Váczi Közlöny, 1892 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1892-07-17 / 29. szám
rokonainak, a kiknek úgy szólván minden baját ő viselte; helybeli háztulajdonos és adófizető polgár mai napig. Mikor a rend kormánya 1884-ben Kolozsvárról Váczra rendelte, a siketnéma oktatással kezdett foglalkozni ; előbb elméletileg búvárkodott Hill, Arnold, Schöttle, Saegert, Valter és Stahm stb. műveivel s megérlelődött benne az a gondolat, hogy a siketnéma oktatás módszertanát nem azokon a divatos utakon kell folytatni, a melyeket a szomszéd német paeda- gogusok nyomán nálunk is követtek, hanem egy uj szellemet kell behozni a tanításba, a mely a magyar nyelv belső szelleméből induljon lei s revízió alá vette a siketnéma oktatás terén eddig kifejtett munkásságunkat s minden ezélzat nélkül adta ki „A beszélő siketnémák nyelvtanítása“ czimű kis munkáját 1887-ben, abból az elvből kiindulva: „Contraria iuxta se posita magis elucescunt. “ E műve sok kellemetlenséget okozott a tudós szerzőnek; a kinek elmeéle bántotta azokat, a kik vele versenyre kelni akartak; s veszedelmes versenytársat láttak a tudós férfiúban, s vállvetve iparkodtak tantételeit sarkaiból kiforgatni. Pivár azonban nem tágított. „Gzáfolat“ czimű röpiratában kérlelhetetlenül összemérte fegyverét megtámadóinak fegyverével s a győztes fél a közvéleményben, a minisztériumban mégis csak Pivár lett; s a kormány több évi küzdelem után végre őt helyezte bele abba az állásba, a melyben mint kir. igazgató uj rendszert fog inaugurálni, helyes rendszert és ezért örömmel üdvözöljük a kormányt a szerencsés választás miatt is. Az irodalommal eddig nem sokat foglalkozhatott, de a mit irt, azt szépen, gondosan és- alaposan irta meg. „Az Ige megtesülése“ czimű felolvasása köztetszéssel találkozott az 1885-iki év Krisztus születésének előestéjén; „Carmen“ czimű huszonegy distichonát XIII. Leo pápa jubileumára magyar nyelven is közzé tette, „Bibliai történetét“ pedig a váczi püspök appro- bálta 1888-ban. Pivár Ignácz kineveztetéséhez bátran köthetjük a legvérmesebb reményeket, benne nem fogunk csalatkozni ; páratlan erélye eddig le tudta győzni a legnehezebb akadályokat s a ki tudja, hogy ő mennyire rajong mindenért a mi nemes, a mi szép, a ki ismeri mily finoman kezeli az ecsetet, mily gyönyörűen rajzol és mennyi érzéssel hegedül, az mindenesetre vívmánynak tekinti, ha a szerzet rideg magányából kiragadva, olykor közénk vegyül s megosztja velünk örömnapjainkat, búnkat egyaránt, a miből eddig sokkal terhesebb állásánál fogva ki volt zárva. Szívből üdvözöljük Pivár Ignáczot a felsőbb helyről érkezett kitüntetés napján! A tanítványok a tanárnál. Lélekemelő s a jelenvoltakra örökké emlékezetes jelenet folyt le tegnap Pivár Ignácz kegyesrendi ujoncz másodmester lakószobájában abból az alkalomból, hogy a siketnémák igazgatójává kineveztetett. A volt tanitvá- ányoknak Vácz városában tartózkodó csoportja állott a szeretett tanárral szemben, arezukon az öröm igaz kifejezésével s azon őszinte lelkesedéssel, melyet a kedves emlékezetben megtartott tanár kitüntetése varázsolt mindannyiuk keblébe. A volt tanítványok érzelmeit Palás Lajos püspöki titkár a következőleg tolmácsolta : Ä „Yáczi Közlöny“ tárczája. A bohócz neje. Irta : Br. Bvdla/tocslin. HPecLor. Tanácskozásra gyűltek össze a női öltözőben. A férfiaknak nem volt külön szobájuk, ezeknek a szabadban, egy lepedő mögött kellett tricotjukba bújniok. Különben is a női szoba meg az istálló volt a két egyedüli födött helyiség a czirkuszban, s ezeket éjjel — külön a nők, külön a férfiak — hálószobákul használták. Nyomorban sínlett az egész társaság. Hej! mikor egy év előtt e kis városban időztek, milyen gyöngyéletük volt! Csak úgy folyt a pénz a kasszába! Akkor még a Frida is játszott, meg a négy éves leánykája Tili s ezek ketten hajmeresztő, de mindamellett íoájos művészetükkel nagy vonzerőt gyakoroltak a közönségre. Szerette is az