Váczi Közlöny, 1892 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1892-09-18 / 38. szám
ember? Oh, igen boldog! A vagyonos ember élete csupa élvezet s ha az élvezet boldogíthat, akkor a vagyon boldogságot biztosit. A vagyonos ember anélkül, hogy megérezné, anélkül, hogy vagyona jelentékenyebb hiányt szenvedne, gyakorolhatja a jót, segíthet a szűkölködőkön, istápolhatja a humánus intézményeket. Nevét adományai által megörökítheti, emléke iránt hálával vannak azok, akiknek nyomorán segített. A vagyon nemcsak a vagyonos embert boldogíthatja, de a szűkölködők könyeit is fölszántja. Mily boldog a vagyonos ember, ha életének főfeladatát a jótékonyság, az emberszeretet, a hazafias eszmék megvalósítása képezik ?! Azonban sok vagyonos ember van olyan, aki pénzét egyedül saját élvezetének megszerzésére használja fe1, de süket marad ha feléje kiált a nyomor esdő szava, vagy ha hazafiság áldozatra hívja fel. Ismét vannak, a kik reszketve őrzik vagyonukat, sem magok nem élveznek, még csak rendesen nem is táplálkoznak, sem másokat nem segélyeznek. Bizony az ilyenekre nézve holt tőke a vagyon. Vannak, a kik a pénznek nem tulajdonítanak semmi értéket. Ha pénzhez jutnak a könnyelműek, igyekeznek azon túladni. Nem nyugosznak az ilyenek, mig utolsó garasukat is el nem tékozolják, nem gondolva a másnapra, nem gondolva a tehetetlen vénségre. A pénzszerzés legtöbb embernek vágyát képezi, úgy azonban, hogy az egyik ember szorgalmatoskodik és örül, ha tisztességes munkájának jutalmát láthatja és azt megbecsüli, él belőle tisztességesen, gondoskodik családjáról, tehetségéhez képest járul a közjó előmozdításához. De mily sok embert láthatunk az életben, a kik egyszerre meggazdagodni vágynak, vagy azért epedni pénz után, hogy munka nélkül élhessenek. A tékozlás bűn, de bűnös úton pénzt szerezni még nagyobb bűn. Az az ember, aki eltékozolja vagyonát, vét önmaga és családja ellen, mert nyomorba taszítja övéit. Az az ember, aki könnyűszerrel akar pénzhez jutni, nem válogatja meg az eszközöket. Az ilyen ember visszaél a bennehelyezett bizalommal, ahoz nyúl, a mi kezelésére, gondozására van bízva, nem törődik azzal, hogy visszaélése napvilágra jő, bukása szégyenletes és a börtönig vezető lesz. Az ilyen embernek pénz kell, hogy lakmározhassék egy ideig, de a vezeklés napjai annál több nélkülözést hoznak rá. Vannak, a kik a pénzért sötét bűnt követnek el, mely ha kiviláglik, lakóinak érte, ha nem tudódik ki, élnek a bűnös utón szerzett pénzből, adják a tisztességet, hogy a világ, vagyonukért tisztelje. Nyilvános dolog, hogy az egyik ember kezében olyan eszköz a pénz, melylyel önmagát és másokat is boldogíthat, a másik embernél azonban holt tőke, vagy előtte semmi becscsel nem biró olyan valami, melyet csak azért bocsátanak forgalomba, hogy a jókedvűek, vagy könnyelműek kimulathassák árán magukat. A pénz és vagyon értéke változik, a milyen ember birtokába jut. Egyik embernél áldás, a jótékonyság eszköze az, de a másik vagy önvesztébe rohan miatta, vagy bűnös utón igyekszik azt megtartani, talán semmire sem becsülve azt, könnyelműen túlad rajta. Bármiként legyünk is a pénzzel, a legtöbb ember annak köszönheti jólétét, tekintélyét, tiszteltetését s talán boldogságát. Épen azért a pénzt, vagyont tisztességes utón megszerezni, becsületes szorgalom által nevelni, abból a közjóért áldozni, minden embernek maga iránt való kötelessége már azért is, mert a vagyonos embernek módjában áll olyan nagyobbszabású dolgokat növelni, melyekről a szegény ember elgondolkozhatik, de teljesíteni nem képes. „N—i L—k.