Váczi Közlöny, 1892 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1892-09-25 / 39. szám

Ó-Bucla vagy Szt.-Endre helyett kétségkívül miná- lunk fogják beszerezni szükségleteiket.

Elvitázhatatlan tény tehát, hogy ha városunk forgalmát emelni óhajtjuk, úgy az eddigi állapottal szakítanunk kell s azon kell lennünk, hogy a mostani kényelmetlen közlekedési eszközök helyett alkalmasabbat teremtsünk.

Tudjuk azt, hogy a kompon, csónakon való átkelést mily gyakran megnehezíti avagy t.épen lehetetlenné teszi az időjárás. Ha vihar dúl, vagy midőn a téli jégzajlások bekövetkeznek, a közlekedés meg van bénítva, sőt gyakran hosszú időn keresztül lehetetlenné téve a dunántúli szomszédos községekkel. Piaczunkat ilyenkor nem látogatják, a kereslet megcsappan, szóval városunk forgalma szenved ezáltal kárt. Módot kell tehát keresnünk, hogy érdekeink az időjárástól ne legyenek függővé téve. Segítenünk kell magunkon.

Nem lehet tehát eléggé melegen ajánlanunk a városi képviselőtestület figyelmébe a czikkünk elején felhozott közlekedési eszközök valamelyikének a beszerzését, legyen az akár az esztergomi hid megvétele, akár a csavargőzös beszerzése. Vegyék fontolóra a városatyák az itt elmondottakat; s legyenek rajta, hogy városunk viszonyainak inkább megfelelő s felvirágoztatását előmozdító közlekedési mód a Dunán át már a közel jövőben megvalósuljon.

Városi közgyűlés.

Városunk képviselőtestülete f. hó 18-án (vasárnap) d. u. 3 órakor a városháza tanácskozó termében hazafias hangulatú közgyűlést tartott.

Már a reggeli órákban hire terjedt, hogy képviselőtestületünk két lelkes tagja indítványt fog beterjeszteni a közgyűlés elé, Kossuth Lajosnak születése 90-ik évfordulója alkalmával Vácz város közönsége ré- j széről ovatióban való részesítése iránt.

Kétségkívül ez volt az oka, hogy képviselőink szokottnál nagyobb számban, látható lelkesedéssel az arczokon, jelentek meg a közgyűlésen. Délután pont 3 órakor nyitotta meg az elnöklő polgármester a közgyűlést és feszült figyelem között adta tudtára a jelenlevőknek, hogy Kovách Ernő és Reiser Béla városi képviselők bár a közgyűlés összehívása után, de a törvényes formaságok megtartásával egy indítványt terjesztettek be, melyen azt indítványozzák, hogy a városi képviselőtestület hazánk legnagyobb élő fiát, Kossuth Lajost, hervadhatatlan hazafiúi érdemeiért születésének 90-ik évfordulója alkalmából Vácz város díszpolgárává válaszsza meg.

A képviselőtestület szűnni nem akaró éljenzése és „Halljuk! Halljuk!!“ kiáltásaival követelte, hogy a benyújtott indítvány a tárgysorozatba felvett főbb ügyek előtt vétessék tárgyalás alá. Mire dr. Zechmeister János, előadó főjegyző, felolvasta az inditványt, mely szószerint a következő :

„Indítvány. Kossuth Lajos, hazánk legnagyobb élő fia, e hó 19-én éri el 90-ik születési évét. E napot ünnepli az egész nemzet. Kossuth Lajos a nép képviseleti rendszer megállapít ója, a jogegyenlőség megteremtője, Magyarország újjáalakító ja. Tekintve ezen hervadhatathittem, hogy valami lázas álom vett elő csak azért, hogy megmutassa egy pillanatra a menyországot, melyet képzeletem alkotott magának. De csakhamar átláttam a helyzetet s rövid idő múlva régi tanyámon valék.

