Váczi Közlöny, 1892 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1892-01-10 / 2. szám

uj rakpart, az elismerés megadta a távozó polgármesternek azt az érdemet, hogy engedte csöndes kórmánytalanságával megtörténni a reformokat, melyek a boldogulás útját megmutat Iák. És ha ennnél többet nem írhatna is emléke javára városunk története: akkor is tisztelet emlékének!

A szabadságharczi emlékek múzeuma.

A balszerencse egy fájó csapással Aradot a nemzet Golgotájává avatta. Itt halt vértanú halált hazánk szabadságának tizenhárom, lánglelkü bajnoka. Arad- megyében fejeződött be a szabad nemzetek bámulatát és rokonszenvét fölkeltő küzdelem. A hálás nemzet a hősei iránti köteles kegyelet nyilvánításaképpen örök időkre szóló monumentális emléket emelt. De azt hiszszük, hogy ennek az emléknek fölállításával a nemzet, még nem rótta le minden tartozását, még nem hozta meg minden köteles áldozatát. Munkánk nem lesz addig teljes, mig a dicső hősökre és a dicsőségteljes küzdelemre emlékeztető tárgyakat, az abban szerepelt vezetőkre és névtelen félistenekre vonatkozó emlékeket össze nem hordtuk. Rohamosan fogy a 48—49-iki eseményekben ténylegesen resztvettek- csoportja és attól lehet tartani, hogy az eseményektől távoleső nemzedék az egyes tárgyak becsét nem ismerve, már nem fogja a tárgyakat és emlékeket a kellő tisztelettel tekinteni és ápolni és az el- kallódástól megóvni. A magánbirtokot fenyegető vé- letlenségek és csapások pedig néha végképpen megsemmisítik azokat. Az aradi „Kölcsey-egyesület“ már eddig is érdekes és nagybecsű ereklyéket gyűjtött össze és őriz gyűjteményében, most pedig arra vállalkozott, hogy tőle kitelhető minden erkölcsi erejét, anyagi áldozatokkal támogatva ha kell, felhasználja, hogy Aradon a szabadságharczi emlékek múzeumát létrehozza. Erre a czélra irányuló nyilvános működését pedig azzal kezdi, hogy ebben a tárgyban részint a sajtó utján, részint magán felszólítással, fölhívást intéz a nemzet lelkes fiaihoz és leányaihoz, fölkérvén őket, hogy a szabadságharczunk korára és szereplőire vonatkozó tárgyakat és emlékeket ajándék vagy letétképpen a muzeum részére átengedni és átengedtetni, ha pedig e tárgyakról életükben a kegyeletes vonzódás miatt megválni nem akarnak: azokat a múzeumnak hagyományozni kegyeskedjenek.

Úgy a terv végrehajtásával megbízottak, mint a város és megye értelmiségét magában foglaló egyesület minden tagja és választmánya át van hatva a kötelességérzettől, melynek a történelem őket, a jövőre nézve a szent emlékek gondozásában, részesévé tette. Mint ereklyéket fogjuk őrizni a nemzettől ránk bízott tárgyakat s azokat az egész nemzet tulajdonának tekintjük, hogy a későbbi ivadék azokhoz zarándokolva, látásukból merítsen lelkesedést élni és tenni a hazáért és tanuljon érte meghalni, ha kell!

A letétbe helyezett tárgyakról az örökösök jogait megvédő téritvényt adunk. Az ajándékozók nevét pedig „Aranykönyvbe“ iktatjuk és a tárgyakon is megörökítjük, annak nevével együtt, kire az illető tárgy vonatkozik.

A tárgyakat a „Kölcsey-egyesületu elnökségéhez kérjük küldeni.

Mi csak a dolog természetéből folyó kötelességet követjük, mikor az eszmét fölvetvén, annak munkásaivá szegődünk; a nemzeten áll, hogy bennünket támogasson és az ige testté váljék.

Hordjunk azért össze Aradon minden emléket, mely szabadságharczunk nagy napjaira emlékeztet!

