhassa. — Szomorú lenne a te életed én mellettem, ha hozzám akarsz tartozni, neked is veszni kell. — Ne félts te engem. — És maradt a szikla belsejében. De lassanként halványodott, érezte a napfény hiányát végre ő is oly csendes szótlan lett, mert észrevette, ha beszél, csak izgalmat és fájdalmat okoz a szenvedőnek. Majd nem oly szellemi lény lett ő is. Folyton gondolkozott mit tegyen ? gyötrő volt ránézve látni, hogy az öreg miként tépi fel mindig a behegedt sebet. Egyszer mégis addig beszélgetett vele, hogy az elmulasztó a rendes i löt. de a szörnyek rögtön oda csúsztak s a lelki vád fullánkja az ember kebelében még nagyobb fájdalmat okozott, mint a mindig fel- szakitott seb. Megsajnálta őt, többé nem tartotta vissza, de legalább annyit tehetett mégis, hogy növényekből készített illatos balzsamot, melylyel a seb pokoli égését enyhité. Ilyenkor a kimerült ember az ő keblére hajtá fejét s néha félnap is ott aludt. Ez álom a nő keblén annak gyengéden ölelő karjai között, midőn feje oly közel pihent a nő nyakán levő Isis gyöngysorhoz, bámulatosan megerősiték a már-már roskadozó embert a vérvesztés után, melyet keblének feltépése okozott, e pihenés állal mindig kétszerezve nyerte vissza életerejét. A nő hervadni kezdett gyengült, de Isis gyöngye bámulatos lelki erőt s önfeláldozó szeretetet adott neki s ő boldog volt, hogy tehetett valami jót azzal a lénynyel, kivel sorsa lett összekötve egy magasabb végzés által. Telt az idő. Az öreg ember csodásán átalakult. Az ősz haj tömött és hullámos lett, az arczvonások élénkek, erősek, elveszték átlátszó ködszerű árnyalatukat. A szemek árnyéka eltűnt a szem sugárzó lett, az ajkak beszédre mozdultak, az alak izmos, ruganyos, erőteljes lett, a karok pedig, mindig szorosabban fűződtek a nő dereka köré. Most már gyakran megtörtént, hogy elmulasztó keblét amaz éles eszközzel felhasitani, eddig akkor tette, midőn a nap felkelt, most gyakran csak naplementekor hajtá végbe. A szörnyek előjöttek ugyan s nem mulasztók el a kínzást, sziszegő neszük és a fagyos lehellet, mely torkukból tört elő, borzadályt keltett. Az ember kétszereződött kínokat szenvedett. De azt mondá Adásának : — Minél nagyobb a kin, annál kéjesebb utána a te kebleden pihenni. Adisa gondolkozott, mit tegyen, eszébe jutott egy kisérlet. Mikor ott egymás mellett ültek a mohos nyugágyon s közeledett a sárkányfejű kigyó szörny, Adisa kezébe vetLc Isis gyöngysorát, s azt mindig a szörny elé tartva rázta. A gyöngysor illata, szinsugárzása, s főleg a szemek összeverődése által okozott nesz a szörnyet mindig visszavonulásra kényszeri tó. De minél jobban engedó át magát a férfi Adisa keblén a mámornak, a lelki vád szörnye annál gyakrabban visszatért, s a félelem, hogy ez a nő is meg fogja őt csalni, s az elhagyott, meggyalázott férfi szégyenétől való félelme sokszok majdnem annyira Kemény Gusztáv jubileuma. Folyó hó 19-én ment végbe Kemény Gusztáv 25 éves főszolgabírói működésének 'emlékünnepe, olyan diszszel és sikerrel, mely a rendezők legvérmesebb reményét is fölülmúlta. Városunk rég látott ilyen díszes közönséget összeseregleni. A városház tanácsterme és mellékhelyiségei szinültig megteltek ünneplő közönséggel ; utánna a lőház dísztermében rendezett közlakomán is kétszáznál több volt a jelenlevők száma, pedig innen is onnan is számosán kényszerültek a hely szűke