Váczi Közlöny, 1892 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1892-12-25 / 52. szám

ozi Közlöm Ar év

:zeml:

%i l ei s z «4 m fi

MeiteVk'ie. i i ,.Vá

Mer* nevelj!' .ok . szegény siket némák épe; gy iri’Tit hallók és lény, hogy az • íb--';i kik miiek közöl legtöbben oktatás által az elem; ismeretek minden ,,iban. az egyéni sajátságaikkal megegyező foglalkozási módon valamennyi fajtájában ügyes munkásokká; nevelés által pedig rendes életű, józan, istenfélő és jóerkölcsü emberekké váltak, akik mint gondos szülők tartják fen családjaikat, mint megbízható alkalmazottak töltik be hivatásukat és végül, mint hű cselédek szolgálják uraikat.

Az épen most elmondottakból kiolvasható fölfogás és az enyéimhez hasonló tapasztalatok vezethették bold, hivatalbeli elődömet Krenedics Ferenczet is, kinek kezdeményezésére jött a magas minisztérium engedélyével intézetünknél létre az u. n. rendkívüli tanfolyam, melyen olyan gyermekek nyerhetnek ingyenes oktatást, kiknek szülőik ellátásukról Váczon valami úton-módon gondoskodni tudnak; a magas minisztérium pedig a póttanfolyamot vivő tanerőt évi 250 frt. jutalomban részesíti.

Csakhogy ez még mindig nagyon kevés, amennyiben az oktatás nélkül maradó siketnéma gyermekek száma még mindig százon felül marad, amely szám — tekintve, hogy a hazánk más vidékein lévő siket- néma-intézeteknek is kétségkívül meglesz a maguk számfőlöslege — megdöbbentőleg nagy.

Az államtól, mely a mellett, hogy a váczi intézetet fentartja és az összes vidéki intézeteket, u. m. a kolozsvárit, temesvárit, aradit és budapestit segélyezi, ennél többet egyelőre nem követelhetünk. Miért is a külföldiek példájára, ahol számos ily intézet létesült közadakozásból, a nagyközönség feladata hozzájárulni e szerencsétlenek felsegéléséhez.

Igaz, jól tudom, szerfelett igénybe van véve a közönség áldozatkészsége a sok jótékonyezélú intézmény által.

De hát nem azokon kell-e segítenünk első sorban, kik érzékeik fogyatékossága folytán önmagukon segíteni képtelenek ?

Mélyen tisztelt, nagyérdemű közönség!

Rajtunk hát a sor, hogy tőlünk telhetőleg mindent megtegyünk eme napról-napra égetőbbé lévő, kiválóan humánus ügy érdekében.

Tegyünk! még pedig, ha nem is úgy, hogy monumentális épületek hirdessék a késő utódoknak adakozásunk bőkezűségét; de legalább úgy, hogy ama kicsiny helyen, mely parányisága daczára is képes sze- retetével átölelni az egész világot — a siketnéma szivében építsük föl azt a szentélyt, ahonnan folytonos hálafohász emelkedik föl érettünk a Magasságbelihez azért, hogy tőlünk, a siketnéma jóltevőitől, meg nem tagadta a szerencsejavakat, és főleg azért, hogy emez összes múlandó javaknál nagyobb kincsesei áldott meg bennünket akkor, midőn ínséges gyámoltalanságban szorongó felebarátaink iránt könyörületre gerjedő szivet adott.

És tegyen kiki a saját, ha még oly csekély képessége szerint is azzal az elfogulatlansággal, mint tenni szokott, midőn áldozatfilléreit az Úr házában a per- zselybe adja.