— Mindjárt heves csata várt reánk. Az ellenség hirtelen reánk csapott, de mi is készen voltunk minden pillanatban s igy valóságos élet-halál harezot vívtunk egymással. A győzelem végre a mi részünkre dűlt el. Én fáradtan egy szikladarabon ülve merengtem a múlt s jövő fölött. Fönséges látvány tárult elém! S most épannyira hatott lelkemre, mint pár héttel ezelőtt, mikor ama gyilkos golyó ledöntött lábaimról. Széttekintettem a világ négy tája felé. Hegyek hegyek fölé tolva, ormok az ormokon; mint a kék hullámokkal hánykódó tenger, tűnt föl a vidék szemeimnek. Meg ott csengtek fülemben a búcsúszavak; még ott állt képzeletemben a kedves gyermek, amint reszkető karjait kitárva kiáltá: Isten veled! s e szavak még a csaták zajában sem hagytak pihenni.- Elmélkedésemet egy ifjú szakitá meg s kérve- kért, fogadjam el apródomnak! Én ránézek s mikor gyermekes arczát megpillantottam, a szánalom ilyetén hangján iparkodtam lebeszélni: Te kedves gyermek nézz csak körül a csonthulladékokon! Nem borzad meg lelked attól, hogy maholnap a te koponyádat is szétzúzza egy átkozott ágyúgolyó s testeden tort ül-' nek a sasok és keselyük? — A gyermek mosolygott. Arcza olyan ártatlan volt, mint a liliom, kék szemeiből a szeretet és önérzet ragyogott, rózsapiros ajkai örök mosolyra voltak teremtve; termete karcsú volt, mint a félénk ő/.ikéjé s LömölI szemöldöke olyan árnyékot vonl szemei körül, hogy a bátorság egy nemét tükrözte vissza. S ez a gyermek úgy tudott könyörögni, olyan elszántnak látszott minden mozdulatában, hogy kívánságának ellen nem állhattam többé. Megadtam magamat s elfogadtam.

Na.re.zi lárma, riasztott föl. Újra a katona szive dobba.nl meg keblemben s úgy rohantam, mintha csak éreztem volna, hogy ez lesz utolsó küzdelmem a hazáéi'.

— Az ifjú követett.

lan érdemeit, tisztelettel indítványozzuk: hogy hálánk, mély tiszteletünk, nagyrabecsülésünk és szeretetünk jeléül válaszsza meg a t. közgyűlés Kossuth Lajost Vácz város díszpolgárává és intézzen hozzá üdvözlő iratot. Váczon, 1892. szeptember hó 16-án. Kovách Ernő

s. le. 7<S48/49. honvédegylet elnöke. Reiser Béla s. k.

Viharos és hosszantartó éljenzésben némult el az előadó főjegyző szava s perczek múltak még a kedélyek annyira lecsillapodtak, hogy az elnöklő polgár- mester szavakban foglalhatta a képviselőtestület kitörő érzelmekben nyilatkozó akaratát s határozatiig kimondhatta, miszerint Vácz város képviselőtestülete hazánk legnagyobb élő fiát

Kossuth Lajost

Vácz város díszpolgárává egyhangúlag megválasztotta; a mi a nagy férfiúnak egyelőre üdvözlő távirattal, később azonban a városhoz és az ünnepedhez méltó díszoklevéllel fog tudomására hozatni.

Kovách Ernő és Reiser Béla képviselők indítvány? és az erre hozott hazafias határozat annyira fellelkesi- tette a kedélyeket, hogy a közgyűlés további folytatásáról szó sem lehetett; minélfogva a polgármester indítványára a közgyűlés 5 perezre berekesztetett.

