Váczi Közlöny, 1892 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1892-04-17 / 16. szám
XIV. évfolyam. 16. szám. Váoz, 1892. április 17. KLÖFIKETÉNV Álft.4: negyedévre S íVt .30 házhoz hordással vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára: SO kr. laphaló : KISS ERNYEI ANTÓNIÁNÁL Kossuth-tér (Gyürky kr. ház.) NXHItU KN2KTÖKK« KS fli 3 4 |>ÓII l VITA I. : Vácz, tíasparih-utcza 12. az. alatt (hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők). Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. jutányosán eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesittetnek. N y i 1 (-tér: sora ...........................................................30 kr. Bélyegilleték minden beiktatásnál 30 kr. H u s v é t. Ki gondolta volna, hogy az a keresztről evont véres hulla, az a gyalázatok között meg- íalt Názarethi Jézus meg fogja mozdítani a íemzeteket, a késő századok hódolattal borullak majd keresztjének tövéhez s a sirt, melybe tzon nagypénteken temették, dicsőséggel veszi najd kőiül milliók kegyelete. Az Isten-ember, ki szerétéiből halt meg s kiengesztelte végtelen érdemével az igazságos istenséget önerejéből feltámadt, dicsőséggel hagyta d a sziklasirt. Archimedes hiába kereste a világűrben a lontot, melyre támaszkodva a földet sarkaiból kiemelje; Krisztus kikelvén sírjából kiemelte a áilyedő emberiséget az erkölcsi halál sötét bi- ’odalmából. »És az ő sírja dicsőséges leszen!« jósolta i szent látnok Izaiás, s a föld kerekségére innét aintetik a boldogság magva, a vonagló társadalmak innét merítettek segélyt. Mintha c megdicsőü t sírból merítené megújulását a természet is. Alleluját zeng a tavaszi lapsugár, a zöldéin! kezdő mező. Az embernek végtelen boldogságot kereső eike, ha csak egy szikrája van is benne a hit nagasztos erejének, mig a nagyhét borongós és /előtrázó emlékein fájdalommal merengett, ma árömrepesve lélekzik föl s az öröklét, a dicső éltámadásnak szellemébe oltott vágya megújulva éled Jézus megdicsőült sírjánál. De nézzétek az egyházat, e mélységes titkok hordozóját! A nagyhét siralmai, a nagypéntek sötét gyásza után örömrepesve kiált Alleluját. Mint gondos anya gyermekét, úgy vezeti az egyház az embert az isteni titkok forrásaihoz. Elvezet minket Jézus bölcsőjéhez, hogy örömtől elragadtva csókoljuk picziny lábait. Gyakran leültet minket Libáihoz, hogy tanát hallgassuk, azon dicső tant, mely képes volt a világot forrongásba hozni, a társadalmakat, az erkölcsi rendet uj életre kelteni, a sziveket megváltoztatni. Felmutatja csodáit, hogy Istenségét bizonyítsa előttünk. Szenvedésének és véres keresztjének szemléletéhez ma önként indulunk az egyház hivó szózatára: íme hogy hal meg az igaz és senki sem veszi szivére! Dicső feltámadásának titka előtt pedig a megváltás fenségének tetőpontjára ér, az emberi szivbe nyugalmat önt s felvértezi e küzdelemteljes élet elviselésére olyan fegyverekkel, melyek a dicső isteni hős kihullott vérének érdemeiből erednek! Jézus feltámadása szemléleténél érzi az emberi szív, hogy a sir után újra fog élni benne az érzelem. Megdicsőülve hull itt térdre a szenvedő, kinek fájó lelke görnyed a kínok alatt; íiz üldözött, ki az erény miatt keresztekkel van terhelve s reménye