Váczi Közlöny, 1892 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1892-12-04 / 49. szám
száz forint! valóban megszégyenítője a kettős kötelmekkel járó okleveles tisztségnek és egy oly kiváló képzettségű egyénnek, mint dr. Hörl Péter. A városi képviselőtestület csak önmagát becsüli meg, ha a főorvos javadalmazását, ki az imént uralgott járvány alatt emberfeleti tevékenységével bizonyította be kötelességérzetét, fokozatos fizetésemeléssel egészíti ki a város hírnevéhez méltó összegig. Trümmer Sándor közpénztári ellenőr, a pénztárnoknak szorgalom, megbízhatóság és pontosságban méltó társa, 600 frtnyi évi fizetését 800 írtra kéri felemelni. A terhes állás, melyet Trümmer betölt s azon önfeláldozó közreműködés, melyet a város régibb keletű függő számadásainak rendezése körül kifejtett, érdemessé teszik őt arra, hogy a város legalább a tisztes- ges megélhetést biztosítsa e törekvő tisztviselőjének. A kérelmező tisztviselők személyes indokai a vázolt részletekből annyira előtérbe lépnek, hogy a magunk részéről további kommentálást teljesen feleslegesnek tartunk. A képviselőtestület, mely mostani egészében józan elemekből áll, nem fog elzárkózni a tisztviselők méltányos kérelme elől s bizonyára oly rokonszenvesen fogja fogadni, a mint azt a közvélemény igaz jóakarattal felkarolásra ajánlja. A munka télen. Magyarországon csak most kezdik átlátni, hogy megélhetést minden téren csak a munkával lehet szerezni. A tisztes munka az, a mely minden körülmények között meghozza a gyümölcsöt s a fáradozás csak akkor meddő, ha a munka hiábavaló czél felé törekszik. Azért maradtunk hátra a többi nyugati államokhoz képest vagyonosodásban, mert a munka áldását csak későn tanultuk meg ismerni. Régen azt hittük, hogy szükségletünket megtenni a föld, minek tehát megerőltetni magunkat, mikor a pénzért tett gabonaáráért megvehetünk mindent. És ezért van az, hogy a nyugati államok között Magyarország népe dolgozik legkevesebbet. Most hogy a tél beállott, azt hiszi népünk, hogy a nyári mezei munka kárpótlásáért neki joga van a telet a kemenczéhez támaszkodva munka nélkül, eltölteni nem gondolván egyébre, mint a napi életre és megelégszik, ha tudja, hogy a jövő aratásig néki elég lesz a kenyér és szalonna. Ilyen körülmények között aztán nem csoda, ha a nép élete folytonosan a nyomor korlátái közé van ékelve, mert olyan felfogás mellett, hogy a telet pihenésre teremtette a jó Isten, bizony éhen lehet halni, még akkor is, ha többünk van, mint a mennyi kell, hát még ha csak annyink van, mint a mennyire épen szükségünk van. választja el a bárónőtől oly irgalmatlanul, kérlelhet- lenül örökre? — — — — — — — — — — — — ... De ime. — Forró, szinte görcsös ölelkezés, melyben leikeik összeforrnak, azután Géza gyorsan kisiet a szobából, az asszony a pamlagra dől zokogva — és ők elváltak . . . örökre. II. Báró Hollósy Kálmán agglegény volt és irtózott a házasságtól. De csak ötvenhét éves koráig. Ötvennyolczadik esztendejében megismerkedett a szép Laura kisasszonynyal s nőül vévé őt, ki csak egyszerű divatárusleány volt. Volt a bárónak egy unokaöcscse, Hollósy Géza huszárhadnagy, a főváros ismert divathőse, szép sugártermetű fiú, örök-vidám kedélylyel, nagy villogó szemekkel. Az atyjától örökölt pénzt már régen elverte, csak a nagybátyja