Váczi Közlöny, 1892 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1892-08-28 / 35. szám
= Színház. F. 'hó végén érkezik városunkba Veszprémi) Jenő színtársulata és előadásait a jövő hó | 1-én megkezdi. Borsodi) Vilmos, a társulat művezetője az előleges intézkedések megtétele végett már ide érkezett. Veszprémy színigazgató kitűnő tagokkal bővitette ki társulatát s igy az áldozatkész közönségünk egy pár igen élvezetes estélynek néz elébe. A társulat primadonnái Szigethy Luiza és Mátrai Margit. A bérletet 10 előadásra eszközük, reméljük, hogy Vácz város közönsége méltányolni fogja Veszprémy áldozatkészségét, melylyel az itteni igények kielégítésére szervezte újólag társaságát. = A jövő 1892—93. iskolai év kezdete a helybeli k. r. főgimnáziumban. Augusztus hó 29., 30. és 31-én lesznek a javító, pótló és fölvételi vizsgálatok. A beiratások szept. hó három első napján fog na le eszközöltetni. A gimnázium első osztályába oly tanuló léphet* 1 * * * S * ki a 9. évet betöltötte a 12 évnél nem idősb. Bármely osztályú tanuló, akár először megy az intézetbe, akár nem, a beiratás alkalmával keresztlevéllel vagy születési bizonyitványnyal ellátva szüleinek vagy azok külön megbízottjának kíséretében tartozik jelentkezni. Minden tanuló beiratáskor felvételi díjul 3 irtot, ezenkívül az ifjúsági könyvtárra 50 krt, az évvégi értesítőre is 50 krt, a r. k. ifjak ezeken kívül az ének iskola fentartására 80 krt fizetnek. A tandíj minden nyilvános és magántanulóra nézve egész évre 24 frt s minden kezdődő félév első két havában fizetendő. Szegény és jó előmenetelő tanulók, kik a szorosan kötelező tantárgyakból legalább „jó“ osztályzatot képesek felmutatni, a rendes tandíj elengedéséért, fél évnél nem régibb szegénységi s az utolsó iskolai bizonyítvány csatolása mellett, szept. és jan. 15-éig az igazgatóság útján a nm. megyés püspök úrhoz folyamodhatnak. — Gyászhir. Zsubriczky István, Zsubriczky Fe- rencz váczi kir. adóhivatali tisztviselő édes atyja, e hó 19-én 73 éves korában rövid szenvedés után elhunyt. Temetése f. hó 20-án délután ment végbe a közönség élénk részvétele mellett. A gyászszertartást Újhelyi István kanonok-plébános végezte segédlettel. Nyugodjék békével! = A váczi róm. kath. polgári- és elemi iskolákban a beiratások jövő szeptember hó 1., 2. és 3-án 8 -11-ig és délután 2—4-ig az illető tantermekben fognak tartatni. A rendes előadások a közép- és alvárosi tanodákban, nemkülönben a polgári iskolában f. hó 5-én kezdődnek, miről a szülők s gyámok oly megjegyzéssel értesittetnek, hogy a kik tanköteles gyermekeiket, illetőleg gyámoltjaikat jövő hó 5-én az iskolába be nem küldik, a törvény által kiszabott birságban fognak elmarasztal- tatni. Értesittetnek a szülők s gyámok, hogy minden beiratkozó gyermek után, ha a tanuló róm. kath. vallású, évi egy forintot tartoznak tandíj czimén az az iskolaszék, nem különben 15 krt beiratási dij czimén az orsz. tanítói nyugdíj alap javára a beiratás alkalmával az osztálytanítónál lefizetni. Ha a tanköteles szülője városi pótadót nem fizet úgy 2 frt 15 kr., mig ha a szülő nem róm. kath. úgy évi 4 frt 15 kr. lefizetésére köteleztetik. A polgári iskola I. II. és III. osztálya nyilvánossági joggal felruházva f. hó elsején szintén megnyílik, egyház-főhatósági jóváhagyással az iskolaszék havi egy frt tandijat vesz minden tanulótól. A polgári I. osztályba mindazok felvétetnek, kik bármely elemi iskola IV. osztályából bizonyítványt képesek felmutatni. Azok, kik szegénységüket igazolni bírják, az iskolaszék által a tandíj fizetés alól felmentetnek. Az elnökség. = Felvétel a leány polgári iskola II. és III. osztályába. Kik az elemi iskola ötödik osztályát jelesen végezték, a leánypolgári iskola második, a kik pedig a hatodik osztályt végezték jelesen, azok a harmadik osztályba vétetnek fel. = A magyar szent korona országai vörös kereszt egyletének vácz-vidéki választmánya f. hó 21-én tartolt gyűlést, melyen rekkenő melegben rostálta több évről