Váczi Közlöny, 1892 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1892-09-04 / 36. szám
Rémeszmék. (Felelet Homokinak). Irta: Hs/Con-sie-u-r Twles. Bravo ! Most már legalább kelten vagyunk. Ön urambátyám és én ! Hogy egymást az életben még nem láttuk, az csak annál érdekesebbé teszi „vállalatunkat,“ mely czélul tűzte ki magának egy kis életet csepegtetni a végelgyengülésben szenvedő társadalmunkba. Roppant kiváncsi vagyok, hogy ki bírja tovább : mi ketten vagy a „társadalmunk.“ Mert kedves urambátyám: nagy fába találtuk vágni a fejszét és ami ennél rosszabb — kemény fába, Nagy kár kedves urambátyám, hogy Istenben boldogult hitestársa már itt hagyta az árnyékvilágot. Most legalább hárman volnánk ; képzelje csak egy „hármas szövetség“ itt a mi saját külön városunkban. Már ez egymagában elegendő „kiállítási tárgy“ lenne. Ad vocem kiállítás . . . Urambátyám bámulatos szakértelemmel állította össze — természetesen csak úgy nagyjában — egy rendezendő kiállítás tervezetét. Sőt mi több az olvasóközönségnek még számokkal is imponál, még pedig — reményiem — eredménynyel, mert hát a hol a publikum nem lát defi- czitet, ott bátrabban közeledik. Istók uccse, ma-holnap épül itt — a befolyt ösz- szegből — egy valóságos „iparcsarnok.“ Már látom a népvándorlást, mely a kiállításba tart, hogy ott megbámulja urambátyám által közszemlére tett tajtékpipát, dohányzacskót és még micsodát? ja, no meg az én bajuszomat! Amint láthatja kedves urambátyám, az ügyünk érdekében még a bajuszomat is kész vagyok átengedni, sőt még többet is teszek átengedem a bajuszhoz tartozó egyéb „énemet“, hadd bámulhasson a tisztelt közönség egy szerény halandót, ki elég merész hinni, hogy itt nálunk még — kiállítást is lehet rendezni. Azaz dehogy hiszem. A terve kedves urambátyám, minden tekintetben életre való — de nem itt nálunk. Máshol megtörténhetik, hogy csak a puszta közzététele is elég arra, hogy urambátyámat azonnal díszpolgárrá vagy országgyűlési képviselőnek megválasz- szuk ; itt azt nem érheti el, legföljebb megbukik a tervvel együtt és ez még a legkisebb baj. Már az előtt egy pár hónappal én is proponáltam — ugyan nem kiállítást, hanem csak azt, hogy leges- legelőször alakuljon városunkban egy bizottság — természetesen hölgyek és urakból — mely bizottságnak feladata volna megbeszélni mindazt, a mi a kitűzött czél elérését lehetővé teszi. Tekintve az általánosan uralkodó közönyt, mely nálunk — fájdalom — mély gyökeret vert, ezen előkészítő bizottságnak elég nehéz feladat jut osztályrészül. De hát ezen is túl kell esni, ha sikerre egyáltalában számítani akarunk. Kiállításokat rendezni sokkal nehezebb, mint felolvasásokat, konczerteket vagy más hasonló zártkörű estélyeket. És ha, mint urambátyám, bevételeket akar elérni, úgy nincs akadály, hogy a felolvasások stb. alkalmával a résztvevők egy csekély összeggel váltsák meg a belépti jegyet. Még egyszerűbb, ha egy egylet alakul, melynek más czélja ne legyen, mint a társadalmi élet élénkítésére mulatságokat rendezni. Sub rosa akarom megsúgni, hogy bizony a már létező kaszinó is kezébe vehetné az egész ügyet. akkor felzavarják nyugalmát s olyankor mindig megkísért a lelkem Borisom, megboldogult hitestársam, nyugodjék békével. Hát bizony igaza van, drága uramöcsémnek, hogy a múzsák telekkönyvében nem talált említést az én illetékem tiszta, világos értelem-fundusáról, keresvén annak nyomát levelemben. De megsúgom önnek Monsieur, a dolog titkát. Az én értelmi fundusomat maguk a múzsák táblázták be s tanyát ütöttek rajta; én pedig kedvelem a fehér cseléd népet, hát hagyom, úgyis fölér az én barnára égett tajtékpipám egy fundussal még, hát ha a Szerkesztő urnák sincs ellene kifogása, úgy