nevére kölcsönzött pénz tartotta még fenn az ár színén. Gazdagnak hitték, mert pénzt költött, ügy a kártya- asztal, mint a lóversenyek ismert alakja volt. Pénzt a nagybátyja nevével aláirott váltóra szívesen adtak neki az uzsorások; nagybátyja természetesen ez aláírásokról mitsem tudott; de a szeretetreméltó huszárhadnagy igen ügyesen utánozta nagybátyja vonásait. Nem sejtette senki, hogy Géza egyszerűen anti- czipálja a Kálmán nagybátyja után reá várandó örökséget. Különben is csak rövid idő kérdése az egész. Kálmán nagybátya meghal s ő reá marad az egész roppant örökség, addig a váltók a kassza mélyén várhatják a feltámadást; mely nemsokára megérkezik, csak egy kis türelem kell. És ime: Kálmán megnősül! Géza majdnem eszét vesztette, midőn nagybátyja esküvő után tudatta vele az örvendetes eseményt. Egyszerre rombadőlt a kártyavár, most már nem marad más hátra, mint a kétségbeesés. De nem, még nem adja meg magát, még ő is A földművelő osztálynak, hogy bizton megélhessen, nem egy telet, de egy évtizedet kell magának előre biztosítani. Össze kell raknia minden fölösleges krajczárját, mert ha tiz év alatt csak egy rossz termése van, már koldussá lehet. De megeshetik, hogy minden tiz esztendő alatt kétszer vagy többször ismétlődik a balsiker. Az ilyen csapást olyan ember, a kinek csak annyia van, mint a mennyire épen szüksége van, el nem viselhet a nélkül, hogy teljesen tönkre ne menjen. A kiknek a csapások után még marad valamijük, azok is csak addig tengődhetnek, a mig egy újabb katasztrófa utói nem éri őket. A jövőnek biztosítása tehát nem abban áll, hogy pénzünket vagy az aratott magot eltesz- szük a jövő esztendőre, hanem abban, hogy tönkremenés esetében ne legyen mentőeszközünk a koldusbot, hanem a megszokott munka, mely biztosabb exisztencziát nyújt a veremben elhelyezett magnál, sőt magánál a pénznél is. Németországban, Francziaországban, Angolországban a földművelő nép a telet nem tölti el henyéléssel, hanem éppen olyan serényen munkálkodik otthon a családtagok közreműködése mellett, mint a forró nyáron kint a mezőn és ha nem is többet, de annyit mindig megkeres, mint a mennyit neki a nyári munka hoz. így biztosítja magát a külföldi földműves a nyári természet szeszélye ellen. A magyar földműves se henyélje el hát idejét a télen. Képviselőtestületi közgyűlés. (1892. évi deczember hó 1-én.) Vácz város képviselőtestülete e hét folyamán (csütörtökön) polgári jogainak legszebbikét: a választási jogot gyakorolta. Akczió nem előzte meg a választást s mégis, mintha heves ütközetre készültek volna a városatyák, oly szokatlan csoportokban özönlöttek a döntés napján a városházára. Itt tűnt csak ki, hogy tulajdonképen két ellentétes nézeten álló tábor áll egymással szemben úgy az aljegyzői; mint az állatorvosi állást illetőleg. A választás, mint azt sokan hitték, tehát nem volt egyhangú, de eredményében annál tanulságosabb. Levonhattuk belőle, hogy a vácziakat valami megma- gyarázhatlan Chauvinismus jellemzi, mely különösen akkor fér előtérbe, ha lét- és kenyérkérdésről van szó. Ilyenkor a váczi előbbre helyezi földijét bárki emberfiánál is. Nem imponálnak neki sem az egyén, sem a képesítés. Előtte csak egy szent: a váczi származás. S ezt, dicséretére legyen mondva a vácziaknak, jól esett tapasztalnunk