Aradon, 1891. évi deczernber hó.

A „ Kölcsey-egyesület“ nevében: hazafias üdvözlettel Varjassy Árpád, kir. tanfelügyelő, egyes, alelnök. Szöllösy Károly, polg. isk. igazg., egyes, titkár és jegyző. Laukó Albert, áll. fő reál isk. tanár, pénz- és könyvtáros. T)r. Barabás Béla, egyes, ügyész, fír. Műlek Lajos, köz- és v. ügyvéd, biz. tag. Dömötör László, áll. főreál isk. tanár, biz. előadó.

Az első fecske.

Egyik laptársunk nem rég igen szellemesen megjegyezte, hogy a szép természet bajosan mutathatna fel általánosabban ismert és kedveltebb madarat az első fecskénél.

Örömmel üdvözli a gazda, a ki alig várja, hogy a lomha zord természet az örökké vidám derült ifjúság köpenyét öltse magára, de örül neki mindenki, mert. általában egy uj korszak előhírnökét van szerencsénk üdvözölhetni.

Beköszöntött a farsang. Az ország szivében hatalmasan lüktet az őserő, mely csak alakját és külsejét, változtatja az idők múltával, de alapjában és lényegében nincs kitéve a múlandóságnak és az enyészetnek.

Ugyanaz volt már vitéz Csokonai idejében a mi most Gsiky Gergely halála után egy hónappal. Zászlajáról ugyanazon jelszó lengett, a lovagiasság, a kegyelet és a szép nem iránti hódolat, ennek aegise alatt gyü- lekszünk, tömörülünk és toborzunk a keresztény időszámlálás tizenkilenczedik századának utolsó éveiben is.

Egyletek, társulatok és bizottságok alakulnak, kiket a mai önző, érdekhajhászó világban semmiféle érdek sem vezérel és áldozatokat hoznak, nem kiméinek időt, pénzt és fáradságot, a midőn szépeink mulattatásáról és szórakoztatásáról van szó. Szembeszállnak az idő viszontagságaival és az orosz nátha következményeivel, a mi sajnos de a legújabb kor jelentékeny tényezője gyanánt szerepel.

Mert bizony beteg volt a társadalomnak majdnem minden egyes tagja, a trüsszentők, hápogok, sápogók és köhhintők százai valóságos ostromot intéztek a gyógyszertárak, és irtó háborút a szalunak czukorkák ellen, úgy, hogy ha ez még sokáig úgy tart, elfogy az utolsó czukorka.

Valóságos szerencse, hogy árfolyamukat a budapesti áru- és érték tőzsdén nem jegyzik, mert akkor csakhamar áthágná még a farmakopéja borsós árait is.

A kiállott szenvedések után szüksége van testnek és léleknek egyaránt egy kis szórakozásra, a zene csábos hangjainál feledve lesz minden, mi az élet töviseire emlékeztet.

Nem rég ide vetődött egy Dunán túli jó barátom. Nagyon érdeklődött városunk társadalmi viszonyai iránt és kérdezősködött, hogy nálunk mikor köszönt be az első fecske.

Január 16-án, mondám, mert ekkor lesz az egyetemi ifjak körének tánczestélye. Ez lesz az első és az utolsó fecske.

Barátom nem győzött eléggé csodálkozni azon, hogy városunkban az egész hosszú farsang alatt több tánczestély nem lesz.*) Összehasonlításokat tett az ő szép szülő városával és végül a mi társadalmi életünket betegnek nyilvánította.

Lehet, hogy igaza van,

Napról-napra fogy azoknak a száma, a kik nagyra- becsült kényelmüket a közérdeknek, a közjónak alárendelnék.

Az önzés az elvonultság utáni vágy és kényelem- szeretet mindinkább előtérbe nyomulnak.