igazgató őket. Frida férje, a társaság bohócza nagy előnyökben részesült, vasárnap külön fizetés járt neki, sőt egy-két szivar sem tévesztette el hatását. Miért nincs most is igy? Hiszen ott van köztük Frida! Igen ám, csakhogy már nem játszik s mint komoly óráiban mondogatni szokta, nem is fog többé fellépni! Pedig mily elragadó mutatványokat tud előadni ! Mull. évben, a szezon vége felé a kis Tili, az az arany fürtű angyalka, leesett a nagy trapézről és nyakát szegte. Azóta anyja búskomor, irtózik a tornaszerektől, sőt néha őrülési rohamai is vannak. Az idén ő a pénztárosné. * * * Együtt van az egész személyzet. Mindnyájának ar- czán a nyomor világos jelei láthatók. Sápadt, beesett arezok, életunt tekintetek. „Hej Hanzi, szól az igazgató, nagyot sóhajtva, a bohóczhoz, — ha a feleséged csak egy kicsit megerőltetné magát, mindjárt jobb dolgunk lenne. A városban mindenki érte rajong, őt várja s mi csak függelékek vagyunk ! „Aztán nézze csak, Frida asszony — fordul a bánatos nőhöz máson is megesik a szerencsétlenség:, f ^ „ Főtisztelendö Tanár Úr! Legkegyelmesebben kinevezett Siketnéma-intézeti Igazgató Úr! Hetek előtt ha találkozott az ember barátai- és ismerőseivel a remény és félelem bizonyos vegyüléké- vel e szavakkal szólította meg: Hallottad-e, hogy Pivár lesz a siketnéma-intézet igazgatója? . . . Huszonnégy óra óta azonban eltűnt e lidéreznyomás a szivek- és kedélyekről, s bárkivel találkozunk városunkban, rang, kor, állapot és valláskülönbség nélkül; ezzel köszöntik a jóbarátok és ismerősök egymást: Éljen Pivár Ignácz, a váczi siketnéma-intézet legkegyelmesebben kinevezett t. igazgatója ! Honnét ez általános öröm, mi okozza ez osztatlan lelkesedést? Szerény véleményem szerint két okát találom az öröm és lelkesedés osztatlan jellegének. Az, hogy az érdem és tehetség, ha elrejtőzik is, mint a szerény ibolya, felkerestetik és jutalmaztatik, a másik, hogy mindenki érezte, miszerint azon intézetnek, mely a legnemesebb missiót van hivatva teljesíteni, megadni a beszéd legdrágább kincsét azoknak, kiktől a Gondviselés azt megtagadta, szakavatott erélyes kezekre van szüksége. — Hogy pedig e két quáliíicatio ünnepeltúnkben mily mértékben van meg, azt szerénytelenség nélkül ki merem mondani, hogy mi vagyunk leghivatottabbak megitélnij kik szerencsések voltunk a tudomány és ismeretek gazdag kincseit mézajkairól hallani és elsajátítani. Uraim barátaim! Két viszonyt és érzelmet ismerek az életben, mely az önzés salakja által nincs megmételyezve, t. i. a gyermekeknek a szülőkhöz való viszonyát és tiszta érzelmeit, s utánna nyomban a tanítványoknak a tanáraikhoz való szeplőtelen érzelmeit; és ezzel kimondottam azt is, mi vonzott, mi késztetett bennünket ellenálihatlanul, mintegy varázsütésre, hogy itt összeseregeljünk ? A tanitványi hála, szeretet és ragaszkodás. Kedves barátim, ha valaha az életben szerettem volna ékes nyelvünk legbájolóbb virágait összegyűjteni, hogy abból koszorút fonva, tiszteletünk, szeretetünk s ragaszkodásunk jeléül homlokára dicskoszorút fonhatnék s nevetekben illeszthetnék, e pillanatban szeretnék az istenek ez ajándékával rendelkezni. De nem erőködöm, hisz megmondotta koszorús költőnk Vörös- marfvj „Nem érez aki érez szavakkal mondhatók“ Egyet azonban mégis megkisérlek : a tanitványi hála s soha nem múló szeretet és ragaszkodás babérkoszorúját homlokára tenni, s megvallom ezt is önzésből teszem, azért, hogy látván tanítványai a szerénységgel párosult érdem s tudomány jutalmazását, mi is haladjunk csüggedetlenül kitartással azon úton, melyet a mester számunkra kijelölt. És most, kedves barátim, miután örömmel tapasztaljuk, bogy a világitó mécsnek nem engedtetett meg, hogy véka alá rejtőzve maradjon, hanem a gyertyatartóra helyeztetett, hogy világoskodjék mindenkinek, ki a házban van, egyesítsétek örömeteket az én lelkesedésemmel, s egy szívvel lélekkel kiáltsátok velem, hogy ami világitó fáklyánk, szeretett tanárunk uj pályáján megvilágítva az emberiség legszerencsétlenebbjeinek eszét, szivét, édes magyar hazánk, egyházunk, a közszeretet és becsülésnek örvendő piarista-rend javára, ami és minden szerető tanítványai örömére boldogítva s boldogul sokáig éljen !