Váczi Közlöny, 1892 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1892-02-21 / 8. szám

Városunk nemes gondolkozáséi lakossága előtt ismeretes lévén a kórház vagyoni állapotának igen is szerény volta, valamint a sz. Vincze egylet üdvös tevékenysége : hatványozott pártolásban részesítette az előadást. Ritkán, elmondhatjuk, hogy csakis jólékony- czélú előadásokon láthatni ily nagyszámú díszes közönséget együtt. A derék műkedvelők nem panaszkodhatnak a pártolás hiánya miatt, s a jótékony czé- íokra is, —- tekintettel a kiadások mérsékeltségére, bizonyára jelentékeny összeg jut, a miért méltó hála illeti meg azokat, kik az eszmét felkarolták s kivitelét lehetővé tették.

Előadásra került a „Vereshajú,“ Lukácsi/ Sándornak 3 felvonásos eredeti népszínműve. Nem könnyű, s műkedvelői előadásra talán nem is egészen szerencsésen megválasztott darab, melynek szereplő személyeiben a művészi alakítás többféleségét szemlélhetővé tenni, érvényre emelni bizonyára csak oly íáradhatlan buzgalom s ügyesség mellett volt lehetséges, milyennel Fortúner Elek elvitázhatlanul rendelkezik, s oly szorgalom és ügyekezet mellett, milyet csakis műkedvelőknél találhatni.

A czimszerepben Dobróczky Anna k. a. lépett fel, ki Szilaj Katát szép törekvéssel, sikerrel személyesítette. Játéka megnyerő, dalaiban nem hiányzott a finom árnyalat, mely azokat igen kellemesekké tették. Még kiválóbb figyelés is csak kevéssé sejthette az első fellépés némi csekély izgalmát, mely azonban a darab folytán teljesen elsimult. A hallgatóság ismételten tapssal jutalmazta, dalait lelkesülten meg is ujrázta. — Borítás Etel k. a. Sajgónét személyesítette, s a szerep jellemző vonásait ügyesen emelte érvényre. — Lányi Berta k. a. Boglár Ágnes szerepében lépett fel. Kétségkívül nehezebb szerep, melynek alakítása fárasztó. A háladatlan szerep ügyes eljátszásáért teljes elismeréssel adózunk a kisasszonynak, kinek kezében meggyőződésünk szerint klasszikus szerepek is bizonyára dicséretes megoldást nyernének. —- Kozma Anna k. a. megnyerő alak volt Zsófi szerepében, melyet kedves naivsággal s elismerésre méltó közvetlenséggel adott elő. Egyike volt a legjobbaknak. — Sebök Anna k. a. mint Szemes Borcsa szerepelt, játéka gyakorlottságra vall, teljesen zavartalan, sürgése-forgása általános tetszéssel találkozott. — Gsányi Ilona k. a. Csinos Julcsát játszotta elég ügyességgel. — A kisebb szerepekben Matz Erzsiké, Bisztricsány Mariska, Merk Margit, Bónis Juliska, Bartl Erzsiké, Simák Anna, Baros Irma és Gsányi Irma kisasszonyok léptek fel, dicséretes ügye- kezettel oldván meg kisebb feladataikat.

Sajgó András szerepében Dick Antal lépett fel, Ferkét a daliás Monszpart János játszotta, mindketten úgy előadásukkal általában, mint különösen dalaikkal a közönség elismerését s osztatlan tetszését vívták ki. — Jó alak volt Simon Gyula, ki az öntelt Keszeg Mihály beszédmodorát szintúgy mint gyarlóságait ügyesen tüntette fel, — valamint Zavaros Ferencz, ki mint Keszeg Bálint, és Pátzay István, ki mint Koppancs Misa ügyes játékkal, helyre-viselkedéssel hatottak közre az összhangzatos előadás kerekdedségéhez, szerencsésen emelve ki szerepeik hálás mozzanatait. — A kisebb szerepekben Kopunetz József (Boglyás Pál), továbbá Gömöry Soma, Stark Ferencz, Zsufa István, Parti Lajos, /Liberty Kornél, Toronyi Dezső és Gsernák Géza képeztek a főbb szereplőkhöz tetszetős kiegészítést, lelkes törekvéssel fáradozván eleget tenni a közönség várakozásának, miben joggal vezérük volt Korpás Lajos, ki mint agyafúrt Veréb Jankó talpraesett közbeszólásaival gyakori hahotát, jól eltalált viselkedésével ismételten élénk derültséget keltett, bizonyára előnyére az itt-ott kissé hosszadalmas magánbeszédeknek. Bodridala meg pláne furcsa volt.