A mód, melylyel az alapitványi helyekről épúgy, mint a póttanfolyamból kimaradott fönt jelzett, még mindig nagyszámú tanköteles siketnéma tanítási költségei megszerezhetők lehetnének — az emberek jószívűségébe vetett tántoríthatatlan hitem szerint ez volna:

Az illető község, kerület és megye — politikai épúgy, mint egyházi — járás, hatóság, gyár- vagy munkástelep és intézet, melynek kötelékébe tanítható siketnéma tartozik, vegye kezébe e szerencsétlen övének ügyét; indítson könyöradományok gyűjtését, éven- kint ismétlődő, vagy egyszer-mindenkorra szóló hozzájárulással ; valamely tanhelyiségben tartandó tetszés szerinti belépti dij melletti jótékonyezélú előadások, felolvasások és sorsjátékok rendezésével; az e fajta közérdekű. humánus ügy terén mindenkor amily eredményesnek, ép oly készségesnek, tapasztalt napi sajtó belevonásával; végül a munkások és tanuló ifjúság között szervezendő siketnéma-segélyző egyletek alakításával, amilyen például az elemi és középiskolai ifjúság kebelében oly örvendetesen virágzó „Jézus sz. gyermekségének egylete“, mely többnyire hitoktatók által vezettetve, havi 1—2 krnyi tagdíj mellett is bámulatosan szép eredményeket tud fölmutatni,

Hogy ily módon csakugyan lehetne eredményt elérni, fényesen bizonyítja a siketnémák kolozsvári intézete, mely közadakozásból létesült s ma, mint a közönség áldozatkészségének dicső hirdetője áll fenn.

Ami egy-egy növendék eltartását illeti, az itt Váczon az anyaintézet mellett, ha legalább 10, a most előadott módon segélyezett növendék akadna, havi 15—17 frtba kerülne a ruházaton kívül, mely összegből havi 5 frt. tanerők fizetésére, 10—12 frt. pedig a városban, valamely polgári háznál kapható teljes ellátásra lenne fordítható ; a tanszerköltségeket talán a magas minisztérium lenne kegyes födözni. Eme költséget, mely egy évben 5—6 frtnál többre úgysem rúgand, egyébként még a legszegényebb szülő is szívesen viselné.

E havi 15—17 írtért az ilykép ide kerülendő siket- néma tanulók naponkint 2—4 órai oktatást nyernének még pedig: hétfőn kedden, csütörtökön és pénteken két-ket órát; vasárnap, szerdán és szombaton négyet- négyet: tehát összesen heti 20 órát, mely óraszámot az intézetnek arra vállalkozó tanerői a rendes tanórák idején kívül adnák.

Maga a tanfolyam, melyet rendkívülinek nevezhetnénk, csak akkor nyittatnék meg — még tanévközben is — ha legalább 10 tanuló venne részt benne, mivel csekélyebb számú növendék mellett a tanító fáradsága nem volna kellőleg díjazva.

Az előbb említett óratartási mód szerint, a tanerők gyarapodtával, kiknek képzéséről, az égető szükségre való tekintettel, a szünidőt is igénybe lehetne venni, mihamarabb ilyen tanerővel biró községi iskolák mellett is lehetne egy-egy rendkívüli siketnéma-tanfolyam, annyival is inkább, mivel a községi iskolák szorgalmi

ideje sak 8 hónap és igy a polgári évből főnmaradt ,

t hónapot egészen siketr érnék tanitá ára lehetne for- j ditaiv még pedig anélkül, ho_y egyelőre külön tan- j •.yisegok lulaíiaasaroi Koficne guüuoskoutiiiim. i

Mélyen tisztelt közönség !

Mély alázattal esedezem az emberbarát i érzelmű kebleknek, hogy a szeretet e müvét, melynek nem eszméjét — mert ez már nem új — hanem csak ilyen alakját és kiviteli módját ezennel fölvetettem s melynek megtestesítéséhez a magam részéről a szerény munkás ápoló kezével járulhatok csak, kegyes közreműködésével támogatva megvalósítani méltóztassék. hogy igy visszaadjuk körülöttünk nyájas tekintettel forgolódó hozzánk bizalmas szeretettel ragaszkodó siketnéma embertársainknak azt, amit tőlük a mostoha természet megtagadott és aminek csakis szakszerű tanítás által juthatnak birtokába.