*

•x- * *

Az 5 pereznyi szünet után ismét összeült a városi képviselőtestület és tárgyalás alá vette a tárgysorozat 18 pontját, melyben több igen jelentékeny fontosságú ügy is volt. így a földmivelésügyi m. kir. miniszternek leirata, melyben arról értesít, hogy a városi amerikai szőlőtelep fentartási és nagyobbitási költségeire 750 frt államsegélyt engedélyez. A képviselőtestület örömmel vette tudomásul a bőkezű adományt s elhatározta, hogy saját kebeléből egy szükebb körű választmányt meneszt a miniszterhez hálájának tolmácsolására. Ezek után két felsőbb hatósági határozatot olvasott fel a városi főjegyző. Egyik a kereskedelemügyi miniszternek özv. Zapotoczky Józsefné és társainak a kéményseprői kerület szaporítása ellen benyújtott felebbezésére hozott határozat volt, melyben kimondatott, hogy a községi szabályrendeletek módosítása a felsőbb hatóság jogköréhez tartozik; a másik Pestvármegye alispánjának Korpás Márton városi tanácsnok ismert fegyelmi ügyében hozott felmentő határozat volt. A képviselő- testület mindkét határozatot tudomásul vette.

A tárgysorozat 4-ik pontjánál felemelkedett az elnöklő polgármester és előterjesztette, hogy városunk legképzettebb tisztviselője, dr. Falcsik Dezső városi aljegyző a várostól megvált s állásától való felmentését kéri. Legmélyebb sajnálattal vette tudomásul a képviselőtestület a kiváló képzettségű tisztviselő lemondását s részére szorgalmas és lelkiismeretes tisztviselői működéséért, a város és a hivatal érdekében kifejtett buzgó tevékenységéért elismerést szavazott és a kért felmentvényt megadta. Egyszersmind utasította a városi tanácsot, hogy a megüresedett aljegyzői és a már régebben vacantiában álló állatorvosi állásoknak választás útján való betöltése iránt a szükséges lépéseket tegye meg. A tisztújító széken működni hivatott kijelölő választmányba saját kebeléből Csávolszky József és dr. Freysinger Lajos képviselőket küldötte ki és a városi aljegyzői állás végleges betöltéséig a jegyzői teendők ellátásával Tanács 'Géza fogalmazó-dijno- kot bízta meg.

Ezek után több kérvénynek felolvasása következett, melyeknek a képviselőtestület mind helyt adott, kivéve a „Chewra-Kadischa11 elnökségének temetőhely átengedése iránti kérelmét, melyet a képviselőtestület — mint indokolatlant — elutasította.

Sajnálattal vette tudomásul a képviselőtestület a

— Gyermek mit akarsz ? — rivaltam rá félig haragosan.

— Édes ezredes úr ne űzzön el oldala mellől — rimánkodott — én megfogadtam, hogy nem hagyom el soha s még akkor is ott akarok lenni, mikor a golyó legsűrűbben sivít, mert az én életem csak úgy érhet valamit, ha uramat soha el nem hagyom ! Vagy ha el akar űzni, akkor öljön meg inkább!

— Velem jött.

— A golyó fütyült és záporként hullott mindkét oldalról; embereink egymásután dűltek ki; kardesörte- tés és halálhörgés töltötte meg a levegőt. A magasban sasok leselkedtek és figyelve várták, mikor lesz vége e véres játéknak, hogy azután meg ők vehessék át a csatatért. — Egyszerre éles sikoltás hallatszott épen oldalam mellett. Hátra tekintettem s hue apródom vértől borítva vonaglott a földön. Azonnal sátramba vitettem, mi pedig folytattuk a küzdelmet addig, mígnem az ellenség jónak látta visszafordulni s a hegyek közt elmenekülni.