ma, mikor a szétágazó érdekek lerombolják a kölcsönös szeretet azon kis kapcsát is, mely a közös lakhely révén a szivekben honol. I. A kijelölés. A választási közgyűlést megelőzőleg a kijelölő választmány, csütörtökön d. e. féltiz órakor a városháza hozzászól az ügyhöz. Majd elválik, ki az erősebb ? Alig várja, hogy a nászúiról hazaérkezzenek, hogy Kálmán bácsi haza hozza fiatal szép nejét. Ü addig sem vesztegel, összegyűjt minden kigondolható fegyvernemet, hogy ártson Kálmán bátya fiatal nejének. Sok utánjárás után végre sikerült életrajzát megírnia, minden udvarlóját hűségesen feljegyzetté; szóval a talaj el volt készítve a szép Laura jó hírének aláásására. De hiába volt mindez. A szép Laurát meglátta Géza és heves szerelemre gyűlt iránta, a szép nő viszont belészeretett Gézába. A gyűlölt ellenségből bálványozott szerető lett nemsokára. És ennek az öreg Kálmán báró adta meg az árát. Csodálatos. Laura mindent ki birt vinni. Utoljára még azt is keresztül vitte, hogy Gézát titkárnak fogadja s ez odahagyta arany csillagját azért a két sokkal csillogóbb csillagért, mely Laura szemeiből olyan szerelemmel tekintett reá. Bátyjának vagyon-kezelőjévé lett. Ő lett az úr a háznál, Kálmán báróval alig törődött valaki; csak Laura volt gyengéd, szeretetteljes irányában. Beczézte mint tehetetlen gyermeket. És a báró nem vett észre semmit. Nem látott? vagy nem akart látni ? Ki tudja? . . . Történt pedig, hogy egy sétalovaglás alkalmával az öreg úr leesett lováról, egy véredénye megrepedt és azóta folyton gyengélkedett. Fél év múltán a ravatalon feküdt. Mindenki gyászolta, mindenki sajnálta. Becsületes jó ember volt, a szegények segítője. Özvegye a be- szentelés alatt kétszer elájult. A lelkész megemlékezett az elhunyt igaz lelkületéről, ékesszólóan beszélt minden földi dolgairól és ezáltal írt csepegtetett az özvegy bárónő sajgó szivének sebére. Négy hét múlva felbontották végrendeletét. A felolvasásnál nem volt ielen más, mint az özvegy, Géza és a hivatalos személyek. Kálmán báró végrendelete rövid; de a milyen rövid, ép olyan végzetes volt. kisebb tanácstermében ült össze a pályázati kérvények megbírálása és a törvényes kijelölések eszközlése czél- jából. A válaszmány Gajáry Géza polgármester, mint alispáni helyettes elnöklete alatt: Csávolszky József, dr. Frey singer Lajos, Kovách Ernő és Reiser Béla tagokból állott. Előadóként és az ülés jegyzőjeként: dr. Zechmeister János városi főjegyző szerepelt. Az elnök rövid megnyitója után, előadó előterjeszti, hogy az aljegyzői állásra csupán ketten : Tanács Géza városi helyettes aljegyző és Szenessy Aladár ügyvédjelölt pályáztak, — mig az állatorvosi tisztségre' öten adták be a törvényes határidőn belül pályázati kérvényeiket. Névszerint: Freidl György budafoki, Neufeld Bernát tótfalusi, Gallé Pál törökbecsei körállatorvosok, — továbbá Kristóf Lajos hajdú-nánás városi és Quasinszky Károly gödöllői korona-uradalmi állatorvosok. A választmány az aljegyzői állásra mindkét pályázót jelölte, ellenben az állatorvosi állást illetőleg a hármas kijelölést fogadta el közös megállapodás mellett. Tekintettel főleg a pályázók képesítésére, a kijelölést a következő sorrendben eszközölte : 1. Quasinszky Lajos, — II. Gallé Pál, — 111. Kristóf Lajos. A választmány ténykedését