Váczi Közlöny, 1891 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1891-05-03 / 18. szám
18. szám. XIII. évfolyam. HELYI ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ TÁRSADALMI ÉS I SZÉPIRODALMI HETILAP. Vácz, 1891. májú faliÖFIKKTÍíSI Aim : negyed évre 1 frt 50 kr. házhoz hordással vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára: 10 kr. Kapható: KISS ERNYEI ANTÓNIÁNÁL Kossuth-tér (Gyürky ház.) A boldogulás titka. Kevesen vannak, kik bíborban, palotában jönnek a világra; kiknek a véleLlcn szerencse első perczüktől fogva mindent biztosit, hogy anyagi gondoktól mentve legyenek teljes életükben. A legtöbb bölcsőt a szükség és nélkülözés között ringatják. S hányán vannak, kiket épen sohasem ringattak? S mindezeknek nem állana-e hatalmukban anyagi helyzetükön többé-kevésbé segíteni ? Nagyon is igen! A becsületes munkásság, a czél- szerü rendtartás és a józan takarékosság törvényeinek követése által. Hány ember van, aki százak és ezerek gondatlan clfecsérlése mellett a sors mostohasága ellen panaszkodik? De hát ugyan mi ez a sors, a mi ellen a panaszok és vádak özönét szórják ? Szerény nézetem szerint ez nem más, mint: maga az ember! A valóságos szegénység nem Istentől ered. A jó Isten észszel és szabad akarattal áldván meg az embert, a kinek becsületes munkásság, rendszeretet és józan takarékosság a jelszava, mindig felülkerekedik ^azokon, kik hasonló körülmények között léha gondatlansággal lesik a jó szerencse kedvezményeit. Istenadta testi és szellemi épségünk birtokában anyagi jólétünket nemcsak megállapíthatjuk, hanem fokozhatjuk és biztosíthatjuk is, ha kiadásainkat kizárólag csak is bevételeink kulcsa szerint oly formán rendezzük, hogy a körülményekhez képest kisebb-na- , gyobb fölösleg fölött is rendelkezhessünk. A könnyelműeknek és pazarlóknak hiresztelt fran- cziáknál a takarékosság a folytonos munkássággal párhuzamosan általános polgári erénynyé fejlődött, olyannyira, hogy a társadalmilag számbavehető polgárok legnagyobb része azon igyekszik, hogy a tartaléktőke gyanánt akkora összeget tehessen félre, a miből öregebb napjaiban, ha nem is nagyon kényelmesen, de mindenesetre tisztességesen megélhessen.- A mindennapi élet azt tanúsítja, hogy mindent inkább el lehet sajátítani, mint a takarékosságot. Igen, sxkn sí a-isy/rostiU; í<:s u s \ i>őbh a v \ tau,: Vácz, Gasparik-utcza 12. sz. alatt (hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők). Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. mert a takarékosság nem természeti ösztön vagy hajlam; azt a nevelés, a józan ész segítségével csakis a tapasztalat, előrelátás, példa teheti sajátunkká. A takarékosság olyanforma valami, mint a tisztaság, rendszeretet és a mértékletesség. E tulajdonokat gondosan ébreszteni, nevelni kell, hogy az emberben mintegy vérré válván, az embertől el nem választható túl aj do nságok ká fej lődjen ek. A pazarlás ellen legbiztosabb óvószer a folytonos munkásság. A munkás ember rendszerint nemcsak az időt, hanem munkásságának eredményét, az általánosan értékmérőül szolgáló pénzt is megbecsüli. Ezen a téren, a józan takarékosság terén minta gyanánt működni, s példájával nemcsak környezetét utánzásra buzdítani, hanem annak üdvös következményeire is figyelmeztetni legtöbb alkalma a nőnek van ; hisz a háztartásnak ezer meg ezer szálai a nő kezében pontosulnak össze. A nőnek — mint feleségnek és család anyának — nemcsak érdekében, de kötelességében is áll, a rendelkezésére bocsátott pénzt és egyéb javakat a leg- óvatosabban kezelni, hogy takarékosság és rendtartás által az egész család anyagi jólétét előmozdítsa és megszilárdítsa. Hányán vannak, kik vagyont örököltek és saját gondatlanságuk és könnyelműségük miatt ínségbe ejtik magukat és szeretni vélt gyermekeiket? A ki vagyonára, szerzeményére s jó hírnevére nem ügyel, az megbocsáthatatlan bűnt követ el önmaga, gyermekei, a társadalom és a nemzet ellen. A takarékosság tehát nem erény, hanem kötelesség. Sokan azt hiszik, hogy az ember vagyonát y.sak a nagyban való