A fiatalság, városunk arany ifjúsága csak a legritkább esetben jön össze a szép nemmel, vajmi gyérek az előkelő, kedélyes mulatságok és ha városunkban kizárólag a hölgyek szórakoztatására nem rég alakult „Vácz-vidéki egyetemi ifjak köre“ nem venné kezeibe

*) Lapunk zártakor vettük a tudósítást, hogy a »Váczi Első Ált. Ipartársulat« is rendez a farsangban tánczmulatságot. Szerk. í

a rendezés szálait, úgy a kedélyes összejövetelek talán már meg is szűntek volna.

A kör mindinkább gyarapodott erőben és lélekben es ma már minden tekintetben oly kedvező helyzetben van, hogy módjában áll fényes tánczestélyt rendezni, amit nemcsak ^városunk közönsége, hanem a vidékről is sokan oly őszinte örömmel fogadtak és részvételüket már előre is annyian bejelentették, hogy a január 16-diki tanczestely erkölcsi és anyagi sikere már nagyobbrészt biztosítva van.

Táncosokban pedig éppen nem lesz hiány. A budapesti ludovica akadémiai lovagoló tiszti tanfolyam és a 88. sz. báró Mollináry gyalogezred derék tisztikarából már is annyian helyezték kilátásba biztos eljövetelüket, hogy a rendező bizottság részükre a helybeli vendéglőkben levő összes szobákat lefoglaltatta, amennyiben pedig ezek elégteleneknek bizonyulnának, elszállásolásuk magán házakban fog eszközöltetni.

A meghívók szétküldése után több oldalról hallottuk a panaszt, hogy azok a kellő időben, vagy pedig egyáltalában rendeltetésük helyére nem érkeztek. Miután azok szétküldése amúgy is a karácsonyi szállítmányokkal túlterhelt szállítási időbe esett, lehetséges, hogy a helytelen czimezés vagy a lakhelyiségnek változtatása szolgált az elvétés, vagy késedelem okául.

Ezért mindazoknak, akik a meghívóra igényt tartanak, szives elnézését és hivatkozással az ezen lapnak mull évi 52. és f. évi 1. számaiban általánosságban közölt meghívókra, becses megjelenését kérjük.

Az első fecske egy rövidke hét múlva beköszönt és elfoglalja szokott helyét a sima parkéttákon. Fekete szárnyaival a „Tavasz és szerelem“ dallamos keringő ütemeire merész Ívben körülrepkedi a táneztermet, hogy hírnöke és szószólója legyen egy uj tündéri korszaknak, a tavasznak és szerelemnek.

Jutalmazzák élénk részvétükkel és tegyék állandóvá az első fecskék vendégszereplését mélyen tisztelt Hölgyeim ! !

A viszontlátásig Adieu.

Városi és vidéki hírek.

— Dr. Schuster Konstantin püspökünk ő nagyméltósága jelenvolt e hó 4-én a főrendiháznak utolsó ülésén, mely alkalommal ékes szavakkal tolmácsolta a főrendek köszönetét az elnökség, és elismerését a jegyzői kar iránt a hosszú, öt éves ülésezés alatt kifejtett fáradozásaikért. Ö excziája 6-án tért vissza körünkbe.

= Adomány. Özvegy gróf Károlyi Istvánná szül. Orczy Mária úrnő, ki betegen fekszik fóthi kastélyában, mint minden évben, úgy az idén is, 50 frtot ajándékozott a nőegylet pénztárának az uj év alkalmából. Kisérje nyilvános elismerés a jótékony úrnő nagylelkű ajándékát.

= Képviselő jelöltjeink. Mig az egész országban lázas izgatottsággal folyik a korteskedés, addig a váczi kerületben — látszólag — minden csendes. A pártok még nem szervezkedtek. Képviselő jelölés sem történt. Csak itt-ott szivárog ki egy-egy jelölt neve, hogy újéval váltassák föl. Volt országgyűlési képviselőnk, Majthényi István most csütörtökön tartja beszámoló beszédét. A függetlenségi és 48-as pártjelöltje bizonyára ő lesz. A szabadelvű párt sok jelöltje nevét hozta már eddigelé is kombináczióba. Gromon államtitkár nevét sokáig emlegették Lánczy-é után. Legutóbb Berzeviczy Albert föllépését mondják bizonyosnak. Persze mindez (mint előrebocsátottuk) nem egyéb kombinácziónál s mi is mint ilyet regisztráljuk.

