Váczi Közlöny, 1892 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1892-01-24 / 4. szám

Ezeket az életből merített, néhány prak- ,ikus tanácscsal ellátva, összeadta, minekutána a megeshetett párok tánczra perdültek.

Sok boldog frigy köttetett ezen estélyen, csak az i különös, — irtózat kimondani, — hogy nehány bi- jámia követ tetet t el, mert a fiatal férjjelöltek sorában ott láttunk sok házas embert, a kik magukat a copu- atiónak sens géné, látható örömmel és a legnyugod- .abb kedélylyel alávetették!

Reggel 6 órakor a leégett gyertyák lobogó papi- •oiai emlékeztettek a hazamenetelre.

Egy kellemesen eltöltött estély emlékével oszlott el a társaság.

Szépeink név sora a következő:

Jelen voltak Palkovics Olga, Meiszner Erzsiké, dencze Margit, Pencz Laura, Havass Jolán, Kovács Vliczi és Gizuska, Gonda Bella és Jolánta, Orosz Zsuzsika, ^ertik Paula, Inczédy Irma és Nelli, Lechner Izabella, Vlarosy Gábriellé és Tinike, Reitter Lottika, Velzer Mariska, Kalina Klára és Eugénia kisasszonyok és a lövetkező úrnők: Palkovics Józsefné, Kovách Ernőné, MeisznerFerdinandné,BenczeGyörgyné, PenczFerenczné, lavass Adolfné, Kovács Istvánné, dr. Krno Péterné, Gonda Mihályné, Pertik Gyuláné, Inczédy Sománé, Vlarossy Ferenczné, Szenessy Aladárné, Reitter Istvánné, V

elzer Lajosné, Tragor Ernőné, Tragor Jánosné, Mil- ényi Aurélné és Kalina Károlyné. stb.

Sajnálattal értesítjük a mélyen tisztelt közönséget, hogy a felvétel nem sikerült, mert a hölgyek közül .öbben, a főrendező figyelmeztetése daczára, a háromszoros trombita jeladás után is legyezték magukat és gy a fényképen több felhőszerü folytonossági hiány nutatkozott.

Végül köszönjük a piaczon gyümölcsöt elárusító Szabóné asszonynak, hogy terebélyes ernyőjét szives volt rendelkezésünkre bocsátani és viszonzáskép azt Űvánjuk neki, hogy mennél többen tiszteljék meg azután is megrendeléseikkel!

De, most ideje már, hogy igen-igen hosszú^ időre elbúcsúzzunk. Adieu.

Városi és vidéki hirek.

= Osávolazky József országgyűlési képviselőjelölt programmbeszédét ma,

vasárnap délután 4 órakor fogja megtartani a »Curia« szálló diszlermében.

= Személyi hir. Lévay Imre a kegyestanitó- rend főnöke e hó 25-én, azaz hétfőn városunkba érkezik, hogy jelen legyen az ujoncznövendékek félévi vizsgálatain.

= Választási elnökök. Az országgyűlési képviselő választás alkalmából a váczi kerület elnökévé Rudnay József, helyettes elnökévé MarJcovics Lázár neveztetett ki.

= Egyházmegyei hirek. A Kováts József elhunyta következtében üresedésbe jött vácz-szt-lászlói plébánia ideiglenes vezetésével nem, — mint múlt számunkban tévesen jelentettük — Pozsár Endre hatvani, hanem Droppa Károly kun-szt-miklósi káplán bízatott meg. Kun-Szt-Miklósra Krébesz Andor küldetett káplánnak Fóthról.

— Uj orvos, Dr. Farhas Manó, egyetemes orvostudor, városunkban telepedett meg és orvosi gyakorlatát megkezdette. Ajánljuk a szenvedő emberiség figyelmébe!

f Peskó Medárd, köz- és váltó ügyvéd, helybeli földbirtokos e hó 18-án jobblétre szenderült. A boldogultnak Budapesten volt ügyvédi irodája, hol :a keresettebb ügyvédek közé tartozott. 1878-ban a váczi 48-as párt által országgyűlési képviselőjeA büszke Wulphingg gróf uralta itt — egykor — a környéket, hatalmas vára, mely a völgyekbe tekintve intésével kormányozta a hűbéres népséget. Aranya, ezüstje tömérdek, csak még a korona hiányzik fejéről. De mi a korona azon gyémántszemhez, kit ő leányának nevez, ki üde arczában, nyájas kék szemeiben, aranyszőke hajában a menny s föld összes kincsét hordozza ! Életének főgondja, hogy ezt a féltett drágaságot egykor oly kezek birtokába adja, melyek még a pokol hatalma elől is megvédjék. El is jegyezte leányát, a még gyermeket a legdaliásabb lovagnak, ki vitézi tornán győzedelmesen küzdött kezéért, a bajvi- vásban mind leverte versenyző társait.

