Váczi Közlöny, 1892 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1892-12-25 / 52. szám
XIV. évfolyam. HELYI ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ 52. szétm. Vácz, 1892. £P' deczember. 25 TÁRSADALMI ES SZÉPIRODALMI HETILAP. LÓFIZUTIUSI Á fii 4 : negyed évre 1 frt .»O kr. házhoz hordással vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára: ÍO kr. ipható : KISS ERNYEI ATÖN1ÁNÁL Kossuth-tér (Gyürky ház.) SKERKKNKTŐMKU ídS lil ADOIIIVA'm,: Vácz, Gasparik-utcza 12. sz. alatt (hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők). Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el HIRDETÉSEK: jutányosán eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesittetnek. Nyíl t>t é r: sora ................................................................30 kr Bélyegilleték minden beiktatásnál 30 kr. Karácsonyra. A minek beteljesedését az emberiség szive őrezredeken át epedve várta; a miről Kánaán líraiban jólélekkel beszélt gyermekeinek Ábra- ám; a mit Izaiás lánglel ke egy ezer év előtt nádva jövendölt Izrael népének a csodálandó permekről, ki erős Isten és a jövendő századok irálya lesz; a mit a látnokok lelkei erősen sej- dtek; a miről Dávid zsoltárokat énekelt; a mit népek költői, tudósai és papjai szent hagyo- lányként őriztek Feniczia és Arábia városai- an; a miről az Indus és Ganges partjain lakó mneték, Egyiptom papjai és a Sybillak álrno- oztak s Róma és Görögország költői daloltak : rabszolgák íelszabadilója, az emberiség meg- icsőitője, a várva-várt Megváltó csakugyan el- itt. Az ég megnyilt, a fátyol szétszakadt. Gloria! icsőség Istennek a magasságban! Ki értené fel a betlehemi jászoly szent tit- át? Ki tudná felfogni Istennek emberré léteiét? .gyedül az a végtelen szeretet magyaráztatná ieg ezt, mely a végtelen Istenségben honol. De Kg az ész a hittitok szent homályában össze- ónja szárnyait, addig a szív felismeri a meg- áltás szükségességét. Ott a lélek legmélyebb zentélyében levő tehetségek; a hit szava; a >oldogság reményének erötadó varázsa; a sze- etet sóvárgása valami elérhetetlen után; a bol- ogság után való vágy és annak elérhetetlen- ége itt e földi életben; a fájdalmak, melyek lúlják a nem fájdalmakra teremtett lelket: mind- nind a hit, a vallás nemtőjéhez vonza az mbert s erősen bizonyítja, hogy egyedül Isten . végczél, a hit szerinti élet az ember hivatása. És hol melegednék fel az az élet rideg nunkái, a világ sivár küzdelmeiben kifáradt imberi szív leginkább, mint Jézus jászolyánál? mert a karácsonyi szent éjfél megsúgja nekünk, hogy Isten, a végtelen szentség és végtelen boldogság, kiben a halhatatlan emberi lélek az örökkévalóságban mindig újabb és újabb, kifogyhatatlan gyönyöröket fog meríteni, hogy Ő végtelen szeretettől áthatva leszállott e földre, hasonló lett hozzánk, hogy a vallás szent egyesülésében bennünket kivonva a nem nekünk szánt földi, silány boldogságból lelkünk vég- czéljának magasztos ismeretére és keresésére emeljen. Mert igaz az, a mit Haulleville lángszavai mondanak: »Még egy végső erőlködéssel röppenjetek ama megmérhetetlen de még mindig teremtett és véges magasra, melyet az állócsillagok körhonának nevezünk, s mely a végtelenséghez közeledik már. És ha a kutatásban kifáradtatok, ha ama szédítő magas régiók szemléletében emberi megfigyelő, észlelő tehetségtek kimerült már, a keresztény még akkor is azt fogja hangoztatni felétek: Magasbra föl, magasbra föl! Excelsior !