“ Megható volt, midőn a szerénységéről ismert jeles tanár Palás Lajos püspöki titkár szívhez szóló s az érzelem igaz hangján hozzá intézett üdvözlő beszédére remegő hangon köszönte meg tanítványai megemlékehogy gyermeke elhal; egy-két hónapig siratja, aztán elfeledi. Helybenhagyólag int az egész társaság. A duzzadt arczú, köpezös bohócz hivatásához nem illő komolysággal leül neje mellé egy festett hordóra s vigasztalni igyekszik őt. Látszik, hogy szereti: „Szegény nőm te! Azt hiszed, hogy nem töltöttem én is éjszakákat álmatlanul és könyes szemekkel gyermekem miatt? De lásd, megnyugodtam az Isten akaratában s nem gondolok többé arra a szerencsétlenségre. Felejts te is minden rosszat s gondolj egy rózsás jövőre.“ — „Rózsásra?! — kaczag fel keserűen neje, — látom előre milyen rózsás, olyan, mint a jelen állapotunk. Napok óta alig van kenyerünk!“ „Hja persze — dörmög egy mély hang, az erőművész hangja — ha valaki nem akar fáradni, akkor ne is várjon jó sorsot. Mért nem kezd asszonyom ismét szerepelni?“ Egy-két helybenhagyás. A nő nem felel, mintha nem is neki szólna e beszéd. Fejét tenyerébe hajtja és magába mélyed. A pillanatnyi csendet egy vékony műlovarnő még vékonyabb hangja szakítja félbe: „De mit is könyörgünk mi annak a szeszélyes asszonynak — szól fitymáló hangon a nő társaihoz, — mutassuk meg, hogy tudunk még nélküle is élni, állítsuk össze a programinot holnapra, úgyis pünkösd vasárnapja lesz s igy közönség biztosan jő! — Jól beszél Miranda kisasszony! — szól a kikiáltó, ki egyszersmind a czirkusz hires „chinai Bosco“-ja és heves udvarlója Mirandának. Messalina ballerina is helybenhagyólag bólint. Az igazgató, a bohócz és a lovász-mester Frida mellett állnak és suttognak, ük nem is hallják a többiek beszédét. „Asszonyom — Frida asszony — szól kérő és ünnepélyes hangon az igazgató — felkérem önt, hogy a társaság érdekében lépjen fel a holnap esti előadás alatt. Csak egyetlenegyszer szerepeljen az este és mi önnek nagy hálával tartozunk. Kérem, tegye meg. Hisz oly régóta nem működött velünk.“ Mindnyájan feszült kíváncsisággal néznek rája, de Frida nem felelhet, mert a czingár műlovarnő oda sipít egy sarokból: „.Jól van igazgató úr, ha ön a társaságot egy nőzését, hosszabb beszédben világítva meg a kineveztetés körülményeit, melyet ő sohasem keresett. Különös érdeklődést keltett beszédének azon része, midőn a si- ketnéma-oktatás terén általa czélzolt újítások okozta kellemetlen inczidenseket ecsetelte, az engesztelés nagylelkű hangján aposztrofálva tanártársait, kik őt megérteni nem tudták, vagy nem akarták. Elvéül mindég az igaz munkát s a józan törekvést tartotta, mely ha felsőbb helyen méltánylásra talált, csak benső örömmel tölti el keblét, de ellenkező esetben sem csökkentette volna buzgalmát a társadalom szerencsétlenjei érdekében kifejtett munkájában. Végül hű váczi polgárnak vallván magát, uj minőségében is- ilyen akar maradni s közreműködni a város felvirá- gozásán, melynek immár 42 év óta odaadó polgára. Most következett a jelenetnek legérzékenyebb része, midőn a szeretett tanár egyenkint keblére vonta a j tanítványokat, őket a legjobb kivánatokkal elbocsátva, hogy a , számos várakozó tisztelgők üdvözlését fogadhassa. Éljen a siketnéma-intézet uj igazgatója s virágozzék az intézet a derék vezető intencziója és józan elveinek megvalósulásával. V. f Varázséji Gusztáv. Elköltözött ő is már oda, honnan nincs többé ló visszatérés. Itt hagyta szerető hitvesét, szerető családját, Elment pihenni a lelkiismeretesen betöltött hosszú élet j* * fáradalmai után. A mindenkor életerős férfiú körülbelül egy év előtt meghűtötte magát s azóta folyton nagyobb