Váczi Közlöny, 1891 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1891-04-12 / 15. szám

XIII. évfolyam. 15. szám. Vácz, 1891. április előfizetési aki: negyed évre 1 frt 50 kr. házhoz hordással vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára : iO kr. Kapható: KISS ERNYEI ANTÓNIÁNÁL Kossuth-tér (Gyürky ház.) SZ E IS li ESZTÓ* ÉK ÉS KIADÓHIVATAL: Vácz, Gasparik-utcza 12. sz. alatt (hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők). Kéziratokat nem adunk vísízu. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. mi: hetési: li: jutányosán eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesittetnek. NyilUér: sora ...........................................................kr Bé lyegilleték minden beiktatásnál SO kr. SZÉPIRODALMI HETILAP. HELYI ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ TÁRSADALMI ÉS A sz. Vincze-egylet tevékenysége. Azon alkotások között, melyek újabb idő­ben városunk sok viszontagságot kiállóit réte­gének, a szegény osztálynak javára, helyzete enyhítésére, elviselhetővé tételére keletkeztek, bizonyára nagyon jelentékeny helyet foglal el a sz. Vincze-egylet. Három éve mull februárban, hogy létre jött, s városunk nemesgondolkozású lakossága nem késeit a nemes ügyet nagylelkűen felka­rolni, mert a segélyezés azon módszere, melyet ezen jótékony egyesület magáénak vall, egyrészt az Ínségesek helyzetének, körülményeinek leg­megfelelőbb, másrészt a könyörületből, szerétéi­ből nyújtott adománynak méltó helyre juttatá­sát is leginkább eszközölni képes. Mi kezdettől fogva folytonos figyelemmel kisértük ezen egylet működését, hallottuk a se­gélyezetteknek hálás könnyek között rebegett köszönetéit, szemtanúi voltunk és vagyunk az egyleti tagok önzetlen fáradozásának: s igy csakis örömmel tehetünk jelentést az egylet harmadik évi rendes közgyűléséről, mely f. h. 5-én, a káth. leányiskola egyik termében tar­tatott meg. A közgyűlésről, melyen szépszámú érdek­lődő közönség vett részt, tudósitónk a követ­kezőket Írja: A közgyűlést Kanda István kanonok, az egylet buzgó elnöke nyitotta meg, lelkes szavakbad, fejteget­vén a felebaráti szeretet értékét, szellemét, jutalmát. Majd az egylet tevékenységére tért át, szólván arról, miképen törekedett az a jótékonyságot helyes irányban gyakorolni. Végül köszönetét mondott a szegényügy nemeslelkű pártfogóinak, az egylet pártoló tagjainak, városunk és vidéke nagylelkű közönségének, mely az egylet szellemét kezdettől fogva magáévá tette, s hogy az ily mérvű tevékenységet fejthetett ki, szives adomá­nyaival lehetségessé tenni kegyeskedett. A gyűlést imá­val nyitotta meg. Ä „Váczi Közlöny“ tárczája. Betyár kaland. Irta: IKIiss Anzselie. Mind a hárman elhelyezkednek az erős szerkezetű, de nem valami tetszetős formájú magyar szánkón. Mely előtt türelmetlenül kapálódzik a fölcsengetyüzött gyö­nyörű. négy almás szürke. A liberiás borotvált képű kocsis néhány üveg ó vörösbort, meg az elmaradhatlan konyakost szép óva­tosan elhelyezi a hátsó ülés ládájába. Az urak lábára szépen ráteriti a tigrisbőr pokróczot, megnézve elébb, ha a melegített téglák rendben vannak-e. Azután maga is fölkapaszkodik a bakra. A hol már ifju gazdája he­lyet foglalt. S Istennek ajánlva a lelkét feszesen ül he­lyén midőn a lovak megindulnak. Azok pedig röpítik a szánt gyorsan, mint a szélvész. A simára fagyott fe­hér úton szintén szikrázik az ugráló jégdarab, a mint azt* a lovak patája messze elrúgja a levegőben. — Mennyi kiváncsi leány fő jelenik meg a virágos abla­kokban, mikor a csengő-bongó szánka arra vágtat. — De van is mit nézni azon, mert az ügyesen hajtó, még a füligjérő bundában is föltűnő érdekes alak nagyon jó arra, hogy magára vonja a nézők figyelmét, férfias büszke magas homlokára olyan kitünően oda illik a hozzá simié vidrabőr sapka; olajbarna sápadt arczá- nak van valami keleties büszke jellege, ami csak pa­rancsolni tud. De engedelmeskedni nem. A mellett van valami megnyerő jóság, nemes büszkeség a finoman metszett ajkak körül, a mit sötét