— Most első gondom volt fölkeresni a gyermeket, kit merészsége ilyen veszedelembe kergetett. Halvány sárga arcza olyan különös fényben ragyogott s még a szenvedések közepett is örökké mosolygó ajka egészen megijesztett s egy könyet törültem ki szemeimből. Nyugágya mellé ültem s hallgattam szívverését. Oh bárcsak csodákat tevő orvos lehettem volna fiatal barátom! mert higylc el, soha kínosabb érzés még nem szállta meg idegeimet, mint mikor ez élete virágában levő gyermek vonaglásait szemléltem. Úgy fájt a szivem, mintha késsel szurkálták volna ellenségeim s talán egy köny nem árulta volna el fájdalmamat, ha helyette engem ér a gyilkos golyó !- Egy csillag futott végig az égen ; éles, csípős szél sivított végig a harc/.mezőn. Ejfélt ütött. Szinte láttam a vén kaszást, a mint vigyorogva közéig, hogy vigye áldozatát. Végig borzadtam egész testemen s úgy éreztem magamat, mintha minden idegemet tűvel szürkéi Iák volna. — Lemeltem a gyermek sisakját. S óh szent Isten! Hosszú hajfürtök omlottak vállaira! (3 volt! ő! a kit szeretek, imádok! Erzsikém áldozta föl magát; ő volt az, ki megosztani kívánta velem a szenhelybeli alsófokú kereskedelmi- és iparostanoncz-iskolai bizottság elnökének azon előterjesztését, hogy az ipa- • rostanoncz-iskolánál alkalmazott JJdvardy Mihály tanító betegsége miatt állásától megválni kénytelen-; minélfogva nevezett tanítót állásától felmentette és helyét Kökény Ferencz tanítóval töltette be.

Végül előterjesztetett a m. kir. váczi 6. sz. hon- védhuszár-ezred parancsnokságának átirata a külső laktanya udvarának'Ms a lovardák kerületének befá- sitásához szükséges 300 drb éláfa ingyenes átengedése iránt. A képviselőtestület ezen kérelemnek helyt adott, hasonlóképen Szécsényi Józsefné, a véletlen baleset folytán hirtelen elhunyt városi kocsis özvegye kérelmének, a kit a város ezentúl állandó heti segélyben fog részesíteni. _ r]\

Színház.

Nagy eseménynek nézünk elébe: Jászai Mari jön ! Eddigelé az a baj van a dologban, hogy csak jön n

— és még nincs itt. Hogy ki az a Jászai Mari?----annak, a ki már látta játszani, fölösleges megmonda- - nunk ; a ki pedig még nem látta, annak inában me- - sélünk az ő nagyságáról, úgy sem hiszi el. És a ki L látta, azt hiszszük, látni kívánja újra; a ki nem látta, ,i még inkább kell, hogy látni óhajtsa. Következtetés: nézze meg a Jászai Mari két előadását mindenki, a ki i; a valódi művészetben gyönyörködni akar.

Node ha ő nem jött cl a kitűzött időre, a pon- -í tosságban felülmúlta egy héttel előbb Erdős Béla te- - norista, ki a Czigánybáróban Barinkay Sándort éne- - kelte Még egyszer mondjuk, hogy énekelte, mert elő- -( szőr is beszélni (legalább magyarul) nem tud, másodszor játszani meg éppenséggel nem. Valószínűleg elő- -» szőr állt színpadon. Hangja a felső régiókban szép csengő, mély hangjai erőteljesek, baritonszerüek; de középhangjai bizonytalanok. Hosszabb gyakorlat mellett azonban jó operetténekes lehet belőle. A többi sze- -9 replő jól megállta helyét, különösen Szigety Lujza, Guthy Sarolta;, Tisztái és Kiss.

Vasár rí apón „Czifra Juczi“ népdráma csinos közönség előtt meglehetős hatással adatott elő. Veszpré - myné a ezimszerepben nem volt elég démoni, inkább egy szerelmes, jókedvű menyecske, kitől nem vártuk ál volna, hogy megöli magát. Hogy Juczi Deli Pétert szerette, még megbocsátható.; de hogy ura ellen és hamisán .vallott, ez oly alávaló ördögi vonás, melyért a legmélyebb megvetést érezzük iránta. Ez az ördögi jel- -k Iemvonás nem volt szemlélhetővé téve a Veszprémyné ón játékában, annyira, hogy a hamis tanúvallomás által a jellem ily rögtöni süllyedése hihetetlen lett. Zsuzsit tó Szigethy Lujza annyi elevenséggel s kedves mókával adta, hogy a darab sikerének nagy. része neki köszönhető.

