Váczi Közlöny, 1892 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1892-07-31 / 31. szám

Nem szándékom e világhírű, mert angolok és 'rancziák által is látogatott, hely részletes leirásábá mcsátkozni, úgy hiszem megtette ezt már helyettem ivatottabb toll, csupán halavány képét óhajtanám rü- riden ecsetelni az itt látható fürdői életnek.

Ha kissé huzamosabban veszem szemügyre a Kár- )átok két hatalmas hegyöv végződése által szorosan átkarolt eme páratlan völgyet, a kábító szépség okozta námorban sajátságos édes-bús érzés tölti cl valómat, szeretett hazámban, idegenek között, drága otthonomban idegen vagyok! Igen! mert nem hinném, hanem apasztamám, mily ritkaság magyar szót hallani itt! V román elem a túlnyomó, a magyar csak a szerbbel versenyez s szomorúan vallom meg, hogy szinte jól isik magyar szót hallani. Bizony jobban megbecsülték a ómaiak, midőn hazájokhoz tartozónak nevezhették e enséges helyet s ide „ad aquas Herculi sacras“ már 08-ban Kr. u. gyógyulást keresni zarándoklónak, — nini a hogy becsüljük azt mi magyarok. Pedig nem zért adott nekünk az Isten ily szép hazát, hogy a üIföldön keressük azt, a mit itthon is föltalálhatunk, mig a magyar pénzét olt künn költi, a — magas ormányunk áldozatkézségéből számunkra minden kérelemmel berendezett legkitűnőbb gyógyító helyen Jégén nép találja fel nyugalmát, s legdrágább kincsét: gészségét.!

Tegnap színházban voltam. Gyönyörű tágas épület, srmészetesen magyar színészek számára építve. Voltunk > az előadáson összesen tizenkilenczen; nemzetiség zerint: öt magyar, tizennégy román! — és ez a sze- ény jó Dobó még sem megy társulatával Romániába ! likőr kérdezősködtem az iránt, hogy miből tartják ;nn magukat? — azt a feleletet kaptam, hogy eddig löbó pénzéből; de miután már az elfogyott, Iliit most íár nem tudják, mi lesz velők. Nem kapnak — monok — subventiót? — Nem. „Végeztünk!“ . . .

A betegek rendesen kora reggel fürödnek, a mikor ; legnéptelenebb a főút. — A hatalmas kénes fürdőét csak orvosi beleegyezéssel használhatni; nem gy a sós és vasas fürdőket. Fürdés után megindul a érkocsik raja, mely a vízesésekhez szállít. Délelőtt ép gy mint. délután sétáló közönséget látni mindenfelé hegyeken, valamint a csillogó bazárban is legsajá- Dsabb szilivegyületben a szegényes katrinczától kezdve )l a milliomos bojár hölgyek gyémánt diszü selyem Itözékeig. A jókarban tartott sétautak száma nagy; 5 kilométer hosszúságban árnyékos lugasszerüen hűld nak a völgy mentén lassú emelkedésben az Erzsé- et-, Jubileum-, Ferencz József-, Deák- és Schneller íagaslatokra; a Mund-forrás, Rottar-út-, Leypold-fa- ar- és Chorisch-látóhoz. Kirándulási helyek még a cudier-park, Röstekútja, Józsalugas, Lázár templom, lipthay ösvény, Széchényi rét, Lichtenstein magaslat, •chmerlingfal, vizeséshid, a három melegforrás, a 340 léten magas gőz- és rablóbarlang, az 1400 méter magas omoglet, hova épen juh 28-dikán, tehát G óra múlva idulok egy szép társasággal. Különben nem először igok gyönyörködni az elragadó kilátásban, mely nnan az erdélyi alpokra, Románia- és Szerbiára a azán szorossal nyílik. Remek tájék hatalmas sasokkal, hol még a zerge és a medve sem restel tanyát ütni.“

Alkonyaikor gyülekezünk a főtérre s a remek Gi- dla-parkba, mely a kivilágításkor egyszerre megnépesül, midőn a zene a gyógyterem előtti magaslaton rázen- ül, s a terem tündéri fényben úszik, öröm nézni a ullámzó tömeget, a mint a lépcsőkön felvonul; mintha iák Tróján harczosai kelnének föl a riadó kürt vissz- angjára fényes sisakkal és pánczéldiszszel a föld alól. kezdődik a táncz.