« A lélek e nemes röptének, szivünk e dicső boldogságának bölcsőjét ott szemléljük a kisded Isten-ember jászolyánál, kinek földi élete fölemelte a porból a rabszolgát s összetörte a hatalmasok trónusát; kinek majd vérző homloka egy új világrend alapjait gondolja ki s kinek kezei új erkölcsöket és új igazságokat ültettek a századok haladásába; kiről Chateaubriand esküvel állítja, hogy Isten, mert testvérünkké tette a nyomorultat, vallásos tiszteletünk tárgyává a szenvedő emberiséget s az üldözött erényt. Zengjen tehát a béke éneke minden ajkon, békesség lakozzék a családok szent otthonában s a kis Jézus áldja meg társadalmunk minden rétegét ! Nyújtsd szent karod felénk is Te kisded Istenünk ! Mint pásztoridnak egykor, Add szívedet nekünk! És gyújtsd fel kebleinkben A hit s remény tüzét, Hogy boldogok legyünk itt S hazánk legyen az ég ! f.Megyés püspökünk karácsonyi ajándéka. »A tiszta és szeplőtelen istenitisztelet az Isten és Atya előtt ez: Meglátogatni az árvákat az ő szorongatásaikban«, (Jak. I. 27.) olvassuk a szentkönyv lapjain. Ha valaki, úgy megyés püspökünk dr. Schuster Konstantin ő nagyméltósága vette szivére e szavakat s mint a gyertyatartóra helyezett fény árasztja szét ismét jótékony szivének sugarait. Lángbuzgalmú lelke, nemes, emberbaráti szeretettől lelkesülő szive gyakran, sőt kisebb-nagyobb mértékben mind megtöreti vele kenyerét s az éhezőnek, elhagyatottnak nyújtja oda. Lelkünk örömével vettük majdnem lapunk zártakor ismét a hirt, hogy ő 80.000 frtot tett le egy Váczon létesítendő árvaházra, melynek birtoklása teljesen Vácz városra száll át s az elhagyatott árva gyermekek fognak benne nyerni neveltetést, tanítást szóval mindent, mi által azok kiemeltetvén nyomorukból a haza hasznos polgáraivá válnak. Vácz város hivatalosan vett tudomást e magasztos tényről, mely püspökünk arany szivét vakitólag ragyogtatja. A szegény árvák imái, kiknek jótékony keze letörli keserű könyeiket, ezernyi áldást hozandnak drága életére és lelkére. Neki mondja csakugyan az Ur: »Szegd meg kenyeredet az éhezőnek s a szegényeket és bujdosókat fogadd házadba, midőn mezítelent látsz född be őt. nás, ideje sem lesz gyermekével kibékülni, őket keblére ölelni és akkor mit ér az urambátyám sok kincse? . . . — Ejnye no, de jó prókátora a fiamnak uramöcsém! Vájjon sokat fizet? — Mint Géza egykori játszó pajtása, tanulótársa, és hű barátja beszélek önnel uram és nem pénzért!... Szemébe mondom, hogy bűnös öreg ember! Gézának sejtelme sincs arról, hogy én szószólójává szegődtem ! — Fáj nekem két részről ez az eset kérem. Egy ősz öreg atya lelkiismereti nyugtalanságát igen fel tudom gondolni. — De a Géza keserves küzdésteljes élete is facsarja a szivemet! . . . Urambátyámnál tobzódó vendégek eszik kenyerét, iszszák borát, kártyán nyerik pénzét és azalatt a fia koplal, nélkülöz, dolgozik kevés pénzért!! Van-e e dologban istenesség? Pedig urambátyám eljár a templomba, ott verdesi a mellét és imádkozik azt mondja: Uram én Istenem imádlak és hű szolgád vagyok! ... Az Istennek igen kell haragudnia önre, mikor e szineskedést látja. — Oh, no ! Ne mondja ! — Mondom biz én urambátyám ! — íme jönnek a karácsonyi ünnepnapok, ezek a kegyeletes könyö- rület napjai, urambátyám térjen meg, mig ideje van! .. . Fogassa be azt a négy