költekezés által teheti tönkre. Én azt hiszem, hogy ez inkább áll a krajezáros kiadásokról. Külön jövedelmi forrással bir az, kit a vásárlási kórság nem gyötör s ugyancsak ezen jövedelmi forrást kétszerezi meg az, ki jövedelmét beosztani tudja. Aki azonban mindig csak képzelt élvezetek kielégítésére gondol, okvetetlen hiányt fog érezni akkor, mikor valóságos szükségleteit kellene fedezni. IfiHIMBIdTÍ^SI^li : jutányosán eszközül tol nők s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesittetnek. A1 y i i <-í é r : sora . . ...............................................ItO kr. Bélyegűletck minden beiktatásnál !(() kr. Aránylag kevés ember lehet gazdaggá; de csaknem mindnyájunknál módunkban áll iparkodás és gazdálkodás által annyit szerezni, a mennyivel egyéni szükségleteinket kellően födözhetjük. Tehát nem any- nyira alkalom, mint inkább akarathiány gördít akadályt a takarékosság útjába. Dolgozhatik valaki szünet nélkül eszével és kezével, ha nem tud leszokni a bő költekezésről és úrhatnám életmódról. Számtalan az oly emberek száma, kik éveken keresztül ezreket kerestek és szórtak el s clhalálozván, gyermekeiket fillér nélkül hagyták. Haláluk után nemcsak házuk, de még a legutolsó darab is mások birtokába kerül. Kótyavetyéli vesztegetik el a temetési költségek és azon adósságok lerovásába, mikbe pazarló életük folyamán bonyolódtak. Bölcsesség és eszélyesség gyarapodása rendszerint gondoskodóbbá és mértékletessé teszi az embert. Ezért az okos ember kiterjeszti figyelmét a jövőre is; fölhasználja a kedvező időt és alkalmat, hogy a netán bekövetkezhető gonosz napok őt és családját készületlenül ne találják; egyszóval óvatosan gondoskodik azokról, a kik hozzáfűzvék és drágák. H. K. Tanítói gyűlés. A vácz-székesegyházi kerületi tanitóegylet f. hó I 30-án tartá a leányiskola dísztermében évi gyűlését. Megelőzőleg az apáczák csinos kápolnájában az I egybegyült tanítók csendes misét hallgattak, melyet í Misik Rafael hitoktató mondott. Ennek végeztével Szabad József püspökhatvani esperes-plebános, kerületi elnök vezetése alatt a tanítók serege ő Nagyméltóságánál tisztelgett, fiúi hálájának kifejezést adandó. A kegyelmes úr a küldöttséget látható örömmel fogadta, szívélyes szavakat intézett hozzájok és mindenkihez volt egy nyájas szava. Midőn egyik vegyes ajkú község tanítóját szólította meg, lelkére kötötte, hogy neki er- l kölcsi kötelessége van a magyarosítást illetőleg. Gya- | korlati útmutatást nyújtott a mikénti eljárásra nézve A „Yáczi Közlőn f tárczáj a. A sorsjegy. — Elbeszélés. — 3E3I. !E3. után irta Varga ILzEilh.ábl^y. (Folytatás). A leirt est óta több hét múlt el. Az uj eljegyzést sem Károly, sem Ilka nem vette komolyan. — A sorsjegy huzásnapja is elérkezett. Kádárné izgatottan nézte a ki húzott számokat az újságban. Szeme elsőben is a főnyereményen akadt meg. És, szent Isten! a főnyereményt a közös sorsjegy nyerte el. Amint csillapult Kádárné izgatottsága, azonnal balsejtelem fogta el, mert eszébe jutott a ki nem fizetett három részlet. Ez a tudat nem kevés aggodalmat okozott neki. Elej, pedig de jókor jött ez az Isten áldása! Kádárné ugyanis mindig fényűző volt a ruházkodásban. S hogy férje meg ne sokalja a ruha árát, mindig kevesebbre mondta és igy a vásárlásnál mindig valamely összeggel adós maradt. A sok kicsi már sokra ment. Az utóbbi időben szorongatni kezdték a kereskedők. Mivel sem férjétől, sem fiától nem mert adóságaira pénz kérni, Majorosnéval közösen egy sorsjegyet vett, hogy az esetleges jövedelemből kifizethesse tartozásait. A nagy nyeremény fölötti öröm teljesen kivette őt sodrából. Már kétszer is átszaladt Majorosnéhoz, de egy lelket sem talált a házban. Aggodalma és izgatottsága nőttön nőtt. A férj figyelmét ki nem kerülhette feleségének megváltozott, izgatott magaviseleté, de nem tudta mint vélni. Még a nagyapa is észre vette. Kovácsné házassága bántja őt, — vélte, — már nincs nyugodalma. Másnap több szerencsével járt Majoroséknál, az asszonyt otthon kapta. — Hála Istennek, csakhogy már itthon érem egyszer, — szólt izgatottan. Jaj, lelkem, szinte megzavart ez a nagy szerencse! — A nagy szerencse? — ismétlé Majorosné kérdő hangon, bizonyosan a fia házasságát érti, hát már bizonyos ?