hogy te Bányai jegyese vagy? — mondjad — a te ajkidról óhajtom ezt hallani — halálitéletemet. Bobír ajkid ezt édessé teendik, mert tőled hallva, halálom is édessé lesz! Tudom, hogy szerelmem változhatatlan, ha a te képed kiszakítod onnan, más nem pótolhatná azt, nem tudná e szív elviselni a tudatot, hogy az a kar a mely azelőtt engem ölelt, most mást öleljen, bíbor ajkid mást csókoljon, oh, ez gondolatnak is 1 őrjítő. Gondolj azon kellemes órákra, a melyeket együtt a gesztenyés mellett tölténk el.

írj és nyugtass meg

Imádód a sírig Hosszú Gyula.“

E levél volt az, mely mára nyugalmától és kedvétől fosztá meg Juliskát. Elgondolkozott, átkozva hirtelen elajándékozott nevét, de hiszen én csak nevem adám neki .megmondtam, hogy szerelmet ne kívánjon tőlem, azt nem adhatok, megírta Gyulának, hogy gyámnoká- hoz ment és férje öreg, meglehet hogy nem kis idő múltán ismét Gyuláé lehet. De hiszen Gyulának ügyvédi irodát nyitni pénz kell, nekem az nem volt, Bányai meg elég jól áll ! igy vigasztalta magát Juliska elhatározását védelmezve.

A körülményekhez mérten ezek a hosszú nyári napok elég gyorsan repültek, mindig talált mint gazd’ asszony munkát, örökké sürgött-forgott, délutáni szabad óráit az erdőben töl Lé, leginkább a gesztenyés mellett ült, elmerengve órákig, azokon a kellemes, soha többé nem ismétlődhető órákon, a melyeket a fiatal jogászszal itt tölte. Be vonzó volt, hogy titokban kellett találkoznunk, ez kölcsönözte leginkább értékét, ah ! mintha most is látnám sötét szemeit kondor fekete haját piczi szép bajuszát, nyúlánk termetét. Elmúlt napok — kiáltá — miért nem tértek vissza! . . .

De lángbetükkel látták lelki szemei a babocsai templomban mondott esküt „holtomiglan holtodiglan.“ Hiszen már is elhagytam, gondolataim nála s nem férjemnél voltak. Gyorsan öszzecsomagolta mindenét 1 és sietett a tisztáson át, hogy mennél előbb férjénél ' legyen. Kedvesen folytak a napok. Bányai ifjú neje minden szeszélyét teljesité. Juliska az ifjú s az agg Bányai szép egyetértésben éltek egy szó, mely a viszály magvál. hinthetné el, nem létezett köztük.

De legyen elég a kritikából, melyet összegezve ezen egy pár szóba foglalhatunk egybe: Az előadás jól sikerült, a rendezés ügyes volt. a közönség teljesen meg volt elégedve, ki is tapsolta többször a szereplőket, végül pedig a rcniezőt, kinek fáradalmait hatalmas éljenzéssel jutalmazta. A díszletek közül a „nádas“ igen tetszett, a dalok, - egy-kettő már más előadásokból ismeretes, jól voltak betanítva, miért Mandl Lipótot illeti az érdem. A szerepek jól be voltak tanulva, s Így a súgó — Maricsele Dezső buzgalma jobbára kárba veszett. Hogy a darabban „táncz“ nem volt, azt némelyek zokon vették ugyan, de annál bővebb kárpótlásban részesültek azok, kik előadás után is ott maradtak, volt módjuk benne, éltek is vele, annak módja szerint.

CSARNO K.