“ vagyok, talán nem bánom, hiszen csak egy pár perez választott el s én nem élek; de ebben a perezben gyermekeim jutottak eszembe; s én kétségbe esve egy úrhoz közeledtem, kértem, könyörögtem. Nem hallott, vagy nem akart hallani. A kétségbeesés, az éhség különös erőt kölcsönöztek, kabátjába kapaszkodtam, ő egy húsz krajezárost dobott nekem és én az éhségtől s a haláltól meg voltam mentve. Az asszon}- elhallgatott, kendőjével homlokát tö- rölgette, a közönség figyelmesen hallgatott minden szavára, melyek az igazságot deriték föl; ő elbeszélt mindent, amikép történt. Az asszony folytatá: — Ezután gondom volt hely, dolog után nézni; de a fővárosban nem úgy van, mint én azt gondoltam. A helyszerző-intézetekből ki- s befutottam, — de eredménytelenül. Mindenhol azt mondták: könyvet hozzon, bizonyitványnyal semmire sem megyünk, másokhoz mentem, hol ismét igy bántak el velem. — A mikor az utczán igy álldogálok, kis batyum a hónom alatt, arra megy egy úr s kérdez, ha szolgálni akarok-e? én megörülve az alkalomnak, természetesen mindjárt helybe álltam. Egy idő óta hazulról már a második levél jött. Legidősebb fiam irt, azt irta, bogy a háziúr ott volt és az mondotta, hogy ha a jövő héten nem kapnak tőlem pénzt, úgy kidobja őket az utczára. Több nem kellett nekem sem; ez végcsapás volt szivemre. Én itt csak eltengődöm valahogy ; de gyermekeim az utczán, ez sok. Nagyon szomorú voltam, gondolkoztam mindég; de nem tudtam, mit tévő legyek. Hogyan küldjék pénzt, ez volt most a kérdés, mely napjaimat kínosakká, éjeimet álmatlanokká tévé; a napok múltak s éri számoltam az órákat, melyeket gyermekeim még fedél alatt töltenek. Körültekintett. A sok népet csak most látta, hogy száz meg száz szem tekint feléje, lesi ajkáról a szavakat. Mindegyiknek arezán a részvét tükröződött. Ez egy kissé megzavarta, hallgatott, mi alatt szemeit lesütötte, arcza majd halvány, majd vérpirossá vált. Folytassa, csak folytassa vádlott — mondja a biró, S 7 i n h á z. A mulató közönségnek a lefolyt heti műsorban kedve telhetett. A koldus diák — Árvalányhaj — Náni — Párisi élet — Huszár szerelem — Bolondok háza — A ripacsos Pista dolmánya s végül a Czigánybáró mind oly darabok, melyek általános érdeklődést tudnak kelteni. A mi közönségünk is kezd már lassan a színház látogatásba belemelegedni, különösen a hölgyek, — dicsértessenek érte! A férfiak nagy része azonban még mindig kártyázik. Legalább hétfőn uraim kegyeskedjenek ellátogatni a színházba. Egy igen jóravaló, derék, szorgalmas színésznőnek lesz jutalomjáteka, ki ugyan nem fog önök előtt trikóban megjelenni, hanem azért teljes mértékben megérdemli a pártfogóié t. Da- róczyné, a jó nénik, úri mamák, paraszt asszonyok és aggszűzek e kitűnő személyesitője fog megpróbálkozni ama nehéz théma megoldásával, hogy jutalom-e a játéktudás és tréfa-e a jutalomjáték, avagy komoly dolog? ügy szeretnék, ha megoldaná, hogy a közönségnek is jusson bőven, de neki sem szűkén. A jövő hét folyamán a többi közt lesz egy különösen érdekes előadás. A darab czime : A szép asszony. Szerzője: helybeli. Valósággal helybeli, a ki nem szándékozik ugyan a legzajosabb kihívások- és tapsokra sem megjelenni a közönség előtt, de nem lehetetlen, hogy mégis megjelenik. És ekkor uraim és hölgyeim, a meglepetés váratlanul nagy leend. Egyelőre többet elárulnunk nem szabad. A koldus diákban mindannyian kitünően helyt álltak. Szigethy Lujza, Guthy Sarolta és Mátray Margit pompásan énekeltek. Tisztái jeskedett. Daróczyné, Déri, Érczkövi nagyon jól játszottak. Bérezi E. és Weber Ferike kaczkiás hadapródok voltak. Weber Ferike azonban máskor ne kösse föl a kardját jobbfelöl. Az árvalányhajban Szigethy Lujza remekelt. Nagyon életrevaló, temperamentumos színésznő. Kitűntek még Németh, kinek meghalási jelenete kitűnő volt, továbbá Déri, Kiss, Érczkövi, Tisztái, Daróczyné. Hétfőn a Náni előadásán láttuk eddigelé a legszebb