miatt elmaradni. Az ünnepély délelőtt 11 órakor a városházán kezdődött Rudnay József megnyitó beszédével, mire dr. Freysinger Lajos vezetése alatt több tagú küldöttség ment az ünnepeltért. Kemény Gusztávot hosszas lelkes éljenzés és taps fogadta a terembe érkeztekor, mely alig tudott megszűnni, hogy az üdvözlések sora kezdődjék. Először is Rudnay József üdvözölte őt a járás közönsége nevében, mint a rendező nagybizottság elnöke s beszéde végeztével egy díszes barokk stilű, értékes ezüst kávékészletet nyújtott át neki emlékül. Utána Rudnyánszlcy László t. főszolgabíró, a járási tisztikar, Ráday János jegyző pedig a jegyzői kar nevében mondott üdvözlő beszédet s az utóbbi egy vert ezüstből készült remek művű ezüst albumlapot adott át a jegyzői kar nevében az ünnepednek. Majd Újpest üdvözlete következett. A község nevében Illek Vincze plébános lelkes szavakban adta át az egyesek gyűjtéséből Kemény Gusztáv nevére alkotott községi alapítványról szóló alapitó levelet, s a közgyűlés határozatát egy utczának Kemény Gusztáv nevéret örtént elnevezéséről. Az ottani izraelita hitközség elnöke, rabbija és jegyzője által képviselten szintén egy alapitó levél, végre az ipar testület — elnöke által — egy díszes felirat átnyujtása mellett üdvözölte a szeretett főszolgabírót. Ezután Ga- járy Géza, Vácz város polgármestere, az ünnepelt szülővárosa részéről, — hol ő éveken át mint város-biró is működött — meleg hangon emlékezett meg Vácz jeles szülöttéről. Ezzel az üdvözlések véget értek s következett Kemény Gusztáv köszönő beszéde, mely megható volt igaz belsőségével és közvetetiensegével. A ragadták, hogy a nőt ellökje magától, mielőtt annak alkalma volna őt megcsalni. Adisa a gyöngy erejével éles látással birt, belátott az ember leikébe. Gondolta, fel kell magát áldoznia teljesen, hogy megváltója legyen az egész nőnemnek. Be kell bizonyitnia ez ember előtt, hogy a nő is tud tisztán igazán, híven.szeretni, hogy megszabadítsa őt teljesen a kétely, a gyűlölet, a nők iránti megvetés undorító rossz érzésétől. A szörny most már lábaikhoz telepedett, folyton felnyujtva rémes fejét s a fullánkot a férfi szivének irányozva. Adisa most már soha sem aludt, folyton a gyöngysort tartotta a szörny elé, kimondhatlan ügyességgel. Hanem e folytonos harezban már-már kimerült. Egyszer aztán a férfi kezdett a szikla üregből kijárni, a szabadba. Azalatt Adisa dőlt a mohos nyugágyra s elszen- deredett. Most a szörnyek őt vették körül, félelem, kétség aggodalom féltékenység rémei ütötték fel fejüket, s ki tudja, mi történt volna, ha Isis gyöngye, ez igaz szere- tetben való hit talizmánja nincs birtokában. Egyszer midőn ilyen mély álmából felébredt, halk suttogást hallott, felnézett s látta, hogy a szép férfi kinek ő egész lelkét adta, egy más nővel jelent meg a barlang fényében, azt öleli meg. Adisa nem mozdult. Legyen boldog, gondolá s maradt, nehogy a szörnyeket felriaszsza, melyek mind ő körűié húzódtak. A jelenet azonban másnap ismétlődött. Adisát elhagyta ereje, ezt a látványt nem bírta elviselni, íelsikolfőtt, s kétségbeesve rohant ki a barlangból a szabad levegőre s olt a sziklatörmeléken összerogyott. Futásában nem vigyázott, a gyöngysort elejlé s azt a másik nő vette fel. Midőn a mohos nyugágyra dőltek, a szörnyek őket is körül vették. Már a csillagok is feljöttek, midőn Adisa magéi-