Banda Marcziról.

Vácz városnak mintegy harmincz esztendő óta az a végzete, hogy a város területén működő czigány zenekarok, mikor helyben kiképezték magukat: le-le- rándulnak Budapestre s lassan-lassan letelepednek ottan, úgy hogy ha zenéjüket hallgatni akarjuk — menjünk le utánuk a fővárosba.

így jártunk az öreg Rácz Palival, igy jártunk legkiválóbb tanítványával, a jeles Banda Marczi czigány prímással.

Mikor ezelőtt hét esztendővel öt czigány zenekar- versenyzett, hogy a nagy Rácz Pali síremlékére egy kis pénzt gyűjtsenek, Banda Marczi ragadta ki társai kezéből a pálmát, a ki a „Cserebogár, sárga cserebogár“ nótája által egyszerre az első rendű művészek sorába lépett.

A héten bizonyos svájezi gyáros jó magyar zenét akarván hallani a sors úgy akarta, hogy Banda Marczi gyönyörködtette utólérhetien élvezettel a fővárosban s jutalmul óriási babérkoszorút küldött neki, melynek széles nemzeti szinü szalagjára e szavak voltak kinyomtatva: „A magyar hazafi varázsoló művészetének, figyelmes kallgatójátólu — Fagy vidéki.

Banda Marczit más nap valóban ünnepelni kezdette a főváros s a napi sajtó hosszú hasábokat irt életpályáról, Varsóban, Londonban, Frankfurtban mesterével Rácz Palival eltöltött diadalairól.

Érdekes, hogy Banda Marczit a katona-élettől hegedűje mentette meg. Báró Podmaniczky Ármin szólt oda neki az ujonczozásnál, hogy ha eltalálja a vicze- ispán nótáját, hát be nem veszik s innen történt, hogy Marczi a hatvanas években két órán át húzta a „Csillagon“ Szilassy alispán vendégei előtt a régi jó magyar nótát, hogy „Végig mentem az ormódi temetőn !“ pedig az alatt városunkban már nagyobb összeg pénz gyűlt össze arra a czélra, hogy ha Marczit beveszik, hát ki fogják szabadítani.

1871-ben honvédhuszár uniformusban húzta a hadgyakorlatokon a József főherczeg nótáját, hogy „Ég a kunyhó, ropog a nád“ majd ismét a szomorú- hallgatóját, hogy : „Jegenyefa tetejében !“ Ekkor történt, hogy a legmagyarabb főherczeg megtudakozta tudná-e elhúzni azt a nótát „Elment a leány vízért és felbukott!“ a prímás jól tudta és el is játszotta azonnal.

A folyó hó elején a nemzeti kaszinóban Wekerle Sándor pénzügyminiszter köszöntötte fel, nem is adja sokért, hogy ezt a felköszöntőt kiírták az újságban.

Banda Marczi most 45 esztendős, alig nehány év előtt vette el Pásztón a szép Balogh Irmát, a kit mint valami modern Orpheus a nyirettyűje segedelmével érdemelte ki apósától, a ki a könnyekig meg volt

Gyakran irt Gyulának habár felelet nem érkezett, levelei telve voltak a legrajongóbb szerelemmel, átkozta és áldta azon pillanatot a melyben megösmerkedtek. Juliska küzdött, a szív szavát kelle elcsititani, szerelmét e kedves érzeményt elfojtani férjéért, ahhoz a szív, a szerelem rózsaláncza, emelihez az eskü köté, ez legyőzte a szív legmagasztosabb érzeményét és győzött ellene. De a szív keservei az arezon ütöttek ki és arcz- rózsái fogyni, halványulni kezdének. 0 nő volt, küzdve a kisértés ellen; de még bizonytalanságban vájjon salak nélkül, tisztán jő-c ki onnan. Csakhogy a kísértés nagy volt ennek ellentállani, borzasztó munka volt.

Bányai rendkívüli tevékenységgel végzé dolgait a gazdaság körül, Juliska pedig kedves erdejének szokott helyére ült le, serényen dolgozott, miközben szemeit a mellette levő könyv lapjaira függesztő, a mely még Gyula ajándéka volt.

