Váczi Közlöny, 1892 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1892-11-13 / 46. szám
XIV. évfolyam. 46. szám. Vácz, 1892. november 13. VácsiKö rr r HELYI ES VIDÉKI ERDEKU TÁRSADALMI ES SZÉPIRODALMI HETILAP. I.OIIZI/riSfi Alt i : negyed évre 1 fit. .»O kr. házhoz hordással vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára: lO kr. pható: KISS ERNYEI ANTÓNIÁNÁL Kossuth-tér (Gyürky ház.) SZHIIK KNXTONKH KS fii 3 A HO II I VMM I. : Vácz, Gasparilc-utcza 12. sz. alatt (hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők). Kéziratokat nem adunk vissza. Búrmentetlen leveleket nem fogadunk el. Hl ISI»I I l.SHEi : jutányosán eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesittetnek. 3í y i 1 <-t é r : sora.........................................................30 kr Bélyegilleték minden beiktatásnál 30 kr. ogy viselkedjünk a kolera-veszély idején ? A kolera-veszély idején a kolera miben- téről, az elkerülés módjairól és hatósági rend- ! :abályokról, melyek közhírré tétetnek, ipar- )djék mindenki pontos tudomást szerezni. Ez tál ki-ki azon meggyőződésre jutand, hogy a itóságnak minden intézkedése oda irányul, Dgy a lakosságot a kolerában való megbete- j idéstől megóvja; meg fog győződni továbbá Tói, hogy a kolera elleni védekezés fényednek egyike, ha minden egyes polgár úgy a )rmány, mint a törvényhatóság óvintézkedéseit mogatja és hogy bizonyos fokig mindenki a )lera fertő zéstől czélszerü magatartása által magát egóvhatja, mert a betegség terjesztői csakis az nésztő csatorna utján juthatnak a testbe. A kolerabetegség magában véve nem rally os. Attól nem kell félni, hogy a kolera az (yik helyről a másikra a levegő útján elhur- roltatik. A félelem minden czélszerü intézke- ist megzsibbaszt, azért nem szabad a félelmet brakapatni. Kolera elől oktalan a menekülés. Maradjon mindenki szokott helyén. A kora elől való menekülés leginkább járul a baj terjesztéséhez. A legtöbb menekülő szokatlan, ídvezőtlen viszonyok közé jut, a melyek reá > ezért veszélyesekké válhatnak. Minden kora elől menekülő magában hordozza a fertőzés helőségének veszedelmét: a koleragombát. S ipen azért kényszerítő szükség nélkül kolera ól menekvőket senki se vegyen fel házába; ha ; - mégis megtörtént, jelentse a hatóságnak és Ikiismeresen tegyen meg mindent arra nézve, hogy a betegségnek az idegen által való főváll urezol tatását megakadályozza. Nem kell közlekedni azon házakkal és lakásokkal, melyekben kolera-megbetegedés előfordult, ha csak azt kötelesség vagy hivatás nem parancsolja. Fertőzött helyeken ne együnk, se igyunk, legfölebb frissen főtt ételeket. Kolerás vidékeken és helységekben kerüljük a gyülekezéseket (vásárok, gyűlések stb.), éljünk mértékletesen és nyugodtan folytassuk a megszokó tt foglalkozásunkat. A lakások egészségellenes állapotait meg kell szüntetni. Mindenki arra törekedjék, hogy a lakás minden helyisége tiszta, száraz, szellőzött legyen. A nedves helyek kiszárítása sürgetendő. A konyhahulladék ne legyen a padlón szétszórva, hanem zárt és könnyen eltávolitható edényekben gyűjtve. A söprést lehetőleg porverés nélkül kell végezni, nedves rongyokkkal törülgetni. ügyelni kell arra, hogy az összes házi szükségletekre, még a tisztogatásnál is, csak megbiz- hatóan tiszta, vagy kellően tisztitott, esetleg főtt viz használtassák. Éppen úgy ügyelni kell az egyén tisztántartására is. Fehérnemű és ágynemű váltása