Hétfőn, egy igen sikerült s. nagy tetszéssel találkozott némakép után „Gasparone“ került színre Da- róczyné jutalomjátékául, rémletesen csekély közönség előtt; pedig oly pompásan folyt le az előadás, hogy zsúfolt házat érdemelt volna; épp úgy szerdán az „Első és második feleség“ operette, mely egészen magyar termék. Rákosi Jenő kitűnő szövege, Szabados Béla pompás, dallamos zenéje s az a jókedvű, össze- -s.v vágó előadás azt az igazán csekély közönséget a legzajosabb tetszésnyilvánításokra ragadta, azon sajnálkozván csupán mindenki, hogy mily vesztessége volt tóa a műélvezetnek azokra nézve, a kik jelen nem voltak. u

Kedden Göthe „Faust“-ja szokatlan nagy közönség előtt és szép sikerrel adatott elő. Veszprémy Faustot uj felfogással és mély tanulmányra valló já- -tó tékával a művet még itt nem látott közönségnek fé- -ól nyes eredménynyel mutatta be. Veszprémyné méltó- - tó

védést, a halált! Magamon kivid emeltem föl a vonagló g tetemet s őrülten kiabáltam: ébredj egyetlenem! csak jósé még egyszer emeld föl tekintetedet, hogy láthassam a c r szemeket, melyek annyi boldogságot sugároztak reám, mi hogy nem is e földön valónak képzeltem magamat!

— Szemrehányásokat tettem magamnak, hogy /go

miért is engedtem a csaták heves tüzébe, de ő kinyit- -h , ván üveges szemeit, halkan susogta fülembe: Ne zu- -nx golódjál a sors ellen! Én akartam igy, mert szörnyen bűnös vagyok! Becsületem árán mentettelek meg a kínos börtönből s igy lelked nemességét nem akartam máj beszenyezni! De most boldogan halok'meg, mert szivem kebleden doboghatja ütolszor: szeretlek még a síron uoii túl is! Tegyen szerencséssé, boldoggá más nő! Csak tóm, egyre kérlek: küldj néha egy-egy fohászt az egek urához, hogy bocsásson meg az én nyomorult lelkemnek !... . ! j

— Szemei bezáródtak. Letűnt a legszebb csillag.

Szép volt a halál leple alatt is és úgy nézett ki, mint a viruló rózsa fekete fátyol alatt. , ,

— A. kqrülálló mogorva katona arezok; egyszerre megszelídültek s mindenki könyes szemmel» kérdezé': ki volt?

— Menyasszonyain! s „azzal .. rohantam a golyózáporba s ott küzdődéin,'’hol legsűrűbben osztogatták a csapásokat; mert hiszen miért éljek tovább? Letűnt “már'az én csillagom; égbe szállt az őrző angyalom;

miért ne követném hát oda is? —— — ■— — —

mi " :* "tómrtótó1 _.. v' ■’

• ;f — Lezajlottak a nehéz napok s amint tudja fiatal barátom, a túlnyomó ellenség előtt letettük a fegyvert, hogy azután bujdosásra adjuk a fejünket és saját hazánkban ne találjunk többé otthonra. Hosszú bolyongás jutott osztályrészemül s mert ezt az édes honi földet elhagyni nem akartam, nem egyszer virradtam meg az ,\i. Isten szabad ege alatt, hol az ég csillagai és a hold halavány fénye mellett két seb fájdalmát, csitítgattam. Kerestem a gyógyfűvet, mely meggyógyítana örökre.

Elő-elő vettem megmentett pisztolyomat,, hogy azzal vessek véget nyomorteljes életemnek, ámde fölébredt önérzetem s bolyongtam újra hetekig-hónapokig. Meg- megálltam egy könyörületes család hajlékában, kik néha