hátralékban levő és nem fizető tagjait, hogy a felszaporodott értéktelen nyugtákkal ne kellessen az egylet pénztárosának bajlódnia. Tudomást vett a választmány a központ azon leveléről, melyben a beküldött évi hányad bevételezése ismertetik el; valamint a honvédelmi miniszter azon intézkedéséről is, hegy 1892-re mozgósítás esetén a választmány ügyvezetése alatt álló váczi üdülő házhoz 6 kitánitott betegápolót volt szives kirendelni. Hosszabb eszmecserére adott alkalmat a választmány által a városi kórházban fölállított G vaságygyal és az ezekhez szükséges tárgyakkal berendezett kórház megnyitása. Ezen kórházba az egyleti tagok nőcselédjei jutnának, kik otthon netalán kellő ápolásban nem részesülhetnek. A gondozónői szerepet a kórház gondnokának neje vállalná magára méltányos díjazás mellett a betegek számarányához képest. E női kórház oly csinosan és tisztán van felszerelve, — mit Tarcsay Jánosné egyleti társelnöknő sajátjából eszközölt, — hogy minden kívánalmat kielégít. Mihelyt beteg jelentkezik, a kórház azonnal megnyílik, A kórház felügyeletével Lexa Emma és Gseley Jánosné bízattak meg. = Az alsófokú ipar- és kereskedelmi iskolába a beirátások az 1892—93-ik iskolai évre f. é. szeptember hó 1—15-ig tartatnak bezárólag. A beiratás naponként 11—12-ig tart az igazgató lakásán (Burgundia-u. 3. sz. a.). Értesítem a kereskedő és mester urakat, hogy a fent kiirt idő alatt tanonczaikat annyival inkább igyekezzenek beíratni, mert a beiratási idő letelte után jelentkezett inasok az 1884. évi XVII. t.-cz.; valamint a vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszternek 1884. jul. 29-én 28,093. sz. a. k. rendeleté értelmében meg fognak büntettetni. Az igazgatóság. = A váczi statusquo izr. hitk, iskolánál az 1892—93. évi beiratások augusztus hó 29., 30. és 31. és folytatólag szeptember hó 1-én lesznek. A rendes tanítás szeptember hó 4-én veszi kezdetét. = Tűz. Dr. Schuster Konstantin püspök ő exciája szóri pusztáján e hó 19-én d. u. 2 órakor a működő cséplő gépnél tűz támadt, mely mintegy 200 kereszt árpát és 60 keresztre való zabot a cséplő géppel együtt elhamvasztott. Szerencse, hogy alsó szél lengedezvén, a tűz közel szomszédságában a még 2000 kereszt kicsé- pőletlen tiszta búza asztagba bele nem kapott, melynek a megvédése Rád községből oda sietett Walzer- féle leszerelhető kitűnő fecskendő, úgyszintén Püspök- Hatvanból oda érkezett fecskendők együttes működésének is köszönhető. = Hirtelen halál. Özv. Korpás Istvánné szül. Ácsai Veronika, Korpás Márton városi tanácsos mostoha anyja, aug. 20-án éjjel szivszélhüdés következtében hirtelen elhunyt. Hült tetemeit f. hó 22-én délelőtt a római kath. anyaszentegyház szertartásai szerint történt beszentelés után a középvárosi temetőben helyezték örök nyugalomra. Ny. b ! = Halálozás. Rádon Nógrádmegyében e hó 19-én elhunyt Gyürky R.ezső köztiszteletben álló közbirtokos neje, szül. Nemes Várboky Plachy Borbála 81 éves korában. A temetés úgy a rokonság, mint messze vidékről összejött nagy számú intelligenczia részvéte mellett e hó 21-én történt meg. Nyugodjék békében! Egész selyem, mintázott Foulardokat méterenként 85 krtóí egész 4 frt 65 krig (mintegy 450 különböző árnyalatban) megrendelt egyes öltönyökre, vagy egész végekben is szállít házhoz postaszerény nézetem szerint az előbb felhozottakon kívül még következő kellékek szükségeltetnek: a) ismerni kell a zeneszerző egyéniségét és b) intenczióját, mely műve megírásánál befolyásolta, c) a mű karakterisztikumát végül annak helyes megítélése kerül szóba, mely mint már előbb emlitém, — csak elfogulatlan s alaposan képzett s a zeneszerzés mély titkaiba beavatott egyén által bírálható meg érdemlegesen. Az ily bírálat a részletekre kiterjeszkedvén, a mű előnyeit és hátrányait feltünteti és azokat egymással szembe állítja, abból szigorú lelkiismeretességgel a következtelést levonja és a döntő eredményt megnyeri. Ez a tulajdonképeni műbirálat, mely minden tekintetben korrekt