Váczi Közlöny, 1892 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1892-03-13 / 11. szám

társulatainkat tespedésünkből fölrázva, a tettek mezejére terelné és sivár társadalmi életünket uj életre keltené bennük ! T.

Gyűjtés az árvamegyei ínségesek részére.

Lapunk múlt számának főhelyén felhívtuk közönségünk figyelmét az árvamegyei Ínségesek részére esz- közlendő adakozásra. Városunk lakosságát, mely áldozatkészségét minden alkalommal ki szokta mutatni, felszólítottuk, hogy most se maradjon hátra, hanem járuljon hozzá azon könyöradományokhoz, melyeknek gyűjtése országszerte folyik.

Ebből kifolyólag lapunk szerkesztősége megkezdte a gyűjtést, s eddigelé a következő adományok érkeztek kezeinkhez, melyeket sietünk nyilvánosan nyugtatvá- nyozni:

1. A „Váczi Közlöny“ szerk

............................. 2 frt

2. Az „Ipar és kereskedelmi hitelintézet“ . . 10 „

3. Bodonyi Mihály rk. lelkész ...................... 1 „

4. X. Y. Z. . .............................................. 1 „

5. Gajáry Géza.................................................. 1 „

G. Gsereklye István....................................... 1 „

7. Bartos Lajos............................................. 1 „

8. Kovách Ernő . t................................... 1 „

9. Pertzián Vilmos........................................ 1 „

10. Varázséji Gyula ...................................... 1 „

Összesen: 20 frt

A begyűlt összeget a polgármesteri hivatalnak fogjuk átszolgáltatni, hogy az rendeltetési helyére juttassa.

CSARNOK.

Egy interwiew.

A közelben Ifiúr barátom tömeges leleplezéseket tett közzé e lapok hasábjain. Sikerei engem is fölbuz- ditottak s legforróbb vágyamat az képezte, hogy én is hasonló fölfödözésekkel lepjem meg a világot.

Nagy kitartással kezdtem gyűjtögetni az adatokat, de bizony soványan gyűltek azok. És legkevésbbé sem voltak olyanok, melyek által föltünést kelthettem volna. Kifáradva e munkában lemondtam szép szándékomról és búsul ásnak adtam fejemet miatta.

Azonban ismét beteljesedett a közmondás igazsága:

„Ha Mohamed nem jön a hegyhez, a hegy megy Mohamedhez.“ — Otthon ülök s épen azon töröm a fejem, hogyan ne engedjem azt más által betöretni — midőn igazat szólok.

Heuréka! meg van: nem mondok, igazat!

És ekkor minden szavam az arany igazság leend, melyben kétkedni tiltja az illem. És én leszek ekkor a föld legboldogabb gyermeke, kinek álmai fölött virrasz- tani fog azok hű emléke, a kiknek fejét teli beszéltem a legcsodásabb dolgokkal, melyek valótlanságát magam tudom legjobban.

Szóval azon elhatározásra jutottam töprengéseim közben, miszerint egy csomó álhirt szedek össze s azokat holmi szemkápráztató frázisokkal vegyítve tálalom a t. ez. közönség elé, a midőn gyönge kopogás hallatszik az ajtómon s biztató szavaimra belép rajt egy napbarnított czigányasszony.

— Csibakéró? — kérdem tőle s nagy lelki gyönyörűségemre szolgált, hogy édes anyai nyelvén üdvö- zölhetém.

Kérdésem őt is meghatotta: szendén mosolygott. Majd vigyorgó pofával kínált egy szurtos meszelőt megvételre. Azt hitte tán, hogy bajúszkefe helyett használEzalatt hallatszik az utón a lelkesítő szózat, a „szabadság szózata“ zászlajához tódul a sok nép. Elemér egy küldöncz által küldi haza anyjának irt levelét, ékesszólóan Írja le anyjának a harcz kezdetét, a melyet anyja nem látott, csak a lapokból olvasta, mig szemeit könyei el nem homályositák. A küldöncz elbeszéli kapitányuk hőstettét és a miért a kapitányi rangot kapta.