uram- öcsém csak bátran „gyújtsunk rá“ — városunk ügyeire! Mio saluto ! Egy téves lépés. — Rajz. — IfcTém.ecL3r Imrétől. Irén nemcsak hogy szép barna leány volt, de kedves is. Aztán még gondos házias és szerény minden tekintetben. Azért kedvelték is őt. — Minden szép és jó indulat összpontosult benne. Alakja deli volt. Mosolygó fekete szemei. Halvány arczán a rózsa színe úgy lebegett: mint derült égen a hajnal mosolygó pírja. A magas sokat mondó homlok a gondolkodás jeleit mutatta. A fekete hajfürtök oly ábrándosán gördültek alá fehér hó vállaira. Az ajk piros mint a fakadó rózsabimbó. Hangja, szava oly édes-kellemes volt, hogy azzal mindenkit lekötött. Azok az ábrándos, mosolygó szemek: igazán lelkének tükrei voltak, melyekből az ember azonnal kiolvasta azt, hogy örömet vagy bánatot mutatnak-e lelkében. Szóval Irén igen kedves és szép leány volt. De térjünk azon tárgyhoz, a mely tulajdonkép e rajz feladata. Egy nyári délután, midőn már inkább estefelé járt az idő, a nyugvó nap arany sugarakat hintett a távol kéklő magas bérczekre. Az énekes madárkák oly szépen Még sok mindenféle mást is lehetne elmondani, de beláthatja mindenki, hogy nem épen a legnagyobb mulatság süket füleknek beszélni. őszintén megvallom, azt hittem, hogy a „Vácz- vidéki egyetemi iíjak köre“ több életjelt fog magáról adni, mint az tényleg történt, mert tudtommal a semminél is kevesebbet tett. Pedig nem jól tette. Mert kérem, ha már az ifjúság is megelégszik a — semmivel, úgy hiába minden tervezgetés és hiába egy szót is veszíteni az egész ügyben. Nincs szándékomban mindazt most ismételni, amit már a nyár folyamán e tárgyra vonatkozólag elmondtam, de igenis ismételem azt, hogy szegénységi bizonyítványt állítunk ki magunknak, ha továbbra is marad minden a réginél! Mozogjunk !!! CSARNOK. Részlet a dahomeyiek hazájából. Az a tréfás hir járt a napokban szájról-szájra, hogy a dahomeyi amazonok szökést terveznek Afrikába, mivel a roppant hőséget, mely nálunk uralkodik, nem bírják ki. Bármennyire tréfás is ez ötlet jellege, alaptalannak épen nem mondható. A szegény amazonok nem szenvednek átlag nagyobb hőséget otthon, mint a minőt szenvedtek nálunk állatkerti tartózkodásuk folyamán. Tudjuk ugyanis, hogy 50 G. fokú hőség csak a Szaharán, alföldi és sivatag természeténél fogva érezhető; Afrika egyéb részein, még az egyenlítőn is, az őserdők, magasabb régió, gyakoribb esőzés vagy a tenger közelsége miatt mindenütt kisebb az, — és sehol sem nagyobb annál, melyet a dahomeyiek nálunk, gyakorlataik alatt szenvedtek. — Vessünk egy futó pillantást az ő szép hazájukra, s akkor igazat adunk emez állításnak. Az egyenlítői alföldeken a két hónapig tartó u. n. száraz időszakban oly formán hat a forróság a növényekre, mint nálunk a téli hideg. Valamint nálunk a dér és fagy, úgy itt a hőség ellankasztja a lombot, tartottá teszi a bokrot, lepörzsöli a füvet. A kép ilyenkor igen szomorú; a levegő szárnyasainak szájában nem oly vig a dal, s az állatvilág jórésze, mint nálunk télen, nyugalomra hajtja fejét, hosszú álmát aluszsza. Azonban üt a kikelet órája, vagy nem is annyira órája, mint inkább az ég villámai dörgés és csattogás által új életre szólítják az elhervadt virágot, mezőket, a rengeteg, nagyszerű őserdőket; felköltik álmaikból a szunnyadó állatokat. E közben a szél szárnyain megjelent felhők — legelőször a dahomeyiek országa fölött — a guineai öböl felől csoportosulnak, s a jótevő eső hűvöst lehelve felfrissít mindent; mintegy varázsütésre megélénkül minden, s a levegő szárnyasainak szájában újra dal zeng 9 —10 hónapon át. Az őseidőkben valami leírhatatlan érzés fogja el az embert. Ott látja ezernyi báj- és pompa közt disz- leni a teremtés bár