és szilárd igazságos alapon nyugvó 3 melyet elfogadni kötelesek vagyunk. Városi és vidéki hírek. — Szent István napja. Első szent királyunk smlékünnepén a székesegyházban dr. Schuster Konstantin püspök ő exciája pontifikáit. A kar Ulrich TUmoll miséjét adta elő ; betéteket Meiszner Erzsi k. a. ínekeit. Mise után Forgó György tartott szentbeszédet. — A nemzeti ünnepen a város középületei zászlókkal imltak feldíszítve. — A kegyesrend ünnepe. A piaristák tegnap ártották meg alapitójuk Kalazanti sz. József emlék- innepét, mely alkalomból az ünnepi misét Halmi László házfőnök tartotta. Mise alatt az ujoneznöven- lékek Hache miséjét adták elő Hoch Gyula másodmester vezetése alatt. = Egyházmegyei hírek. Áthelyeztettek Szir- nák Béla segédlelkész Hatvanból Kecskemétre, innen Erdélyi Ferencz Félegyházára, innen Járvás József STagy-Abonyba, innét Krauze Ferencz Hatvanba. = Nyugdíjazás. Forster Emil, a helyben állo- násozó G. honvéd-huszárezred alezredese, ezredesi rangjai nyugdijaztatott. = Személyi hír. Gr aj ár y Géza polgármester, szabadságideje letelvén, szeptember 1-én veszi át hivatala vezetését. = Szemle. A m. kir. honvéd-főparancsnok ad- atusa, Forinyák Gyula altábornagy ő exciája a tegnapi rap folyamán a helyben állomásozó 6. honvédhuszár ;zred II. osztálya fölött szemlét tartott s a délutáni vonattal távozott városunkból. Itt léte alatt megyés jüspökünk ő exciájánál is tisztelgett. = A kath. legényegylet f. hó 14-én tartott nulatságára még fölülfizetett dr. Freysinger Lajos 3 “rtot. A múltkori számban közölt számú sorsjegyek ulajdonosai kéretnek tárgyaikat az egyleti alelnöknél úváltani, mert egy hét múlva azok az egylet javára dadatnak. Az elnökség. = Szerencsétlenül járt tiszt. Nádossy György, íonvéd-huszár hadnagy, e hó 24-én sétalovaglás közjen a vörösház-téren oly szerencsétlenül esett le ágas- :odó lováról, hogy agyrázkódást szenvedett, s életéhez ;evés a remény. Már a múlt napokban is csaknem zerencsétlenül járt a tiszt makranezos lovával, mely- íek szokása volt folyton hátrafelé menve lovasát macáról lerázni, de akkor segítségére jöttek a tisztnek. A íevezett napon azonban nem volt senki a közelben, nikor a tisztet ledobta, ki eszméletlenül hevert a föl- lön, mig a lova száguldva futott istállójába. A tiszt ;örül nagy csoport képződött, de csakhamar négy huzár jött hordágygyal és közeli lakására szállították a zerencsétlenül járt hadnagyot. Az eset városszerte :lénk részvétet keltett. IV. Elérkezett az a pillanat is és Olga hálát adott az stennek. Most már lesz alkalma azt a sok fájdalmat, l mit okozott a szivével, a jóságával leróni . . . Sze- iden, mint testvérével, úgy bánt Bélával, vigyázott rá ipolta, beszélt neki sok szépet ... A beteg boldogan nosolyogva hallgatta s gyógyult, napról-napra javult izép ápolója beszédétől, arczának látásától ... A múlt, íz nem is jutott már eszébe . . . Olyan jó barátok voltak megint. Béla megelége- lett azzal, hogy mindig együtt lehetett Olgával, neki :z elég volt — ennyihez sem volt szokva — többre íem is mert vágyódni. Szerette volna, ha mindig igy n arad hat. Jöttek még szebb napok. A hosszú betegség elérte i tavaszt is és a mikor a jótékony tavaszi napsugár jehatolt a beteg szobájába, oda lopódzott karosszéké- lez s lágyan körül fogta melegével — úgy vágyott ki l kék ég alá . . . Kérte Olgát s nem nyugodott addig, mig az ki íem eszközölte orvosától e vágyának teljesülését. Veze- ője Olga lett. Szép lassan, beszélgetve sétáltak, Béla ligára támaszkodva, eleinte csak pár lépést, aztán nindig többet-többet, végre már az egész kertben járulhattak bátran, Béla már elég erős volt. S a jókedvű ápolónő, Olga egész nap dalolt, csengett, s vidám csicsergésével az egész házat betöltötte. ..