közönséget. Némethnek volt jutalomjátéka. Ifj. Prielle Cornélia, Németh és Tisztái a következetes és élethű alakításnak mintaszerű példáit mutatták be, annyira, hogy ifj. Prielle Cornéliát Náni szerepében érdemes volna szoborba faragni vagy olajba festeni. Énekszámai egytől-egyig sikerültek, sváb táncza plasztikaiig szép s eredetiségre kifogástalan volt. Némethnek nemkülönben voltak remek jelenetei. Kiss és Déri nagyon jók voltak. Priellet szeretnők többször is látni valamely forsz szerepében. A párisi élet jókedvtől duzzadó előadásának sikerén Szigethy Lujza, Bérezi Erzsi, Guthy Sarolta, Németh, Tisztái és Déri osztoztak. A Huszárszerelem 14-én általános derültség közt folyt le. Jól esett már egyszer valahára látnunk Veszprémimét is, e királynői alakot, ki lovagló öltözékében a közönséget elbűvölte. Weber Ferike igen kedves volt, Érczkövi még kedvesebb, Kiss nagyon jól játszott. Hanem a Bolondok házában majd megbolondultunk a sok nevetéstől. Németh volt benne a főmester meg Tisztái és Kiss; soha jobb három alakot! Kiss felülmúlta önmagát. Ilyen jól játszani még nem láttuk. Déri teljesen elemében volt, Guthy Sarolta, Győriné, Borsodi, Vadász jók voltak. Daróczyné Bájlaki Zolna írónőt oly egészséges komikummal személyessé, hogy a Borszem Jankó Kottlik Zirzabellája semmivé törpül el mellette. A zónás pénteki napon fél helyárakkal, csekély közönség előtt a Ripacsos Pista dolmánya került — Egy délután gazdám feleségével sétálni mentj; nekem is mondták, hogy én is menjek. Nem mentem. Egy ismeretlen valami húzott, hogy nézzem meg azt a szép szobát, melybe még alig tettem be a lábam. Ez volt a hatodik napja, hogy ott szolgáltam. — Az ajtó nyitva volt és én bementem. A mit ott láttam, azt még az életben soha. Elvakitotta a szememet, elvette az eszemet, először csak néztem, csak néztem, bámultam a sok szépséget; de e perezben eszembe jutottak gyermekeim. Gyermekeim, kiket egy gyertyatartó is megmentene. Nem tudtam legyőzni rossz lelkiismeretemet, a mely súgta „vidd“ „vidd“, azt hittem, a hol több is van, ott ennek az egynek a hiányát aligha veszik észre. A következő perezben kendőm alatt az ezüst gyertya- tartóvapa zálogház előtt álltam, huszonöt forintot adtak érte, mit a postán mindjárt elküldöttem. Az asszony elhallgatott. A bírák rövid tanácskozásra vonultak vissza. Kis idő múlva feltárultak e magas szárnyajtók s a komoly urak ismét elő jöttek. A közönség feszült figyelemmel várakozott. A biró lassan, ünnepélyesen hirdette ki a felmentő ítéletet. Még a vádló is meg volt elégedve; igy szólt: Egy szót engedjenek. Ez az asszony olyan szegény s családanya. Én az ő részére húsz forintot adok és káromért mit sem követelek. A hallgató közönség között pedig egy gyüjtőiv járt kézről-kézre és nem sokára egy csinos összeg gyűlt össze a szegény vádlottnő és családanya részére. Havas Berta. Kalászok. Gyüjté : lECélc HSTefelcjcs. Belépii jegy az örömhöz egy jó nyugodt szív.-X Ha rövid is az öröm tartama, mégis hosszú az azt megelőző remény, s ennél még hosszabb a rá következő emlékezés. (Jean Paul). ♦ színre. Kiváltak: Daróczyné, Guthy Sarolta, Tisztái, Németh, Érczkövi, Kiss, Déri. Tisztái kitűnő czigány. Guthy Saroltát jóakaratulag figyelmeztetjük, hogy folyton tremolázva énekelt, pedig tremolázni .még nem annyi, mint érzéssel énekelni. Borsodi titkárhoz is van itt egy szavunk. Vegye szívesen tudomásul, hogy a „Ripacsos Pista dolmánya“ czimü népszínművet nem i Tóth K. irta, mint a szinlapon állt, hanem Rákosi Jenő. A „Czigánybáró“ szombati előadásáról jövő számunkban írunk. Városi és vidéki hírek. = A Mária-névnapi búcaú múlt vasárnap a: előző években szokásos fénynyel és pompával tartatob meg. Az ünnepélyes körmenetet dr. Czettler Anta i