szürkét, paripát szánútunk van, repülve mehetünk Budapestre, felkeressük Gézát, nejét és a kis gyermekeket, kiket szivére emel a nagypapa ! — Bocsánatot mond nekik és az ünnepi jótékonyságtól áthatott kebellel tesz velők jót! Megnyitja tárczáját, mit ezentúl bezár az itt dőzsölő vendégek elől! . . . Kibékül szép munkás menyével és fiát végtelenül boldoggá teszi! ... Ugy-e igy tesz kedves urambátyám? . . . Igen, látom a könyeket csillámlani szemeiben! A szeretet Istene lágyítsa meg apai szivét! — Menjen no, ne prédikáljon már! — De csak kérem, édes jó öreg bátyám!... No, holnap mindjárt megyünk Gézáékhoz ! — De hogy nem! Ühm! A „Váczi Közlöny“ tárczája. Nem is volt még . . . — Reviczky Gyula kiadatlan költeménye 20 éves korából. — Nem is volt még valami régen, Három-négy éve sem leltet, Veled sétáltam kint a réten, Terólad Írtam verseket. Sok jámbor szerkesztő lefözött S szidá hitvány dorombomat, S ez a doromb hiába győzött: Én akkor voltam boldogabb. Hogy vártam, hívtam azt a perczet Mikor, ha majd nagyok leszünk, Téged az oltárhoz vezetlek S a pop» előtt megesküszünk. Hlváltunk s röpke év után már Szebbnek találtuk a jelent, Ám gúny a múltat még se érje; Az ifjúság emléke szent. Megnyugszom íme, bárha sírva: A múlandóság hú barát. Magunkkal viszszük le a sírba Az első szerelem dalát! Karácsonyest. — Beszélyke. — Irta : ~V. <3-a,á,l í^strolixi, Kedves urambátyám, száz szónak is egy a vége . . . Már kiharagudhatta / magát négy • év óta a zegény Gézára és ideje, hogy megbocsásson neki, uint. jó apa. — Sohase bocsátom meg, dörgé Hantossy úri az asztalra nagyot ütve, hogy koldusleányt vett nőül és arra rá se nézett, a kit én akartam neki. — Nevetséges, hát azt kívánta fiától urambátyám, hogy ne azt vegye el, a kit szeret, hanem azt, a kit ki nem állhat! ? ... Egy hosszú életet kössön le oly feleségnek, a kivel még rokonszenvezni sem birt. Ezt kívánni, kedves urambátyám, nem apához illő gondolkozás! — Jól van, ha már elvette, a kit úgy szeret, most koplalhatnak, üres tudom a kamrájok és nem igen traktálóznak a szerelmes házasok! Hehehe! — Hogy lehet ezen nevetni urambátyám ? . . . Mig az ön konyháján sül-fő a sok finom étel, melynek felét a cselédek eszik meg, — azalatt a szegény Gézának és kis családjának keservesen kell nélkülözni, alig bírva beosztani havi kevés jövedelmét! Ha neje, a derék Gizella szép nőiruhákat nem tudna varrni pénzért, bizony nem tudom, hogy élnének meg! — Pénzért dolgozik az én fiam felesége? . . . Gyalázat! A százezer forintnyi örökségről készebb volt lemondani és elvenni a koldúsleányt! — Urambátyám, engedjen nyíltan szólnom. Ugyebár urambátyám sem él örökké, épp úgy meghal mint más, Varga János uram, vagy én ? — Nos aztán? — Hát elviszi a sírba a vagyonát, s pénzeit, melyeket egyetlen fiával nem oszt meg?! . . . — El fogok mindent hagyományozni jótékony- czélokra. — Ahá?! Egy felől áldozik urambátyám a kegyesség oltárán, más felől oda engedi kabátja szélének hegyét az ördög kezébe, melynél fogva a pokol felé rángatja! . . . Hát erény az, hogy fiát, annak szeretett dolgos nejét és két gyönyörű kis gyermekét szenvedni hagyja ?! Keresztény érzület ez ? Számithat-e urambátyám az üdvösségre? Nem a! . . . Gondolja meg magát kérem, maholnap elé terem az irgalmatlan kaszás urambátyám háta mögött, késő lesz a megbáLapunk mai számához félív melléklet van csatolva.
