Váczi Közlöny, 1892 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1892-02-07 / 6. szám
XIV. évfolyam. 6. szám. Vácz, 1892. február 7. 7 x _____ i ItXOFIXKTKNI AIU : negyed évre I frt 50 kr. házhoz hordással vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára : IO kr. Kapható: KISS ERNYEI ANTÓNIÁNÁL Kossuth-tér (Gyürky ház.) SXKKKKS/mílO ÉB BiBAlHilllVAT.il.: Vácz, Gasparik-utcza 12. sz. alatt (hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők). Kéziratokat nem adunk visíza. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. II1HI)ldT EdSIdBi : jutányosán eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesittetnek. IV y i i t-t é r : sora ...........................................................SO kr. Bélyegilleték minden beiktatásnál SO kr. A kisdedóvás ügye városunkban. A kisdedóvásról szóló 1891. évi XV. t.-cz. 1. §-a szerint a kisdedóvás feladata »a 3—6 éves gyermekeket egyfelől ápolás és gondozás által a szülők távollétében érhető veszélyektől óvni, másfelől rendre és tisztaságra szoktatni, valamint ügyességüknek, értelmüknek és kedélyüknek korukhoz mért fejlesztése által őket testi, szellemi és erkölcsi fejlődésükben elősegíteni.« Hogy a kisdedóvás feladata mily üdvös, mily magasztos, könnyen belátható, ha elképzeljük azt, hogy a kisded gyermekek, különösen lalu helyeken, mily elhagyatottságnak vannak kitéve, s mennyi veszély környezi őket. Legtöbb szülő, kiváltképen a földmivelő népből, nyáron alig képes gyermekeire kellőképen felügyelni, mert a megélhetés gondja munkába szólítja a családapát, ki kora reggeltől késő estig munkaképes családtagjaival együtt a mezőn dolgozik, s apró gyermekeit kénytelen otthon őrizet nélkül hagyni. Hogy a magukra maradt öntudatlan gyermekek mi jót tehetnek a hosszú nyári napok alatt, könnyen elképzelhetjük. Az ily felügyelet nélküli gyermekek közöl akárhány járt már szerencsétlenül, egyik játszás közben árokba esik, másik elmegy fürdeni, s beleful a vízbe, harmadik kocsi által tapostatik el stb. Hosszadalmas volna mindazon szerencsétlenségeket elősorolni, melyek az ily magukra hagyott kisdedek által előidéztetnek, s mindazon veszélyeket, melyeknek az ily apró csemeték ki vannak téve. Ha a gyermekek okozta bajokhoz hozzáveszszük még azt is, hogy hány gyermek pusztul el évente ily gondatlanság miatt országszerte, úgy nem lehet eléggé helyeselnünk A „Yáczi Közlöny“ tárczája. Temetőben.*) Mikor lelkem belefárad A lét örök küzdelmébe, Kimegyek a temetőbe ; Vigaszt nyújt a csend, a béke, Melynek soha sincsen vége . . . Itt egy ifjú, gyászos, özvegy Öleli át a keresztet, Most tudja csak, most érzi csak,_ Hogy a holtban mennyit veszleft, Mikor sirján füzlomb reszket ... Ott egy délezeg férfi térdel Frissen hantolt sirdomb mellett . . . Mennyit küzdött, míg elérte ! S küzdelmének dija ez lett — Mindörökre válni kellett . . . Hulló levél, tarlott bokor Zizeg . . . zörög az út végén. Ki tudja, hogy meddig bolygok Szomorúan köztük még én ? Nem nyugszom-e én is békén? Átölelem-e a sírkőt ? Rádűlök-e még a sírra ? Melynek kicsiny keresztjére — Forró könynyel telesírva — Annyi bánat van felírva ! * * * Úgy szeretek bolygani a Sirok közt a temetőbe’, A hol lelkem gondolatját Sötét, élő képbe szőve — Betekintek a jővőbe. Alpári Lajos. *) Mutatvány szerzőnek »Vadvirágok« ez. költemény-füzetéből. * a törvényhozás eljárását, mely a kisdedóvás