szén fekete bajusz tart árnyékban. Rábeszélő nagy kék szeméi vannak, mélyek, mint a nyugvó tenger, s sötétek, mint a liold- talan éjszaka. Nagy bundája valami rendkívül arisztokratikus ki- nézést kölcsönöz neki, a bő ujjak alól kicsinynek látszó finom keztyüs kezeknek. — A hátsó ülést egy 40--45 Ezután Bitesei István titkár tette meg évi jelen­tését, előzőleg részletes tájékozást nyújtva az egylet ápoltjainak helyzetéről. Ürömmel jelenti, hogy váro­sunk és vidéke n. é. közönsége az egylet működését nemcsak fokozott érdeklődéssel kiséri, de fokozott tá­mogatásban is részesíteni kegyeskedik. Wirnhardt Gusztáv pénztárnok a pénztár állapo­táról tett jelentést, mely szerint az egylet bevétele a harmadik év folytán 174G frt 26 kr., kiadása 1343 frt 20 kr. volt, mely összeg kenyérre (95841\2 kg.), húsra (1791/2 kg.), tűzi fára (1840 csomó), meleg ételekre (1137 adag) s egyéb segélyezésre fordittatott. A pénz­tárnoknak a szokásos felmentvény megadott. Majd Sztrecslo János ruhatárnok a rulianeműekről, Ketslés József egyleti tag a kiosztott fűtő mennyiségé­ről tettek részletes jelentést. A jelentések végeztével az egylet elnöke mély kö­szönetét mondott az egylet összes műkögő tagjainak buzgó fáradozásaikért, névszerint is Sztrecsko János ruhatárnoknak, ki a ruhatár kezelése, és Ketskés Jó­zsefnek, ki a fűtő beszerzése és kiosztása körül kiváló buzgalmat fejtett ki. Erre Gajáry Géza polgármester az egylet érdemes elnökének, a tisztikarnak, az egyletnek mondott kö­szönetét közhasznú működésükért a város nevében, Nikitits Sándor alelnök szintén az elnöknek s titkár­nak, Kanda István elnök az iskolaszéknek a terem átengedéséért, s végül az egyletet a n. é. közönség to­vábbá kegyes pártfogásába ajánlotta, mire a közgyűlés az évi kimutatás nyomatott példányainak kiosztásával véget ért. A kimutatásból a következő adatokat emeljük ki: Van az egyletnek jelenleg 20 működő, 91 pártoló tagja, a lefolyt évben volt 86 jótevője. Állandó segélyezésben részesit az egylet jelenleg 16 családot, 26 egyes házi szegényt, fűtővel segélyezett a lefolyt évben 41 hajlékot, azonfelül több szegényt ru­ha-félékkel, gyógyszerrel stb. Tagadhatlan tény, hogy ezen egylet váro­sunkban, kivált mióta, annak lakosságára való­ban sanyarú idők következtek be, sok jót esz­közöl, mert az a módszer, melylyel a segélyt közvetíti, a szegények állapotának s körülmé­nyeinek legmegfelelőbb. Miért is, hogy mulasztást ne kövessünk el, ezen jótékony egyletet városunk s vidéke ne­mesgondolkozású lakossága figyelmébe s nagy­lelkű pártfogásába a legmelegebben ajánljuk. Városi közgyűlés. Vácz város képviselőtestülete múlt vasárnap köz­gyűlést tartott, melyen mintegy 70-en vettek részt. Gajáry Géza polgármester üdvözölvén a szép szám­mal egybegyült képviselőket, a gyűlést megnyitotta. Legelőször is olvastatott a m. kir. földmivelésügyi minisztérium leirata, melyben értesiti a tanácsot, hogy hajlandó városunkban egy bizományi szénkéneg rak­tárt felállítani, ha a város alkalmas helyiségről, vala­mint az elárusítandó szénkéneg és szénkénegető esz­közök és az ezek árából befolyó összegeknek saját fe­lelőssége melletti kezeléséről saját költségén gondos­kodni fog. A miniszteri ajánlat, miután a szénkéneg raktár felállítása és kezelése a város nagyobb anyagi megterheltetésével nem jár, a mennyiben a kezelési költségek a vevő közönségre átháríthatok, szőlőtulajdo­nosaink pedig azon nagy előnyben részesülendnek, hogy minden nagyobb utánjárás nélkül és olcsó áron sze­rezhetik be a szükséges anyagot, s remélhetőleg a vidék is itt szerzendi be azt, mi által városunk elárusitási központtá válnék, a mi az általános forgalmat is nagy­ban növelné, egyhangúlag elfogadtatott, s a szükséges intézkedések megtételével a városi tanács, a pénzügyi és amerikai szőlőszeti bizottság bízatott meg. Lencsó Sándor kövezetvám bérlőnek 3000 frt bér- hátráléka elengedése ügyében beadott kérvényét a pénz­ügyi bizottság indítványa alapján a képviselőtestület elutasította, tekintettel azonban arra, hogy