A begyülendő pénzeket a fönt tisztelettel elsorolt testületek, avagy közegek önmaguk kezelhetik.

Egyébiránt bármily csekély adományt hálás köszönettel fogad az alulírott igazgatóság is.

Kelt Váczon, 1892. évi deczember hó 3-án.

Fivár Ignácz s. k.

kegyesrendi áldozár, siketn. int. igazgató.

A magyar gazdasági ipar hazánkban.

A „Magyar Fém- és Gépipar“ czimü szaklapból veszszük át az alábbi érdekes czikket;

Még alig tiz éve, hogy a magyar ipar Európa kereskedelmi és árúpiaczain tényezővé kezd válni. Azelőtt számot sem tett és nem csekély küzdelmünkbe került, hogy megnyíljanak előttünk a kereskedelmi központok, hol a nemzetközi forgalom ezermesterei mesés kincseket sajtolnak a népek száraz munkájából.

Földművelő nép voltunk és nem sokat tekintettünk a szomszédba, hol a föld nem volt olyan kövér, mint nálunk és nem rejtett magában annyi áldást, mint az Alföld. Meg voltunk elégedve, mert nem voltak igényeink. El voltunk zárva és nem tudtuk, hogy Magyarországon kivül is van — élet.

A közlekedési eszközök csodás fejlődése, a gőz és villám fölhasználása a térbeli távolságok eltüntetésével az embereket az országokat olyan közel hozlák egymáshoz, hogy ma már egymás tűzhelyére nézhetünk és saját szemünkkel láthatjuk, mit főznek és miként főznek.

Az 1885-ben tartott országos kiállítás adta meg az irányt, melyben haladnunk kell, ez évtől kezdve jegyezhetjük föl a magyar ipar haladását, gazdasági életünk krónikájában.

És azóta minden esztendőben nagyobb emelkedés mutatkozik. Mindenütt örvendetes haladás. Iparágak, melyekről ezelőtt még csak remélni sem lehetett, hogy a külföldi versenyt piaczunkról leszoritandja, ma már olyan virágzásnak indultak, hogy túltesznek bármelyik külföldi gyártmányon minőség, külső szin és czélszerü- ség tekintetében. Ilyen többek közt például az „Első magyar gazdasági gépgyár részvénytársulatu gazdasági czikkei is. A nevezett gyár a gépipar valódi remekeit képes előállítani és ennek következtében diadalmasan konkurrál a külfölddel. A nevezett gépgyára munkások folytonos szaporítása mellett is alig győzi a fogyasztók keresletét kielégíteni és olykor szinte zavarba jön, annyira túlterhelik megrendelésekkel.

A magyar iparnak ilyen diadalára valóban büszkék lehetünk, mert ez a körülmény azt is jelenti, hogy a magyar piaczon immár nem dominál többé az angol és amerikai verseny és a magyar gazdaközönség végre belátta, hogy idehaza is tudunk már készíteni gőzcséplőgépet, rostát, malmot és egyéb gazdasági iparczik- ket, olyant, mely olcsóság és tartósság tekintetében nemcsak hogy mérkőzik az idegennel, de felül áll a külföldin.

A gazdaközönség bontakozzék ki közönyösségoből és nézzen körül itt a hazában, de nézzen csak át szomszédja szérűjére, mely magyar honi ipar gyártmány segélyével dolgozik és látni fogja, hogy mennyire fölöslegessé tettük a külföldi iparczikkek behozatalát.

Széchenyi gróf azt mondotta: Minél jobban támogatja a magyar gazda a hazai ipart, annál inkább versenyképpessé teszi a hazai gyárok mindegyikét.

A nagy nemzetgazda arany mondatát lassankint megvalósulni is látjuk, mert a magyar gazda valóban csak az önön maga érdekében dolgozik, ha a magyar hazafias gyárakat támogatja és ezzel a magyar munkásoknak nyújt kenyeret.