— Hát nagyasszonyom, egy Váczhoz közel fekvő faluban voltunk elszálásolva. Egy cseh asszony főzött számunkra, főttet nem ettünk vagy három hete, örültünk, ha csak láttuk is a jó gőzölgő túrós csuszát, szinte neki estünk, azt sem tudtuk, melyikünk szedjen előbb, egy halom kanál is ott volt a tál mellett. A mi kedves kapitányunk egyszerre felkiált: „halt! letenni, egy se egyék, előbb a kutyának belőle!“ és a szegény állat nyomban felfordult; a cseh asszony az egész századot meg akarta mérgezni.

— És az asszony? kérdé izgatottan Gyulafyné, nemde elvette megérdemlett jutalmát.

— Nem nagyasszonyom, úgy szökött meg, jhogy nyomát sem láttuk soha!

— De a hadseregnek nem volt nyugta, jött az orosz, a mely az ugorkát nyersen ette. Nyomában mindenütt vér és tűz. Vácznál találkozott Elemér ezredje az oroszokkal, a hét-kápolna melletti téren folyt a harcz, a helyet most egy szép szobor ékesíti. Népeink mint oroszlányok vívtak; de daczára hősies bátorságuknak legnagyobb részök elveszett. A harcz a szabadság bajnokitól áldozatokat követelt sokan áldozták fel éltöket, ezek között volt Elemér is.

Evek évek után múlnak, eltörlődik már a harcz nyoma; de az emlékekben él. Szinarany, a szabadság veti édes árnyát ránk, büszkeség és örömtől égnek az arczok, minden magyar örül, elgondolva, hogy az ő testvérei is szabadok; de Gyulafyné nem örül, mióta gyermeke távol van, mosoly nem ült kedves arczán, a bú elűzte azt . . . örökre . . . Az anya azon szereltnél fogva, a mely mindent tudtára ad, érzi, hogy szeretett gyermeke szintén egyike azon áldozatoknak, a melyek árán élvezzük az isteni szabadságot.

hatom. Legalább én igy gondoltam, a miért aztán már-már kimondtam elutasító szavamat, midőn hirtelen egy iszonyú gondolatom támadt — meghypnotizálja őt! vagy legalább is amateur fotográfiát vesz róla! találgatják önök — oh nem ! még ennél is borzasztóbb dolgot követek el vele: megintervivolom!

Hanem Ö megelőzött szándékomban. Leolvasta arczomról az engedékenységet s hirtelen megragadva kezem, a tenyeremről kezdte leolvasni jövendő sorsomat; természetesen a legrózsásabb színben tüntetve föl azt.

— Nagy szerencse vár a nagyságos úrra, boldog lesz és nagyon sokáig fog élni.

— Tudom! Addig, a mig meg nem halok.

— 0 dehogy! még tovább, sokkal tovább — erő- sitgeti a modern Sybilla.

— Nagyon serencsís lesz a nők körül.

— Elhiszem, mert elvesztettem a kártyán minden pénzem.

— Holnapután sok pénzt fog kapni.

— Egyéb se hiányzik, mikor ma van elseje! Nem hiszek én neked czigány.

— Szálljak poklokra a gonoszakkal, ha nem mondok igazat.

— Várj hát akkor, én kérdezlek majd téged. Először is azt mondd meg, milyen átokkal sújtanád árva fejem, ha jóslataid illő honorálása helyett kizavarnálak szobámból ?

— Én nem vagyok olyan! Legföljebb azt kívánnám magamban: gyüjtsd össze a költeményeidet s mikor kikerülnek a sajtó alól, akkor hozzon belőle mutatványt a — Bolond Istók.

Eliszonyodtam e szörnyű átokra s előlegül két piczulát (o. é. 20 kr.) nyomva markába, megkezdtem az intervivolást.

