Váczi Közlöny, 1891 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1891-03-15 / 11. szám

XIII. évfolyam. 11. szám.

HELYI ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ TÁRSADALMI ÉS

SZÉPIRODALMI HETILAP.

ELŐFIZETÉSI ÍK4: negyed évre í Crt 50 kr.

házhoz hordással vagy postai szétküldéssel.

Egyes szám ára: ÍO kr.

Kapható: KISS ERNYEI ANTÓNIÁNÁL Kossuth-lér (Gyiirky ház.)

SZÉK H ESZTŐSÉIá ÉS KIADÓHIVATAL :

Vácz, Gasparik-utcza 12. sz. alatt (hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők). Kéziratokat nem adunk visíza.

Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el.

im?I>ETÉSEIi :

jutányosán eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesittetnek.

\ y i 1 <-< ór: sora

...........................................................SO kr.

Bélyegilleték minden beiktatásnál ISO kr.

Márczius 15,

A népszabadság feltámadási ünnepe! Negyvenhárom esztendeje, hogy a magyar nép rab- bilincsét 1848. márczius 15-én széttépte és oly hangosan követelte szabadságát, mint a végzet harsonája, mely nem ismer alkut, és behatol a fényes palotákba és szegényes kunyhókba egyaránt.

A magyar nemzet e napon azonban nemcsak szabadságának, de önálló államiságának is megvetette alapját. Önálló és független államisággal akart birni, hogy önálló és független nép lakhassa e földet, melyen kívül nincsen hely a magyar számára.

Biztosítani kellett a nép szabadságát, mert e nélkül jólét és virágzás nem létezik, ez mindez márczius 15-én történt, amaz emlékezetes napon, midőn gazdag és szegény közt a gát leomlott és egyenlővé olvasztott mindenkit a hazaszeretet forrósága.

A magyar nép legszebb történeti emlékei közé tartoznak 1848. márczius 15-ének eseményei és nincs hatalom, mely képes volna ez emlékezet iránti kegyeletet a magyar nép szivéből kitépni.

Minden, amit azóta nemzetünk megizmosodása és államiságunk megszilárdítása tekintetében kivívtunk, az egyedül csak ama szellemnek köszönhető, mely márczius idusán fölébredt, és mely felköltötte bennünk emberi és polgári méltóságunk tudatát.

Márczius idusán kivívtuk a szellemi harcz leghatásosabb fegyverének szabadságát: a sajtó szabadságát. E fegyverrel kezünkben bátran

A „Yáczi Közlöny“ íárczája.

Ä klasszikái zene fejlődéséről.

Irta: ZE^oszegän.;^ _Á_rpácL.

Egy művészet sem igényelt oly hosszú időt a kifejlődésre s követelt oly lángelméket a fejlesztés munkájának sikeres végzésére, mint épen a klasszikái zene. Ha visszapillantunk, a múltba s a költészetet, szobrá- szatot, építészet- és festészetet —- fejlődési szempontból — a zenével párhuzamba állítjuk, úgy azon való tárul fel előttünk, hogy még a zene alacsony fokon állva, a kifejlődés első lépcsőjére sem emelkedett, addig a többi művészetek már a teljes virágzás korszakát élték. Tekintsük csak a régi görögök festményeit, obe- liszkeit, piramisait, szobrait, költői termékeit, a tökély oly magas fokának nyilvánulását látjuk ez alkotásokban, hogy a mi az Ízlés finomságát s az eszme találóságát illeti, a jelen korral viszonyba állítva, hanyatlást konstatálhatunk.

Nem úgy áll ez a zenével; a zene tulajdonképen csak egy pár század óta indult igazán fejlődésnek s ezen fejlődés korántsem volt folytonos, mert nagy lángelmék feltűnése és alkotása között elmúlt időköz hézagokat hagyott fenn. Ha sokan spéciéi felállítják axiómaként, hogy midőn valamely művészet elérte tetőpontját, visszafejlődik, úgy a zene csak tulajdonképen most lévén virágzásban, a zenei tetőpont elérését ezélzó törekvés nyilvánul a jelen században.

A zene első hivatott apostolai, — kik a zene nehéz talaján haladva, küzdve a kor előítéletével és értelmetlenségével, bensőjükhöz hiven s a közönynyel nem törődve, alkottak s a zene alapkövének letételén és annak megszilárdításán fáradoztak, kiszorítva minden a zenébe becsúszott szabályellenességet és oly hangfű zéseket, melyek ellen a zenei fül protestál, — Bach, Händel és Gluck.

A zenének Bach idejéig való fejlesztése többé-ke- vésbbe csupán és majdnem kizárólagosan az egyházi

szállhatunk szembe ellenségeinkkel, de e nélkül senki üldözése ellen sem védhetjük magunkat.