Aharaszt léptek alatt rezgett, de ez elkerülte Juliska figyelmét, annyira igénybe vette könyvének olvasása, mely miatt most már kötését is abban hagyta. A léptek mindinkább közeledtek, Juliska egy kart érze, a mely szelíden fonta át derekát, ijedten tekintett fel, mellette állt Gyula, ki szerelem, gyöngédség és szemrehányással függesztő életvidor tekintetét Juliskára. Juliska megrettenve futni akart; de erre Gyula nem engedett időt, még szorosabban voná magához miközben nem mulas/Já csókokkal halmozni a piczi bársony kezet. Juliska szemrehányásokkal i 1 lété Gyulát és megbocsáthatatlan merészségét.

Nem tudja ön, hogy asszony vagyok ? Hogy mer felém igy közeledni? ez megbocsáthatatlan, távozzék! Ha férjem most jönne tudom, hogy vakmerőségének következményei nem a legjobbak volnának !

Gyula ránézett, szavait bensőséggeJ ejté ki, a mely nem mulasztá el hatását, kéri, könyörgöt.t szerelmére esküdözött, hogy ezt soli’ sem fogja tenni, csak egy szót óhajt hallani Juliska ajkiról, a mely megerősítse ót szerelmében. Hiszen mi ösmerjük kölcsönös érzelmeinket., minek ámítsák egy mást ? csak azt mondja, hogy érzelme irántam nem változott és megment a kétségbeeséstől, mert én reményiek — halálomig!

i tva, mikor a leánykérőbe Pásztora rándult Marczi, s a Boka-kesergőt rázendítette.

Ha Magyarországon valahol örülni tudnak a Banda Marczi diadalainak, úgy Váczoti valóban szívből tudnak örülni annak s bár hova fogja vezetni végzete.Marczit mindig a magunkénak fogjuk vallani dt

Városi és vidéki hírek.

= Személyi hir. Püspökünk ő excziája mult szerdán néhány napra Budapestre utazott, s részt veend az országgyűlés megnyitásán is.

= Egyházmegyei hírek. Gensor József fegy- intézeti lelkészt püspökünk ő excziája Nőtincs község lelkészévé nevezte ki. Nem késünk az uj lelkésznek legjobb kivánataink csatolása mellett gratulálni, mit négy éven át viselt terhes hivatalában tanúsított buzgalma által bizonyára kiérdemelt. A fegyintézetben ekképpen üresedésbe jött lelkészség ideiglenes ellátásával Niedermann Márton karkáplán bízatott meg. Drávetzky Adolf volt nőtincsi ideigl. helyettes-lelkész pedig kápláni minőségben Kosdra helyeztetett át.

= Jótékonyság. A menhely javára újabban Velzer Lajos egy zsák burgonyát, Pertzián Vilmos szintén egy zsák burgonyát, 10 liter borsót és 15 liter babot ajándékoztak. A róni. kath. iskolaszék örömmel mond e jótékonyságért hálás köszönetét.

= Közgyűlések. A mai nap a közgyűlések napja. Nem kevesebb mint öt közgyűlés tartatik a nap folytán. Délelőtt 9 órakor a „ Váczi Ipartestület11, 10 órakor az „Ipar- és Kereskedelmi Hitelintézet“ és a „ Vácz-vidéki Népbank“, délután 2 órakor az „Egyesült Casinó-Kör“, 3 órakor a „ Váczi Hengermalom Rész- vénytársaságu tartja meg rendes évi közgyűlését.

= Köszönet. A sz. Vincze egylet jótékony czél- jaira özv. Gsizinszky Lajosné 3 frtot kegyeskedett adományozni. Továbbá befolytak a következő kegyes adományok: a dr. Miltényi Gyula kanonok s papneveldéi igazgató lakásán elhelyezett perselyben 15 frt 67 kr, az egyházmegyei irodában 2 frt 20 kr, melyekért hálás köszönetét mond az egylet elnöksége.