Tavasz tavasz után mult, a bimbóból rózsa lett, a lánykából hajadon. Ha kipattan a virág kelyhe, má- rnoritó illatára szirmát körülcsapongják a lepkék. A komor vár virága is kinyílott, távoli daliák jöttek, hogy láthassák Gösting rózsáját. Haj! Mi haszna, ha egyik sem tűzheti keblére, bárha feléje örömest hajolna is; mert el van jegyezve a lány keze, szivének másért dobogni nem szabad, mint akit néki a sors önkénye odadobott! Csodálatos jószág is az a szív, sohsem tűrte a gondoskodó kezek előrelátását. Maga akarja megtalálni párját, találja aztán benn a mennyet vagy poklot! . . .

Az égbolt jóságosán mosolygott, de már nyugodni készült a nap, hogy a göstingi gróf kiáll a vár fokára, merengéséből egy dalnok szava rázza föl: „ Mimiét * dicsőíti. A lány édesen hallgatja a szaggatott hangokat, miket föl-fölkap a szél:

Wotau, ki lüztiöl alkütád Földed s Eged,

Szikrát rejtél szivünkbe is: a szerelmet;

Kunyhóba tárnád olykor és a láng fölér A várakig . . .

Az ifjú dalolt mind hevesebben, a lány figyelt andalító szózatára: szív a szivet meglelé. Búcsút int a dalnok, visszaint a lány s kiált: „Dalnok ifjú utad, ha erre téved, jöjj várunkhoz máskor is: oly szép éneked“ . . . Jött az ifjú máskor is, a várat fölverte szózata, fölverte a lány szivét is: „oda lett nyugalma!“

löltül kiáHatott ki, a választásnál azonban gróf Rá- dayval szemben kisebbségben maradt. Temetésén igen nagyszámú közönség jelent meg, hogy lerója a kegyelet adóját a mindenkor köztiszteletben álló egyén iránt. Haláláról a következő gyászjelentést adta ki családja : Peskó Medárdné szül. Brechler Klára mint neje, Peskó Lajos, Erzsi, Ida mint gyermekei, dr. Ballagi Aladár, Romy Géza, mint vők, Romy Laczika mint unoka, nemkülönben az összes rokonság nevében mélyen szomorodott szívvel jelentik, hogy szeretett felejthetetlen jó férje, atyjuk, ipájuk, nagyatyja, illetőleg rokonuk Peskó Medárd köz- és váltó-ügyvéd, megyei és Vác-Z város trh. bizottsági tagja, Pest-Pilis-Solt-Kiskún-vár- rnegye volt közp. főszolgabirája f. évi január hó 18-án hosszas szenvedés után, életének 64. évében jobblélre szenderült. A drága halottnak hült teteme f. évi január hó 20-án d. u. 362 órakor fog a gyászoló család váczi szt. Háromság-téren levő lakásában a r. kath. szertartás szerint beszenteltetni és onnan a váczi rókuszi sirkertben örök nyugalomra helyeztetni. A boldogultnak lelki üdvéért az engesztelő szent mise-áldozat f. évi január hó 21-én d. e. 9 órakor fog a váazi székesegyházban az Úrnak bemutattatni. Váczon, 1892. évi január hó 18-án. Áldás volt élte, áldott legyen emléke!

= Hymen. Züzer Sándor helybeli kereskedő f. hó 17-én váltott jegyet Frisch Irma kisasszonynyal Budapesten. Boldogság frigyökre!

= Táncz vigalom. A „ Váczi Első Általános Ipartársulat“ tánczvigalma tegnap este tartatott meg. Lefolyásáról jövő számunkban referálunk.

= Kollegiális figyelem. Lapunk egyik munkatársát s általánosan kedvelt barátját, B. D. tanár úrat az az öröm érte, hogy tiszttársai egy díszes keretbe foglalt arczképét megszerezték, s azt ma déli 12 órakor ünnepélyesen lelepezik. — Az ünnepélyt — melyről jövő számunkban beszámolunk — banket követi.

= Köszönet. A sz. Vincze egylet szegényeinek javára a perselyekben befolyt: Az Irgalmasrendiek gyógyszertárában 17 frt 42 kr, Alberty Ferencz kereskedésében 7 frt 13 kr, az alsó plébánián 88 kr, a felső sekrestyében 66 kr. Mely kegyes adományokért hálás köszönetét mond az egylet 159 r. gyűlése.

= Öngyilkosság. Stefan Ferencz, az „Arany csillag“ szálloda bérlője, múlt csütörtökön az alsó temető területén agyonlőtte magát. Rémes tettének okául anyagi zavarokat emlegetnek.