A magyar nép fel is fogta, meg is becsüli a sajtó szabadságát és innen magyarázható az a lendület is, melyet a magyar hírlapirodalom a legutolsó időben tett.

De a mellett még a magyar sajtónak az a missiója is van, hogy a magyar nyelvet, a magyar szellemet terjeszsze az országban. És e hivatását bámulatos sikerrel teljesíti. A magyar sajtóról eme fontos és sokoldalú működése után bátran lehet állítani, hogy a magyar nemzeti állam egyik legerősebb oszlopa.

És hogy ezzé fejlődhetett, azt 1848. márczius 15-ének köszönhetjük és ama férfiaknak, kik megértvén az idők jelét, vérüket és vagyonukat áldozták a haza oltárán.

Mindez hozzájárul ahhoz, hogy a magyarok e napot nemzeti ünnepeik sorába iktassák.

Meg is ülik ezt a szép napot sokan úgy a fővárosban, mint a vidéken és az ünnepi szónokok beszédeiben viszhangzik a nép kegyelete, mely soha sem fogja — mert nem is tudná soha — elfelejteni Magyarország újjáéledésének dicső napját: márczius 15-két.

Á Duna jege.

Az árviz-veszély, mely városunkat legközelebb fenyegette, szerencsésen elmúlt. Az intézkedések, melyek veszély idejére tétettek, ez alkalommal nem kerültek sorra, jegünk indulása és elvonulása nagyobb bajok nélkül történt meg, habár előzetesen komoly aggodalmakra szolgáltatott alkalmat. Rémes hirek érkeztek Verőczéről, hol a viz öles sőt magasabb torlaszokat képezett, Tótfalu határát viz borította el, Esztergom és Nagy-Maros felől csak veszedelemről hallottunk, városunknál a jég egy táblában állott, a viz fokozatosan

zenére szorítkozott és monoton jellegű volt. Mindazonáltal zeneirodalmi kincseknek tekintendők a középkorbeli egyházi énekek, mert konczepczió szempontjából zenetörténelmi műbecscsel bírnak, sőt Allegri miséje, melyet kettős karra „castratok“ énekeltek, tekintve a hangfűzést és szólamvezetést s bensőnket átjáró mély és magasztos érzést, rendkívüli hatással rendelkező műremek.

A klasszikái zenének újabb kori jelentősége azonban csak Bach-nál kezdődik, ki Hándellel a magvas zene igazi alapját tette le s a polyfónia tökélye és a kombináczió nagyszerűsége s megragadó volta, mely alkotásaiban érvényesül, műveinek a zenei világra nézve örökké fennmaradást biztosit. — Habár stílusa a modern kor Ízlésének nem teljesen megfelelő, de a konczepczió tökélye, thémáinak mélysége és a hangfűzés váriaczióinak kifogyhatatlansága az összes zeneirók legelsőjévé avatja fel. Bach zenéje kiválóan csak alaposan képzett s a követelményeknek minden tekintetben megfelelő zenész által élvezhető s a legnagyobb zeneköltők elismerték a kontrapunkt (ellenpont) és fuga terén Bachnak — a fantáziában és kidolgozásban utolérhetetlenségét; és többek közt Beethowen is igy nyilatkozott egy Ízben, eltelve Bach ihletett szellemétől, Nicht Bach — „Meer“ — sollte er heissen.

Händel az oratóriumok nagy mestere a formai tökély és gondolatmélység tekintetében Bach mellé állítható, s habár műveinek egy része a modern kor által élvezhetés czéljából némi módosításokra is szorult, mit Mozart, az ihletett művész szakavatott keze a tartalom csonkítása nélkül — eszközölt, azért hallva műveit, még most is eltölt bennünket azon mély érzet és magasan szárnyaló fantázia, mely minden művében érvényesül.

GlucJc a klasszikus opera megalkotója, ki a drámai zene alkalmazására fősulyt fektetvén, a reczitativok behozatalával a klasszikus operának egészen önálló sajátos irányt adott.

Haydn az oratóriumok nagymestere, ki ezen műfaj formáját tökéletesítvén, magasztos és mély érzelmét ebbe tette le, s reczitativjai oly mesteri szépek, hogy

áradt, a fővárosban a valószínű árviz-veszély ellen intézkedések történtek. Mindez elegendő oka volt. azon izgatottságnak, és rettegéssel párosult kíváncsiságnak, mely városunk összes lakosságára kiterjedt. Napról- napra ezernyi ember sietett ismételten a Duna partjára, nézni, látni, mennyire veszélyes a helyzet.