elveszett, mint az álom, a feltámadás hitétől nyer vigaszt boldogságot. A sir éje, a halál hidege, mely a kétségbe kergeti az embert, itt e dicső sírnál elenyészik egészen. Egy új élet hajnalát látjuk itt föl tetszeni. Az igazság- és jognak a tiprói remegnek csak itt e szent sírnál, kik kitéptek szivükből minden szent érzelmet. Minket azonban megtanít Jézus feltámadása arra is, hogy kedveseink sírja felett a viszontlátás reményével eltelve felkiálthatunk Márthával: »Tudom, hogy feltámad halottunk a feltámadáskor az utolsó napon!« Vigadjunk tehát, Jézus feltámadott! A vasárnapi munkaszünet uj rendezése. A vasárnapi munkaszünet tárgyában legújabban kiadott rendelet, — mely márczius hó 20-án lépett életbe, a törvény egyéb intézkedéseit kibővíti, — sok fontos s többször is hangoztatott kívánalmat léptet életbe. így a dohánytőzsdékre nézve nagy könnyítések hozattak be. Kimondja, hogy az üzleteket ezután vasárnapi napon 12 óráig nyitva tartani szabad. — A junius és julius hónapokban azonban a 20.000 lakosnál nagyobb népességű városokban az üzletek ezután is d. e. 10 órakor lesznek bezárandók. Nagy fontosságánál fogva ez uj munkaszüneti törvényt ismertetjük az alábbiakban: Végezhető lessv as ipari munka: Mert a fogyasztó közönség igényei a folytonos üzemben tartást megkövetelik : A) Vasárnapokon és pedig; 1. JEgéss napon át: a) ezukrász és mézeskalács iparnál; b) a nyomdaiparnál a halasztást nem tűrő állami és hatósági nyomtatványok — szinlapok, műsorok, gyászjelentések előállítása és széthordása; c) hírlapok elárusitása és széthordása; cl) a szódavizek gyártása, elárusitása és házhoz szállítása; e) fürdőintézeteknél; f) lakásoknak sürgős átalakításánál a szükséges munkák, azonban csak a hatóságilag szabályozott köl- tözködési időszakokban, valamint az ezeket megGőho és követő egy-egy hétben ; g) kenyér, péksütemény, tej és gyümölcs árusítása és házhoz szállítása; h) természetes virágok árusítása; i) a szálloda, vendéglő, sör-, pálinka- és bormérő, kávéház és kávémérő iparoknál, ideértve a házhoz szóló megrendeléseket is, vagy az ily üzletekben szokásos bármily étel vagy ital kiszolgáltatást; k) búcsúkon és ájtatosságra szolgáló egyéb gyülekezeteken az úgynevezett bucsuczikkeknek, mint pl. imakönyvek, olvasók, viaszgyertyák, stb. árusítása; l) országos vásárok napján az ipari és kereskedelmi czikkek elárusitása és pedig nemcsak a vásártéren, hanem a vásártartó város, illetve község egész területén; ugyancsak országos vásárok alkalmával a szállítás, illetve a fuvarozás; De jö a nap s dermedt szívekről Újból fölpattan majd a zár S mint messiás, kikéi belőlök A vallás és az ideál ! Viz Zoltán. ■-------------Fővárosi »húsvéti« tárczalevél. — Locsolkodók figyelmébe. — Nemde azt hiszik, hogy valami uj találmányit ön- j tözőszerszám leírásához fogok? Oh nem! Elég jó a | csokor, teljesen megfelelő az üveg, de legkitűnőbb a ! — veder! Ennyit tudni róluk elég. Én mást akarok önöknek megsúgni, az én testilelki jó Henrik barátom, s a szép barna Elzácska esetét, a melyet csakis önöknek mondok el. Az igaz, hogy szigorúan rám parancsoltak, hogy el ne áruljam őket, de hát én olyan szeszélyes vagyok; Ha azt mondják: nem, akkor igen, s ha: igen, akkor csak azért