Váczi Közlöny, 1891 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1891-04-19 / 16. szám

XIII. évfolyam. 16. szám. HELYI ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ TÁRSADALMI ÉS Vacz, 1891. á SZÉPIRODALMI HETILAP. KLŐFI7iETFSI ÁRA: negyed évre 1 fid 50 kr. házhoz hordással vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára: 10 kr. Kapható: KISS ERNYEI ANTÓNIÁNÁL Kossuth-tér (Gyürky ház.) SZFRliFN35TÓSVAÍ KS SillDOHIVATAI, : Vciez, Gasparik-utcza 12. sz. alatt (hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők). Kéziratokat nem adunk vise.za. Kér mentetten leveleket nem fogadunk el. IIIRRFTFSFK : jutányosán eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesittetnek. .V y í 1 t-í 0 r : sora ...........................................................ISO kr. Bélyegilleték minden beiktatásnál ISO kr. Az őrtorony ügye. A tűzoltói hasznos intézmény, hála Isten­nek, már jó ideje, hogy léire jött városunkban. Polgártársaink közül sokan szívesen állanak be évről-évre tagjaiul, hogy azon magasztos fel­adatot teljesítsék, miszerint a tűzvész által súj­tott embertársainknak segélyére legyenek a rom­boló elem mielőbbi megfékezése által. És éppen ez képezi a tűzoltóság főfelada­tát, hogy mihamarább gátat tudjon vetni a tűz pusztító erejének, melynek azonban csak akkor képes teljesen megfelelni, ha a mód meg van neki adva arra, hogy a legrövidebb idő alatt a veszély színhelyén teremhessen. De nálunk, sajnos, ez eddig még nem le­hetséges, mert a tűzoltóság csak akkor szerez­het tudomást a tűzről, ha valaki jelenteni jön az őrtanyára, vagy midőn már a tűzilárma be­járja az egész várost. Az ezalatt lefolyt idő pedig sokszor a leg­nagyobb vész csiráit hordja magában, mert elegendő arra, hogy csekély szél mellett egész házsor a lángok martalékává váljék. Szükséges tehát, hogy legyen egy olyan helyünk, honnan az egész várost átláthatni, hogy legyen tííz'órtornyunk. Ezt feltétlenül meg­kívánja a tűzoltói intézmény, melynek a leg­szükségesebb kiegészítő részét képezi. A tűzoltóság tehát csakis akkor fog egészen megfelelhetni nemes feladatának, ha ez létrejön; csakis akkor lesz képes a lehető leggyorsabban a veszély színhelyén megjelenni, ha a tűz ki­ütése az őrtoronyból rögtön jelezve lesz. Az őrtorony építésének kérdése tehát egyik legszükségesebb tényezője városunk jólétének, s ez okból nem lehet eléggé helyeselnünk az Ön­A „Yáezi Közlöny“ tárczája. Utóhangok a „Költeményekéhez. Kimentek hát a nagy világba, Szerényen, félve mentek eí. Vájjon szives küszöbre lelnek S megérti őket más kebel ? Szívem vérével írtam őket, A fájdalom termette meg, Azért soruk között mosoly nincs, Csak a csalódás könye rezg. S ez ad nekem jogot a lantra, Egy benső, fájó érzelem, Kisírni mind, mi fáj a létben, — Ez oly vigasztaló nekem ! Boldogság-, összhangról beszéltek, Mért nem éneklek arról én ? Ó boldogok, ti nem tudjátok, Mily ür van lelkem fenekén! Vagy mondd az árva kis madárnak, Hogy zengje vígan a tavaszt, Ha kint a fák kopáran állnak S minden virágot dér fagyaszt! Töprengve, gondok közt visz éltem, Hol oly sok lép el gondtalan. Én ideák után esengek, És ellentmondás untalan. Nem illem én be a keretbe, Hol a kenyér munkája tűr, Hol elhomályosul az eszme És szárnya-szegve földre hull. Ha tán egykor a szép s a jó győz Es minden szívben megterem, Akkor majd boldogságról is fog , Összhangzón zengni énekem ! Viz Zoltán. hentes tűzoltó egyletnek azon eljárását, hogy a pár év előtt megpendített eszmét újból fölele- venitve, kezébe vette az őrtorony építésének ügyét, és az e czélra eddig adakozások útján begyült összeget, mely a takarékpénztárban ka­matoz, ujabbi adakozás utján