- Ah; mit nekem a házasság, én a főnyereményt értem ! — Úgy? tehát az én szerencsémről? Vagy talán Kádárné asszonyom is nyert, mert én nyertem ám! Kádárné a levegő után kapkodott, mint a vizbe- fúló; hol vörös lett, hol meg elsábadt. — Mit beszél? hát nem közösen vettük a sorsjegyet ? — Téved jó asszonyom, a sorsjegyet csak magam vettem; vagy mondjon egy tanút, vagy mutasson róla írást. — Rettenetes! — nyögte Kádárné, egy székbe fogódzva, hogy el ne essék. — Hát nem arról beszéltünk a minap is? Hát miért lennék adósa három részlettel, ha semmi közöm a sorsjegyhez ? Az Istenért, hát nem emlékezik már rá? — Nem hát! — Most pedig kikérem magamnak, nekem itt meséket ne mondjon, de ha jogot formál a főnyereményhez, poroljon be; majd meglátjuk, hogy mit nyer. A lakatos felesége már könyörgésre fogta a dolgot, de az sem használt. Ekkor jött haza Ilka, a ki nem tudta elképzelni, hogy mi izgathatta föl annyira a két asszonyt. — Ilka, édes leányom, mondd anyádnak, hogy ne kövessen el ilyen égbekiáltó igazságtalanságot. — Hallatlanra vedd szavait, nem tudja mit beszél ; a nagyravágyás megzavarta eszét. Képzeld csak, neszét veszi, hogy megnyertem a főnyereményt, kapja magát s azt mondja, hogy a sorsjegy közös volt. Hallott már valaki ilyet? Ilkát kellemetlenül érinté ez a dolog. Láthatóan összerázkódott. — Én valót mondok, — zokogta Kádárné, — a sorsjegyet közösen vettük. Igaz, hogy a három utolsó részlettel adós maradtam anyádnak, de ő megígérte, hogy ha nyerni találunk, azért nem lesz rövidségem. — És? — kérdé a leány élénken. — És most, hogy megnyertük a főnyereményt, azt mondja, hogy semmi jussom hozzá. — Egy árva szó sem igaz az egészből. Meg van szegény zavarodva. Teljes életében ilyen volt, soha sem I járt az igaz úton. Sok az adóssága, a melyről az a í becsületes férje mit sem tud és most az én nyereményemből szeretné kifizetni. Jó is volaa! Csak azt lesse. Ki vele! — Anyám, anyám, te szerencsétlenné teszed őt! — Tartsa meg a pénzét. — lihegte Kádárné, - de ne legyen vele boldog; még a koporsóban sem legyen nyugodalma. — Mialatt ezt mondotta, jobbját, mintha esküdnék, égfelé tartotta sápadt arczát, aztán kitántorgott.- Szent Isten! — kiáltott fel a leány iszonyodva, aztán Kádárné után ment. Karon fogta s úgy vezette haza. Mikor a Kádárék háza elé értek, .a leány vissza akart fordulni. — Vezess be, gyermekem, — mondá Kádárné gyenge hangon. A ajtó küszöbén öszszeeset és elájult. Károly, ki akkor épen otthon volt, halálra rémülve rohant anyjához s Ilona segítségével bevitte a szobába, ahol ágyba fektették. — Az Istenért, mi történt? — Útközben rosszul lett, — mondá a leány. — És te — kegyed, — javította ki magát Károly, — meglátta és haza kisérte; köszönöm, az Isten fizesse meg. Ez a kegyed megszólítás nagyon a szivén találta Ilkát. Rövid idő múlta a beteg magához tért, de összefüggően beszélni nem tudott. — Ilka az ágy mellé ült és sirt. Fájt neki, hogy meg sem mondhatja az igazat. Hiába, anyja ellen nem akart vádaskodni. — A megjelent orvos aggodalmas arezot mutatott és veszedelmes ideglázt emlegetett. Ilka ezt halva, hangos zokogásba tört ki; már nem tudott tovább maradni, távozni készült, de mielőtt elment volna, engedélyt kért Kádártól, hogy máskor is meglátogathassa a beteget. Az engedélyt természetesen szives örömest adták meg. — Ilka, jöjj el mentői többször, — mondá a nagyapa, te még a mi leányunk lész. Ezen nyilatkozatra Károly elhalványodott, Ilka pedig elpirult. Mikor haza ért Ilka, anyja nem tett neki azért szemrehányást, hogy Ivádárnét haza kisérte, de még szóba sem hozta a kellemetlen jelenetet. Kurtán jó éjt mondott és aludni tért. De a pénz, az az átkozott pénz mindig eszébe volt; Kádárnéval elkövetett igazságtalanság éjjel-nappal gyötörte őt. A lelkiismeret furdálása megzavarta álmát, megkeseritette az ételét. (Folytrit.ásn következik.)