C S A R N O K.

Ausztriából.

— Úti benyomások. —

Manapság, midőn a közlekedés különféle eszközei mesés gyorsasággal hozzák a világ legtávolabb eső részeit egymáshoz közel s a midőn az utazásnak kényelmességéről oly pazarul van gondoskodva, hogy az „úti fáradalmak“ ismeretlen fogalom lett, bárki is személyes meggyőződést szerezhet akármelyik világrész s főként a művelt Európa bármely országának földrajzi viszonyairól, népeinek szokásai, — a művészet remekei, - a tudományok, ipar- és kereskedelem előhaladása, — vagy nemzeti sajátosságáról.

Valóban, a gyorsaság és kényelem legyőzte a természet akadályait, s előítélet manap az utazás fáradalma és veszélyessége — kivéve a Máv-on — még nem is oly régen végrendeletét készítette el a nagy útra készülő, mert a viszontagság ezerféle nemeinek — rossz út, rozoga jármű, kedvezőtlen időjárás, rablók támadása, sat. — és ma: kényelmesen költőm el Váczon vacsorámat s oly nyugodtan, mintha otthon

volnék, fekszem le és alszom a gyorsvonat : '

iában .or reggeJxs ébredek Brassó

vonatvezeto.

iiy Körülmények között fölöslegesnek k tárczákat Írni! Mivel azonban egy részt nem *>md kinek engedi anyagi helyzete, ideje s egyéb is . hogy személyesen járja be az egész világot, ha ezt tehetné is, más és más szempontból a dolgot, mint ki más nézőpontbúi tekinti m\ mindig uj képet lát; indokolható az egyéni b - , másoknak papírra vetése.

Ez alkalommal egy-két külföldi városró lékezve futólagosán, ezek és imádott hazán! fürdői és más, természetszépségekkel oly bő áldott helyei közt párhuzamot vonni, köztök - hasonlítást megtéve a konklúziót levonni, feladatomul.

Az első s legjelentékenyebb város, mel i

Hiányunkat képezheti, a császári székhely: <. =>

mily hosszas időt igényel nevezetességeinek . ;a valóinak megtekintése, ép oly gyorsan vég iu. vele az összehasonlítást illetőleg, közte és ifj 1 . c polisunk közt: ezé a jövő, mig amazt a fén rnv emlékei éltetik, de ez idő szerint — a f i=>- .uf uralkodó Habsburg-ház dédelgetéséből — a ;eu övé még, mert központja a közös hivatalokna - kel Monarchiánknak. Múzeumai főként a töri' hódoltság korát illető, több oly hadi szerek- és ,:.i vényeket s’ egyébb történeti emléktárgyakat őriznek, melyeknek helye jog szerint a Nemzeti Muzt .mb.m volna.

A szőke Duna két partján s budai hegyek alján elterülő fővárosunknak geográfiái fekvése összehasoa- 1 ithatlanu 1 előnyösebb és festőibb mint Pécsnek büszke váráé.“

A Dunán fölfelé haladva leginkább Linz, F.-Ausztria kellemes benyomású fővárosa ;ti le figyelmünket.

Nemcsak a tortája hires, — a mely az e. , világon elterjedtségnek örvend, — hanem híresei ooyy is a szépségükről és pedig méltán, mert sehol annyi sok szép szőke leányt és assszonyt nem látni A nép nagyon vallásos, Istenfélő; Szűz Mária képe vagy a kereszt ott van minden házon, a templomok te ytoo nyitva és sohasem üresen. Nagy jámborságuk magyarázatát egy pessimista barátom abban adj; hogy

gyakori elemi csapás éri őket.