óhajtja kiegészí­teni még pedig akként, hogy az a polgárság­nak igen csekély áldozatába kerüljön. Ugyanis a kibocsátott felhívás szerint — melyet lapunk más helyén egész terjedelmében közlünk — a nemes czélhoz járulni óhajtók 25 hónapon át köteleznék magukat havi 20 krnyi csekély összeg fizetésére, mely bizonyára oly csekélység, hogy emez áldozatot saját és polgártársai érdekében mindenki meghozhatja. És nem is kételkedünk, hogy polgártár­saink megragadva e kedvező alkalmat, kész örömmel fognak áldozni a jó ügy oltárára s tö­meges aláírásaik által lehetővé fogják tenni az őrtorony mielőbbi felépülését. Adja Isten, hogy úgy tegyen ! Intelligencziánk és a sajtó. A vidéki sajtó ma már számottevő tényezőként szerepel nemcsak politikai, de főleg társadalmi életünk­ben, s döntő befolyást érvényesít összes kultur-törek- véseinkre. A vidéki hírlapirodalom az utolsó két évtized alatt oly óriási lendületet nyert, hogy a hatvanas évek kö­zepén ilyenre még csak távolról sem gondolhattunk, s még a legvérmesebbek sem táplálták magukban azon reményt, hogy a század utolsó tizedében oly kiterjedt vidéki hírlapirodalom keletkezzék, aminő a mai. Körülbelül negyedfélszáz vidéki hírlap és folyóirat áll a magyarság s a magyar állameszme szolgálatában, édes anyai nyelvünkön terjesztve a közművelődést még a legelrejtettebb, a legfélreesőbb vidékek zugaiban is. És ez minden esetre arra mutat, hogy a magyar Betyár kaland. Irta: ZEStlss -Ä-ixzselie. (Folytatás és vége.) Valami felől titkon tanácskozva elhagyják a szobát. Mikor visszajönnek szemeik titokteljes mosolygással nyugszanak Simonon, a ki ez alatt annyira beleme­legszik a conversatióba, hogy egy oroszlánvadászatot ad elő, a mit persze maga sem hisz el, a min ő mint hős Nimród szerepel. Aladárt most a grófnő felkéri, hogy beszéljen va­lamit keleti útjáról. És ő beszél; mily beszéd ez! Értelmes, okos, szel­lemes, minden árnyalata nélkül az elbizakodottságnak, vagy föltűnni vágyásnak. El nem titkolható szelleme elő-elő csillan, mint a felhő közül előtűnő nap. Me­legen érző szive élénk phantasiája által rendkívül ér­dekessé téve minden kicsi mondatot. Beszél Olasz­ország kék egéről, Nubia homok sivatagairól, Egyptoin éneklő sphinxeiről. Kelet ragyogó szemű hölgyeiről. Hogy mikor már oda képzeli magát az ember egy-egy puszta homokon nőtt oáz pálmái alá, lerántsa a leg­hidegebb Sarmáth-sikság hólepte mezőire, megfagyó emberek, üvöltő farkasok közé. Utóvégre csak azt veszi észre, hogy minden fő ő rá hallgat, minden figyelem felé van fordulva. Épp az olasz népköltészet­nek szépségét dicséri, mikor Alplionsnak eszébe jut, hogy hallott ő valamikor Aladártól egy olasz barcarolát a mit ugyan, ha még el nem feledett, a grófnő kegyes engedelmével énekeljen el neki még egyszer. Aladár gyönyörű mélyen vibráló bariton hangja, melyen a fantaztikus érzelemdús dalt énekelte, minden­kinek a szivéig hatott. Csillogó szemekkel lelkesülő vonásokkal kel fel a zongorától, magát szerényen meg­hajtva. Még kis ideig beszélgettek, azután búcsút véve a társaságtól ismét kocsira ültek és hajtottak haza felé. A falu végét elhagyva megcsapta őket a puszták jeges szele; úgy perzsel az mint a tűz. Még a Simon hószin arcza is pirosra van festve a metsző hidegtől. Aladár fekete bajuszán meg olyan szép virágok kép­nyelv s a magyar állameszme hódit s tért foglal min­denfelé, minden irányban. A vidéki magyar hírlapirodalomnak nem csekély része van abban, hogy az imént megejtett népszám­lálás eredménye nyolez millió magyart mutathat fel. Amerikában tudvalevőleg nemcsak minden város, de minden népesebb gyarmat és telep saját közlöny­nyel bír. De mig ott a vidéki hírlapirodalom jogosult­ságát