ügyét oly erélyesen felkarolta. Ugyanis az idézett törvényezikk 4. §-a határozottan elrendeli, hogy »ott, hol kisdedóvoda és menedékház van, minden szülő vagy gyám köteles 3—6 éves gyermekét vagy gyámoltját abba járatni, ha csak nem igazolja, hogy a gyermek otthon vagy bárhol állandóan kellő gondozásban és felügyeletben részesül. »Az állandó gondozás és felügyelet alatt pedig az értendő, váljon a szülői házban van-e a kisdedeknek oly ellátás biztosítva, mint a minőt a törvény 1. §-ában a kisdedóvás feladatául kitűz, vagyis részesül-e a kisded a szülői házban nemcsak testileg állandó ápolásban és gondozásban, hanem értelmi es erkölcsi nevelésére is van-e nyújtva elegendő mód és alkalom? A törvény intentiójának megfelelőleg a vármegye közigazgatási bizottsága legközelebb vég- zésileg utasitolta a városi hatóságot s a községek elöljáróságait, hogy az ovoda-kötetes gyermekek közöl jelöljék meg azokat, kik a törvény helyes magyarázata szerint olyanoknak tekintendők. kiknek erkölcsi, értelmi és testi nevelésére otthon kellő mód és alkalom nyujtatik. Városunkban a kisdedóvás ügye, mint örömmel jelezhetjük, még a törvény intézkedése előtt, nagy lépéssel haladt előre azáltal, hogy a római katholikus iskolaszék az alsóvárosi iskolában február 1-én megnyitotta a harmadik óvodát is. Rég érzett hiányt pótol az uj kisdedóvó felállítása különösen városunk ezen részén, hol a földmives néposztály képezi leginkább a lakosság nagy részét, mely a fillokszéra csapás óta napszámra van utalva, hogy a mindennapi kenyerét megkereshesse, mely munkájában nagyon Túl az Operenczián. — „Bocsássátok elém a kisdedeket!“ . . . Isteni ész, véghetetlen szeretet s az emberiség boldogságának alapigazsága rejlik ebben. „Elém . . .“ Isten elé bocsássátok a gyermekeket, ne zárjátok el attól, ami Istenhez vezeti, adjátok meg neki az erkölcsi nevelést . . . „Bocsássátok . . .“ Hozzátok a gyermeket, mert ti vagytok azok, akik Isten elé vezethetitek . . . „A kisdedeket ..." Őket, mert ő belőlök lesznek a nagyok, a bimbónak kell a világoló nap sugára, mert csak úgy lehet belőle virág. A gyermek ártatlan szivébe, leikébe kell beoltani az erkölcsöt, mert csak akkor lesz belőle ember! . . . Hol volt, hol nem volt, még az operencziás tengeren is túl volt egy város . . . Ennek a városnak majdnem a kellő közepén egy görbe . . . akarom mondani egy félköralakú utczika, kérem, nem akarok ujjal mutatni rá! . . . nem is lehetne, mivelhogy túl volt az Operenczián, a várossal együtt. Ennek az iczike-piczike utczikának kellő közepén vonul, azaz, hogy vonult egy nyitott csatorna. Ne tessék gondolni, hogy oly féle, milyet az őskorban építettek, hogy a Nílus vizét vezessék Egyptom földének termékenyítésére, nem, óh nem . . . költői hajlammal bírok kérem, s észre se vettem volna, ha közelében meg nem látok egy kis csoport gyermeket. Sok költészet található a gyermekeken, ha — tiszták, nem éppen a ruhát vagy az arezot értem. Hajlandó voltam hinni, hogy ez apró gyermekek azok. Derült mosolyuk legalább lélektisztaságra engedett következtetni. Megálltam tehát., hogy gyönyörködjem (!!) bennük. Kérem csak álmomban történt, hogy megálltam, mert valóságban nem jártam még az Operenczián túl. Hanem megdöbbentem. A gyermekcsoport hőse is akadályozva vari az, kit gyermekei lekötve tartanak. Szükséges tehát a kisdedóvó, hogy a szegény családfők gyermekeiket