átta, hogy Béla milyen boldog s nem gondolt azokra l szenvedésekre, a miket okozott nekt, nem szólt róluk — máskép akart ő azokért eleget tenni, nem bocsánat- :éréssel, hanem azzal, hogy boldoggá teszi Bélát. A kert sem sokáig volt elég tágas, már messzebbre ’ágytak. Más helyet kerestek, — jobban kielégítette íket a mező, a zöld mező, a hol csak üdülni lehet, a ml fájdalom, keserűség nem jut az embernek eszébe, , hol mindent, csak jónak gondolhat . . . Ott sétáltak, icvetgéltek s kezdték feledni,, hogy Béla beteg volt. Égy nap Olga fontoskodó arczczal gondolkodott aki min s titkolózott erősen. Bélát kiváncsivá tette s lágy könyörgésére beszélt csak:- Nekem pompás tervem van. Béla, maga egészen egészséges és elég erős is már. Tudna maga már egy jó félóráig is egy folytában gyalogolni. Menjünk ki ide a kis erdőbe valamelyik nap. Majd meglátja, milyen jól mulatunk — s mennyi ibolyát szedünk. Béla nem ellenkezett s egy délután elindultak az erdőcskébe. Nem is ment az olyan nehezen s egy kis elfáradással csakhamar ki is értek. Ott a lombos fák alatt hallgatták a madárkák csicsergését, beszélgettek a virágokról, fákról, minderről — csak önmagukról nem. Nem is jutott az eszükbe, nem is vágyódtak utána. Az erdei levegő fel- üditette Bélát, szokatlan jó kedve támadt neki is, nevetgélve mentek beljebb-beljebb az erdőcskébe s lármájuktól viszhangzott az. Egyszer csak megáll Olga s ijedten húzódik közelebb Bélához. — Valami zörgés. Nem hallotta? Nagyon megijedtem . . . Mintha járt volna itt valaki. Nem volt semmi. Az ifjú eleinte csak mosolygott, majd egész komolyan mondta : — S aztán Olga, ha lett volna is valaki vagy valami, én nem tudtam volna megvédeni, — tudja milyen gyenge vagyok, hiszen most maga az én védőm . . . én a betegje vagyok. Olyan fájdalmasan mosolygott megint. A lány megfogta a férfi kezét, belenézett azokba a becsületes tiszta szemekbe s arra gondolt, a mit az egyszer neki szemrehányáskép mondott, mikor nem tudott magán uralkodni — hogy szereti. Aztán mintegy megerősödve s felbátorodva olyan meggyőződéssel beszélt, csak a megindulástól remegett egy kissé a hangja, meg egy köny lopódzott a szemébe. — Béla, a hol maga van, ott én sem félhetek s s nem is félek . . . soha. S már ott nyugodott feje a férfi keblén, nem rejtegetett semmit tovább, kisírta magát — nem látta senki. Úgyis örömkönyek voltak azok, mikor a férfi szelíden magához vonta s arczára lehelte az első csókot . . . A madárkák vígan csicseregtek, a bogarak zsongtak, a lég el volt telve a virágok illatával s a derült ég olyan vidáman mosolygott le a lombok közül. — Ők nem láttak, nem hallottak semmit. Most már csak önmagukra gondoltak. Mikor újra egymás szemébe néztek, nem kellett már semmit sem mondaniok — megértették egymást szó nélkül is. A könyek felszáradtak az arczokról s boldog mosoly foglalta el helyöket. * ■ * * Mikor hazamentek, Olga újságot mondott apjának. — Most már apa! tudom, miért nem udvarolt Béla senkinek. Neked is megmondom. Megvallotta, hogy minden bókját, minden ügyességét a jövendőbeli felesége számára tartotta fenn s annak fog csak udvarolni . . . Apa! én azt akarom, hogy Béla nekem udvaroljon . . . Akarod te is ? Akarta. V. Olyan csendes minden ott a holtak birodalmában. Nem beszélnek ott még az élők sem, azok is borzalommal néznek arra a sok fejfára s szinte várják, mikor szólal meg egyik-másik s félve gondolnak arra, hogy ők is idekerülnek. Egy uj sír előtt fiatal, mély gyászba öltözött asz- szony térdel s imádkozik. Arcza át van szellemülve, szinte látni véli azt, a kire gondol, halottját s mintha beszélgetne vele, mosolyog is néha. — Aztán zokog. — Szegény fiatal asszony! A sirkövön ez a felirat: Takács Béla, élt 27 évig, meghalt boldog házassága első évében. Nyugodjék békében ! Olyan boldogok voltak. De az a nagy betegség hagyott maga után még valamit s az nemsokára meg is ölte. Az asszonynak boldogságából csak ez a darabka föld maradt. Itt boldog, itt nem kell gondolnia semmire, itt nem jut eszébe, hogy neki még élnie is kell, — itt jól érzi magát. Miért ez a sok szenvedés? — Talán nem volt eléggé leróva az, a mit Bélával elkövetett, nem volt teljes az elégtétel. Talán büntetés ez a sirhalom !