tisztán csak közgazdászati eredmények igazolják, addig a mi vidéki hirlairodalmunk létjogát magasabb indokokból eredeztethetjük, abból tudniillik, hogy ná­lunk, még a legtősgyökeresebb magyar helyen, a ma­gyarság közepette megjelenő vidéki lap is első sorban nemzeti missziót teljesít. S e missziót hévvel, lelkesedéssel, valódi hazafias érzülettel teljesiti. Hogy ezen hivatását a fővárosi sajtó is készséggel ismeri el, annak mindinkább több-több bizonyítékát látjuk; s eredményeiben azt tapasztalhatjuk, bogy a vidéki hírlapirodalom tekintélyes kiegészítő részét ké­pezi ama nagy hatalmasságnak, mely epithetonnal min­den művelt államban megtisztelik a sajtót. Mert a sajtó valóban a nagy hatalmasságok egyike ! Zsurnalisztikával foglalkozó országos képviselőink előszeretettel keresik fel a vidéki sajtó hasábjait is, tudva azt, hogy eszméik gyakorlati eredményt csak akkor mutathatnak fel, ha azok a szélrózsa minden irányá­ban elvettetnek. Országos érdekű, s a társadalom rege­nerálását ezélzó terveik csak úgy válhatnak általánosan ismertekké, ha azokat az ország közlakosságának min­den rétegével közük. S’erre legjobb, leghivatottabb és leghálásabb talaj : a vidéki sajtó. Ez ismert szempontból kiindulva vettük kezünkbe a tollat, hogy intelligencziánk nagyobb mérvű szel­lemi támogatását hívjuk fel a sajtó iránt. Vannak vidékek, hol a helyi sajtót az intelligen- czia teljes szellemi erejével támogatja, s nem merülhet fel oly köz-, vagy társadalmi ügy, melynél ne hallatná nyomatékos szavát; vannak ismét vidékek, hol csak úgy néha-néha veszi fel a tollat az intelligenczia egyik­másik tagja, ezt is talán csak oly alkalmakkor, amidőn nagyon közelről van érdekelve ; s vannak végül oly vi­dékek is, hol az intelligenczia egész közönyös szemlé­ződnek, mintha csak valamely ügyes ötvös filigrán művészetét akarná produkálni rajta. Lomha átláthatlan ködök ereszkednek az ember- hangtalan pusztára. Olyan csendes az most, mint va­lami elhagyott temető. Még a kósza varjak is elkot- ródtak a láthatárról, messze magukra hagyva az út- széli csupasz fákat; csak a vörös fényben nyugvó nap halvány sugár kévéinek fényhatárában mered elő fekete silhuetteként egy-egy gémes kút szomorúan himbá- lódzó elszabadult csöbrével a föleresztett hámfán. Nos Aladár, hogy tetszik neked a grófnő ? kérdé Alphons végre megtörve a csendet. Ő comme il faut, nagyvilági hölgy, inon amis, lehet-e ellene kifogásom! S ezzel mintha megelégelte volna a társalgást, szivar hamuját a kocsi oldalán le­verve összébb vonta bundáját s a lovak közé vágott. Helyette Simon vette át az elejtett themát. Barrrátom. Aladár szive szivacs, ő nem tud lel­kesülni. Oh de én ce deja autre. Ez az asszony kincs. Valódi imádásra méltó kincs. Oh barátom az a junói termet, azok a mély tüzü szemek. Elle est non plus. Elle est fameuse; azt hiszed? Nos én nem ellenkezem. Hát ha még a bátor férfias természetét ismernéd. Ah barátom hagyd el, kérte Simon, mintegy ta­lálva érezve magát. Nem szép hölgyeknél az a túlságos bátorság. A mi a férfiakat illeti, legyen az, az ő kizárólagos tulaj­donuk. Igen, osztom véleményedet. De ő valódi unicum a tekintetben; vív mint egy amazon, lő mint egy Nimród s lovagol akár valamely voltigeure. Ce tous jolie. De még is tahin szebb lenne, fia imádkozna, mint egy apácza. Vagy legalább mint egy jól nevelt angol lady. Oh barátom az angol hölgyek correct nevelése az. Nos én biztosítalak, hogy bir olyan műveltséggel, mint azok közül bármelyik; s az ajtatosságot sem vé­gezteti a komornájával. Hanem ő sok oldalú művelt­ségű hölgy. Hidd el cseppet sem árt neki magát az effajta sport nemekbe begyakorolni.

Next

/
Thumbnails
Contents