ő az előbbi bérlőknél jelentékenyen magasabb összeget fizet, s igy a város irányában nagyobb érdemei vannak, másrészt pedig a város környékén az elmúlt évben fellépett marhavészi tilalmak folytán a bérlő jövedelme is csök- j kent, bérlőnek hátraléka lefizetésére 1892. év végéig halasztást engedélyezett. Olvastatott a megyei alispán végzése dr. Bolgár Lajos fegyelmi ügyében, melynek értelmében ellene fegyelmi vizsgálat rendeltetett el. évesnek látszó férfi foglalja el. Nagyon tekintélyes ki­nézéssel, kiborotvált álla császár szakállal. Meg egy be­teges sápadt, szőke, világos szemű vadász ruhás fiatal ember. — Mindannyiukon van bizonyos előkelő intelli- genczia. A mi nem enged közönséges emberekre következ­tetni. A bakon üllő fiatal ember olyan magaviseletü, mint egy splénes angol. Nem szól senkihez, nem kér­dez senkit, nem néz senkire. Egyedül azzal látszik el­foglalva lenni, hogy a tüzesen száguldó lovak egyforma trappban menjenek. A kellemes arczu idősebb úr, a ki jól megelégelte már a hallgatást, előveszi hímzett szivartárczáját és egy illatos trabukoszszal kínálja meg társát, maga is rá­gyújtva egyre. A fiatal szőke azonban a magáét unalmas arczki- fejezéssel veti ki a hóba. Nos hát miért nem gyújtunk rá öcsém ? kérdi az idősebb úr. Mert nem veszi be a természetem, felel hanyagul a kérdett. Szégyeld magad mon amié, már maholnap olyan puha leszel, mint egy összemorzsolt nikodemiai na- rasces. Hisz az annyira sern erős, hogy még egy kis­asszony is fogfájás nélkül elszívhatja. Hagyd el cousin; mais regardais ce, ezek a pus­kák meg vannak töltve. Ha véletlenül elsülne egy. Nos mit tenne az? kérdi az idősebb kaczagva. Hisz kifelé van csöve fordítva, a hóba meg hagy fúrjon akkora lyukat, a milyen neki tetszik. G’est vrais, de mégis Jean, vegye ön kézhez azt a hetes csövűt, tudod barátom az ördögöt nem jó a falra festeni. Hangja vékony és tiszta, mint egy leányé. - Egy ál táljában olyan emberekre emlékeztet, kik a saját árnyékuktól is megijednek. Hó színű selyem kendője a nyakán gonddal van megkötve, az Ízlésesen átszúrt aulik bizanzi kővel. Zsebéből kis tükröt von most elő, gondosan pö­dörgeti finom szőke selyem bajuszát, jobbról is, hal­ról-is. De már ezt meg nem állhatja szó nélkül az a másik úr. Ugyan te Simon, mond csak, kinek akarsz te megtetszeni ebben a bolond sivatag pusztában, a minek most neki vágunk? Barrrátom, barrrátom rácsol Simon, tudod kedves barrrátom, én hm — semmi. Apropos nem szádunk le Tiszaiéknál ? Tudod egy kissé átmelegedni a hosszas hideg árt az arcz'bőrnek. — Meg aztán! Eh ne bolondozz gyerek. Ha félted a fehér taine- det, akkor mért nem kötsz fátyolt, mint valami finyás leány, vagy mért nem maradsz otthon, nem ilyen be­teg gyerekeknek való kirándulás ez! Csak össze hozna a sors valami jó szőrű toportyán férgekkel, hogy lát­nám meg milyen caracalét járnak akkor az ilyen nagy­városi kisasszony ifiurak — ijedtükben. Mit mondasz riadt fel ijedten Simon ! Toportyán féreg? Van az erre tájt — akkor, akkor talán, de izé. Ne bolondozz pajtás; ez nem az én idegeimnek való. Tán inkább, hogy is mondjam, mennék. No csak hagyd el carissime. Látom a szemeidből, hogy alig várod, hogy találkozzunk egy párral; nohát ne félj semmit. Lesz akár tuczat számra. Á malitiozus bárónak úgy látszik, nagy kedve te­lik a fiatal ember ijesztgetésében; mert olyan gyönyö­rűséggel nézi annak, az ijedtségtől megnyúlt comieus arczát, mintha csak Moliere valamelyik vígjátékéban gyönyörködne. A minap is szerle-szét szakgatták László grófék parádés kocsisát, a ki Tiszáinkhoz vitte az. elejtett nyulakat. Úgy bizony mon ether, az inas is alig biri. • megmenekülni a szét riadt lovakon, jó lábai meg erős I lélekjelenléte volt a ipsének, csak ennek köszönheti a ! megmenekülést. Egyébiránt ne csinálj olyan kérdőjel I hosszú arezokat, mert Aladár is tudja, ha nem hiszed ' kérdezd meg. Itt történt a zsadányi pusztától alig egy ! fél órányira, Persze egy árva szó sem volt igaz- belőle és föl is

Next

/
Thumbnails
Contents