— Nagysácl, ki látnoki tehetsége által bepislant a jövő századba is, szíveskedjék egyet-mást annak intézményeiről mondani.

— Megelőzött már ebben, uram, Jókai meg Ro- bida. Divinácziójukat legfeljebb azzal egészíthetem ki, hogy a valuta rendezve lesz, a főrendiház elfogadja a zsidók (pardon Gsáky!) az „izraeliták“ reczepczióját és a helybeli „fehérek templomában“ újból elrendelik a német istentiszteletet.

— Vájjon az újságírókra milyen idő fog járni?

— Azoknak lesz a legjobb dolguk, kérem. Bővelkedni fognak az újdonságokban. A Hymen-rovatnak hosszú hasábokat kell szentelni, mert az új siécle-ben még a legrögzöttebb agglegények is fölszedik a tövismentes rózsalánczokat. (A sokat zaklatott T. Károly úr is? Szedő).

Bő anyagot fog még nyújtani a „Tmgor-szögleti povaly ácsok trágárkodása11, a „világítási mizériái''1, „ismét öngyilkosság Váczonu s több efféle ázsiai ügy, melyek állandóvá fogják emelni a stereotip kifejezéssel: „rendőrségünk figyelmébe“ ajánlott önálló rovatot.

Természetesen megmarad főhelyén a vérmes remények és szép tervek banális frázisokban úszkáló rovata: „a nyaralók városunkba édesgetése11, „a perenospora viticola és a fdlokszera vastatrix visszatelepítése“, ,,dohánygyár Váczon“, „szinházü gyünk megoldása11, „villany- világítás1, „a Naszál-hegyi repülő-hajó állomás“ és egyébb szemenszedett hangzatos czimekkel.

A nyílttéri közlemények azonban kiszorulnak.- De ezt már te sem hiszed, czigány.

— Nem is azért mondom. De ha a nagyságos úr sem hiszi, tegyen ide a markomba egy piczulát — akkor nem muszáj elhinnie.

— Megváltottam ellentétes hitemet és tovább folytattam az inkvizicziót.

— Gondolja nagyságod, hogy elkerülhetlen a háború Oroszországgal ?

— Igen, ez erős meggyőződésem s hozzá teszem, hogy a harcz esélyei ép úgy fognak bekövetkezni, miként azokat a „Fehér és vörösu hírlap jól értesült tudósítói a Vasárnapi Újságban előre közölték.

— Mi nagybecsű véleménye a klotürröl ?

— Semmi! különben szamárságnak tartom mint K. G.

— Mit tart Bánffy Dezső házelnökségéről ?

— E tekintetben nem kívánok nyilátkozni.

— Hát Lwgrnéről? — Detto.

— Életképesnek tartja-e a Szapáry kormányt, akarom mondani a „Vácz-vidéki egyetemi ifjak körét?“

Föltétlenül, — a senzácziós leleplezések után.- Magasan fogják-e vájjon a „Vörösháztéri sáros fürdő részvény-társulat.“ akcziáit jegyezni a budapesti tőzsdén ?/

0 igen! A vállalat szolid s fölvirágzását főként ügybuzgó műszaki tanácsosnak köszönheti. Hanem a Rákóczy Menház Sára asszony napjai meg vannak számlálva, mert a „tavasz lehe“ elszáritja csúf lelkét.

— Köszönöm. Gsak még azon indiskret kérdést vagyok bátor nagysádhoz intézni, vagyon gyönyörű fogsorai vakító fehérségüket minő ápolásnak köszönhetik ?

Épen nem csodálkoztam volna azon, ha e reklámos világban a Treu Nuglisch el Gomp. czég „Ódon- tinját“ vagy F. A. Sarg’s Sohne „Kalodontját“ ajánlja figyelmembe. De ezt nem tette, őszintén, igaz naiv- sággal vallotta be, hogy bizony ő nem szokta fogait puczoválni.

Csodálatos játéka a természetnek! én sem szoktam s mégis — barnák.