= Adakozás. Sipos Emil kaszinó-köri pénztárnok, mint értesülünk, pénztárnoki tiszteletdiját jótékony czélokra kegyeskedett adományozni, nevezetesen a sz. Vincze egyletnek 10 frt, a városi kórháznak 10

„V a d v í r a g o k.“

— Ismertetés. —

Irta: Alpári Lajos. Budapest 1X91. A szerző sajátja.

Egy fiatal tehetség első szárnyalása, a Múzsa első csókjainak hatása. A tehetség és buzgalom tavasza kicsalta az első gyöngéd virágokat, talán csak azért, hogy a közöny hidege elfogyaszsza azokat. Manapság már igazán „periculosae plenum opus aleae“ egy verskötettel lépni a közönség elé. A „fin du siede“ szelleme a feltűnőt, hajmeresztőt, az excentrikusát haj- hászsza; kis dolgokkal, gyöngéd érzelmekkel nem bajlódik. Az idyll nincs Ínyére, rhapsodia kell neki, rhapsodia lyrában is. S ha még ráadásul protectiód nincs, zenghetsz mint Os ián a tengernek, meginclitha- hatod a fákat, mint Orpheus, sirhat veled versenyt a viszhang, mint Petrarcával — elmúlsz, meghalsz élve. Kritikusra találni könnyű: a ki verset olvasott, kritikusnak tartja magát; de jóakaratú kritikust találni, ki szigorúan igazságos mérő vesszőt alkalmaz, ki nem sajnál egy kötetbe belebúni, hogy onnan bár kevés, ele becses gyöngyöt halászszon ki, ilyen kritikust találni nagyon nehéz. S ki venné rossz néven, hogy e feladatra én vállalkoztam, ki a szerző kebelbarátja voltam s vagyok, s kit müve dedicatiójával megtisztelt? A részrőlíajlatlanság társa az igaz barátságnak s tárgyilagosságom bizonynyal olyan les', mely mindenkit, legyen bár legszigornbb, ki fog elégíteni.

Szerző nem uj ember különben e téren. Nemcsak a helybeli, hanem a fővárosi lapok is ismerik s a „Váczi Közlöny“-nek is buzgó munkalársa volt. Egyes költeményei már korábban tetszésre találtak s csak indokolt eljár!is, ha azokat most egybegyűjtve de jelentékenyen gyarapítva is - - egyszerre bocsátja közre.

Szerző műve három szakaszra oszlik: lyrai költeményekre, dalokra, kisebb elbeszélő költeményekre; az oroszl.ínrész azonban a lyrai költeményeké, s ezekben is Iái szik meg tehetsége leginkább. Tárgyait szerencsésen tudja megválasztani. Motívumai: hazaszeretet

(Idegen országban, Újra távol), a lét fájdalma (Múlt és jelen, Tépelődés, Temetőben), szülői és testvéri szeretet (Hugóm emléke, Áldozatom) s mindenek előtt a szerelem. Bölcselkedő hangulatúak : A csorbái tón, Mu- tamur, Remény, Őszi tájon. Valamennyin végigvonul a szerző sajátosságát képező enyhe bánat, mely azonban érzel géssé nem fajul, s igazságával meggy űzői eg hat. Vidám hangulatú költeménye egyetlen egy sincs. A múlás fájdalma kisért végig a köteten s a csendes reszignáczió főtárgyuk s alaphangjuk a költeményeknek. Egy másik jellemző vonása a szerzőnek a szerelme fölött való kesergés. Folyton a múlt boldogságon té- pelődik. S teszi mindezt hatásos, itt-ott merész képekkel s igazában alig kifogásolható költői nyelven. Eőereje a nyelvezet mesteri kezelésében s a verselés technikájában van. Tárgyait átérzi s kifejezésre is tudja juttatni, de főhibája mégis ott van: a nyelvszépségért föláldozza az eszmeszépséget, ezért itt-ott nélkülözi a természetességet is, mely a lendületesség elengedhetlen föltétele.