kevés de igazán a szívhez szóló tárgyait. Fű, bokor, fa, ág és inda mindenfelé! millió virágban rezeg a harmatcsepp: — lehetetlen arról egységes képet alkotni. — Néz, csudálkozik, álmélkodik az ember a nélkül, hogy lelke megnyugvást találna. Egyszerre áll előtte a sokféle mimóza vékony levélkéivel, az ezüst levelű pálmák, a kúszó növények ragyogó szépségükben és a komor tamarindák; — s mindez átszőve, de oly sűrűn átszőve, hogy még szem sem leégés rajtok keresztül hatolni, Nem is erdő ez, mely bájait ily módon tárja fel előttünk ! Mintha egymás fölé volnának helyezve, lombsátor lombsátoron, a daloltak a völgyben és hegyeken. A nyugvó nap arany sugara letűnt a völgyről, a magas bérczekről, csak a tiszta derült égen maradt aranyos pírja még egy kissé fönn. — A falu harangja is megkondult és buzgó imára inditá a hivó keresztényeket, minden elcsendesült. Beállott a szép, kellemes nyári alkony, melyben oly jól esik egy kis üde levegőt élvezni, szívni a szabadban. A szép, kellemes nyári estén Irén, édes anyja és én kimenőnk a virágos kertbe. Jártunk-keltünk a virágos kertben. S minél többet gondolkoztam, annál többet éreztem, hogy ő miként gondolkozott és érezett. irányomban, azt kivenni tőle nem bírtam. — Annyi tény, hogy többet hallgatott, mint beszélt. Azt állítják, hogy az igazi szerelem néma és hallgatag, hogy mennyiben áll ez, nem tudom. Ugyan Kisfaludy Károly azt mondá: „Kis hang a szerelem, ha kiejted milliomozva zengedez élted vig hajnali álma körül.“ Isten tudja talán igaz is nem is! Oh az est oly kellemes volt. Csendes és néma, csak az esti szellő enyelgett a fák lombjaival Egészen alkalmas idő volt beszélgetésünkhöz. — Elmondtam Irénnek, hogy mennyire tudom őt tisztelni és szeretni, aztán mennyire érdeklődöm irányában. Irén mindent elhitt nekem. Én pedig oly boldognak éreztem magamat. Irén érző, meleg szavaimnak úgy látszott, mintha hitelt adott volna. De mind a mellett oly valami elrejtett, titkos érzetek keltek lelkemben, a melyek engem mintegy kétséges gondolatra, különös sejtelemre indítottak. — Aggódni kezdtem. És ezen aggodalmam, nem is csalt engem meg. Ezt később mégis tudtam. — Vannak az emberi kebelben olykor jó és rossz sejtelmek, a melyek már előre mutatkoznak. Rajtam is megtörténtek e balsejtelmek. De leküzdöttem ezen nehéz érzelmeket, melyek lelkemet nyomták, gondolám magamban, hogy később ki fog derülni a rejtély. Ügy is lett. zephir gyönge fuvalma alatt oly lágyan rendül össze az egész! Legalul az ember nagyságú füvek és bokrok foglalnak helyet a kúszók indái által pompásan összeszőve, föléjök száz bokor koronája emelkedik. Ezeken felül a mimózák szépséges lombja, majd a tamarindus, ében- és majomkenyérfa nyújtja _ég felé karjait, s mindezek felett teljes méltóságban tekint szét a nagyszerű pálma hatalmas leveleivel. A majomkenyérfa, baobab — Adansoniadigitata — melyet a növényország elefántjának szeretünk nevezni esetlen óriási ágai után, mintegy 20—25 öl (ismeretes egy hat ezer éves, mely 34 öl) kerületű törzszsel bir. Ágai közül több a mi százados tölgyeinknek becsületére válnék. Ezekről, melyeket a nyári forróság rövid időre megfosztott lombjaiktól, hosszú nyeleken tömérdek dinnye nagyságú gyümölcs lóg alá. A mint az esőzések szaka beáll, kifakadoznak 5 —7 hasábú levelei és virágai, melyek a mi nagy fehér kerti rózsáinkhoz hasonlítanak. Ezen pompás, óriási rózsabokor mellett eltörpül, közönségessé válik minden más fa. á gyönyörű dómpálma egyik a föld legszebb fáinak. Törzse körülbelül egy méternyi magasságban kiha- sadozik, majd megszűkül és úgy nyúlik a magasba ; levelei a csúcson egy Q méternél terjedelmesebbek, gyümölcsei gyermekfej nagyságúak , barnapirosak. Az afrikai