Váczi Közlöny, 1891 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1891-05-10 / 19. szám
XIII. évfolyam. Vácz, 1891 SZÉPIRODALMI HETILAP. 18. szám. V 7 HELYI ES VIDÉKI ÉRDÉKU TÁRSADALMI ÉS KIjÖFIXKTÉKI ÁS? Sí: negyed évre I frt Í50 kr. házhoz hordással vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára: lO kr. Kapható: KISS ERNYEI ANTÓNIÁNÁL Kossnth-tér(Gyürky ház.) SXKIHtNftXTÓNÉCA ÉS KIA1M>KIIVATAIí : Vácz, Gasparik-utcza 12. az. alatt (hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők). Kéziratokat nem adunk vis&za. JBérmentetlen leveleket nem fogadunk el. jutányosán X y i 1 í-t IIRSSIIKTÚKKK : eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesittetnek. ó r : sora...........................................................SO kr. Bélyegillétck minden beiktatásnál SO kr. peink folytonos szaporodása csak azt tanúsítja, hogy törekvéseinkben kitartás vezérel, s hogy a jövőbe helyezett bizalmunk napról-napra fokozódik. De anyagi érdekeink mellett szellemi haladásunkra is gondolunk. S itt, e téren is, az az egyesülési törekvések egyengetik az utat. Ha felsőbbfoku kereskedelmi intézetet, vagy polgári-, avagy ipar-iskolát nem is tudunk teremteni, legalább alsóbbfokuakat rendezünk be, hogy a jövő nemzedékre kihaíólag oly értelmes kereskedői és iparos osztályt létesíthessünk, mely a további önképzésre alkalmassá válva, magvát képezze egy művelt iparos és kereskedői osztálynak. Az egyesülési törekvéseket találjuk fel továbbá a közjótékonyság s a humanizmus gyakorlásának megannyi nyilatkozásánál. Jótékony nőegyesületeink, beteg- segélyző, temetkezési s több eféle egyleteink szélűben keletkezése, szaporodása és virágzása, szintén azt bizonyítja, hogy e téren sem akarunk visszamaradni a század uralkodó áramlatától, mely az anyagiság körében mozgó érdekei és modern realizmusának érvényesítése mellett is oly szépen össze tudja egyeztetni a philanthropizmus magasztos tényeit. A vidéki társadalmi élet egyik legjelentékenyebb mozgató erejét képezik, csak például hozzuk fel, mert éppen a philanthropizmus magasztos tényeiről szóltunk, — a tűzoltó-egyesületek. Ez egyesületeknek kettős hivatásuk és feladatuk van. Az egyik a nemesebb: a vagyonmentés. A másik, mely azonban egy cseppet sem áll mögötte tulajdonképeni rendeltetésének, az, hogy a társadalomban az osztályok között keletkező válaszfalat teljesen ledöntse, s a társadalmi ellentéteket kiegyenlítse. Mint demokratikus alapokon nyugvó intézmény hivatva van arra, hogy a társadalmi osztályoknak egymáshoz való közeledését előmozdítsa. S ha az egyesülési törekvések tág mezején tovább tekintve felemlítjük még a sport-egyesületek különböző nemeit : a torna-egyesületeket, athletikai klubbokat, kerékpározó egyleteket, csónakázó társulatokat, melyeknek egyikével, vagy másikával bizonyára bármely vidéki városban is találkozunk, akkor be kell ismernünk azt, hogy a régi elvet: „ép testben ép lélek“, a megvalósításhoz vezetendő, mindenütt s mindent elkövetnek arra nézve, hogy nemzetünk az elsafnyulás ellen megóvassék. De nem akarva sok mindennel előhozakodni, még csak a kaszinókat, társas- és olvasóköröket hozzuk fel, melyek kiválólag arra vannak hivatva, hogy a vidéki társadalmat alapjában szabályozzák és sok tekintetben irányt szabjanak polgáraink tevékenységének. A hivatása magaslatán álló kaszinónak, vagy bármily néven nevezendő társas körnek mindig kell annyi erkölcsi tekintélylyel bírnia, hogy irányt szabjon a kebelébe tartozó testületi tagok tevékenységének, s ezek által közvetve az összes lakosság tevékenységének is nyilvánuljon ez akár társadalmi, akár bármely más irányban. Ha az ily társas kör nem tudja e hatást előidézni, akkor nem életképes, s intéző férfiai csak hagyják el azt a helyet, melyre őket a közbizalom emelte, de a melyre gyámoltalanságuk által méltatlanokká váltak. Az általunk felhozottakból csak azt akartuk lekövetkeztetni, hogy oly helyeken, hol az egyesülési törekvés ily tág irányban, s ily kiterjedt mezőkön mozog, ott a