gyakran történjék, a testnek mosása (mindig tiszta vagy főtt vízzel) gyakran eszközöltessék. Kerülni kell azonban a folyóban vagy közös medenezékben való fürdést. Szennyező foglalkozás után, evés előtt nagy gondot kell fordítani a kéz megmosására, úgy I szintén a száj tisztántartására is ügyelni kell. Megjegyzendő, hogy mangansavas kálium (kálium hypermanganicum) egy szeme feloldva szép vörös, a rossz sz-agot megszüntető jó, tiszta száj- és mosóvizet ád. Igen fontos az evés és ivás szabályozása. Mert az egészséges gyomor sava megakadályozza a koleragombával való fertőzést, azért a gyomornak a zavartalan emésztést meg kell őrizni, mértékletes életmód, nehezen emészthető ételek mellőzése, a has meghűlésének elkerülése által, továbbá távol kell tartani mindazon káros okokat, a melyek, mint a meghűlés általában, a kedélyizgalmak:, az emésztést zavarják. Le kell mondani nyers gyümölcs, nyers főzelék, nyers tej, még a vaj és a sajt élvezetéről is, mert azok olyan üzletekből származhatnak, a melyekben fertőzésnek ki lehetnek téve. Mindenesetre kerülni kell mindazon ételeket és italokat, a melyek fertőzött házból származnak. Az ételeket lehetőleg frissen készítve kell enni. Nem szabad olyan vizet inni, a melynek tisztasága nem bizonyos. Nem szabad azt nagyobb mennyiségben inni, különösen éhgyomorra, mert az által a gyomornedv savanyú volta gyengül. A vizet csak előzetes felforralás után, lehűtve szabad használni. Mivel a kolera-gomba savanyú folyadékokban, még a savanyú borban is, nem tenyészik, azért a felforralt vízből is kellemes és szomjat csillapító italt lehet nyerni, ha azt egyenlő mennyiségű fehér vagy vörös borral hígítjuk, vagy pedig előbb borkősavval vagy czitromsavval (1 gramm 1 liter vízre) megsavanyitjuk és az élvezés előtt kettes szénsavas nátriummal (soda bicarbonium) elegyítjük, ami által az szénsav tartalmú lesz. Ép olyan jó az ivásra a limonádé, szénsav tartalmú forrásÁ „Yáczi Közlöny“ tárczája. IVIi az igazság? Árnyék, tűnő kép itt nekünk ö, A szépben, jóban tükrözik, De itt magát a szent egészet Kezeid nem érinthetik. Csak hangját hallod itt is, ott is, Bármint keressed öt magát, S annál tisztábban, minél inkább Kerülsz sallangot, eziezomát. Elméd tanítja, szíved érzi, Miként gondolj, miként tegyél, Csak el ne nyomja halk szavát a Lázongó, dúló szenvedély. Viz Zoltán. Egy rózsa elbeszélése. Csinos kertnek voltam virága. Anyám gyönyörű ros rózsa volt. Boldogan tekintettem fel reá kis nbó koromban; később, midőn már tadtam, hogy ily nagy becse van a szépségnek, feltámadt bennem vágy, oly szépnek lehetni, mint anyám. Reménykedve rtam fejlődésemet. Oly sok szépet hallottam az életről környezetem- , ők már sokat tapasztaltak. Ismerték az életet, írelmet s mint mondák: abban rejlik az igazi bol- gság. Fájdalmukat, bánatukat elhallgatták, — talán büsz- ségből ? Bizonyára, mert a büszke lélek eltűri szen- rjéseil, inkább meghal, hogysem panaszkodnék. Pedig szenvedtek, mert elhervadtak. Egy gondos kéz naponta kivagdalta közülünk a rvadt.akaf, hogy mi azután annál szebben fejlőd- ssürik. Gyakran hallgattam csevegéseiket, s mily sokat tanultam én azokból. Oly bizalmasan elmondák egymásnak szerelmüket. Az egyik a lágyan suttogó szellőt szerette; mely gyöngéden vette őt körül. A másik a harmatot, a mely a nap tikkasztó heve után jótékony hatással borult reá. A harmadik a pillangót, mely szédítő szavaival sokat