Váczi Közlöny, 1892 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1892-04-10 / 15. szám
XIV. évfolyam. 15. szám. Váoz, 1892. április 10. ILOFIXETÉSI ÁRA: negyed évre I frl 50 kr. házhoz hordással vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára: IO kr. apható : KISS ERN YEI ANTÓNIÁNÁL Kossulh-tér (Gyiirky ház.) s/i id R it idsz/rosí'a; r.s h i a i>óhívatá i,: Vácz. Gasparilc-utcza 12. sz. alatt (hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők). Kéziratokat nem adunk vissza. JBérmentetlen leveleket nem fogadunk el. 1IIRRHTHSKK : jutányosán eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesittetnek. IV y i I l-t é r : sora ...........................................................ÍIO kr. Bélyegilletélc minden beiktatásnál ÍJO kr. Mezőgazdasági viszonyaink. A magyar mezőgazdaság, éltető eleme az jrszágnak, ahol az ipar még gyermekkorát éli is ahol a kereskedelemnek ezernyi akadálylyal veil megküzdeni. A terméstől függ a magyar nemzet jóléte is ha az ég megvonja tőlünk áldását, a magyar lép a legnagyobb nélkülözések rabja lesz és szenved, tűr és megkinoztatja magát a viszo- ayok mostohasága állal. Régi tapasztalat, és már nem egyszer akadtak férfiak, kik ennek az állapotnak végét akarták vetni olyan reformok létesítésével, me- yek a mezőgazdasági munkák mellett ipari foglalkozásokat is honosítottak volna meg a nemzeti vagyonosodás érdekében. De eddig, fájdalom, ez a törekvés a kísérletezés szerény keretein túl alig ment és Magyarország ma is csak a mezőgazdaság hazája, ahol ez a foglalkozás ág képezi a lakosság keresetforásának legnagyobb részét. És ép ez a körülmény az, ami egész figyelmünket erre a térre hivja ki. Ha már a termelési munka egyéb ágazataiban bizonyos politikai tekintetek miatt nagyobb sikereket Magyarországban kivívni nem lehet, úgy legalább gyűjtsük össze erőinket a mezőgazdaság fejlesztésére. Az időjárást ugyan nem lehet szabályozni, fagyot, szárazságot rozsdát elhárítani emberi tudásnak nem adatott, de ezeket az elemi csapásokat tetemesen le lehet szállítani romboló hatásuk tekintetében. Még a természet vas szigorának is parancsolhat az emberi ész és találékonyság és amit az elemek szeszélye lerombol, azt helyreütheti a szorgalom és a takarékosság. A magyar gazdának a munkaideje most kezdődött. IIt az ideje gondoskodni a jövő termésről, mely ha ez évben nem javul, akkor félő, hogy az Alföld rónáin is tanúi leszünk az árvamegyei Ínség második kiadásának. A j magyar gazdának végre egyszer szakítania kell a régi termelési tradicziókkal és alkalmazkodnia kell ami viszonyokhoz, melyeket az uj kor a tudomány segélyével létesített. Régente a magyar gazda nem ismerte a gazdasági termelés sokoldalúságát, hanem taposta a megszokott utat, ismert sablonok szerint. Ma ezzel a kényelmes termelési iránynyal szakítani kell. Mindent el kell követnie, hogy az időjárás szeszélyeivel szemben önvédelmét biztos alapokra fektesse, olyan különböző termelési ágnak meghonosításával, melyek az időjárás mostohaságának kevésbbé vannak alávetve. Csak ilyen utón lehet bizton elkerülni a lejtőt, mely az anyagi tönk szélére vezet. Addig, amig iparunk és kereskedelmünk más országok piaczaival versenyképes nem lesz, e hazában egyedül a mezőgazdaság képezi a kereset forrását és épp azért, a foglalkozások eme legszebbi- kére fordítsuk figyelmünket, minden szorgalmunkat és találékonyságunkat, ha kárpótlást akarunk találni iparunk és kereskedelmünk hiányosságáért. A. A »Páli szt. Vincze egylet« IV. évi közgyűlése. Nagyrészt anyagi gondjaink között' szinte ünnepnek tűnik fel, ha olykor elvonulva a megszokott zajtól, egy-egy magasztos eszme szolgálatára szentelhetünk egy kis időt, hol