társadalmi haladás elmaradhatatlan; s minthogy pedig vidéki városaink legnagyobb részében, s talán mindenütt, hasonló jelenségekkel találkozunk, bátran elmondhatjuk azt, hogy a vidéki társadalom mozgató erőit az elősorolt különböző egyesületek képezik. Évtizedekkel ezelőtt ez egyesülési törekvések legnagyobb része ismeretlen volt előttünk. Akkor a vidéki társadalom lüktető erőit csak egyesek képeztek, most a legtekintélyesebb egyesületek alkotják. Akkor csak egykét egyén tett a társadalomért valamit, most egyesült erővel mindannyian oda működünk, hogy emeljük azt s tekintélyessé tegyük. A vidéki társadalmat ma az egyesületek alkotják s képezik. Minél több virágzó egyesülete és társulata van valamely vidéki városnak, annál élénkebb annak társadalma, annál inkább mondhatjuk azt, hogy ott az élet kellemesebben tölthető. Mi az egyesületek számából, azok virágzó, vagy tengő állapotából vonjuk le következtetéseinket vala- ! mely város társadalmi életére, s társadalmi egyedeinek sikeres, vagy sikertelen működésére. S mert úgy tudEgyesliIési törekvések a vidéki társadalomban. Sokszor halljuk az említést a régi jó időkről, melyek, fájdalom, többé vissza nem idézhetek. A múlt időkről sokszor úgy beszélnek, mintha azok hasonlit- hatlanul jobbak, szebbek és kedvesebbek lettek volna most folyó napjainknál. A letűnő idők emlékein elmerengve vajmi könnyen jutunk ama téves gondolatra, hogy a múlt idők társadalma sokkal élénkebb, sokkal összetartóbb és tevékenyebb volt, mint a mai. Pedig ha a társadalmi életre hatással bíró s napról-napra felmerülő jelenségeket figyelembe veszszük, azt kell tapasztalnunk, hogy mindenfelé elementáris erővel lüktető s helylyel-közzel lázas tevékenységű társadalmi forrongást észlelhetünk. Nem a vidéki nagyobb központokról, hanem a másod- és harmadrangú városok inai társadalmáról akarunk nehány jellemző vonást feljegyezni. A vidéki nagyobb s jobbára forgalmi góczpon- tokba cső emporiális jellegű városok fejlődése s társadalma teljesen elütő irányzatot mutat a kisebb vidéki városokéhoz képest. Mert inig amazok fejlődése nagyobb szabású és rohamos léptű, s úgy szólván a fővárosi jelleg után törekvő irányzatot mutat, addig a kisebb városok fejlődési proczesszusa csöndesebb mederben, s kevesebb zajjal folyik, de állandó tevékenységet tanúsít. A vidékí társadalom fő tevékenysége napjainkban leginkább abban kulminál, hogy működésének leg- czélhozvezetőbb eszközét az egyesülési törekvésekben keresi. A pénzintézetek, takarékpénztárak, népbankok és önsegélyző egyletek anyagi eszközöket nyújtanak mind- ahoz, amiket az ipar, kereskedelem s a mezőgazdasági téren elérni és valósítani óhajtunk. A virágzó pénzintézetek százai legpregnánsabb tanujelei annak, hogy az utolsó évtizedekben önerőnkből, minden állami közvetítés és segélyezés mellőzésével, magunk emberségéből emeltük az illető vidéket azon helyre, amelyet közgazdasági jelentőségében elfoglal. Az egyesülési törekvések a nagyobb ipar terén is észlelhetők. Részvényekre alapított gyáraink, ipartele„Váczi Közlöny“ tárczája. Csak praktikus légy édes angyalom!*) — Szatíra. — Oh fel/ilágosultság nagy kora, Melynek magasztos, fennkölt jelszava : (Szivébe vésse minden hajadon) »Csak praktikus légy!« édes angyalom! Szeretni mostan ?! — Oh mily léhaság ! Költőtől jő csak ilyen butaság ! A praktikust nem éri — gondolom — Csak pratikus légy édes angyalom ! A megtört szív ? ! — Hej hol van az idő ! Korunkban ilyes nem jöhet elő A szív szeme az ott függ gyomrodon, Csak praktikus légy édes angyalom! Az életczél ma: jól megtelt gyomor, Ha ez meg van, szived sem lesz komor Az nem töri magát más dolgokon, Csak praktikus légy édes angyalom ! Oh bölcsek már a lányaink manap ! Erkölcsre is, de sokat tartanak, Szeretni ők ? ! . . . morál itt hol vagyon ? Csak praktikus légy édes angyalom ! Ha ifjú vagy s szeretsz egy kis leányt, Megmondod néki, szűdben hogy mi bánt, Az első kérdés : »állás és vagyon ?