Elemében igazán boldogtalan szerelme rajzolásában van szerző. Hangulatosság s lendületesség tekintetében e tárgyú darabjai a legbecsesebbek. Egyszerű szépségével s mesterkéletlen verselésével leginkább elbájol a „Tövisek“ cziinű, mely úgy technikai, mint tartalmi tekintetben jobb költőink e nembeli lyrai költeményei mellé állítható. Méltó társa ennek „

Áldozatom“ : a reménykedő szerelem fölsóhajtása s tartalmilag az előbbinek szép ellenképe. A tépelődő lélek, mely czélját nem érte s lemondásában egész az önkinzásig megy, jut szép kifejezésre a „Tépelődés“ cziműben : „Meghalni nem szabad. Szeretni nem lehet“, ez okozza költő hiúját s hangolja föl lantját. Egyes szép helyek mindenütt fordulnak elő s igy az egész erotikus lyra sikerültnek mondható.

Nagy kár, hogy szerző több bölcselkedő hangulatú költeményt nem közölt. Szemlélődésre van vénája s e tárgyú verseiben az ellaposodás veszélye sem fenyegeti s bizonyos, hogy e téren szerzőtől sok jót várhatunk.

Mint' lenge köd a vidékre, borul a csendes reszignáczió kedélyünkre az „Őszi tájon“ olvasásakor: Kihalt a táj, l csak egy árva madár búsong sorsán ; költő e madárhoz hasonlítja magát: ő sem repülhet; „nem ilyen volt I álma. álmodott világa.“ Az egész kötetnek legszebb darabja s koronája: A csorbái tón, melyre szerző igazán büszkeséggel tekinthet. Megkapó a borongó vágy a tudás után, együtt érezzük a költővel a boldogságot, hogy „legalább sejt,“ egészen átadjuk magunkat a mysztikus hangulatnak, mely egész sereg gyönyörű hasonlatban s képben jut kifejezésre. Az egész oly hatást kelt az érző kedélyben, mint fényes köd, mely csillog-ragyog, de láttatni mit sem enged, „mintha a nagy minden a semmibe veszne.“ Különösen e költeménye sejteti, hogy Alpári nem verselő, Iranern igazi költő !

Dalaiban, az igazi népies kifejezés nincs hatalmában. Érzései sokkal mesterségesebb módon nyilatkoznak, semhogy a dal egyszerű formájába volnának illeszthetők, bár ezekben is föl-fölcsillan az igazi költő.

Kisebb elbeszélő költeményei hősül: Bdthy Endre balladájának jó thémája van, de mesterkélt nyelv sokat ári neki, bár szépségekben szintén nem szűkölködik. A : „Törvényszék előtt“ kapcsolatban bülcselkedó hangulatú költeményeivel sejteni engedi, hogy szerző daczára annak, hogy Era tot most legszívesebben keresi föl, nem sokára hűtlen lesz hozzá s Melpomenéhez csatlakozik, mely választásához őszintén gratulálunk.

A kis kötet elolvasása mindenkit meg fog győzni, hogy a „Vadvirágok“ szerzőjében tehetséggel van dolga.

\<] tehetség friss, nem forrta ki még magát, de ezt tőle kívánni most még nem is lehet. I)*' mig ezt tehetné, legyen megengedve érdekében propagandát csinálnom, mert nem csak igével él az embers mert mindig igaza. 3 lesz azon vándor színésznek, ki az őt bőséges „Éljen“ kiáltásokkal kitapsoló csekély számú közönséghez e szavakkal fordult: „Önök azt mondják: Éljek! „Igen, de miből éljek?!“ Schmidt .József.