Térzene szól egyébként bizonyos óraközökben linden téren felváltva délelőtt és délután. Nappal tom- ola és társasjátékok folynak. F.

C S A R N O K.

Erdély és az Alföld.

Irta: Sándor József.

Ä mikor az Alföld Erdélyben, vagy jobban mondva, legillető mérték szerint, Erdélyben is fog fűrdőzni és ynralni: Magyarország kulturális és politikai egysége ői*lézésének egy újabb hatalmas folyamata fog meg- idulni ezzel. A Kárpát-Egyesület létrehozatalánál első >rban ez a gondolat lebegett az alakítók előtt és nyleg ennek a folyamatnak s az ebből keletkező lereviszonynak fölkeltésére kell ez egyesületnek is fő- ípen törekednie.

A természet egymásra utalta, egymásnak rendelte sziklás, hegyes felvidéket és dél-keleti felföldet — a miokos, a síkos nagy alföldi lapálylyal. Egyiknek '.onos tiszta levegőjű havasai és fenyves bérczei; máknak maláriás, mocsaras vidékei. Egyiknek nagy hnographiai egységes magyar néptengere: Erdélynek íprajzilag a legszomorubb és veszendőbb helyzete, rszágrészünknek különösen ipar-üzésre hivatott ter- észeti kincsei, vizei és olcsó munkaereje: másiknak dározott mezőgazdasági jellege. Az Alföldön tőke: itt nberanyag és fejlődő ipari szakügyesség. Erdély fel- gvár, hadászati erősség, mely védi a meztelenül kitett maságot: a másik élés-kamra, miként a mellkas erős ordáitól — a Kárpátok egész hegyiánczolatától — ■delmezett szív, mely táplálja az egész szervezetet.

Csodálatos, bogy az az élénk érintkezés és forga- m, mely egykor a fejedelmek alatt a rosszabb közle- :ílési eszközökkel különösképen Erdély és az Alföld rzl fennállott, ma a vasút idejében, fölötte alászállott lehanyatlott. Ennek oka kétségtelenül, hogy hazánk- ik i'ij középponlja, egyedüli fővárosa keletkezett, s kizárólag magához vonja a közgazdasági és nemzetéi áramlatot s ő maga közvetíti, vetíti tovább. Azért ezimhez még hozzá kell érteni: és Budapest. Ha alapost főváros közönségének és tőkéjének figyelme érdeklődése egyszer tartósan Erdély felé is kezd

irányulni, nyomon hozza magával az alföldi áramlatot is. Az itt tartózkodás megismerést, a megismerés érdekösszeköttetéseket, s az érdekkapcsolat közgazdasági, kulturális és politikai fejlődést hoz létre: mert bár igaz, hogy az állam nem a társadalomé, de az is igaz, hogy ennek életviszonyaiból nő ki.

Az Erdélyi Kárpát-Egyesületnek tehát mindent el kell követnie, hogy a főváros közönségének és az Alföld lakosságának figyelme és érdeklődése, tuiistikai, fürdőügyi szempontból Erdély felé is tereitessék. Az életrevaló hirdetések, a sajtó kínálta alkalmak minden eszközét föl kell használnia erre. Ezt tennie erkölcsileg nemcsak jogában áll, de kötelessége.

A kívánt nemzet-egység pusztán irodalmilag, pusztán egy országos központ, s egy egységes politikai állapot utján még nem jön létre, avagy annál későbben jön létre, ha az egyes országrészek és vidékek lakóinak érintkezése egymással még lassú és elmaradott. Ez a rendi állam elszigetelt s egymással laza összefüggést! patriarchalis életére emlékeztető vonás, az inertia maradványa.