jegyzőkönyvileg megerősítvén, az ülés véget ért. II. A választás. Kevéssel 10 óra után Gajáry Géza választási elnök a csaknem teljesen megtelt közgyűlési terembe vonult a választmánynyal és a közgyűlést a tapasztalt érdeklődés fölötti örömének kifejezése mellett megnyitja. Majd a választmány kijelöléseit terjesztve elő, a képviselőket a választás megejtésére hívja fel. Elnöki intézkedésből először az aljegyzői állásra indult meg a szavazás, melyre névszerinti szavazás kéretvén, Csávolszky J ózsef elnöklete alatt Monszpart József és Vida Vilmos tagokból álló küldöttség bízatott meg a szavazatok beszedésével és összeszámlálásával. Beadatott összesen 70 szavazat. Ebből Szenessyre 17, Tanácsra 53 szavazat esett. A választási elnök ehez képest, általános éljenzések között, Tanács Gézát jelentette ki Vácz város törvénye- sen megválasztott aljegyzőjének, kit a hivatalos eskü nyombani letevése után, elnöklő polgármester lendü- - letes beszéddel üdvözölt. Kis vártatra az állatorvosi állásra kezdődött meg a szavazás. A szavazatszedő küldöttség itt Csávolszky József elnöklete alatt Szekeres István és Uhlig Ede tagokból állott. A mérkőzés és kapaczitálás itt már nagyobb mérveket öltött, de miként az eredmény mutatja, az ellenzék részéről számbavehető siker nélkül. Beadatott összesen 69 szavazat. Ebből Kristóf 52-öt, Quasinszky 17-et kapott. Az elnök ez alapon Kristóf Lajost jelentette ki megválasztott városi állatorvosnak. Miután a megválasztott nem volt jelen, a polgármester felhatalmazást ja nyeri, hogy Kristóf Lajost megválasztásáról nyomban értesítse és a hivatalos eskü letételére hívja fel. III. — Végső akaratom. — Én testi és lelki erőmmel, ép, józan észszel .9 vagyonom fölött rendelkezem: Kétmilliónyolczszázezer forint értéket képvisel ősz- -x szes ingó és ingatlan vagyonom az ide csatolt leltár m szerint. Ez nőm, született Mürch Laura és unokaöcsém Hollósy Géza között egyenlő részben felosztandó, de csakis a következő feltételek mellett. Minthogy^ieg- győződtem arról, hogy unokaöcsém Hollósy Géza szereti keresztleányomat Ujházy Saroltát — ki őt viszont szereti — kívánom, hogy végrendeletem felolvasása után három hónapra a nevezett leányt oltárhoz vezesse-. Minthogy továbbá meggyőződtem, hogy nőm, baráti vonzódást érez jószágigazgatóm Bányai János úr iránt, azon baráti kötelmeknél, melylyel neki tartozom, .m óhajtom, hogy e viszony tartós legyen; ezt az egyház által szentesíteni akarom, hogy Bányaival nőm halálom után egy évre az oltár előtt hűség-esküt tegyen. Úgy Gézának, mint nőmnek boldogságát akartam biztosítani e kettős házasság által. Megérdemlik — gyöngéd határtalan szeretetök irányomban igy lelje méltó jutalmát. A holt ember intézkedése szent törvény, ezt megszegni nem szabad. Azért is, ha akár nőm, akár Géza nem teljesítik akaratomat, úgy az őket megillető részt az kapja, kit házastársnak szántam. Vagy ha a házasság megtörténte után hűtlen lenne akár az egyik, akár a másik a szent kötelék ellen, úgy a megcsalt fél bírja vagyonom reá eső részét. Báró Hollósy Kálmán. IV. így áll a dolog most. Géza holnap nősül; határideje lejárt. Nemsokára a gyászév eltelte után lesz a bárónő esküvője is. Mindkettő enged a kényszerűségnek. Egybekelnek azzal, kit nem szeretnek. ... És nem tudják egymást elfeledni.