káptalani kisprépost, kanonok-plébános vezeté a székesegyházból a hétkápolnához, ugyanő tartá ott a nagymisét is. Ünnepi szentbeszédet Gsávolszhy József kanonok mondott a városból s a környékből összesereglet hívek ezreinek. Az idegen ajkúaknak prédikáltak mé< Niedermann Márton, karkáplán németül, Porubszhy János sződi segédlelkész pedig tótul. Az ének- és zenekar az isteni tisztelet alatt Ulrich K. C-moll miséjét] adta elő, gradualéra dr. Varázséji Béla Beleznay Anta' „Üdvözlégy Mária“ szerzeményét énekelte Mandl Lipó hegedűkiséretc mellett ; offertoriumra pedig Szenessy - Aladárné Blachák „Ave Máriá“-ját adta elő teljes zenekar kísérettel. = Egyházmegyei hir. Eiszrich György tábori segédlelkész, Félegyháza város legutóbbi közgyü- -j" lésén az ottani gimnáziumhoz a német nyelvi tanszékid tanárrá választatott meg. = Kossuth Lajos e hó 19-én éri meg szüle tésének 90-ik évfordulóját. E napot az országban min denütt megünneplik. Vácz városa is meg fogja Önné pelni e napöt s mint múlt számunkban jeleztük disz polgárrá óhajtja őt megválasztani. E tárgyban Kovád a Ernő és Reiser Béla aláírásával a következő indítvány érkezett be a városi polgármesterhez : „Kossuth Lajos, hazánk legnagyobb élőfia, e h 19-én éri el 90-ik születési évét. E napot ünnepli az egész nemzet. Kossuth Lajos népképviseleti rendszer megala-rl pitója, a jogegyenlőség és vele a polgári osztály megteremtője, Magyarország újjá alakitója. Tekintve ezen hervadhatatlan érdemeit, tisztelettel indítványozzuk: hogy mély tiszteletünk, nagyra becsülésünk, hálánk és szere 'tünk jeléül válaszsza meg a tisztelt köz ;ó gyűlés Kossuth Lajost Vác<. város díszpolgárává é: intézzen hozzá üdvözlő iratot. Kovách Ernő, Heiser Béla.' Megemlítésre méltó, hogy Reiser Béla Kossuth Lajos legnagyobb tisztelői közé tartozik, s már tiz év előtt a: ő indítványára képviselőtestületünk hazánk nagy fiáho: or üdvözlő feliratot intézett s az ő indítványa folytár - nyerte a Csillag-utcza és Csillagtér a Kossuth elnevezést i Jóllehet ezen indítvány később adatott be, mint kívántatik, s a mai városi közgyűlés tárgysorozatáéi eb sem vétethetettt fel, mindazonáltal mint értesülünk soron kívül fog előtétetni és tárgyaltatni. — Bankett a lőházban. Amióta a lőegyle fennáll, rendesen bankettel zárják be évente az évado Az idei bankettet hétfőn tartották meg szokatlam gyér résztvevők mellett. Összesen 18-an voltak résztvevők, de ezek aztán kedélyesen is áldomásoztak a egylet jövőjére. = Dijlövószet és dijtekézés. A Mária névnapi mulatságot megelőzőleg rendezett dijlövészet és tekézés a következő eredménynyel folyt le a lőházban Az egészséges lélek első s bizonyos ismertető jel< a szív nyugalma s azon benső gyönyör, melyet lel künkben érezünk. (Joung). * Az élet a műveltség valódi iskolája, nem pedig könyv. * A csak betanult műveltség nagyon gyenge gát megszokott durvaság ellen. * Kevés munka sok önszeretettel, sok munka végű len szerénységgel jár. (Balzac.) * A fa, ha veszteg áll, az ember úgy gyarapszik, 1 dolgozik. (Eötvös.) * A ki azért nélkülöz, hogy másoknak juttasson, s kétszeresen élvez. * Az embereknek és könyveknek legtöbbször ke javittatniok, hogy hibáikból kitisztulhassanak. (Jea Paul.) * A félénk megijed a veszély előtt, a gyáva a v< szélyben, a bátor a veszély után. (U. a.) * A kinek, bár kit sem bánt meg, mégis van na ellenei, az nem lehet közönséges ember. * Semmi által sem tűnik ki jobban az ember jelle me, mint az által, mit talál nevetségesnek. Az esze ember majdnem mindent" annak talál, az okos semmit * Az építész ritkán lakik azon házban, melyet épi tett. Hasonlít a divatos bölcsészekhez. * Száz eset van, hogy az, ki valamely gonoszt ette elkövetett, maga mint tanú áll elő más ellen. (Eötvös