Ide kell vonzani Magyarország magyarosabb és i tiszta magyar vidékeinek nyaraló és üdülő, utazó és fürdőző előkelőségéből, a mennyit csak lehet. A természet fensége, a gyógyító források elég alap erre, s a járás-kelés nyomán uj társadalmi és politikai élet is fog fakadni kiváltképen itten. A szívós alföldi lásson nemzetiségi tengert, nagyobbat mint alföldje egy tömegben, s a nemzetiség lásson magyar erőt, mely nyelvére szívós mint az angol, s nemzeti öntudatával suggerál. Kiszámíthatatlanok ennek a kölcsönös megismerésnek nemzeterkölcsi következményei. Aztán a ki pénzt hagy itt, annak nevét és akaratát is szívesebben követik.

A székelységet önkéntelenül föl fogja kerestetni a rokonszenv, s fürdőkben tényleg legnagyobb gazdagsága és előhaladottsága, továbbá a nép műveltsége, jó lelkülete, kedves szorgalma és és a közbiztonság. Eljön az az idő, midőn a társadalmi megismerés következtében nem lesz több székely-kivándorlás, munka keresése egy idegen állam területén, mert a legerősebb államnál is erősebb erő az életérdek, a tőke vállalkozó kedve, értékesíteni fogja e népnek eszét, erejét, szorgalmát, ügyességét, s iparűzésére alkalmas természeti viszonyait.

A szászokhoz az érdeklődés, szép, tiszta városaik és a közeledés fognak látogatásra vonzani.

Érdekesség, fontosság tekintetében pedig van-e reánk nézve nevezetesebb az oláhságnál ? Lliszen az uj idők átmeneti állapota közepette a rendi állam idejéből készületlenül átöröklött ethnographiai s vele kapcsolatos nyelvi és politikai belső bajainknak nem épen ez a nép elem-e a legfőbb tényezője? A székelységnek a régi Aranyosszékig benyúló tömegét nem épen ez a néprajzi elem választja-e el az Alföld nagy magyar néptengerétől. Azok a felséges fenyvesek, gyönyörű forrásos havasok, melyek a Kalotaszegtől Abrudbányáig és Zalatnáig terjednek, az anyaállamtól a mi kinai választófalunk. Ide nem hatolt fel még a magyar kultúra, a magyar nemzetállam szelleme, de innen omlott, le az izgatok nyomán 1783-ban s 1848-ban is a magyarságra a gyilkolás, pusztítás és testvéröldöklés vad érzülete. Itt veszett el, ágyúval és katonasággal legyőzhetetlen természeti kelepezébe kerülve, Vasváry-Kovács ; s ugyanígy járna itt ma is tulajdon hazánkban tulajdon fegyvereserőnk. Ez a belvidék hazánk földje közepette „házunkban az a szög, a melyikre legelőször akaszthatja a kozák a maga fegyverét.“ Ezt a vidéket a turista-látogatással, nyaraló és üdülő telepek teremtésével, később ezek nyomán iparvállalatok és megfelelő közlekedés létrehozásával — el leéli hordanunk, illetve megközelítésével, be kell vonnunk, le kell hoznunk a nemzeti és állami civili.satió körébe. Hiszen némely tudósaink szerint az itt lakó. ma már nem magyar, s 1783-ban s 1848-ban ellenünk dúlt emberek egy része egykor székely telepes volt, s ruházatában öntudatlanul máig is őrzi ez emlékeket. E vidékre nézve a bihar- megyei Kárpát-Egyesület már teremtett egy őrszemet Bihar-Füreddel, a hová tényleg az Alföldről is kezdenek nyaranta felvonulni. Ennnek a pontnak megfelelőleg innénfelől kitűnő gondolat a Bethlen András gróf földművelésügyi miniszter kezdeményezte hideg-szamosi nyaralóhely Reketón. Ezt az irányt folytatni kell, az ily pontokat szaporítani, s a közönséget vinni-vonni, csalogatni és ide vonzani.

Az Erdélyi Kárpát-Egyesület tagjait pedig az életrevalóság megengedett minden tisztességes eszközével, első sorban az Alföldről és Budapestről kell toborzani. Csak meg kell találni és föl világosi tani az embereket, s ennek érdekében irtain én is ezeket az igénytelen sorokat.

Városi és vidéki hírek.