— Kikeresztelés. Lobi Ignácz izr. vallású váczi lakos, f. hó 8-án a Hétkápolnában felvette a keresztség szentségét. Utána pedig a Merka Ida, Merka Mihály - leányával házasságra lépett. A keresztelési szertartást Porubszky József székesegyházi karkáplán végezte, a keresztapai tisztet Újhelyi István kanonok-plébános tel- jesité.

= Zártkörű tánczvigalom. A helybeli kath. legényegylet f. hó 28-án a „Curia“ szálló dísztermében házvétele javára zártkörű tánczvigalmat rendez, melyre a szétküldött meghívók belépőjegyül szolgálnak. Kezdete 8 órakor lesz. Az adományok köszönettel fogadtatnak és hirlapilag nyugtáztatnak.

= Szélvihar. A múlt héten napirenden volt szélvihar csütörtökön, oly orkánszerü erővel dühöngött városunkban, hogy a járás-kelés egyes részeken r szinte életveszéllyel járt egész napon át. Hozzájárult még az is, hogy a megelőző napon olvadt, éjjel pedig úgynevezett ólmos eső esett, mely reggelre lefagyva az utczákat, tereket, valóságos jégréteggel vonta be, s mintegy korcsolyázó pályává alakította. Korcsolyáztak is, a kiket dolgaik kifelé kényszeritettek unos-un- tig, hogy akár bele is fáradhattak.

= Választási epilog. A múlt vasárnapon n néhány elkeseredett választó polgár a vesztes pártból,

(kik — mellesleg említve — szomjas torkukat előzőleg kissé leöblögették) elvi ellentétekből származó némi vélemény különbség miatt megtámadta J. Salamon ismert boltos-segédet, a ki csupán — a gyorsfutásra jí

Juliska védte magát. Ne kérdezzen Gyula én nem mondhatok, nem Ígérhetek önnek semmit, én nő vagyok, kinek kötelességei vannak. Parancsolom távozzék!

Gyula nem tágított, letérdelt Juliska előtt, miközben kezét nem bocsájtá el és térden állva könyörgött, ,j

hogy esak egy szót kér, a mely a menny üdvösségvei bir rá nézve.

Juliska szilárdan állt; de szivébe a részvét fészkelte be magát. Biztositni akarta szerelméről, a mely változhatatlan, a midőn lángbetükkel állott előtte „a feloldhatatlan kötelék“ esküje. Ez győzött; kiránlá kezeit Gyuláéból „szeretem“ kiáltá és elfutott.

Gyula ott állt megsemisülve. Elég, gondolá magában, a mint hallom, férje úgyis szenvedő. De itt szerelmünk e templománál, fogadom, hogy kívüle más nőm nem lesz, soha! Tudom, hogy még ő is szeret, érzelmei a régiek . . .

Ezalatt Juliska hazaérkezett, férje ágyban feküdt, szivgörcse korán küldte haza őt, nagy jalgatás hallatszott a szobából. Nejét magához inté, kérdő tőle, hogy . hol volt ily soká, neje pirulva mondá: „Ön tudja édesem, kedves helyemen, hol lenni szoktam.“ Juliska a beteg szobájából nem távozott egy perezre sem, picziny kezével ő nyujtá a gyógyszert; de a melynek eddig sikere nem volt, napról-napra rosszabbul lett, mig végre eljött érte a halál. Juliska özvegygyé lön, igy tehát szabaddá is. A végrendelet felolvasása tudtára adá Juliskának, hogy férje összes birtokát ő örökli. A gyász év eltelte után ünnepélyesen kérte meg Hosszú Gyula özv. Bányai Julianna kezét.

Azon babocsai templomban mondotta el második esküjét is; de most nem reszketett örömmel mondta el az esküformát, hiszen ez két ifjú szerelmes párt „feloldhatatlan kötelék“ által egyesítő elválaszthatlanul.

Nyáron Babocsa erdős vidékét látogatták, a gesztenyés melleit ülve, elmélázva a kedves jelenen, örömmel gondolva vissza a múltra, hallgatva a madarak édes csiripelését. A fővárosban tölték a telet, hol Hosszú Gyula ügyvédi irodája volt, boldogan gyermekeik körében.