lelkünk az uralkodó áramlaton felülemelkedik, hogy a köznapi gondok közönséges árjában teljesen el ne merüljön, hanem mintegy új tápot nyerve, magasabb szempontok iránt is némi buzgalomra lendüljön. Szintén ünnepnek, a valódi jótékonyság ünnepének tűnt fel a páli szt. Vincze-egyletnek IV. évi közgyűlése, mely múlt vasárnap ment végbe a kath. eányiskola épületében. Nem fejtegetjük bővebben azon szép elveket, melyeket ezen jótékony egylet követ, hiszen mindazok előtt, kik annak tevékenységét némi figyelemmel kisérik, úgyis ismeretesek azok, helyesek, s az egylet mindenkor szem előtt is tartotta azokat: miáltal tevékenysége bizalmat keltő s pártolásra érdemessé lett. A közgyűlés lefolyásáról a következőket jelenthetjük. 1. Kanda István elnök szívélyesen üdvözölte a megjelenteket, majd lelkes fejtegetésében áttért a felebaráti szeretet s azon alapuló irgalmasság kötelmének fejtegetésére. Szólott a szegénységről, ennek okairól, az ápoltak viselkedéséről jótevőikkel szemben, kifejtette a szt. Vincze-egylet czélját s imádságot mondván, a gyűlést megnyitotta. Mely általános helyesléssel s zajos éljenzéssel fogadott megnyitó beszéde után 2. Bucseh István titkár tette meg évi jelentését az egylet tevékenységéről, megemlékezvén az egylet legkiválóbb jótevőiről, s összegezve előterjesztvén az egylet által eszközölt segélyezéseket. Jelentéséből kiemeljük a következőket: Van az egyletnek működő tagja 17, pártoló tagja pedig 109. A lefolyt negyedik évben pénzbeli adománynyal járult az egylet czéljaihoz 52, másféle adománynyal 24 jótevő. Segélyezett az egylet állandóan 15 családot (jelenlegi létszám 11), egyes házi szegényt 27-et (jelenlegi létszám 23), fűtővel 40 hajlékot, ruhaneművel 26, részint családot, részint egyes szegényt, orvosi se- gélylyel s gyógyszerrel 35 szegény beteget, elhelyezett 4 szegény gyermeket. Végül a titkár a számvizsgáló kiküldöttség (dr. Miltényi Gyula és Meiszner János) jelentését olvasta fel, mely a pénztárnoknak a szokásos felmentvény megadása mellett fáradozásaiért köszönetét indítványoz. Mit a közgyűlés helyesléssel fogadott. 3. Wirnhardt Gusztáv pénztárnok jelentése következett az egylet bevételeiről s kiadásairól a következő összegekben : Bevétel: Maradvány 1890/91-ről . . . a pártoló tagok tagdijaiból a működő tagok adományaiból egyes jótevők adományaiból a perselyek utján.................... alapitv. tőkék kamatai . . . 103 frt 06 kr. 571 „ 50 V 22 „ 91 V 350 „ 19 » 296 „ 42 20 » 85 Összesen: 1364 frt 93 kr. Ä „Yáczi Közlöny“ tárczája. A tettek embere. Irta: Zól-yoxxii Orjrörg-y. Csendes magányában élt csupán a könyveknek és nemzetének szentelve életét. Nem számított elismerésre senki részéről, nem várt jutalmat fáradságáért, de működött ernyedetlenül, mert lelkét a természet munkára teremté; s czélul tűzte ki eléje, hogy mások boldog- I ságának emelésén fáradozzék a nélkül, hogy saját I „én“-jével törődnék, vagy visszapillantana már elmúlt ; éveire és gondoskodnék jövőjéről is. Turzy Károly megfelelt a természet követeléseinek. Láng elméje előtt tisztelettel hajolt meg mindenki, becsülték benne a föltaláló észt és akadályokat nem ismerő •kitartást; szerették, mert minden gondolata a nép jólétének emelésére irányult; de sajnos, hogy ezen fáradhatatlan hazafiban mindenki csak az „Isten adományát“ az észt, és az „embert“ senki se vette figyelembe. Nyomorban, nélkülözésben élte le napjait, leereszkedett a nép legalsóbb osztályaiba, hogy a szenvedőknek önkezűleg hozza meg a régvárt gyógyírt. Nem volt semmije, csak ékesszólása és tudománya. De, ha eddig a nyomor perczei nem keseriték el, 'ha a. méltán megérdemelt kitüntetések nem bírták is kiragadni egyhangú magányából, most