= f Tarcsay János meghalt! Ez a hir futotta be villámgyorsasággal pénteken reggel az egész várost. Eleinte mindenki kételkedett a hir valóságán, mert csak két nap előtt is még sokan látták a szikár de életerős férfiút Budapestre utazni, hol első sorban is hivatalát kereste fel és honnan csak délután szokott visszatérni. A szomorú hir azonban — sajnos — valónak bizonyult. A helyi gőzmalom épületére, melynek ó egyik legtevékenyebb igazgatósági tagja volt, azonnal kitűzték a gyászlobogót, nemkülönben a kaszinókörre is, mely benne egyik igen előkelő tagját gyászolja. Tarcsay János igen népszerű és rendkívül tisztelt polgára voll Vácz városának, ki a társadalmi élet fejlesztésén sokat fáradozott. Nem izolálta magát, sőt ellenkezőleg. Iparkodott velünk összenőni. Ezt megmutatta az által leginkább midőn egyetlen leányát, a bájos Mariskát Rudnyánszky népszerű t. főszolgabiránknak adta nőül. Innen magyarázható az a közrészvét, melyet elhunyta fölött érez az egész város pol gársága. Betegsége már idült volt és bár senki sem sejt- hellea közeli halált, nem gondoltuk, hogy a katasztrófa ily közel legyen. Szerető neje észrevette már, hogy

szerdán a szívgörcsök erősebb mérvben jelentkeznek és rögtön sürgönyözött kezelő orvosának dr. Varsó Indárnak, ki azonnal idesietett és a beteget Karlsbadba sürgette. Sajna, a sürgetés késő volt már és az elutazást megelőzte a kérlelhetlen halál, amely pénteken hajnali 3 óra tájban végett vetett kínos szenvedéseinek. Tarcsay egész utolsó pillanatig eszméletnél volt és egyen kint búcsúzott könnyező nejétől és szerető gyermekeitől. Köszönetét mondott az orvosoknak is fáradságukért, kik — dicséretükre legyen mondva — minden lehetőt megtettek, hogy az életnek megtartsák. De hasztalan volt minden fáradozásuk, minden tudomány nem segíthetett már rajta. Az élet világa kialudt és ő megvált kínjaitól. Tarcsay János tovább egy negyedszázadnál volt hivatalnoka a budapesti földhitelintézetnek, melynek főpénztárnoka volt. Pontos és ernyedetlen szorgalmával ritka puritán jellem párosult. A fővárosban is általános közszeretet és köz- tiszteletnek örvendett. A fővárosnál mint városi képviselő igen előkelő szerepet játszott és gyakran volt alkalma a fővárost küldöttségekben képviselni. Dezseri Rudnyánszky László t. szolgabiró, ki nejével Barlangligetben fürdőzött táviratilag lett hazaszólitva a temetésre, mely vasárnap délután lesz Budapesten a róm. kalli. vallás szokásos szertartásai szerint. Nyugodjék békében! — Haláláról a következő gyászjelentést vettük: Özv. Tarcsay Jánosné szül. Vimmer Ludovica saját és gyermekei: Irma férj. dezseri Rudnyánszky Lászlóné és kis fiuk Ferike, Pál és János névében, továbbá Rudnyánszky László mint vő, Vimmer Antal mint após, özvegy Piufsich-Vimmer Clarisse mint sógornő és fia Lajos fájdalomtört szívvel jelentik felejthetetlen jó férjének, illetve apának, nagyapának, vő, após és sógornak. Tarcsay Jánosnak a magyar földhitelintézet pénztárnokának s v. fővárosi képviselőnek, élte 52-ik évében, f. hó 29-én, szivszél- liüdés következtében történt gyászos elhunytál. A megboldogultnak földi maradványai f. hó 29-én esti G órakor fognak Váczon beszenteltetni és Budapestre szállíttatván, ott folyó hó 31-én délután 5 órakor a kerepesi úti temető halottasházából a róm. katli. hitvallás szertartásai szerint ugyanazon temetőben levő családi sírboltba örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szentmise-áldozat, f. évi augusztus hó 2-án d. e.

9 órakor fog az erzsébetvárosi plebánia-templomban a Mindenhatónak bemutattatni. Váczon, 1892. julius hó 29-én. Béke lengjen porai felett!