elcsábított. Talán a legtöbb mégis a napot szerété, azt dicsőitek, magaszta- lák, mint Istennek egyik legnagyobb áldását a földön. S mint később tapasztalára méltán is szerették annyian, hiszen ő nélküle mit sem ér a virág élete. Elérkezett a várva-várt nap, egy szép reggelen én is mint kinyílt rózsa ébredtem fel; oh boldogság! Most ismerlek én is, most tudom már mi az élet. Alig vártam, hogy a napot megpillanthassam. Nem sokáig kellett várnom. A mint felkelt reám veté első sugarát — és én gyönyörrel eltelve élveztem kellemét. De oh képzeljétek, alig hogy megláttam, alig hogy belészerettem, ő elforditá sugarát tőlem, ott hagyott a sötét árnyékban. Kétségbe estem, már azt hittem el vagyok veszve, soha sem látom őt többé. Nem vettem részt a vig csevegésben, búsan lehajtott fővel hallgatóm őket. Ti boldogok, szerencsések gondolám magamban: ti, kik sokáig élvezitek jótékony sugarait, ti lehettek szépek, fejlődötték s méltán szeret titeket, mert szépek vagytok! Hogy is tűnném én neki fel, mit is törődnék ő én velem, ki úgy elmaradtam mögöttetek. Nem vagyok szép, nem pompázom úgy mint ti; nem vagyok megáldva semmi bájjal, a mi őt vonzaná hozzám. Bánatosan ébredtem fel, lemondva már arról, hogy láthassam. Megjelent egy rövid időre — s én ismét hiába reménykedtem. Hiába, mert őt nélkülöznöm kellett, ő nélküle pedig nem tudtam élni. Óhajtásom volt egy vihar, mely széjjel tépne és megszabadítana szenvedésteljes életemtől. De ha el- gondolám mennyi ártatlan szenvedne —' — — nem kívántam. Így éltem búsan napjaim, a legszerencsétlenebbnek érezvén magamat. Mindennapi látogatónk egy fiatal nő volt, bánatos szemeiből mély fájdalom tükröződött vissza. Megállt előttem, sokáig nézegetett — felém nyujtá kezét s letört ágamról. Még csak ez hiányzott nekem, mily fájdalom volt ez! Éreztem, hogy sorsom el van döntve. Elvitt magával a temetőbe, letett egy sirra s ő maga zokogva borult reá. Oh atyám, mondá, mily szívesen mennék le hozzád, oly szomorú az élet nekem s mi reményem lehet arra: hogy valaha jobb legyen. Itt állok összetörve, csalódottan, szivem szétrombolva, minden boldogságom, reményem oda van. Sokáig panaszkodott s én bámulva, részvéttel hallgatóm. Közös sorsunk vonzott hozzá, óhajtám, hogy magával vigyen. Tehát nemcsak mi szenvedünk szerelmünk miatt, hanem a nők is, talán azért hasonlítják őket hozzánk, mert ők is oly szépek; de gyengék is, mint mi vagyunk s oly könnyen hervadnak. Örültem, midőn sírjától búcsúzva, felvett magához s haza vitt szobájába ; elővette imakönyvét s gondosan elhelyezett annak lapjai közé. Itt várom most már teljes hervadásom, lemondva mindenről, csak arra gondolok: „szép az élet, de meghalni jó.“ Irma. A rendjel. — Jelenet a fővárosi életből. — Irta: ZEd_ ILzEá,rtonff3r Imre. (A gróf 32, a grófné 22 éves. mindketten színházból jönnek haza, A grófné szobájába készül visszavonulni.) Grófné. Jó éjt! Gróf. Hát már nyugalomra térsz ? Grófné (ásítást fojtva vissza). Fáradt vagyok. Gróf (megfogja neje kezét). Előbb nem bocsátlak el, mig meg nem mondod, miért duzzogsz már napok óta. Grófné (hevesen). Hiányzik belőled a dicsszomj, a hírnév utáni vágy. Azt. gondolod talán, hogy jól éreztem magam báró Köpeczi Bócz József mellett, ki elég merész volt üres gomblyukadra gúnyosan pillantani, mig az övében rendjelek díszelegtek? Gróf. Hát innen fuj a szél! Kedves barátnőm, mindenki nem lehet ám a Szt. tstván-rend lovagja.