legyező pálma G —10 fontos, birzsalma ízű gyümölcsével, melyet parázson sütve élveznek, — ritkább. A tejfa, igen sokféle. Némileg a mi tölgyfáinkhoz hasonlít. Virágkelyhe körte alakú négy szirom és négy csésze levéllel; illata csekély. Ha megmetszik ágait, tej folyik ki, mely a levegőn átlátszó világos sárga gyánta félévé keményedik meg. Ezen fa nem azonos sem a Nílus menti sem az Amerikában előforduló tejfákkal. Igen sokat beszélnek egyik-másik tejfáról, mintha — tudja Isten, — mily kellemes izü és a tehénével versenyző tejet szolgáltatna. — Mese beszéd! Ha meg- iszsza az ember, igen keserű, kellemetlen Ízt hágy a szájban. Haszna annyiban van, a mennyiben a hajók bekenésénél a kátrányt pótolja. Szerecsen köles vagy Durrah, nálunk czirok, mindenütt termesztetik. Tamarind, banánfa és az olajpálma, valamint a mérges ebtej fák mindenfelé. Van még a melegövi növényeknek egy csodálatos világa, mely a dahomeyi őserdőket is jellemzi és ez a kúszó növényeké, az élősdi epidendronoké. Az őserdők e csodái, a kúszók, akár rendkívül magasba felnyúló indáikat tekintjük, melyek a lombsátort felbonthatatlanul fonják keresztül, vagy óriási törzsekre csavarova, az elhalt, mintegy általok megfojtott fa tarlott ágaira leggyönyörűbb színű tarra virágaikat rakják le; akár a pompás boltozatokat, oszlopcsarnokokat, lombsátorokat és virágfüzéreket nézzük, melyeket a századokkal küzdő fák ölébe raknak, festenek és építenek; oly valami szépet állítanak elénk, melynek valódi neve nincsen. Látjuk a növényt; de honnan jön, merre és meddig megy, azt az Isten i tudja. — Mint csillárok nyúlnak alá a magasból, végokon kiszélesedve, s ha a világitó bogarak ezrei ellepik, akkor csillog fel csak teljes pompájában a természet eme megható, elragadó templomának mintegy „öröklámpája!“ Hátha még rázendül az éjjeli kórus! Már csak e rövid és eléggé homályos rajz után Ítélve is, könnyen elülhetjük, hogy a dahomeyiek oly — ná- i lünk különösen szokatlan hőséget, minőt az állatkertben a nap égető sugarainak egyenesen kitett gyakorló terükön szenvedtek, az ő lombdús, árnyékos szép hazá- jokban csakugyan tán nem is ismernek. F. A kertben való bolyongásunk közepette egyszer .95 csak egy fekete ruhába öltözött fiatal férfi csatlakozott ;c hozzánk. Természetesen én is szívesen fogadtam, de eb belsőmben megkezdődtek a lelki borúk. Nem csalatkoztam. — Irén mintha újra született volna, ne Engem pedig mintha villám ütött volna meg, egyszerre néma lettem. — Irén beszédesebb s nyájasabb kezdett fis lenni a társalgásban. Ilyen hármas társaságban rövid ideig voltunk. — Menjünk be a lakásba, szólt az anya, mert az idő későre jár. Midőn a lakáshoz értünk, az anya bement, mi m pedig egy kissé kinn maradtunk. De most állt be a különös jelenet, a mely nekem 019; nem tetszett. A fiatal ember tőlünk elvált, de ezen elválás ne- ,n kém mély benyomást okozott. Midőn ama fiatal ember már-már eltűnt szemeink elől, Irén mint kis méhecske utána röpült. Szent Isten! Ugyan mi ez ?! Mit jelentsen ez, hogy egy fiatal leány egy fiatal ember után esti homályban utána menjen, engem pedig ott hagyott állni, mint egy élettelen szobrot. Iréntől ez egy téves lépés volt, a mely jövendő életére károsan hatott. Ezen jelenetből sokat merítettem. — Irén azonnali visszajövetelekor azt kérdém: Irén miért tette ezt?! — Ez egy meggondplatlan téves lépés volt kegyedtől! . . . Hallgatott. Néma lett, mint a hal. Nyomban kijelentettem, hogy ezen percztől fogva kénytelen vagyok az eddigi jóindulatomat és viszonyomat megszakítani. ő halvány és néma lett. Lehet, hogy később megbánta tettét. * * * * Nagyon lehangolt lettem; kínos álmatlan éjjelem volt. Nem szeretek reá visszagondolni. A ki valaha