Ezen tűnődtem. — Töprengéseimből Fáraó unokája zavart föl, kérve tisztelet-diját a szapora eskületétel erősített igazmondásaiért. S midőn kitűnő szolgálataitmegjutalmazva látta: ajánlotta magát.

Én azonban jó keresztényhez illően visszautasítottam ajánlatát s betartottam a mózesi parancs 9-ik §-át is.

Hölgyem végre eltávozott. De azzal fenyegetőzött, hogy ismét megtisztel látogatásával. Tárkony.

Városi és vidéki hírek.

= Dr. Schuster Konstantin megyés püspökünk ő exciája e hó 17-én ünnepli váczi püspökké történt I prekonizácziója évfordulóját. Ez alkalomból a székes- egyházban ünnepélyes isteni tisztelet fog tartatni.

— Vaszary Kolos herczegprimást f. hó 10-én délelőtt 11 órakor üdvözölték volt tanítványai esztergomi érsekké és Magyarország herczegprimásává történt legkegyelmesebb kineveztetése alkalmából. Valamennyi tisztelgés közt ez volt a legbensőbb, ez volt a legérdekesebb. Mintegy 80 pályatárs találkozása volt..

e napon Baross Gábor kereskedelemügyi m. k. mi- -i niszter budai elfogadási termeiben, a hol városunkból u megjelentek Ilelcz Ferencz kir. járásbiró, Korpás A Márton városi tanácsnok, Nikitits Sándor és Balázs Imre ügyvédek, végre Findura Imre állami tisztviselő.

A herczegprimás valamennyi tanítványával nehány vi szót váltott s a tisztelgő váczi küldötteket egytől-egyig felismerte; igy Korpás Mártonnak megmondotta, hogy ő 1865-ben ő excellentiájával Baross Gáborral együtt tette le az érettségi vizsgálatot, Nikitits Sándort azonnal felismerte és keresztnevén szólította; Findurá- nak felemlítette, hogy az iskolában pályadijat nyert, L irodalmilag működik és hogy váczinak tekinti. Helcz xd járásbiróval mint esztergomi származású egyénnel Í9i természetesen mint tanár, igazgató és főapát többször érintkezett s valamennyi között legjobban ismerte, si

— Püspökünk ó nagyméltósága a fővárosból, hol több napig időzött, a múlt szerdán tért vissza székhelyére.

= Búcsú. Az irgalmasrend alapítójának Istenes Jánosnak napján szokott ünnepélylyel tartatott Tie meg az isteni tisztelet a rendház kápolnájában. A szentmise végén Lovászig Nándor kegyesrendi áldozó isi pap emelkedett szellemű prédikácziót mondott az egy- begyült híveknek. Délben a rend vendégszerető házában lakoma volt, melyre városunk előkelőségei közül többen i9( hivatalosak voltak.

= Közgyűlés. A sz. Vincze egylet f. é. ápril hó Ti

3-án délelőtt fél tizenegy órakor tartja IV-ik évi rendes közgyűlését a kath. leányiskola épületében.

= Márczius tizenötödikét, mint értesülünk, a „Curia“ szálló termében társas vacsorával szándé- 3b koznak megünnepelni városunk polgárai.

= A „Vácz-vidéki egyetemi ifjak köre“ ei ez évben is megünnepli a szabadság emléknapját, Jcjj márczius 15-ét. Erről határozott a f. hó 9-én tartott o közgyűlésen, a mikor az ünnepély programmja is meg lett állapítva. Az ünnepély kezdődik délután 3 órakor, no a mikor is gyülekezés lesz a városház-téren, a honnan iísíi a menet zászlók alatt fog a honvéd-emlékhez levonulni.