se! Most tehát csak azért is elmondom. Hogy gazetta léptekkel, földresütött szemmel sietett Elza a zenedébe, azt úgy is gondolhatják. Kezében idegesen szorongatta a hangjegyeket . . . Igen, idegesen, mert a túlsó oldalon vele egyirányban mérte végig az utczát hosszú lépteivel a Henrik gyerek, ügyes udvarló, nagy dandy, stb. Elza valahogy (kérem egész véletlenül) felpillant, Henrik mond odaát egy hangos kisztihand-ot, amaz elpirult, kihull kezéből a százle- velü kotta, a szél viszi, emez meg utánna, s vagy egy negyed óra alatt összefogdosta, átadta, s mig Elza i remegő hangon megköszönte, Henrik olyan furcsát S érezett. — Ne mosolyogjanak, gyakran érezünk ilyen furcsát, különösen szép hölgyekkel szemben ! Elmentek együtt a zenedéig, s azután Henrik li- 1 hegve szaladt fel hozzám a harmadik emeletre. — Te! . . Kari! . . . az Elza . . . meg . . én! .. . — Jól van, már csak fújd ki magad! Az Elza, meg te, meg te, meg az Elza, aztán megvan, a többit tudom ! — Önök is tudják! A történtek után alig pár héttel bekopogtatott a locsolkodás napja. Elindultam én is. Az utczán találkoztam Henrikkel. — Hova, hova olyan gyorsan, meg azzal a nagy fiaskóval ? — Csak egy literes! Megyek Elzához! — ügy? sok szerencsét az üvegedhez! Rohant is. A mint benyitott, a mama kétségbeesve védekezett, lévén a legelső látható személyiség a szobában, a lányok most öltözködnek, s mindjárt készen lesznek. Egyszer csak nyílik az ajtó, nagyot dobban szive Henrikünknek, felugrik helyéből, s van dolga a literes fiaskónak, de a lányok sem restek, neki esnek a gyereknek, locsolják ők is az elkészített, rózsavizes üveggel, s egyszer csak ripsz-rapsz, az Elza üvege kicsúszott a vizes kézből, s a locsolkodó ifjút homlokon találta, de hatalmasan, ki is azonnal beszüntette a támadást. Elza szemei könybe lábadtak, a mama kétségbe esett, aztán jött a bocsánat kérés, stb. Úgy délfelé ismét beállított hozzám, fájdalmas hangon rebegi: Te! . . . Kari! ... Az Elza! . . . meg én ! . . . — Mi az? Kérdem homlokára mutatva, a hol egy tyúktojás nagyságú kék daganat tündökölt. — Az én húsvéti tojásom! s olyan fájdalmasan mondta, hogy én elkezdtem kaczagni, ő meg becsapta az ajtót, — ott hagyott. Azért nem locsolkodik, mert ilyen húsvéti tojásoktól fél az önöknek boldog ünnepeket kívánó Piczi is. A „Yáczi Közlöny“ tárczája. Husvétkor. Alleluját, föltámadást zeng Az ünnepélyes orgona; Kit nem tudott a bűn megölni, Azé a nap víg dallama. Szent áhítattal száll a lélek A hit magasztos szárnyain, Elnémul bennünk, ami állat, A földi kéj s a testi kin. Egy szebb világ varázsa száll meg, Egy tiszta, szűz harmónia, Amelynek itt sejtelme él csak, De melyet nem lelünk soha. Ó mily kicsinyke innen a föld S mily apró minden embere, Amint ott tarkái a kenyérért Veritékezve, gondtele. Egymásra törve küzd a létért, Egy czélja van csak : az anyag. Az ideál nem lelkesíti S a nagylelkű — az balgatag. S ott látom Jézust elvonulni Köztük hirdetve az igét Es nem sokára megfeszítve, Mert gyilkosává lett a nép. De nézzétek : a szikla ott van, Mely őt a sírban elfödé S dicsőiilten ő szent tanával A félvilágot megnyeré. Haldoklik most is a világon Minden, mi éghez fölemel S megfosztva égi vigaszától ífáhorg, vajúdik a kebel.