Salzburg hölgyei túlnyomóan barnák ; érdekes ellentéte a lincziek szelíd typusának. A remei fekvésű várost minden oldalról óriás hegyek veszik körül. Gyönyörű kilátás nyílik úgy magára a soktempiom > városkára, mint környékére — Bajorországba i — o Kapuczinus-hegyről, a melyen Mozart háza a melyben a „Varázsfuvola“ operát komponált; sok benne a látni való, de szívesen megfizetjül a krt, a melyért bemehetünk. Lehet, hogy a spekulál- nagyobb német sógorainkban mint a kegyelet c kettő összeegyeztethető. Mi magyarok azonbai nem becsüljük történeti emlékeinket. Mátyás, nuOJ : rályunk szülőházába pénzért sem lehet bejutni — kaszárnyává alakította azt a kegyeletes és hálás utókor.

De most Salzburgban vagyunk, hallgassuk meg a harangzenét a városháza tornyából, nézzük meg kivül úgy, mint belül imponáló fenséges templomait.

A freskók és üvegfestészet remekei, sírkövek és egyéb történeti régiség teszi érdekessé a hatalmas kövekből (melyek jórészt kavics-konglomeratból állnak) túlnyomólag góthikus stílben épült ódon templomait. Ódonszerű a legtöbb háza is (némelyik még a XVI. században épült), az ezekből alkotott utczák szűkek s piszkosak, azonban csöppet sem zavarják meg az összhangot a modern épületekkel.

Ugyanez mondható Insbruck-, Tirol fővárosáról is: öreg kis város, nagy hegyek alján, melyek kopár ormai hóval boritvák. A Hungerburgra magam is fölmásztam, hogy még szebb kilátást élvezzek, mint minő a város tornyából nyílik — és azt találtam, hogy he- lyenkint fehér a kőzet s fehér kőtörmelék borítja egyes részeit,. Erős a gyanúm, hogy alacsonyabb helyeken evvel markirozza a havat német sógorunk.

Útközben — a leggyönyörűbb s folyton változó panoráma tárul az utas szemei elé: hóval borított hegyek, kopár sziklatömbök, zöld erdők, ódon várkastélyok és várromok, klastromok, falvak, városok, csörgedező patakok, apró tavak, hid és alagút váltakoznak gyors egymásutánban — közlékeny német utitársam felhívta előre figyelmemet az aranyfedelü házacskára, a mely tégla helyett aranylemezekkel van borítva és oly mesés értékű hogy Insbruck lakói gazdagok maradnának, ha valamely sorscsapás, tűz vagy földrengés tönkre is tenné ókét vagyonúkban. Kíváncsiságomat igy fecsigázta s annálinkább boszankodtam, amikor megláttam az arany festéktől már lekopott régi háznak (1500-ban épült) balkonja kis födelét!

Hiába! régi a közmondás, hogy „mégis hunezut a német!“ ha tiroli is! Hanem praktikus is (igaz, hogy nem a maga eszétől, hanem a művelt nyugat nyomán.) Ha megszáll egy vendéglőben az ember (persze csak az I. rangúban) sohasem kell törni rajt a fejét, hogy elmondja a fizető pinezérnek, mit evett és ivott! feljegyzik azt ők magok s távozáskor a kész számlát tartják elibénk.

A ferencziek templomában Albert királyunk vasszobrát is megtaláljuk, Magyarország czimere is disziti Miksa császár szarkofágját, de ott látjuk a közjog ellenére — a kétfejű sas védszárnya alatt szerényen meghúzódva Bukovinával egyenrangban, minden osztrák hivatal czimerében (lottó, dohányjövedék, kataszter stb.)

Érdekesek régi, szűk utczái, a házak homlokzatának földszinti részei oszlopokon nyugszanak, melyek alatt a kereskedők és kufárok rakják ki áruikat.

A templomok kapuit fabódék veszik körül s ezek ajtain léghuzammentesen juthatunk beléjök.

Feltétlenül elismerjük Salzburg és Insbruck szépségeit, hanem feltaláljuk ugyanezeket — sajnos mint