Itt a programm a következő: 1. „Ének“ — előadja a: váczi dalkör. 2. „Talpra magyar /“ — szavalja Gegus- Dániel joghallgató. 3. Ünnepi beszéd — tartja Bognár Mátyás joghallgató 4. „Előre“ Tóth Kálmántól — szavalja Szász Béla ev. ref. theologus. 5. „Ének“ — előadja a váczi dalkör. A kör ez utón kéri a polgárságot, hogy minél tömegesebben jelenjen meg az ünnepélyen, mi által a kegyeletes ünnep fényét nagyban emelni fogja.

= Felhívás. A „műkedvelők dalegyesülete“ felkéri ezúton mindazon énekeseket, a kik már férfi-négyes karban közreműködtek, miszerint a márcziu: 15-iki ünnepélyen éneklendő hazafias kardalok begya- ygt korlása végett, holnap hétfőn esti S órakor a helybei „Casino“ termében minél számosabban megjelenti, szíveskedjenek.

= Gyászhir. Jakabffy Károly királyi aljárásbirói lesújtó csapás érte, szeretett neje született Malocsay Klementin f. hó 7-én pár napi szenvedés után meghalt.

A boldogult temetése közönségünk osztatlan részvéte mellett ment végbe márcz. 8-án. A beszentelési szer- 'eltartást Újhelyi István kanonok-plébános végzé segédlettel, mely után hült tetemei az alsóvárosi temetőben a helyeztettek örök nyugalomra. Haláláról a követkézé ;a gyászjelentést adta ki a család: „Jakabffy Károly kir aljárásbiró, úgy gyermekei, Elemér, Ilona, Mária, Endre Károly és Kálmán, valamint sógorasszonya özv. Dukes- Sámuelné szül. Malocsay Karolin szomorodott szívvé' jelentik Jakabffy Károlyné szül. Malocsay KlementinneLsi 1892. évi márczius hó 7-én reggel 1ji6 órakor rövii kínszenvedés után életének 51-ik évében történt gyá szos kimultát. A boldogultnak hült teteme folyó év márczius hó 8-án d. u. 4 órakor fog a róm. katl Ijsj[ szertartás szerint az alsóvárosi sirkertben örök nynga lomra helyeztetni. Az engesztelő szentmise-áldozat pedi folyó hó 9-én d. e. 1j210 órakor fog a székesegyházba az Urnák bemutattatnl. Váczon, 1892. évi márczius lu 7-én. Az örök világosság fényeskedjék felette!“

— Közgyűlés. Haffner Ferencz hegybíró ni. délelőtt 9 órára a városház tanácstermében tartami közgyűlésre hívta össze szőlőbirtokosainkat.

— Lévay-ünnepély tartatik ma, vasárnap dél előtt 10 órakor a siketnémák helybeli kir. intézetébei melyre meghívókat bocsátott ki az intézet igazgatóság;

= Tűs. F. hó 9 -én déli 12 órakor a nagytemplor: harangjai tüzet jeleztek. A pusztító elem az alsóváros ban dühöngött, és martalékul ejté a Rácz-Pál utczá ban Lévai Istvánná házát, nemkülönben Szíjártó Fe- ; rencz kis-zenész-utezai házát. Az odasiető tűzoltóknak sikerült a tűz tovaterjedését megakadályozni.

— Jótékonyság. A menhely javára Vörös Fe renezné úrnő a következőket adományozta: 1 téli ka bátot, 2 nyakkendőt, I nadrágot, 1 mellényt, 1 kisebl kabátot, 3 pár harisnyát, 3 drb zsebkendőt, 3 lábra- valót és 2 fiu-inget. Az iskolaszék e kegyes adományéri szívesen mond ez utón is hálás köszönetét.

= A váczi iparossegédek önképző köré nek gyűlése. A Váczi Ipartestület védnöksége alat álló iparos segédek „önképző és betegsegélyzö egylete‘ f. hó 6-án tartotta a városház tanácstermében rende; évi közgyűlését Zemanovich József ipartestületi és egylet elnök elnöklete alatt. Az egyletnek 1891. ov elején 33. tagja volt, az évfolyamán felvétetett 323, elutazott 35G