= Személyi hir. Reiser Béla ügyvéd családjával együtt tegnap friss egészségben visszaérkezett lseidből.

= Bizottsági ülés. A városi közegészségügyi bizottság tegnap délután ülést tartott a városháza tanácstermében, melynek egyedüli tárgyát a kolera elleni óvintézkedések megállapítása képezték.

= Zászlószentelés. A „Váczi Ipartestület“ védnöksége alatt álló iparos segédek önképző és beteg- segélyző egylete legközelebb jelentékeny költségen diszes temetési zászlót csináltatott, melynek megszentelése f. hó 24-én ment végbe az irgalmasrendiek templomában. A szertartást Bucsek István theol. tanár végezte, ki az egybegyült szépszámú közönséghez, jelesen az egyleti ifjakhoz, kik az ünnepélyen testületileg vettek részt, alkalmi beszédet is intézett. A zászlót Krisztus urunk feltámadása és sz. Rókus hitvalló képe ékesítik.

= Korpás Márton fegyelmi ügye. A megye alispánja a napokban döntött Korpás Márton városi tanácsnok fegyelmi ügyében és beszüntette ellene a további eljárást. Korpás tudvalevőleg azzal volt vádolva, hogy a kövezési munkálatoknál alkalmazott napszámosokat a saját czéljaira használta fel s e miatt a képviselőtestületi közgyűlés fegyelmi vizsgálatot kért ellene. A megye alispánja azonban nem látott ez esetben oly okot fennforogni, mély a fegyelmi vizsgálat elrendelését indokolttá tenné, annyival kevésbbé, miután Korpás a felhasznált munkaerőt sajátjából fizette és szabályellenes eljárásáért különben eléggé meglakolt a nyilvánosság előtt.

— Kinevezés. Sandula Imre szegvári káplán az istvántelki iparos- és kertészképző intézethez hitoktatóvá neveztetett ki.

= Anna-napi búcsú. A kegyesrendiek templomában sz. Anna napján volt a búcsú. Az ünnepi misét Halmi László házfőnök tartotta teljes segédlettel. Mise alatt az ujoncz-növendékek énekeltek, s betétekül Meissner Erzsi k. a. és Juháss Ferencz operai tag szólóztak az ajtatos hívek lelki épülésére. Mise után Porubssky József karkáplán mondott prédikácziót.

= A porcsinkulai búcsú a helybeli szent- Ferencz-rendiek templomában augusztus 2-án azaz kedden fog megtartatni, a midőn is reggel i; 8 órakor ünnepélyes mise, s utána szentbeszéd tartatik.

= A kegyesrendi ujoncznövelde másodmesterévé a rendkórmány Roch Gyula nyitrai tanárt nevezte ki. Üdvözöljük őt városunkban!

= A „Váczi Kath. Legényegylet“ f. évi augusztus hó 14-én, vasárnap a „Lőház“ dísztermében saját pénztára javára zártkörű táncsvigalmat rendez. Beléptidij: Személyenként 60 kr. Családjegy 3 személyre 1 frt 20 kr. Kezdete 7 órakor. Szünóra alatt tombolatárgy sorsolás. — Egész éjjel nemzetközi világpósta. Jegyek válthatók este a pénztárnál. A hölgyek kéretnek egyszerű ruhában megjelenni. Felülfizetések köszönettel fogadtatnak s hirlapilag nyugtáztatnak.

— Bő termés. Nem lehet elvitatni, hogy városunk határa sok gyümölcsfaj termelésére kiválóan alkalmas. Ilyen pl. a nyári baraczk is, mely kivált kertjeinkben és a belsőbb telkeken dúsan szokott teremni. Az idei szüret meg minden várakozást felülmúlt annyira, hogy a különben kedvelt gyümölcs potom áron kelt és kel. Az elmúlt hét elején pl. métermázsáját G—7 írtjával szedték, egy kisebbszerű puttonyért ^ nagyon gondolkozva fizették meg az öt hatost, kosárszámra pedig plane csak 20—25 krajezárokat Ígérgettek érte, mely csekély árnak az is egyik oka, hogy a közel vidékről szekérszámra lifcrálták, s igy piaczunkat szinte