« Csak praktikus légy édes angyalom ! S oly naiv valék, a kor egy gyermekét Szerettem s szívért kértem a szivét Mosoly felelt . . Oh értlek hajadon; Csak praktikus légy édes angyalom ! Bencs János. *) Felolvasta a szerző a »Vácz-vidéki egyetemi ifjak köre* május f. iki szépirodalmi estélyén. A sorsjegy. — Elbeszélés. — EC. ÜEÜ. után irta "Varga ü\/£I!h.á,i;y'- (Fotytatás és vége). Napok, hetek múltak, és deczember meghozta a karácsonyt a maga kedves örömeivel. — Kádárné még mindig az ágyat nyomta, ámbár már túl volt a veszélyen. A férj feleségének lázban mondott szavaiból azt következtette, hogy betegsége valami nagy eseménynyel van összefüggésben. Addig-addig unszolta Ilkát, a ki naponta megjelent a beteg ágyánál, mig ki nem vallotta az igazat. Vallomásra különösen az orvos azon kijelentése bírta, hogy mindaddig nem gyógyíthatja meg a beteget, mig nem tudja az okot, mely a lázt előidézte. A géplakatost nagyon lesújtották a hallottak. A harag és fájdalom küzdött egymással szivében, de végre is sajnálkozássá vált érzelme és megbocsájtott nejének. Ez a váratlan eset ugyan ismét összehozta a két fiatalt, de egyszersmint lehetetlenné tette a házasságot. Hiába, ha Ilka még oly jó, oly angyali teremtés is, mégis csak leánya annak a rossz, csaló asszonynak, a kivel ilyen előzmények után Kádárék nem óhajtottak rokonságba jutni. Majorosné, mihelyt kezéhez kapta a tengernyi pénzt, azonnal kiadót a kopasz Írnokon. Most már jobb szerencsét is lehet remélni. Károlynak is felmondott asszonya, mert sehogy- sem akart kötélnek állni, sőt Ilkáról, mint menyasszonyáról beszélt előtte. Ezért ugyan nem fájdult meg a feje annak a derék fiatal embernek, mert kínálva adtak neki hasonló jó állást. Ilka Károly tanácsára szolgálatba ment a közeli városba, mig ő önállóvá nem lesz. így köszönt be a nyár, mely a betegre javulást hozott Majorosné, különösen a leány távozása után nagy változáson ment keresztül. Búskomorrá és embergyülö- lővé lett. Kerülte az embereket. Éjjel folyton rémeket látott maga körül. A sok pénz valóban átkává lett. Mily boldoggá lehetett volna ő maga, szerencséssé a leánya, ha le nem tér az igazság útjáról! Néha támad ugyan olyas gondolata, hogy a pénz felét oda adja jogos tulajdonosának, de csakhamar megbánja még a gondolatát is. Kádárnéról hallani sem akart, mert átkot mondott reá, Károlyról sem, mert oka leánya távozásának. Épen nincs rajta mit csodálni, hogy Majorosné ilyen körülmények között beteggé lett. Az orvos levegő változtatást és fürdőt ajánlott. Majorosné fürdőzni ment; telt, volt pénze elég. Ilka is épen azon fürdőn volt úrnőjével, ahová az orvos anyját küldte. Milyen viszontlátás volt ez ! A beteg, mihelyt megtudta leánya ottlétét, nem nyugodott meg addig, mig nem találkozott vele. A leány nagyon megdöbbent, mikor anyja sápadt, szenvedő arczát megpillantotta. Szemrehányást tett magának, hogy eltudta hagyni, fiibálját helyrehozandó, felmondta a szolgálatot és minden idejét anyja ápolására szentelte. — Úgy, úgy, kedves leányom, ápolgass csak; jól esik, ha te mellettem vagy. De ugy-e, te nem hiszesz abban az ostoba átokban, a mit az a Kádárné reám mondott? Még azt merte mondani, hogy a koporsóban sem legyen nyugtom . . . balga asszony, azt hiszi, hogy az Isten teljesiti az ilyen átkot. Fiára ne is gondolj többet; értetted ? A leány egy szomorú, fájó szívből fölfakadt sóhajt nyomott el; anyját nyugalomra intette. így múlt el két hét. Ilka nem merte Károlynak megírni, hogy odahagyta szolgálatát, attól tartva, hogy megharagszik, vagy eljön meglátogatásukra. A beteg nap-nap után rosszabbul lett. A fürdő mit sem használt. S már annyira lefogyott, hogy a maga erejéből ki sem tudott menni a friss levegőre ; úgy kellett kivinni. Egy kellemes napon, mikor a beteg a kertben nyugágyon feküdt s Ilka mellette szorgoskodott, közeledő gyors léptek hallatszottak a kert kavicsos útján. A leány feltekintett, halk sikoltás lebbent el ajkain, mert Károlyt látta jönni. A beteg is fölvetette bágyadt tekintetét s megpillantva a közeledőit, láthatóan összerázkódott.