E. h. 6-án este 6 óra tájban mozdult meg jegünk először, s lecsúszott néhány ölnyire, aztán megállt. Hétfőn hajnalban ismét megindult, haladt néhány ölnyire, az átjáró lejutott egész a Mária-Terézia rakpart

5. sz. házig. A jég ismét megállt, de méternyi rianások támadtak rajta, melyek fényes szalagként vonultak egyik parttól a másikig. A viz időnkint apadt is, áradt is annyira, hogy a kőfalnak már csak jelentéktelen része volt ki, különösen kedden. Gyönyörű vaskorlátunkat s a fiatal fákat félteni kezdették, sőt itt-ott már azt is rebesgették, hogy ki kellene szedni, nehogy az ár elsodorja, mint 1876-ban történt. A lázas izgatottság szerdán délutáni egy óráig tartott, ekkor aztán, ittléte 70-ik napján elindult a jég.

Indulását lövések jelezték, mire néhány perez alatt a város apraja-nagyja oda sietett, rohant, hogy a ritka látványt szemlélje, mely immár alig volt veszélyes. Verőfényes, meleg nap volt.

A rengeteg jégtábla méltósággal indult, tompa morajjal horzsolva a kőfal második kősorát, melyen a nagy erőnyomás hatása meg is látszik. Vakolata lepergett s helyenkint néhány kő kissé beljebb nyomódott, a kőfal közelében sárga agyag bugyant fel, a talaj remegett. A vaskorlátban azonban nem esett baj, mely örvendetes tény több körülménynek tudható be.

Ha a vízállás valamivel magasabb, a vaskorlát megmentéséről szó sem lehet. Az is kedvező volt, hogy a rév-lejáratnál az előző kisebb indulások alkalmával hatalmas torlasz képződött, mely a nagy zajláskor erre felé törő jégtáblákat a vízre terelte vissza. Egyébiránt teljes elismeréssel tartozunk dr. Csányi János tűzoltófőparancsnoknak, ki embereivel a veszélyes ponton mindent elkövetett, hogy a korlát védve legyen, hatalmas szálfákkal hárítván el a fenyegető táblákat.

A jég elvonulása azonban nem az egész vonalon volt ily békés. A fegyház közelében pl. óriási torlasz képződött, mely a fegyházi kert kerítését elseperte, s

minden nemzedéknek követendő mintául szolgálhatnak. A szimfónia is ő általa nyerte modern jellegét s méltán nevezhetjük őt a szimfónia atyjának, megteremtőjének.

Mozart az örökké játszi kedves zenész és zeneszerző, ki egész életét, bár sok anyagi keservvel küzdött meny- nyei hangokban tárta elénk, a Gluck által megalapított klasszikus operát oly magas nívóra emelte, hogy e térén tekintve zenéjének játsziságát és gondolatainak a maga egyszerűségében páratlan voltát s nagyszerűségét, utolérhetetlen műveket alkotott. Mozart az a géniusz, ki minden téren nagyot s maradandót produkált, úgy szimfóniái, mint requiemje, valamint örökbecsű operái és zongora hangversenyei, örökké fennálló és elpusztithatlan műremekek.

Beethoven, a zenetitán, a jelenkor legkimagaslóbb alakja, ki ihletett szelleméhez hiven a klasszikái zenének uj irányt adott, sajátos jellegű s különböző magasztos kedélyhangulatot ébresztő szimfóniái által e téren a legnagyobbat produkálta, a mit képzelni lehet. Fidelio az egyetlenegy operája, mely a maga nemében egyedül álló, a legnagyobb géniusz legzseniálisabb alkotása. „Missa solemnis“-e az egyházi zene terén nagyszerűség s karakterisztikus jelleg szempontjából utolérlietlen nagyszerű alkotás, úgy szintén zongorahangversei és quartettjei is, melyek e téren a legkimagaslóbbak, a mit valaha Írtak.

Cherubini „ Vizhordó“ operájával, mely tiszta korrekt klasszikái zene, valamint csodaszép requiemjével és fenkölt szellemet tolmácsoló nyitányaival az első rangú klasszikái zeneirók sorába lépett.

Schubert, a lángeszű zeneköltő ki érzésteli s a maga egyszerűségében remek dalaiért a „dalkirály“ czimet nyerte, egyike legnagyobb zeneköltőinknek, ügy a szimfónia, mint a kamara-zene terén, elvitázhatlan nagy érdemeket szerzett, fő sajátsága azonban, s melyben utolérlietlen a dalköltészet és dalaiban nyilvánul géniusza a maga egész teljességében, ott ismerjük benne a fennkölt szellemet, a nagy géniuszt, az utolérlietlen lángelmét.

Weber Károly Mária a klasszikus opera nagy tehetségű fejlesztője, „Bűvös vadászkában oly zseniáli-