= Utczáink a beállott fagy következtében annyira síkosak, hogy alig lehet rajtok az elcsúszás veszélye nélkül járni. Háztulajdonosainknak csekély jóindulata kell hozzá,* hogy házuk előtt a járdát fűrész- porral vagy hamuval behintsék s ez által elejét vegyék a netán hekövetkezhető baleseteknek, s ezért az egész közönség nevében kérjük őket az említett óvintézkedés megtételére.

= Csíkos és koczkás selyemszöveteket, Louisina, Foulard- Sürah- Taffeta- nemkülönben Merveilleus selymeket is méterenként 45 krtól 3 frt 85 krig egyes öltönyökre, vagy egész végekben is póstabér- és vámmentesen szállít Hennc- foerg G. (cs. kir. udvari szállító) selyemgyára Zürichben. Minták postafordultával küldetnek. Svájcz- ba czimzett levelekre 10 kros bélyeg ragasztandó. (10)

N y i 11 -1 é r.

ISI£5szözi.et-n.y il-váziitá,s.

Azon ritka önfeláldozó gyógykezelésért, melyet főt. dr. Csáky Tivadar úr difteritiszben sínylődő Pistike leányom iránt tanúsított, annyival is inkább melegebb köszönetét mondok, mert meggyőződésem szerint a kedves élet megmentését Isten után neki köszönöm.

Vácz, 1892. január 10-án. Hufnagel Imre.

Tizenhetedszer nyillott az ibolya a göstingi völgyekben, mióta a vár legszebb virágát először köszöntötte a tavaszi napsugára s hét év múlt el, hogy vitézi tornán a gyermek-lány kezéért megküzdötted Eljött a győztes lovag, immár szivét is elviendő babér gyanánt a vitézi érdemért. Nagy kiséret, apródnak, csatlósnak se szeri se száma; pompás fogadtatás, zászlólengés, nagy lakoma: minden ünnepel. Haj csak az gyászol szivében, kiért a föld s az ég minden ékét leszednék, hogy fényesebbé tegyék — menyegzőjét!

— „Üdvözöllek szép leány, életem reménye“ — köszön a deli hős.

— „Hozott Isten jó lovag, ki megvívtál kezemért, ámde megvallom: szivem másé — szólt szemlesütve a lány — sorsunk fölött döntsön az isten-itélet, igy határozta jó apám: vívjatok meg szivemért holnapután szent Margit napján.“

— „Hátha százszor és ezerszer a pokol összes népével kellene, nem szállnék e síkra érted? Ki az, ki tőlem elrabolta szivedet?“

— „Eljő a dalnok, ki lángoló szavával fölébreszté lelkem tüzét, kinek ajakán oly hévvel csüngtek szemeim: ám majd mérkőzzetek!“ . . .

S jött a dalnok, lant helyett kardot fogott, duzzadó kebelére pánczélt öltött. A lány, ki édes szózatán elmerengett sokszoron s a boldogító menyet sejté képzetében, most a kétség gyötrő kínjait érezé megjelenésén : mert koczkán látta üdvösségét! . . .

Harmadnap virradóra a göstingi két domb között két vitéz állott ki élet-halálra. A sziklába vésett Mária kép alatt egy gyászbaborult nő zokog, halott halvány orczája olyan, mint a letört liliom; ajkai egyre azt susogják: mentsd meg őt Istenem! . . .

— A vár fokán pedig mint a megmohosult kő- szirt áll az őszszakállu gróf, megkövesült szive nem tudja miért dobogjon, lánya boldogságáért-e, vagy jegyese életéért?! „Döntsön az isteni-itélét!“

Összecsap a két dalia; csattog a kard, a pánczélon szikrát vet, mint a menykőcsapás. Küzdenek már jó órája, de rendületlen állanak. Ámde a dalnok lanthoz szokott karja hanyatlik a vitéz lovag csapásai alatt,

Van szerencsém a nagyérdemű közönség tudomására hozni, miszerint belgyógyászat-, sebészet-, szemészet-, szülészet- és nőgyóg) ászaton kívül magamat Budapesten: a „Szt. Rókus“ kórház és „Általános Poliklinikán,“ Bécsben : az „Allgemeines Krankenhaus“ és „Szt. Anna“ kórházban a szem-, fül-, gégetükrészet és gyógyászatban, úgyszintén gyermek-, bőr-, bujakór- és foggyógyászatban kiképezve, helyben, Gsekó Pál úr házában letelepedtem és orvosi gyakorlatomat megkezdettem.

Szegényeknek naponta 1—2-ig ingyen rendelek.

Vácz, Í892. január 21-én.

Tisztelettel Dr. Farkas Manó,

egyetemes orvostudor.

Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Varázséji Gusztáv U I 3rL 13 ES T7 3EH S EH DESZ. V A L Ó I) I

orvosi Malaga-szekt

a klosterneuenburgi cs. és kir. borvizsgáló hivatal vegyelemzése szerint IGEN JÓ, VALÓDI MALAGA mint kiváló erösitö szer gyöTigélkedök, betegek, lábadozók, gyermekek stb. számára, vérszegénység1, gyomorgyöngeség ellen igen kiváló hatású.

Égés« és fél eredeti palaczkoklmn,

VI N AD O R

spanyol nagy-borkereskedée törvényesen bejegyzett védjegye alatt

Bécs Ham'b-urg.

Továbbá különféle legfinomabb külföldi borok eredeti palaczkokban és raktári árakon kaphatók VÁCZON

Ursziny Arnold gyógyszertárában,

Intzédy Soma füszerkereskedésében,

Tragor Ernő borkereskedésében,

Bezdek János kávéházában,

Kóhn_Lázár kávéházában.

A „VINADOR“ jegye és törvényesen bejegyzett védjegyre kérek kiváló figyelemmel lenni, mert kétségtelen valódiság és jóságért csak igy vállalható teljes felelősség. 1—6

Hirdetmény.

Van szerencsém a nagy érdemű közönségnek tudomására adni, - miszerint táneztanitói működésemnek 1866-tól azaz 25 éven át való fen állása óta tánezta- nuló növendékeim, valamint a szüléknek teljes megelégedésére szolgáltam, törekvésem oda irányult, hogy mindenkor a legnagyobb népszerűséget érjen el s a bizalomnak ovatos elővigyázat által pontosan megfelelhessek

Az eddigi működésemet Tolna megye Paks városában, valamint Dunaföldváron folytattam, hol a többi tanítványaim közül örömmel emlékezhetem vissza mlts. gr. Verbna és báró Lippe urak családjainak tanításáért nyert köszönet nyilvánításra.

Ezen 25 évi táneztanitói működésem ünnepére és a váczi valamint a vidéki növendékeim kívánságára a váczi szegény gyermek menhely alap gyarapítására, mint jótékony czélra, — 1892. január hó 30-án a „Curia“ szálloda dísztermében tánczmulatságot rendezek ; melyre a nagyérdemű közönségnek megjelenéséért és pártfogásáért esedezve maradok,

mély tisztelettel Sik Lipót

táneztanitó.

mind közelébb ér a kardja sisakján már kétszer vága rést, a pánczél eresztéke nyikorogva tágul, im egy szörnyű csapás s utolsó: a dalnok nemes keble átdöfve a porondra hull, szőke fürtje szétdulva hajolt föléje . . .

— „Enyém vagy hát mindörökre! — Büszkén kiált a győztes lovag — enyém, érted sok halállal megvi- vék.“ Rohan a sziklához, hol a Mária kép szelíden tekint a Mura felé. De nincs olt többé a gyászos hölgy a Mura hullámai közé rohant. Szőke hajával még egyszer játszanak a habok, hogy utoljára bearanyozzák vele a viz tükrét. — „Iszonyú! ... De enyém, enyém vagy még a sírban is“ — kiált a jó lovag s szivét átdöfve, a meredek sziklafalról jegyesével közös sirba temetkezett . . .

A büszke gróf. kinek köszivét nem lágyitá meg egyetlen lánya égő szerelme, ki koczkára vetette legdrágább kincse boldogságát, mikor a koczka eldőlt s a nagy küzdelem után három nemes szív dobogni megszűnt, elállt gondolata, rideg keble besötétült lelki valója egy szörnyű chaosz, hasonló a föld gyomrához, hol az elemek egymást pusztítják. Ajka csak annyit mondott: „Lányom, lányom hol vagy?“ S az őrült ember a fenyvesek sötétjébe tűnt, ősz fürtjeit utoljára lengeté a szellő Gösting vára felé.

Azóta pusztult a vár, csak kisértetek lebbennek olykor a néma falak fozt: az elátkozott vár baglyai. Már csak romok vannak a nagy tragédia színhelyén. A természet végzi áldásos munkáját: temeti örök ifjú kebelébe az omladékokat, hogy nyíló virágot, zöldelő gyöpöt terítsen a pusztulás ezen rémitő sírja fölé. —

Szent Margit éjfélén borzadva gondol a nép a göstingi tragédiára; nézi a vár alatt zúgó weinzetli vízesésből kiemelkedő árnyakat; hallja a szörnyű viadal csattogását; látja az ifjú lány szőke hajfodrát a hullámok között tovaúszni s a sötét fenyvesek között a büszke gróf vihardúlta ősz haját! . . .