egyszerre megváltozott: valami lázas érzelem kezdte hevíteni kebelét .s a komoly tudor érdeklődést mutatott már nemcsak a politika, nemcsak a nép, hanem a nők ügye iránt is. A szerelem még e rideg, tudománynyal telii tett szívbe is belopódzott és elég erős volt, föl ver n mámorából. Naponként ott sétált el a Félszeg Irrfiáék háza tt s ha ahhoz a kis ablakhoz érkezett, a melyből ■y'™] szép jáczirit-virág mosolygott ki a járó-kelőkre, fájdalmas sóhaj szállt el ajkairól s gondolatokba meredten folytatta útját. Ugyan, miről gondolkozott!?.. . Jó negyed óráig haladt már, messze a várostól mikor egyszerre föleszmélt . . . pár pillanatig tétovázva hordta körül szemeit; egy nagy szőlő-lugasban találta magát; egyedül. Most visszafordult és újra gondolatokba meredten sétált hazafelé . . . Igen, igen — mormogta félhangosan — Irmát megkérem és nőül veszem. De vájjon ő érdeklődik-e irántam? — e gondolatoknál önkénytelenül megakadt . . . Megérkezett a kis ablak elé . . . Félénken tekintett föl . . . ah, írma ott volt! szemeik találkoztak és az a lágy mosoly, a melylyel a szép leány köszönését fogadta, már-már lankadó erejét tettre villanyozva, eltökélté, hogy megvallja szerelmét. De hol! ? . . . A véletlen segédkezet nyújtott neki. A színházban találkoztak. Gyanútlanul tárták föl eddig is rejtett érzelmeiket és a rokonkeblekben kifejlődött a legnemesebb érzelem, a szerelem. A magános férfi ott hagyta könyveit, a melyek fásulttá tették kebelét, kezdte magában fölismerni a munkára hivatott férfit, elhagyta a tudományokat, kilépett a nagy világba tanulmányaira és tapasztalatára támaszkodva. Szive az érzelem hevétől életre ébredt, kezdett jövőjéről is gondoskodni és lett belőle „ügyvéd.“ A szerelem mély gyökeret vert mindkettőjük szivében és Turzy csakugyan megkérette Irma kezét . . . Izgatottan járt föl-alá szobájában, várta barátját a a válaszszák Végre megnyilt az ajtó. — Jó, vagy rossz hirt hozasz ? — kiáltott Károly. A jó barát csak egy levelet nyújtott és megszorította a kezét. Károly hosszasan nézte az Írást.- — Nem, ez nem az ő Írása. A mint felbontotta a kis levelet, arcza elhalványult, keze reszketett és miután elolvasta, kimerültén csak annyit lihegett: „hogy nem.“ — És miért nem! ? — Kedves barátom! — olvasá újra, — ha ön nősülni akar, gondoskodjék előbb megélhetéséről, mert nejét csókjai és mézes szavai, ki nem elégethetik. Sokáig hallgatott . . . künn a követválasztók zaja hallatszott . . . egy gondolata támadt . . . követ lesz. — Pár nap múlva magasan lengtek a nemzeti zászlók s rajtuk nagy betűkkel Írva e név: „Dr. Turzy Károly.“ A munkás ügyvédnek föllépése úgy az előkelőségek, mint a nép körében tetszésre talált, mert ismerték azt a fáradhatatlan lángelmét, amely már annyit kivitt a jólét emelésére. A kitűzött nap elérkezett. Turzy nyugodtan várta a választás eredményét, majdnem bizonyos volt a sikerről. Ott ült irodájában, körülvéve az ügyes-bajosok aktáitól s mintegy közömbösen merült most a „bajok orvosa“ e lelket un ászt ó pörökbe, mert nem akarta meghallani, hogy az ellenpárt „éljen“ zaja túlharsogta övéit. Kezdett benne egy kínos előérzet működni . . . Már tizenkettőt ütött az óra, sőt el is múlt, de Turzy még mindig ott ült irodájában, nem régen érkezett barátjával a választásról beszélgetve. — Eddig harminczczal vagy túlsúlyban — mondá barátja. — Harminczczal -- ismétlé hangnyomattal —• harminczczal! ? — De még az ellenfél!? — Tudom, tudom — vágott közbe barátja — még ők is sokan vannak és mi is sokan vagyunk. — Sokan vagyunk? — ismétlé mosolyogva és gondolatokba mélyed! . . . Talán épen arról gondolkozott, hogy mily boldog lesz, ha megválasztják, mint fog először föllálni