gondos ápolásra bizva munkára mehessenek. Városunkban tehát a kisdednevelés ügye biztositva van. A közép és alsó városban van kisdedovónk, a felső városban pedig gyermek- menhelyünk. A szülőknek ekkép kedvező alkalom nyílik, a város bármely részén lakjanak is, kisdedeiket a törvény követelményének megfele- lőleg óvodába járatni, s e hasznos intézmény áldásos jótéteményében részesülni. írassák be tehát az illető szülők gyermekeiket oda, hol azok már zsengekorukban szoktattalak rendre, tisztaságra és engedelmességre, hol elsajátíthatják az egymás iránti szeretet szép erényét, hogy igv neveltetésük már annak idején helyes irányba tereltetvén, majdan hazánknak jó-, nemes- és szépért lelkesülő tagjaivá váljanak! Megemlékezés a magyar néptanítókról. „Néptanító“ és „megemlékezés“ minő messze jár egymástól e két fogalom! Alig lehet egymás mellett kettőjüket elképzelni. Ugyan kinek is jutna eszébe a szegény néptanítóról megemlékezni ? Hiszen megszoktuk, hogy e nehéz hivatásu intelligens osztály kiváltságos figyelmekben és javadalmakban nagyon-nagyon ritkán részeltetik. De hát- a század alkonyán élünk és e haladott időszakban még olyan is találkozik, a ki a magyar néptanítókról is munificens módon gondoskodik. Mauthner Ödön budapesti magkereskedő a Szent- István korona országaiban működő néptanítóknak olyan meglepetést szerzett, a melyet bizonyára lelkesedéssel fog tudomásul venni az egész hazai tanitókar.--------------------------------1 a ...~~ 1 lehetett úgy 11 vagy 13 év körüli, tehát már gondolkodni képes minőségű, inkább nyúlánk növésű, úri ruhában, harisnyás lábakkal; kezében kis kerti kapa, melylyel a nyitott csatornából szorgalmasan húzogatta kifelé a fekete sárkeveréket, fel a járdára méternyi szélességben, egészen a ház falának tövéig. Pár lépéssel távolabb ugyanily művelet volt már végrehajtva. Szárnyaim nem lévén, az átrepülést lehetetlennek tartottam. Megálltam. Mit tevő legyek? Éppen jó alkalom arra, hogy a gyermekek kara csengő kaczajban törjön ki, mi meg is történt. Úgy hiszem azt a csatornából kihúzott piszkos sarat nem is az utcza kövezetén láttam csupán; abban a perczben úgy tűnt fel képzeletemben, mintha annak a fiúnak a kezén láttam volna, aki kapájával húzta ki, hogy megtanítsa amaz öt, hat másik gyermeket, kik őt bámulták, hogyan kell indulni a rossz úton. Sőt mintha nem is a kezén láttam volna azt a fekete sárpiszkot, hanem a lelkén. Azaz hogy még sem . . . Erősen igaztalan vagyok, nem annak a fiúnak a lelkén láttam, hanem annak, aki azt a fiút nevelte . . .. és tanította, akarom mondani elfelejtette tanítani és nevelni, az az egyén az, aki — túl van a messze- messze Operenczián . . . De nem mondok többet ... Ezt is csak azért mondtam, mert megígértem annak a fiúnak, hogy megteszem. Erre az Ígéretemre nem nevetett., komoly lett, hallgatott, tehát még van benne a jónak egy kis csirája. Megszántam és igy tovább nem mesélek róla. „ Bocsássátok elém a kisdedeket!“ . . . Sietni kell azzal, mig nem késő. Nem a szigor vasláncza, nem a büntető bot, nem a kényszer, nem a könyv az eszköz, hanem a gyermek szivéhez, a gyermek leikéhez közeledve, szeretettel párosult értelemmel vezetni az erkölcs útjára, mert a gyermekből lesz az ember s az emberek képezik a társadalmat. A gyermek most még csak játszik, de majd egykor kirabolja a templomot és agyonüti azt, ki neki életet adott.