erőt vett JJ rajta a sorvasztó betegség, mely márczius hóban arra kényszerűé őt, hogy hivatalát sem vihette tovább és ?. szabadságoltatásért folyamodott. Erős szervezete azonban még sokáig daczolt az emésztő kórral, mely csakis i\ egy hét előtt vette le lábáról őt. F. hó 4-én lett rosz- szabbul s családja előtt panaszkodott. Ugyanezen nap délutánján magához kérette Kanda István kanonokot, J ki őt a haldoklók szentségeivel el is látta. A következő napokon ugyan jobban érezte magát, de állapota 9-én ismét rosszabbra fordult, s déli fél 1 órakor pár pereznyi agónia után örökre elszenderült. Ravatalához számosán siettek jóbarátai és ismerősei közül, s többek közt személyesen fejeztek ki részvétüket a gyászoló családnak Palkovics József ezredes, Kovách Ernő, iparintézeli igazgató, dr. Frey singer Lajos kir. közjegyző stb. Temetése hétfőn d. u. ment végbe. Vácz város összes intelligencziája jelen volt a temetésen, hogy a ■: kegyelet adóját lerója az elhunyt iránt. A kegyesrendi ;b ujonezövendékek, a dalegyesület tagjai testületileg vo- -o nultak ki; az „Újpesti Katholikus Legényegylet“ pedig gi! négytagú küldöttséggel képviseltette magát elnökük atyjának temetésén s koporsójára koszorút helyeztetett. A beszentelési szertartást dr. Gzettler Antal prépost-kanonok végezte infula alatt teljes segédlettel. A szertartás után a váczi műkedvelők dalegyesülete zengett megható gyászdalokat. A koporsón a következő feliratú koszorúk voltak: . Jj „Szeretett férjemnek — Beátrix;“ „Feledhetetlen édes atyánknak — Gyula és Béla;“ „Feledhetetlen bátyámnak — Johanna;“ „Szeretett komájuknak — Urbánn József és neje szül. Suhayda Anna;“ „Az Ipar és Kereskedelmi Hitelintézet — 1892. jul. 9.;“ „Szeretett pályatársamnak — Bartos Lajos:“ „Jó barátunknak — Perczián család;“, koszorúkat küldöttek még: Racsek Endre és családja; V. Gaál Karolin és Vörös Julianna; nek lábtörlőjévé alacsonyitja le, úgy megyek“ — s ki- li lép a szabadba. De nyomban visszajön, miután Frida rf határozott hangját hallja odabenn: „Igazgató úr, én vo holnap — fellépek. Tartsa fönn számomra az első és aé az utolsó pontot. De csak azért játszom, mert megaka- -cd. rom mutatni egy irigy nőszemélynek, hogy itt többet íod( érek én, mint ő!“ E szavakkal hevesen felrántotta az ajtót s kiment, nyomában a férje, az igazgató és még górr néhányan. Odabenn még egy ideig zúgolódtak, de oh csakhamar elcsendesült minden, mert érezték Frida nélkülözhetlen ségét. Másnap nagy betűkkel hirdették Mrs. Frida trapéz- x művésznő első felléptét hosszas betegsége után. S valóban oly tolongás támadt délben a pénztárnál, hogy az igazgató elégedetten dörzsölte kezeit s mosolyogva vet járt-kelt a porondon. * * * A mennyi petróleumlámpát csak összeszedhettek, :j mind ott függött este a czirkuszban. A néző-tér zsúfolásig tömve volt s a közönség mint a méhraj mozgott, zsibongott, de mikor az első csengetés elhangzott, \\ mintegy varázsütésre megszűnt minden zaj, s néma várakozó csend állt be. Nemsokára széthúzódott a függöny s Frida könnyű lebegéssel jelent meg a közönség tapsai kíséretében. Minden szem rajta csüngött. A jj sok lámpa élénk fényt vetett reá s megcsillogtatta öltözetét. A testszinü tricótja ezüst pikkelyes derékkal, könnyű topánkája, viruló arcza s lebegő gesztenyeszin haja igen kellemes benyomást tett mindenkire. Egyszerre csak kötelet bocsátottak le a magasból s Frida macskaügyességgel mászott fel egészen a trapézig. Ezen R kényelmesen elhelyezkedett, meglóditotta magát, s nyugodtan nézett a felfelé tekintő számtalan fejre. Egyszerre megszólalt a zene s abban a pillanatban Frida megrázkódott és elhalványult. Szerencsére a közönség- nem vett észre semmit. — Mereven ült a rúdon, kezei elbocsátották a kölelet. — Ugyanez a zene hangzott, h mikor a kis Tili . . . Velőtrázó sikoltás hasította végig a levegőt, a magasból egy test zuhant alá s óriási port vert fel a porondon. Szegény Frida! r
